Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

 

Délután Johanna házában gyülekeznek a tanítványok a nőtanítványokkal együtt. Jézus a zelóta Simonnal az első lépcsősorhoz érkezik, amikor Jaírus leánya és Annalia oly gyorsan szalad le rajta, mintha repülnének.
– Mester! Uram! – kiáltják.
– Isten legyen veletek! Hova szaladtok?
– Törölközőkért. Johanna szolgálóleánya küldött minket. Beszélsz, Mester?
– Minden bizonnyal!
– Akkor fuss, Mirjam! Csináljuk gyorsan! – hadarja Annalia.
– Van bőven időtök megtenni a dolgotokat. Másokat is várunk még. De mióta hívnak téged Mirjamnak? – kérdezi Jézus Jaírus lányára nézve.
– Mától fogva. Mostantól. Anyád adta nekem ezt a nevet. Mert… igaz, Annalia? Ma nagy nap van négy szűz számára…
– Megmondjuk az Úrnak, vagy inkább Mária mondja meg neki?
– Mária, Mária! Menj,  Urunk! Majd anyád beszélni fog veled – és könnyedén elfutnak, ifjúságuk elsô virágzásában, emberi alakban, de angyalian sugárzó tekintettel…

                             * * *

Mária Fia mellett áll. Ha lehetséges, a szokásosnál is fiatalabbnak látszik, mintha csak a nővére lenne a legfiatalabb tanítványnak.
– Anya, a feleségem szokatlan módon beszélt… Mi történt vele, mert úgy tűnik, mintha egyszerre érezné magát megcsonkítva és megkoronázva!? – kérdi Fülöp.
 
Mária kedvesen mosolyog, miközben nézi őt. Bizalmasan megfogja a kezét és megkérdezi:
– Képes lennél Jézusomnak adni a számodra legkedvesebbet? Igazság szerint meg kellene tenned… mert Ő az eget adja neked és az utat, hogy
eljuss oda.
– Minden bizonnyal, Anya, ha tudnám… és főleg, ha tudnám, hogy ezzel boldoggá teszem Őt.
– Azzá teszed. Fülöp, a másik leányod is az Úrnak szenteli magát. Az imént mondta el nekem és anyjának, sok nőtanítvány jelenlétében…
– Te?! Te?! – kérdi Fülöp elsápadva, ujjával a gyengéd leányra mutatva, aki Máriához simul, mintha védelmét keresné. Az apostol nehezen tudja lenyelni ezt a második csapást, amely mindörökre megfosztja őt attól a reménytől, hogy unokái lesznek. Letörli izzadságát, amit a váratlan hír váltott ki belőle. Megfordul, és végignéz a körülötte levô arcokon. Küzd… Szenved…
 
A leány röstellkedve mondja:
– Atyám, add bocsánatodat… áldásodat… — és a lábához csúszik.
Fülöp gépiesen megsimogatja barna haját, és a torkát reszeli, amely összeszorult. Végül megszólal:
– Azoknak a gyermekeknek bocsátanak meg, akit vétkeztek. Te nem vétkeztél, amikor a Mesternek szentelted magadat. És… és a te szegény atyád nem tehet mást, csak azt mondhatja neked… csak azt mondhatja neked: ,,Légy áldott!”. Oh, lányom! Lányom! Milyen kellemes és félelmetes az Isten akarata! – lehajol, felemeli, átkarolja, megcsókolja a homlokán, haján, sírva… és utána, még mindig karjaiban tartva, Jézus felé megy, és azt mondja neki:
– Íme, én nemzettem őt, de te az Istene vagy… A te jogod  nagyobb az enyémnél… Köszönöm… köszönöm, Uram, az örömöt, hogy… – nem tudja tovább folytatni. Térdre esik Jézus lábánál, lehajol, hogy megcsókolja a lábát, nyögve:
– Soha, soha nem lesznek unokáim! Az én álmom! Öregségem mosolya! Bocsásd meg a sírást, Uram! Egy szegény ember vagyok…
– Kelj fel, barátom! És örvendj annak, hogy az angyali virágágy első virágait adod. Jöjj! Jöjj ide, közém és Anyám közé! Halljuk tőle, hogyan történt a dolog, mert biztosítalak arról, hogy részemről nem vagyok bűnös benne, se nem az én érdemem.
 
