Register
A password will be e-mailed to you.

< Előszó
< Bevezetés

ELSŐ HÉT – Ismerjük meg önmagunkat!

Az olvasmány és az elmélkedés előtt:
A Szentlélek segítségül hívása
Lelkiismeret-vizsgálat. Bánat-ima…
A rózsafüzér – tanácsolt – napi elimádkozása

Az olvasmány és elmélkedés után:
Lorettói litánia
Magnificat


HARMADIK NAP
Meghalni a bűnnek, hogy Krisztusban éljünk

Lelkünk tisztulása «a szeretet rejtelmes és szellemi tüzével megy végbe». «Tiszta szívet teremts bennem, Istenem» (51.Zsoltár), miután a szív tisztasága nem más, mint Isten szeretete és kegyelme.» (Keresztes Szent János)

Szentírás
(Róm 8,8-14)
Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság által. S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk. Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.(Kol 3,5-10)

Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek. Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig.

Üzenet
(San Martino 96.12.8)
Énekeljünk dicsőséget és áldjuk az Atyát!
Gyermekeim, éljetek kegyelmi életet,
a bűnt életszentséggel győzzétek le,
és nézzetek Szeplőtelenségemre!
Tudjátok elolvasni a legszebb történetet,
amelyet Isten rajtam mutat meg mindeneknek,
a ti üdvösségetekre.
Kövessétek példámat, és én kegyelmet ajándékozok
nektek: nektek ajándékozom az Atya szeretetét.
Velem biztonságban lesz a hitetek, velem tiétek lesz a
legszentebb igazság, a kitartás, az életszentség, és a
dicsőség. Szeretlek benneteket, gyermekeim!
Megáldalak és magamhoz szorítalak titeket!

Elmélkedés
(Montforti Grignon Szent Lajos Mária)
A tökéletes Mária-tisztelet

(81. cikkely)
Hogy magunkat önmagunktól megszabadítsuk, meg kell halnunk önmagunknak. Más szóval, ellen kell állnunk
lelki képességeink és érzékeink cselekedeteinek, és úgy kell látnunk, mintha nem látnánk, hallanunk, mintha nem hallanánk, a világ dolgait használnunk, mintha nem használnánk őket. Ezt nevezi Szent Pál naponkénti
meghalásnak. «Hacsak a földbeesett gabonaszem meg nem hal, egyedül marad.» (Jn 12,24)

Ha magunknak meg nem halunk, ha legszentebb áhítatgyakorlataink nem vezetnek bennünket ehhez a szükséges és termékeny halálhoz, akkor nem hozunk létre használható gyümölcsöt, áhítatgyakorlataink eredménytelenek lesznek, és az igazság szolgálatában végzett minden cselekedetünket beszennyezi önszeretetünk és önakaratunk. Ezért Isten legnagyobb áldozatainkat és legjobb cselekedeteinket is utálni fogja (Iz 1,13), és halálunkkor érdemek és erények tekintetében üres kézzel állunk ott; nem lesz bennünk a tiszta szeretetnek egyetlen szikrája sem, minthogy Isten a tiszta szeretetet csak azokkal a lelkekkel közli, akik meghaltak maguknak, és akiknek élete el van rejtve Krisztussal Istenben. (Kol 3,3)

Krisztus követése, 3/50
A szenvedésben lévő lélek imája

Uram, Istenem! Mennyei szent Atyám! Légy áldott most és mindörökké! Amint akartad, úgy lett, és amit te cselekszel, mind jó. Benned legyen szolgádnak öröme, ne önmagában vagy valami másban, mert egyedül te vagy az igazi öröm, te vagy az én reményem és koronám, vigasságom és tisztességem, én Uram!

Mije van a te szolgádnak, azon túl, amit tőled kapott s meg nem érdemelt? A tiéd minden, amit adtál, amit alkottál. Szegény vagyok én, és ifjúságomtól fogva fáradok, lelkem néha úgy megszomorodik, hogy sírnom kell miatta, máskor meg magára is haragudnia kell, annyi rendetlen kívánság ébred benne.

Vágyva vágyom a béke örömére, óhajtom a te fiaidnak békességét, akiket vigasztalásod fényében terelgetsz. Ha
békességet adsz, ha szent örömmel árasztasz el, a te szolgád lelkét énekszó tölti be, áhítatos lesz dicséretedben. De ha magadtól megfosztasz, mint gyakran tenni szoktad, képtelen vagyok arra, hogy fussak parancsaid útján, inkább megroskad a térdem, hogy a mellemet verjem, mert nem vagyok már olyan, mint tegnap, tegnapelőtt, amikor homlokomon ragyogott a te világosságod, és a rám zúduló kísértésektől szárnyaid árnyéka oltalmazott. Igazságos és mindenkor dicséretre méltó Atya: eljött az óra, hogy próbára vettessék a te szolgád.

