Neked szenteljük magunkat, Szeretet Királynője– ELSŐ HÉT/5. nap

< Előszó
< Bevezetés

ELSŐ HÉT – Ismerjük meg önmagunkat!

Az olvasmány és az elmélkedés előtt:
A Szentlélek segítségül hívása
Lelkiismeret-vizsgálat. Bánat-ima…
A rózsafüzér – tanácsolt – napi elimádkozása

Az olvasmány és elmélkedés után:
Lorettói litánia
Magnificat

ÖTÖDIK NAP
A kevélység volt az angyalok bűne.
A kevélység eltávolodás Istentől, és ebből eredően a pokol

Minden Isten ellen való bűn: a közömbösség, a hálátlanság, a langyosság, a jóra való restség és végül az Isten iránti gyűlölet mind a kevélységből erednek. «Az egy Isten imádása megszabadítja az embert a magába zárkózástól, a bűn rabszolgaságától és a világ bálványozásától.»

Szentírás
(Lk 18,9-14)
Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: «Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ’Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’
A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ’Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’ Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.»

(Sir 10, 12-18)
Gőgössé lesz, aki elhagyja az Urat, és a Teremtőtől elfordítja szívét. Mert a kevélységnek a bűn a kezdete, a megátalkodott csak úgy ontja a bűnt. Ezért sújtja az Úr külön csapásokkal, míg egészen meg nem semmisíti. A kevélyek trónját felforgatja az Úr, az elnyomottakat ülteti helyükre. A gőgösök gyökerét kitépi az Isten, és az alázatosakat ülteti helyükbe. A népek országát elpusztítja az Úr, az írmagjukat is kiírtja a földről. Lesöpri
őket a földről és kiírtja, még az emlékük is eltűnik a földről. Embernek nem áll jól a dölyfös önteltség, asszony szülöttének a pökhendiség.

Üzenet
(San Martino 2001.12.25)
Énekeljetek velem glóriát a Magasságbelinek!
Gyermekeim, ismét egy új napvirradt ránk:
a szeretet napja a fájdalomban,
egy ünnepnap a szenvedésben.
Drága gyermekeim, igyekezzetek,
hogy a csend körül öleljen benneteket,
tépjétek ki szívetekből a saját éneteket,
hogy helyet készítsetek Jézusnak:
az Ő békéje burkolja be az egész világot!
Engedjétek magatokat elvezetni általam
az Öröm Forrásához! Így a béke utáni
minden szomjatok csillapítva lesz.
Annyira szükséges, hogy az egész világ
elinduljon e Forrás felé, aki Jézus!
Szentül éljétek át ezt a Szent Karácsonyt!
Jézussal áldalak meg mindnyájatokat!

Elmélkedés
Montforti Grignon Szent Lajos Mária: Levél a kereszt barátaihoz

(25. cikkely)
Nem hízelgő-e számotokra, a kereszt kedves barátai, hogy Isten barátai lehettek, vagy hogy azzá akartok lenni? Határozzátok el tehát, hogy kiisszátok a kelyhet, amelyet feltétlenül ki kell inni, ha Isten barátja akar lenni az ember: «Kiitták az Úr kelyhét, és Isten barátai lettek. » A mennyországot sok szomorúságon keresztül kell kikönyörögnie az embernek. Kell, feltétlenül szükséges, elengedhetetlen a sok bánat és kereszt ahhoz, hogy bejussunk a mennyországba. Joggal dicsekedtek azzal, hogy Isten gyermekei vagytok, dicsekedjetek hát a korbácsütésekkel is, amelyeket ez a jó Atya adott nektek és a jövőben is adni fog, mert Ő megfenyíti minden gyermekét. Ha pedig nem tartoztok nagyon szeretett gyermekei közé, akkor – mekkora szerencsétlenség, mekkora csapás! – Szent Ágoston szavai szerint a kárhozottakhoz tartoztok. Aki e világon nem sóhajtozik, mint zarándok és idegen, az a másvilágon sem fog a mennyország polgáraként örvendezni, mondja ugyancsak Szent Ágoston.
Ha Isten az Atya nem küld nektek időről időre néhány jó keresztet, ez már azt bizonyítja, hogy már nem emlékezik meg rólatok, vagy haragszik rátok. Úgy tekint benneteket, mint idegeneket, akik házán kívül vannak, és nem az Ő oltalma alatt állnak, mint mostohagyermekeket, akiknek nincs részük az örökségben, s akik ezért a törődést és feddést sem tapasztalják meg.

(28. cikkely)
A Szentlélek templomai vagytok (Kor 6,19; 92.3.4), és egykor majd élő kövekként kellene, hogy felhasználjon benneteket a Szeretet Istene a mennyei Jeruzsálem felépítéséhez (Jel 21,2-10). Ezért hát készüljetek fel, hogy a kereszt kalapácsával fognak megmunkálni és kifaragni benneteket, különben durva kövek maradnátok, melyeket nem lehet felhasználni, amelyeket félredobnak és elvetnek. Vigyázzatok, nehogy kitérjetek a kalapács elől, amely helyreüt benneteket. Ügyeljetek a vésőre, mely megmunkál benneteket és a kézre, amely forgat! Talán éppen örök épületének egyik első kövét, mennyei királyságának egyik legszebb alakját akarja elkészíteni belőletek ez az ügyes és jóságos Építőmester. Bízzátok rá magatokat, Ő szeret benneteket, tudja, mit tesz. Neki van tapasztalata. Minden ütése biztosan talál, és szeretettel adja, nem üt mellé, hacsak az ember türelmetlenséggel nem akadályozza.