Mária megmagyarázza:
– Én is csak keveset tudok. Mi asszonyok beszélgettünk egymás között, amint gyakran megtörténik, kérdezősködtek a szüzességi fogadalmam felől. Megkérdezték azt is, hogyan lesznek a jövőben a szűzek, mi lesz a feladatuk, milyen dicsőségben részesülnek énszerintem. Válaszoltam nekik, ahogy tudtam… Jövőjüket illetőleg előre láttam, hogy életüket imában és az én Jézusom megvigasztalásában töltik, hogy enyhítsék a szenvedését, melyet a világ okoz neki. Azt mondtam: ,,A szűzek lesznek azok, akik fenntartják az apostolokat, akik megmossák a piszkos világot, tisztaságukba öltöztetve azt, illatossá teszik, angyalok lesznek, akik dicsérő énekükkel elfödik a káromlásokat. És Jézust ez boldoggá teszi, és kegyelmet ad a világnak, és irgalmaz neki, ezekért a bárányokért, akik szét vannak szórva a farkasok között…” — és más egyebeket is mondtam. Akkor kért Jaírus
leánya: ,,Adj nekem egy nevet, Anya, szűzi jövőm számára, mert én nem engedhetem meg, hogy egy férfi örvendjen a testnek, amelyet Jézus élesztett újra. Ez a testem egyedül az övé lesz egészen addig, amíg a test a síré lesz, a lélek pedig az égé.” És Annalia azt mondta: ,,Én is úgy éreztem, hogy így kell tennem. És ma boldogabb vagyok a fecskénél, mert minden köteléktől megszabadultam.” Akkor történt, hogy leányod, Fülöp, azt mondta: ,,Én is olyan leszek, mint ti. Szűz, mindörökké!” Az anya, aki itt jön, figyelmeztette őt, hogy ily nagy elhatározást nem lehet csak így tenni. De Annalia nem változtatta meg a véleményét. Megkérdezték tőle, hogy régen gondolt-e már erre. ,,Nem” – válaszolta. Arra a kérdésre, hogy miként jutott erre az elhatározásra, azt mondta: ,,Nem tudom. Mint egy fényes nyíl érte a szívemet, és megértettem, mennyire szeretem Jézust.”
 
Fülöp felesége ekkor megkérdezi férjét:
– Hallottad?
– Igen, asszony. A test nyöszörög, pedig dalolnia kellene, mert ez a dicsősége. A mi nehézkes testünk két angyalnak adott életet. Ne sírj, asszony! Te mondtad az elébb: ,,Ő megkoronázott téged… A királynő nem sír, amikor megkoszorúzzák…”
 
De Fülöp is sír, és sírnak sokan a férfiak és az asszonyok közül, akik körülveszik őket. Mária, Simon felesége egy sarokban zokogva sír… Mária Magdolna egy másik sarokban sír. Anastasica kezével igyekszik eltakarni könnyes arcát.
– Miért sírtok? – kérdi Jézus.
Senki se válaszol. Jézus odahívja Anastasicát, és ismét megkérdezi. A lány ezt feleli:
– Azért, Uram, mert egy undorító gyönyör által egyetlen éjszaka elveszítettem annak lehetőségét, hogy a szűzed lehessek.
– Minden életállapot jó, ha az Urat szolgálják benne. A jövő Egyházában lesznek szüzek és asszonyok is. Mindnyájan elősegítik Isten Országának diadalát a világban, és paptestvéreik munkáját. Betszúri Elíza, jöjj ide! Vigasztald meg ezt a még szinte kisleányt…
 
És Anastasica kezét Elíza kezébe teszi. Jézus nézi, ahogy Elíza megsimogatja a könnyes arcot, és hogy a másik miként engedi át magát anyai ölelésnek. Majd megkérdezi:
– Elíza, ismered Anastasica történetét?
– Igen, Uram. És nagyon fáj nekem. Szegény, fészek nélküli kis galamb ez.
– Elíza, szereted ezt a hugocskánkat?
– Szeretem-e? Nagyon! De nem testvérként. Hiszen a leányom lehetne. És most, hogy karjaim között tartom, olyan, mintha ismét egy gyermek boldog anyja lennék, mint a múltban. Kire bízod ezt a kedves gazellát?
– Rád, Elíza.
– Rám? – az asszony csodálkozva, hitetlenkedve néz Jézusra.
– Rád. Nem akarod?
– Ó, Uram! Uram! Uram…! – Elíza térdre borul Jézus előtt, és nem tudja, mit mondjon, nem tudja, hogyan fejezze ki örömét.
– Kelj fel, és légy neki szentül anyja, és ő legyen neked szentül leányod, és mindketten haladjatok előre az Úr útján. Magdolna, és te miért sírsz, amikor kevéssel ezelőtt még olyan vidám voltál? Hol van az a tíz virág, amiket nekem akartál hozni?
– Egészségesen alszanak a napfényben, Mester… És sírok… mert többé már soha nem rendelkezem a szűzek tisztaságával, és lelkem mindig sírni
fog, sosem vigasztalódik meg, mert… mert vétkeztem…