Szeretni való Atya, méltó, hogy ebben az órában valamit szenvedjen érted a te szolgád. Örökké tisztelendő Atya, ütött az óra, amelynek elérkezését öröktől fogva eltervezted, hogy egy kis időre külsőképpen elbukjék a te szolgád, de belsőleg mindig veled éljen. Valameddig semmibe vegyék, megalázzák és megfogyatkozzék az emberek előtt, szenvedés, betegség törje meg, hogy az új nap hajnalán újra föltámadjon veled, és mennyei dicsőségbe öltözzék. Szent Atya, te rendelted és akartad így, az lett, amit kiszabtál.

Mert kegyelem az a te barátod számára, hogy a világban szenvedhet és zaklattatást állhat ki teérted: akárhány szor, akárki kezétől engeded, hogy az megessék. A te elhatározásod, a te gondviselésed nélkül és ok nélkül semmi sincs a földön. Jó nekem, Uram, hogy megaláztál, hadd tanuljam rendeléseidet, és elvessem magamtól szívemnek minden fölfuvalkodását és kevélységét. Hasznomra van az, hogy szégyen borítja arcomat, így inkább nálad keresek majd vigasztalást, mint az emberek között. Mert megtanultam ebből a te kifürkészhetetlen ítéletedtől való félelmet, ki az igaz embert együtt ostorozod a hamissal, de nem méltányosság és igazság nélkül.

Hála neked, hogy nem könyörültél azon, ami rossz bennem, hanem keserves csapásokkal sújtottál, megsebesítve, falak közé zárva kívül és belül. Nincs, aki megvigasztaljon, mind azok között, akik az ég alatt vannak, csak te, Uram, Istenem, lelkek mennyei orvosa, aki megsebesítesz és meggyógyítasz, az alvilágba vezetsz és visszahozol.

Fegyelmező kezed rajtam, és még a vessződ is okulásom. Íme, kedves Atyám, kezedben vagyok én, javító vessződ alatt meghajolok, üsd a hátamat és a nyakamat, hogy görcsös akaratom akaratodhoz hajlítsam. Tégy kezes és alázatos tanítványoddá, amint tenni szoktad, hogy mindenben kívánságod szerint járjak-keljek. Magamat és mindenemet megjavításra neked ajánlom, jobb itt dorgáltatnom, mint a másvilágon. Te mindent tudsz és számon tartasz, semmi sem marad rejtve előtted az ember lelkiismeretében. A jövendő dolgokat tudod, mielőtt megvalósulnak, nincs szükséged rá, hogy valaki tanítson vagy figyelmeztessen arra, ami a világban történik. Te tudod, mi szolgál előmenetelemre, és mekkora zaklatásra van szükségem, hogy a bűnök rozsdája letisztuljon rólam. Tégy velem a te kedves jó akaratod szerint, és ne utáld meg bűnös életemet, senki jobban és világosabban nem ismeri azt, mint egyedül te.

Add meg nekem Uram, hogy tudjam, amit tudnom kell, azt szeressem, amit szeretnem kell, azt dicsérjem, ami neked leginkább tetszik, azt becsüljem, ami előtted drága, és vessem meg azt, amit a te szemed szennyesnek lát. Ne engedd, hogy a szemnek külső látása szerint ítéljek, sem hogy az avatatlan emberek fülének hallása szerint nyilatkozzam, hanem igaz ítélettel tegyek különbséget láthatók és szellemiek között, és a te tetszésedet, akaratodat keressem mindig mindenek fölött. Az emberek szimata gyakran megcsalódik, amikor ítéletet kell mondani, evilág barátai is csalódnak, amikor annyira szeretik azt, ami látható. Miben lesz attól jobb az ember, ha a másik ember nagyobbnak tartja? Csalatkozó a másik csalatkozót, hiú a hiút, vak a vakot, tökéletlen a tökéletlent csapja be, ha dicsőíti, és ha alaptalanul dicséri, igazat szólva, inkább meggyalázza. Mert azt mondja az alázatos Szent Ferenc: ki-ki annyi, és nem több amennyit a te szemedben ér.

44. Zsoltár

Isten, saját fülünkkel hallottuk,
atyáink beszéltek nekünk,
a tettekről, melyeket az ő napjaikban,
a hajdani időben kezed végbevitt.
Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted.
Elpusztítottál népeket, őket pedig naggyá tetted.
Nem saját kardjukkal hódították meg a földet,
nem a saját karjuk szerezte a győzelmet.
A te jobbod volt az, hatalmas karod,
és fényességes arcod, mert szeretted őket.

