Neked szenteljük magunkat, Szeretet Királynője – 12.nap

< 33 NAPOS LELKIGYAKORLAT

12 NAP A VILÁG SZELLEMÉTŐL VALÓ MEGSZABADULÁSRA
12. nap

Az olvasmány és az elmélkedés előtt:
A Szentlélek segítségül hívása
Lelkiismeret-vizsgálat. Bánat-ima…
A rózsafüzér – tanácsolt – napi elimádkozása

Az olvasmány és elmélkedés után:
Litánia a Szentlélekhez

Tizenkettedik nap
HITBEN VIRRASZTANI
«Uram, növeld hitünket!»(Lk 17,6)

Szentírás
(Mt 25,11-13)
Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.

Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: «Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!»

Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: «Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.» Az okosak ezt válaszolták: «Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.» Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: «Uram, uram! Nyiss ki nekünk!» De Ő így válaszolt: «Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.» Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Üzenet
(San Martino 87.8.3)
Áldjuk az Urat, gyermekeim!
Nem csitul el egy pillanatra sem azok hangja,
akik a tisztulás (purgatórium) közepette
mindenkinek szeretnék odakiáltani, hogy térjenek meg,
hogy térjenek vissza Istenhez.
Szeretnének visszatérni közétek,
hogy veletek imádkozzanak,
veletek imádják az Atyát, hogy elkerüljétek a bűnt,
ami oda vezethet titeket, ahol ők vannak.
Tanítsátok, hívjatok fel mindenkit arra,
hogy szeressék az Atyát, a Fiút és a Megszentelő Lelket,
akik mindnyájatokat várnak.
Megáldalak, gyermekeim, megáldalak benneteket!

Elmélkedés
Montforti Grignon Szent Lajos Mária: Levél a kereszt barátaihoz

(21-23. cikkely)
Valójában – a kereszt drága barátai – mindnyájan bűnösök vagytok. Senki sincs köztetek, aki ne szolgált volna rá a pokolra, én inkább, mint bárki más! Bűneinkért viselni kell a büntetést, vagy ezen a világon vagy a másvilágon. Vezekeljük le azokat ezen a világon, hogy ne a másikon kelljen azt megtenni. Ha Isten e világon büntet meg értük a mi beleegyezésünkkel, úgy szeretetteljes lesz a büntetés. Akkor Isten irgalma – mely e világon uralkodik – fogja azokat kiengesztelni, nem pedig a szigorú igazság. A fenyítés enyhe és ideigtartó lesz, édességgel és érdemekkel kísérve, és már itt a földön és az örökkévalóságban meg lesz jutalmazva.

De ha a büntetést, melyet elkövetett bűneinkkel kiérdemeltünk, a másvilágra tartogatjuk, úgy ott Isten vérrel és tűzzel büntető igazságossága fogja azt törleszteni. Rettenetes büntetés, kimondhatatlan, felfoghatatlan fenyítés! «Ki tudja haragod erejét megmérni?» (Zsol 90,11) Fenyítés irgalom nélkül! «Az ítélet irgalom nélküli lesz» (Jak 2,13), könyörület, vigasztalás, érdem és vég nélkül. Igen, vég nélkül! Ó gondolunk-e erre, drága testvéreim, amikor e világban egy kicsit szenvednünk kell? Mily boldogok is lehetünk, hogy az örök, érdem nélkül viselt büntetést ideigtartóvá és érdemszerzővé változtathatjuk, ha keresztünket türelemmel hordozzuk. Mennyi adósságot nem fizettünk még meg! Mennyi vétket követtünk el,
melyekért még a keserű bánat és őszinte gyónás után is egész évszázadokat kellene bűnhődnünk a tisztítótűzben, mert e világon beértük néhány könnyű vezeklési gyakorlattal. Inkább fizessünk meg értük békés úton, még e világon, azáltal, hogy szívesen hordozzuk keresztünket.

A másvilágon az utolsó fillérig (Mt 5,26), az utolsó felesleges szóig (Mt 12,36), szigorúan meg kell fizetni mindenért. Ha az ördög kezéből egyszer kiragadhatnánk az «ellenünk szóló adóslevelet» (Kol 2,14), melybe az összes bűnünket az azokért kijáró büntetéssel együtt feljegyezte, mennyire el lennénk ragadtatva, hogy itt a földön akár évekig is szenvedhetünk, inkább, mint a másvilágon akár csak egyetlen napig is.

Krisztus követése 1/23
Elmélkedés a halálról
Földi pályádnak hamar végére érsz, gondold hát meg, hányadán állsz. Ma él az ember, holnapra elenyészik. És mihelyt nem látják, egykettőre el is felejtik. Ó milyen tompa és érzéketlen az emberi szív, hogy csak a jelenvalón gondolkodik, ahelyett, hogy inkább az eljövendőkre tekintene! Bármit gondolsz vagy teszel, úgy kellene intézned, mintha holnap meg kellene halnod. Ha tiszta volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől őrizkedned, mint a halál elől menekülnöd. Ha ma nem vagy készen, holnap hogy leszel? A holnap bizonytalan, és mit tudod, rád virrad-e?

Mire jó sokáig élnünk, ha olyan keveset javulunk?
Jaj, a hosszú élet nem mindig szolgál javulásunkra, sokszor inkább a bűnt gyarapítja. Bárcsak legalább egy nap jól éltünk volna ezen a földön! Soknak feje fölött évek múlnak el a szerzetbe lépése óta, de javulásuknak nincs sok látatja. Ha rettentő dolog meghalni, tovább élni talán veszedelmesebb. Boldog, aki mindig szeme előtt tartja halála óráját, és minden nap fölkészül a halálra. Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy neked is ugyanazon az úton kell elmenned.