– Az én bocsánatom és a te alázatos sírásod még a szüzességnél is tisztábbá tesz. Jöjj ide! Ne sírj többé! Hagyd a sírást azoknak, akiknek szégyenkezniük kell valami miatt. Fel a fejjel! Menj, hozd ide virágaidat! Menjetek ti is, jegyesek és szűzek! Menjetek, mondjátok meg a vendéglátóknak, hogy menjenek Jeruzsálembe a kapuzárás előtt.
 
Mind elmennek engedelmesen, ahogy mondta nekik, csak Jézus marad a helyén, dögönyözve a két gyermeket: Máriát és Mátyást. Mária részvéttel hajol Júdás anyja felé. Jézus észreveszi ezt, és ő is odamegy hozzájuk. Kezét Júdás anyjának fejére teszi, és megkérdezi:
– Miért sírsz, asszony?
– Ó, Uram, Uram! Izraelben nincs még egy anya, akinek ilyen fájdalma lenne!
– Mária, egy másik anya, ugyancsak ezért mondta és mondja ezt nekem. Szegény anyák!
– Ó, Uram, van-e még egy más valaki, aki mint az én Júdásom, hűtlen és elvetemült irántad? Ó, nem lehetséges! Én egy ördögöt szültem! Ő, akinek része lehet tanítványaid körének, tisztátalan cselekedetekre adta magát. Ő, aki a te lélegzetedet szívja be, érzékies és tolvaj, és talán gyilkossá válik. Ő… ó! Hazugságok még a gondolatai is! Láz az élete. Tedd, hogy meghaljon, Uram! Irgalomból! Tedd, hogy meghaljon!
– Mária, a te szíved rosszabbnak mutatja fiadat, mint amilyen. A félelem megőrjít téged. Nyugodj meg, és gondolkodj! Milyen bizonyítékod van tetteiről?
– Ami Ellened lenne, arról semmi. De valahogy lavinaként zúdul alá. Egyszer megleptem, és nem tudta elrejteni a bizonyítékokat, amelyek… Íme itt vannak… Mostmár figyel engem. Gyanakszik. Ő az én fájdalmam. Nincs nálam szerencsétlenebb anya Izraelben!
 
Mária suttogja:
– De igen, én… Mert az én fájdalmamhoz hozzácsatolom minden szerencsétlen anya fájdalmát… Mert az én fájdalmamat nem egy valakinek a gyűlölete okozza, hanem az egész világé.

Johanna elhívja Jézust, és Ő odamegy hozzá. Közben megérkezik az imént emlegetett Júdás is, és anyja felé megy, akit Mária még vigasztal. Ráförmed:
– Elmondtad esztelenségeidet? Megrágalmaztál? Most boldog vagy?
– Júdás! Így beszélsz anyádhoz? – kérdezi szigorúan Mária.
– Igen! Mert belefáradtam abba, hogy üldöz és áskálódik ellenem.
– Ó, fiam, ez nem üldözés! Ez szeretet. Te betegnek tartasz engem. De te vagy a beteg! Te azt mondod, hogy én megrágalmazlak, és ellenségeidre hallgatok. De te vagy igazságtalan velem szemben, mert te követed a gonoszokat, akik megváltoztatnak téged. Mert te gyenge vagy, fiam, ők pedig ravaszok… Adj igazat anyádnak! Hallgass Ananiásra, aki öreg és bölcs. Júdás! Júdás! Légy irgalmas irántam! Júdás!!! Hová mégy, fiam?!
 
Júdás szinte futva távozik a teraszról, de még megfordul és azt kiáltja:
– Oda, ahol hasznos vagyok, és ahol tisztelnek – és gyorsan lemegy a lépcsőn, miközben a szerencsétlen anya utána kiáltja:
– Ne menj! Ne menj! Ők a pusztulásodat akarják! Fiam! Fiam! Fiam!…
 Ám Júdás eltűnik a fák között.
– Elment!… A kevélység elnyeli… – nyögi az anyja.
– Imádkozzunk érte, Mária! Imádkozzunk mi ketten, együtt… – mondja Szűz Mária, fogva a szomorú anya kezét.
 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.