Istenem és királyom vagy,
te szerzel győzelmet Jákobnak.
Általad űztük el ellenségeinket.
A te nevedben tiportuk le azokat,
akik ellenünk támadtak.

Nem íjaimban bíztam,
a kard nem menthetett meg,
Te szereztél győzelmet az ellenség felett,
Te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket.
Minden időben Istennel dicsekedtünk,
dicsőítettük mindenkor a te neved.

De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk,
már nem vonulsz együtt seregünkkel.
Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségeink előtt,
és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak.
Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat,
szétszórtál bennünket a pogányok között.

Eladtad népedet alacsony bérért,
és keveset nyertél ebből a cseréből.
Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél,
nevetségessé azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Szállóigévé tettél a pogányok számára,
és a népek a fejüket csóválják rajtunk.
Gyalázatod előttem lebeg szüntelen,
szégyenpír borítja arcomat.
Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak,
ellenségeim és támadóim.
Ez mind ránk tört és mégsem feledtünk el,
szövetségedet nem szegtük meg.

Szívünk nem fordult el tőled,
lépteink ösvényeidről nem tértek le,
amikor megvertél a sakálok földjén,
amikor elborítottál sötétséggel.
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét,
ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:
Isten nemde látta volna,
Ő, aki a szívek mélyére lát?

Nem, miattad tipornak szüntelen!
Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.
Kelj föl, miért alszol, Uram,
kelj föl és ne taszíts el mindörökre!
Miért rejted el arcodat?
Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?
Hiszen lelkünket a porba taposták,
testünk a földhöz tapadt.
Kelj föl, siess segítségünkre,
irgalmadban szabadíts meg minket!

Katekizmus
Krisztus bennünk élő szeretete minden érdemünk forrása Isten előtt. A kegyelem, mely tevékeny szeretettel egyesít Krisztussal, biztosítja cselekedeteink természetfölötti jellegét és abból következően érdemét Isten és az emberek előtt. A szentek mindig világosan tudták, hogy minden érdemük tiszta kegyelem volt: «A földi száműzetés után, remélem, eljutok a hazába, a Te élvezetedre, de nem akarok az ég számára érdemeket gyűjteni, egyedül a te szeretetedért akarok fáradozni (…). A jelen élet estéjén üres kezekkel fogok megjelenni előtted, mert nem azt kérem tőled, Uram, hogy mérlegeld tetteimet. Minden igazságunk a te szemedben szeplős. Ezért a te igazságodat akarom magamra ölteni és a te Szeretetedtől akarom megkapni a te örök birtoklásodat…» (Kis Szent Teréz)

«Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (…) Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz Ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.» (Róm 8,28-30)

«Minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére.» Mindannyian meghívást kapnak az életszentségre: «Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes» (Mt 5,48).

Imádság
(Charles de Foucauld)
Elmélkedés az Evangéliumon

Ó Uram, a te tanítványodnak lenni annyit jelent, hogy egészen a tiéd lenni, teljesen hozzád tartozni, veled tökéletesen egyesülve, egyetlen valóságot alkotni veled, meghalni magunknak és hagyni, hogy te élj mibennünk: ez jelenti a veled való tökéletes egyesülést. Ó, én Istenem, mennyire kell óhajtanom, hogy a te tanítványod legyek: ez a legnagyobb dicsőség, amit megszerezhetek neked: «Az Isten dicsősége az, hogy tanítványaimmá legyetek, és gyümölcsöt hozzatok» és ez az én nagy javamra is válik.

Ó Uram, segíts nekem megtenni azt, ami ehhez szükséges! Mit jelent önmagunkat megtagadni, hogy téged kövesünk? Jelenti önmagunkat megtagadni, távol lenni önmagunktól, nem foglalkozni önmagunkkal többet, mintha nem léteznénk, és akkor nincs többé sem érdek, sem számítás, sem ízlés, sem akarat, sem más: megszűnik az ember létezni. Akkor nem foglalkozunk önmagunkkal, akkor teljesen elfelejtjük magunkat. De Uram, ha nem keresem többé az én javamat, akkor egyáltalán semmit sem fogok keresni? Ez a kiüresedett szív, ez az elme ilyen üresek maradnak? Nem bizony, még egy pillanatig sem! Ha kiüresítem magam, azért lesz, hogy veled töltekezzem, Istenem; ha önmagamat
elfelejtem, azért teszem, hogy ne gondoljak másra, csak Terád, Istenem!

Lorettói litánia
Magnificat

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.