Neked szenteljük magunkat, Szeretet Királynője– ELSŐ HÉT/4. nap

< Előszó
< Bevezetés

ELSŐ HÉT – Ismerjük meg önmagunkat!

Az olvasmány és az elmélkedés előtt:
A Szentlélek segítségül hívása
Lelkiismeret-vizsgálat. Bánat-ima…
A rózsafüzér – tanácsolt – napi elimádkozása

Az olvasmány és elmélkedés után:
Lorettói litánia
Magnificat

NEGYEDIK NAP
Az önszeretet az, ami megakadályozza, hogy bensőleg meghaljunk, és így Krisztusnak éljünk. A különböző ragaszkodások és az érzéki vágyak elhomályosítják bennünk az Igazságot, és nem engedik, hogy az igaz élet kialakuljon bennünk.

Szentírás
(Jn 12,24-26)
Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.

Üzenet
(San Martino 96.12.8)
Dicsőség az Atyának!
Gyermekeim, imádságban összegyűlve
ebben a lelket felüdítő szünetben,
az az óhajom, hogy evangéliumi szellemet
ajándékozzak nektek, amely szeretettől ég,
hogy az a mód, amellyel kifejezitek magatokat,
gyengéd legyen, és csendes mosoly ragyogja be,
és elnéző megértés kísérje.
Miután az önszeretet gyakran piszkál benneteket,
tudjátok becsukni a szemeteket és fületeket,
mielőtt indulattal kirobbannátok, és halált okoznátok…
Gyermekeim, egy új életet szeretnék általatok
megvalósítani, de hogyan születhetne meg,
ha ti nem az életet ajándékozzátok?
Ismételten kérlek titeket: ne hagyjatok magamra
ebben a sejtelmekkel teli időszakban!
Mindnyájatokra szükségem van!
Jézusnak minden szívbe be kell térnie,
mielőtt ezek a szívek megismernék a romlást!
Gyermekeim, szeretlek titeket és megáldva
magamhoz szorítlak mindnyájatokat.

Elmélkedés
Montforti Grignon Szent Lajos Mária: Levél a kereszt barátaihoz

Isten azért aláz meg minket, hogy megtisztítson
(47. cikkely)
Legyetek meggyőződve arról, hogy minden, ami bennünk van, Ádám bűne és személyes bűneink miatt romlott. Nemcsak a test érzékei, hanem a lélek erői is elszenvedték a bűnt. Ezért, mihelyt romlott értelmünkkel egy Istentől ajándékba kapott kegyelmet saját magunknak tulajdonítunk, és öntetszelgéssel tekintünk rá, ez az ajándék, cselekedet vagy kegyelem beszennyeződik, elromlik úgy, hogy Isten elfordítja róla szent tekintetét. És ha az emberi elme látásmódja és gondolatai ily módon a legjobb cselekedeteket és a legistenibb adományokat is elrontják, mit mondjunk akkor saját akaratunk cselekedeteiről, amelyek még romlottabbak, mint az értelem cselekedetei?

Ezért nem kell csodálkoznunk azon, ha Isten övéit előszeretettel rejti el saját tekintete számára, hogy se az emberi tekintetek által, se önmagunk szemlélése által ne szennyeződjenek be. És azért, hogy így elrejtse őket, mi mindent meg nem enged a féltékeny Isten? Mily sok megaláztatást szerez nekik! Mily sok hibába engedi őket esni! Mily kísértések által engedi őket ostromoltatni, mint például Szent Pált! Milyen bizonytalanságban és sötétségben tartja őket! Ó, mily csodálatos is Isten az Ő szentjeiben és útjaiban, amelyeken őket az alázatra és a szentségre akarja vezetni.

Krisztus követése 3/27
Az önszeretet fondorlatai

Fiam, úgy van rendjén, hogy ha mindent megkapsz, mindenedet odaadd érte, és semmit magadból magadnak meg ne tarts. Tudván tudnod kell, hogy az önszeretet többet árt neked, mint bármi a világon. Aszerint, hogy milyen szeretet vagy vonzalom él benned, tapad hozzád többé vagy kevésbé ez vagy az. Ha szereteted tiszta, őszinte és jól rendezett, nem leszel a körülötted levő dolgok rabja. Ne kívánd, amit nem szabad birtokolnod. Ne vedd birtokba, ami akadályt jelenthet számodra, vagy belső szabadságodtól megfoszthat. Csoda, hogy szíved gyökeréből nem
bízod rám magad mindazzal együtt, amire kívánságod irányulhat, vagy amit birtokba vehetsz.

Miért emészt hiábavaló szomorúság, minek nyű annyi fölösleges gond? Keresd az én kedvemet, és semmiben kárt nem vallasz. Ha ezt vagy azt keresed, s itt vagy ott akarsz lenni, ahol több haszonra számítasz vagy kedvedet jobban töltöd, sosem leszel csöndességben, sosem leszel szabad a nyugtalankodástól, mert mindenben van valami fogyatkozás, és mindenütt akad, akivel nem tudsz összeférni.

Nem az van tehát hasznodra, amit odakinn elértél vagy gyarapítottál, hanem inkább az, amiről lemondtál, és amit szívedből gyökeresen kitéptél. Ezt pedig ne csak a pénzre és a gazdagságra vonatkoztasd, hanem a tisztségek keresésére és a hiú dicsőség kergetésére is, mert mindez elmúlik a világgal együtt. Kevés oltalmadra van a hely, ha a lélek buzgósága hiányzik belőled. Nem is tart sokáig a kívül keresett békesség, ha igaz alapot nem vet neki szíved állapota. Azaz, ha énbennem nem gyökerezel: változhatsz, de meg nem javulhatsz. Mert amikor alkalom adódik, élsz is vele, és megtalálod újra, sokszorosan, amitől menekültél.