Ha reggelre virradsz, gondold azt, hogy nem éred meg az estét. Ha rád esteledik, reggelt ne ígérj magadnak. Mindig készen légy tehát, és úgy élj, hogy a halál sohase érjen készületlen. Sokan hirtelen és készületlenül halnak meg, mert amely órában nem gondolnánk, eljön az Emberfia. Amikor az az utolsó óra rádköszönt, egészen új színben látod majd elmúlt életedet: és igen megbánod, hogy olyan rest és tunya voltál. Milyen boldog az előrelátó, aki igyekszik olyan lenni éltében, amilyen akkor szeretne lenni, amikor majd meg kell halnia! Mert az bizakodhatik a szép halálban, aki a világ tökéletes megvetésére eljut, aki buzgón törekszik arra, hogy az erényekben gyarapodjon, akiben megvan a fegyelem szeretete, a bűnbánó töredelem, az engedelmesség készsége, az önmegtagadás, és aki Krisztus szeretetéért szívesen elvisel bármit, ami kedve ellen való.

Sok jót tehetsz, míg egészséges vagy: de ha egyszer ágynak dőlsz, nem tudom, mire lesz erőd. A betegség kevés embernek válik javulására: éppígy akik sokat kóborolnak, ritkán válnak szentté. Ne bízzál barátaidban és rokonaidban, és ne halogasd üdvösséged dolgát: mert hamarabb elfeledkeznek rólad az emberek, mint gondolnád. Jobb most idejekorán gondoskodni, és valami jót magad elé küldeni Istenhez, mint mások segítségében bizakodni. Ha most nem gondolsz magadra, ki gondol majd veled annak idején? Most van a drága idő: most vannak itt az üdvösség napjai: most az alkalmas idő. De kár, hogy több haszonra nem fordítod, pedig most érdemelhetnéd meg az örök életet! Fordul majd úgy, hogy vágyva vágynál egy napot vagy egyetlen órát életed megjobbítására: de nem tudom, kikönyörögheted-e.

Ébredj hát, kedves testvér, ily nagy veszedelemből szabadulhatsz, ily rettenetes bajtól menekülhetsz, ha el nem bízod magad, s mindenkor szemed előtt forgatod a halált. Iparkodj hát most úgy élni, hogy halálod óráján inkább örömre, mint félelemre legyen okod. Most kezdj meghalni a világnak, hogy akkor élni kezdhess Krisztussal. Most utálj meg mindent, hogy akkor szabadon Krisztushoz siethess. Most sanyargasd testedet vezekléssel, hogy akkor biztos reménységgel lehess.

Ó, te együgyű, miért gondolod, hogy sokáig élsz; holott a holnapi napod is bizonytalan? Mily sokan csalódtak, és váratlanul költöztek el. Hányszor hallhattad, hogy mondogatják: ez kard által halt, az megfulladt, amaz leesett valahonnan és nyakát törte, egynek az étel akadt a torkán, másnak játék közben lett vége; ki tűz, ki fegyver, ki döghalál, ki haramiák miatt veszett; így mindegyik halállal végezte: és az emberek élete mint az árnyék hirtelen elmúlik. Ki emlékezik majd rád holtod után, és ki imádkozik érted? Tedd hát, tedd most, kedvesem, amit csak tehetsz, mert nem tudod, mikor ér utol a halál, azt sem tudhatod, mi vár rád holtod után. Most van időd: gyűjts halhatatlan kincseket. Üdvösségeden kívül másra ne gondolj: csak azzal törődj, ami Istené. Szerezz barátokat magadnak azzal, hogy Isten szentjeit tiszteled, és tetteiket utánozod; hogy amikor e világból kimúlsz, befogadjanak az örök hajlékokba.

Élj mindig úgy, mint aki zarándok és jövevény ezen a földön: és semmi köze sincs evilág dolgaihoz. Őrizd úgy szívedet, hogy szabad legyen, és az odafönt valókra, Istenre nyíljon, mert nincs itt maradandó városunk. Oda igazítsd mindennapos imádat, könnyhullatás közt jajgatásodat, hogy holtod után lelked méltó legyen boldog utat találni Istenhez.

16. [15] zsoltár
Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!
Mondom az Úrnak: «Te vagy az én Istenem,
nagyobb javam nincsen nálad.»
A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak,
bennük van minden gyönyörűségem.
Sok gyötrődése van azoknak,
akik más istenek után futkosnak.
Nem veszek részt véres áldozataikban,
nevüket sem veszem ajkamra.
Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze:
te adod vissza örökségemet.
A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem,
valóban pompás nekem az én örökségem.
Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem,
veséim még éjszaka is figyelmeztetnek engem.
Szüntelenül az Úr van szemem előtt,
meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.
Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem,
sőt testem is reménységben pihen:
Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet,
s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
Megmutatod nekem az élet útját,
az öröm teljességét színed előtt,
és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.

Katekizmus
Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá». A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében valójában a «bűn zsoldja» (Róm 6,23). Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek.

Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.
(
Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei és a Trienti Zsinaton fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, tisztító tűzről beszél.

Imádság
Napjaink és a világ végére
(Iz 2,2-5)
Ez történik majd az utolsó napokban:
szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején,
kiemelkedik a halmok közül;
és özönlenek hozzá mind a nemzetek.
Odamegy számos nép, és így szólnak:
«Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához!
Hadd tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk!»
Mert Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.
Ítéletet tart majd a nemzetek között,
és megfenyít számos népet;
ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják,
és lándzsáikat szőlőmetsző késekké.
Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,
és nem tanulnak többé hadviselést.
Jákob háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005