(31. cikkely)
Szemléljétek az apostolok és vértanúk életét, akik a földet vérükkel pirosra festették, és az oly sok szegény, megalázott, elűzött és kitaszított szűz és hitvalló életét, akik Szent Pállal együtt hirdetik: «Nézzetek föl Jézusra, hitünk szerzőjére és beteljesítőjére, aki a felkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el». Neki szenvednie kellett, hogy a kereszt által menjen be dicsőségébe. Nézzétek, hogy Jézus, a Megfeszített mellett hogyan járja át a fájdalom tőre Mária gyengéd és ártatlan szívét (Lk 2,35), amely nemcsak az eredeti bűntől, hanem minden személyes bűntől is mentes maradt. Bárcsak kitérhetnék egyik vagy másik szent kínszenvedésére, hogy megmutassam, a mi szenvedéseink semmik az övékéhez képest.

Krisztus követése 3/8
Szólok az én Uramhoz, bár por és hamu vagyok. Ha többre tartanám magam, íme ellenem fordulsz, és kezedben a bizonyítékok: bűneim, semmit sem szólhatok. Ha viszont megalázkodom, és semminek tartom magam, ha minden önbecsülésről lemondok, és ahogy vagyok, pornak ismerem magam, kegyes lesz hozzám kegyelmed, és fölvirrad szívemben a te fényességed, és maradék csekélyke magam-becsülése is elmerül semmiségemnek mélyén, elvész mindörökre. Ott mutatod meg nekem, mi vagyok, mi voltam, és mivé lettem, mert semmi vagyok, de előbb nem tudtam azt. Ha magamra hagyatom, íme semmiségem és csupa gyarlóság vesz körül. Ha pedig hirtelen rám tekintesz, azonnal megerősödöm,
és új öröm tölt el. Bizony csodálatos, hogy ilyen egykettőre fölemeltetem, és hogy oly kedvesen átölelsz, pedig saját súlyom mindig lefelé vonz.

A te szeretetednek műve ez, amely érdemem nélkül elém siet, és oly sok szükségemben megsegít, súlyos veszedelmektől is megőriz, és – igazán mondhatom – számtalan bajból kiragad. Magamat helytelenül szerettem, és ezzel saját fejemre pusztulást szakasztottam, de aztán csak téged kerestelek, szeretetem megtisztult, és önmagamat is, téged is megtaláltalak, és szeretetedben még alaposabban megsemmisültem. Mert te, ó édes Uram, minden érdemem fölött bánsz velem, jobban, mint remélni vagy kérni merem. Áldott légy én Istenem, mert bár én minden jóra méltatlan vagyok, de a te nemes nagylelkűséged, végtelen jóságod szüntelenül jót tesz azokkal is, akik hálátlanok hozzád és messze szakadtak tőled. Téríts magadhoz minket, hogy hálásak legyünk, alázatosak és kegyelmeidre fogékonyak, mert te vagy a mi üdvösségünk, erőnk és bátorságunk.

131. Zsoltár

Uram, szívemben nincs nagyravágyás,
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után,
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded,
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál Izrael az Úrban,
mostantól fogva mindörökké!

Katekizmus
Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: «Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete» (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei.Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük ,,pokolnak”.

Imádság
J. H. Newman

Te, és egyedül csak Te vagy, ó Istenem, «az Út, az Igazság és az Élet» (Ján 14,6). A föld sosem tud engem az éghez vezetni, mert az egyetlen odavezető út Te vagy. Istenem, kételkedhetek-e akárcsak egyetlen pillanatig is ebben az útban, amit választanom kell? Képes lennék-e arra, hogy ne melletted kötelezzem el magam azonnal? Kihez menjek, ó Uram? «Tiéd az örök életet adó tanítás» (Ján 6,68). Egyetlen okból jöttél le közénk, hogy azzá tegyél, amivé senki más nem tudott volna tenni. Csak az, aki maga is a mennyben van, tud engem a mennybe vezetni. Hol máshol találjam meg az erőt a hegy megmászásához?

Még ha missziómat jól is teljesítettem volna, még ha mások javára munkálkodtam is volna, még ha nagy és jó hírnévre tettem is volna szert, még ha tetteimet dicsérték is volna, és én erre az elismerésre rá is szolgáltam volna, mégis mindez hogy juttathatna engem a mennybe? Azért választalak téged örökösömnek, mert te élsz és nem ismered a halált. Neked ajándékozom magam, és messze hajítom magamtól a hamis isteneket. Téged kérlek, ó Uram, taníts engem, vezess engem, adj nekem bátorságot, és végy magad mellé!

Szent Ágoston a 120,5. Zsoltárról
Ahogy a hegyek nem emelkednek ki maguktól, akként nem is ragyoghatnak fel maguktól. A Te neved lesz, ó Uram, számomra a fény. Ha azonban nekünk a Te neved a fény, ki más bukna el fényedtől távol, mint az, aki számára Te nem vagy fény? Ha én akarnék fény lenni a magam számára, elbuknék távol Tőled, aki megvilágítasz engem. Azt is tudom, hogy csak az bukik el, aki maga akar önmaga számára a fény lenni, miközben valójában a sötétség önmaga számára. Kérlek Téged, ne hagyd, hogy a kevélység megérintsen, és azt se hagyd, hogy a bűnösök példája magával ragadjon, nehogy Tőled távol elbukjak!

Lorettói litánia
Magnificat