Imádság szívünk tisztulásáért és mennyei bölcsességért:
Erősíts meg engem, Istenem, a Szentlélek kegyelmével.

Adj erőt, hogy belső emberré alakuljak, és szívem megszabaduljon minden haszontalan igyekezettől és aggodalomtól, hogy ne hányjon-vessen semmi hitvány vagy akár drága dolog után sóhajtó vágyakozás; hanem mindent úgy szemléljek, mint mulandót, és magamat is, mint aki velük együtt elmúlok, mert semmi sem maradandó a nap alatt, minden hívság ott, és a lélek gyötrelmére való. Ó, milyen bölcs az, aki így gondolkodik.

Adj, Uram, mennyei bölcsességet nekem, hogy téged mindenek fölött keresselek és megtaláljalak, mindennél jobban ismerjelek és szeresselek, és minden másról érdemének megfelelően ítéljek, a te bölcsességed rendje szerint.

Add, hogy okosan elhárítsam a hízelkedőt, türelmesen viseljem, aki ellenkezik velem, mert ez a nagy bölcsesség: szavak szelétől meg nem indíttatni, és fülünket a hízelgő szirén-hangra nem fordítani, így bátorsággal járhatunk megkezdett utunkon.

57. Zsoltár
Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,
lelkem hozzád menekül!
Szárnyad árnyékában keresek menedéket,
amíg a veszedelem elvonul.
Istenhez kiáltok, a Fönségeshez,
Istenhez, aki jót tett velem.
Küldjön segítséget az égből és mentsen meg,
sújtsa szégyennel üldözőimet.
Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét!
Oroszlánok közt kell laknom,
amelyek mohón felfalják az embert.
Foguk éles lándzsa és nyíl,
nyelvük élesre fent acélpenge.
Istenem, emelkedj az egek fölé,
dicsőítsenek az egész földön!
Lábam elé csapdát állítottak,
és mélyen megalázták lelkemet.
Előttem mély vermet ástak,
de ők maguk estek bele.
Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem:
hadd daloljak, hadd ujjongjak!
Kelj föl, dicsőségem,
kelj föl lantom, citerám,
hadd ébresszem így a hajnalt!
Dicsőítelek a népek közt, Uram,
a nemzetek közt is neked szól énekem.
Szerető jóságod felér az égig,
a fellegekig a te hűséged.
Emelkedj, Istenem, az egek fölé,
dicsőítsenek az egész földön.

Katekizmus
Erkölcsi életünk forrása az Istenbe vetett hitben van, aki kinyilatkoztatja nekünk szeretetét. Szent Pál «a hit engedelmességéről» (Róm 1,5) mint az első kötelezettségről beszél. Ennek következménye, hogy «Isten nem ismerése» minden erkölcsi eltévelyedés kiindulópontja és magyarázata. Kötelességünk tehát Isten iránt, hogy higgyünk benne és tanúságot tegyünk róla.

Imádság
Montforti Grignon Szent Lajos Mária: Mária titka – Máriához

(68. cikkely)
Üdvözlégy Mária, az Örök Atya szeretett Leánya, üdvözlégy Mária, a Fiú csodálatos Édesanyja, üdvözlégy Mária, a Szentlélek hűséges jegyese.
Üdvözlégy Mária, drága Édesanyám, csodálatos Tanítónőm, szeretett Úrnőm és fenséges Királynőm, üdvözlégy örömöm, dicsőségem, szívem és lelkem! Irgalmadból egészen az enyém vagy, én pedig jog szerit egészen a tiéd. De még mindig nem teljesen: ezért ismét egészen átadom magam Neked örök rabszolgaságban, semmi mást nem tartva meg sem magamnak, sem pedig másnak. Ha látsz még bennem valamit, ami nem tartozik teljesen hozzád, könyörgök, hogy vedd el ebben a pillanatban, légy Úrnőm, és vedd hatalmadba minden képességemet, rombold le és tépd ki gyökerestől, semmisítsd meg mindazt, ami nincs tetszésére Istennek, és ültesd, neveld, tápláld bennem mindazt, ami Néki tetsző. Hited fénye oszlassa szét lelkem sötétségét, mély alázatosságod törje meg gőgömet, fenséges szemlélődésed állítsa meg csapongó képzeletem szétszórtságát, szüntelen Istenre vetett tekinteted töltse meg emlékezetemet az Ő jelenlétével, szíved szeretetének tüze tágítsa ki és lobbantsa lángra szívem langyosságát és hidegségét, erényeid űzzék el bűneimet, érdemeid ékesítsenek, és tegyenek engem kedvessé Isten előtt. És végül, kedves és szeretett Édesanyám, ha lehetséges, add, hogy egyedül a Te szellemed éljen bennem, hogy megismerhessem Jézus Krisztust és az Ő isteni akaratát; hogy egyedül a Te lelked éljen bennem, hogy dicsőíthessem és áldhassam az Urat; hogy egyedül a Te szíved éljen bennem, hogy olyan tiszta és lángoló szeretettel szerethessem Istent, mint Te magad.

Lorettói litánia
Magnificat