Neked szenteljük magunkat, Szeretet Királynője – 11.nap < 33 NAPOS LELKIGYAKORLAT 12 NAP A VILÁG SZELLEMÉTŐL VALÓ MEGSZABADULÁSRA 11. nap Az olvasmány és az elmélkedés előtt: A Szentlélek segítségül hívása Lelkiismeret-vizsgálat. Bánat-ima… A rózsafüzér – tanácsolt – napi elimádkozása Az olvasmány és elmélkedés után: Litánia a Szentlélekhez REMÉNY A Szentlélek ajándéka A keresztény a remény embere, és ennek hordozójává kell válnia az egész világon, mert a mi Istenünk «a reménység Istene» (Róm 15,13) Szentírás (Róm 8,18-39) Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel. Hasonlóképpen a Lélek is segítségünkre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, miképpen kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint. Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az Ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így Ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette. Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja; ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk? Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés vagy kard? Amint írva van:«Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat» (Zsolt 44,23). De mindezeken győzedelmeskedünk az által, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Üzenet (San Martino 90.7.25) Kérjétek velem az Atyát! Gyermekeim, Isten nélkül semmire sem lesztek képesek! Meneküljetek a gőg elől, és fogadjátok el a szelídséget, amelyet én belétek akarok önteni. Reményetek Isten hatalmára épüljön, mert csak így lesztek engedelmes eszközökké, és így megértitek majd az én üdvösség-tervem sürgősségét az egész emberiségre vonatkozóan, és ebben ti segítőtársaim lesztek, hogy előkészítsük az Úrjövetnek ezt az idejét. Elmélkedés Montforti Grignon Szent Lajos Mária: Mária titka Lelkigyakorlat, és a teljes önátadás megélése (44. cikkely) Ám nem elég magunkat egyszer odaadni Máriának rabszolgai minőségben, és az sem elég, ha ezt a felajánlást minden hónapban, vagy minden héten megújítjuk. Ez csak múló ájtatosság lenne, mely nem tudná lelkünket arra a tökéletességre emelni, ahová a valóságban felemelkedni képes. Mert nem az a nehézség, hogy valamely társulatnak tagjai legyünk, vagy külsőleg egy ájtatosságot magunkévá tegyünk, és naponként néhány szóbeli imát elmondjunk, ahogy azt ez az áhítat is előírja. A nehézség inkább abban rejlik, hogy ennek az ájtatosságnak a szellemiségébe behatoljunk, ami abban áll, hogy a lélek bensőleg függő viszonyba kerüljön a Szent Szűzzel és általa Jézussal! Sok embert találtam, akik külsőleg csodálatraméltó buzgósággal léptek Jézus és Mária rabszolgaságába, de ritkán találtam olyanokat, akik annak szellemét felfogták, és még kevesebbet, akik benne ki is tartottak. (45. cikkely) Ennek az ájtatosságnak gyakorlása abban áll, hogy minden cselekedetünket Mária által végezzük, vagyis mindenben, amit teszünk, a Szent Szüzet választjuk példaképünknek. (46. cikkely) Mielőtt tehát bármit is megkezdünk, mondjunk le teljesen önakaratunkról és saját szándékunkról. Semmisüljünk meg igazán Isten előtt, mint akik önmaguktól képtelenek bármi természetfeletti jót és üdvösségest cselekedni. Ezután a legszentebb Szűzhöz kell fordulnunk, hogy eggyé váljunk vele és szándékaival, bár azok számunkra talán ismeretlenek; Mária által egyesülnünk kell Jézus Krisztus szándékaival, átadva magunkat Szűz Máriának eszköz gyanánt, hogy bennünk és velünk cselekedjék, szándéka szerint tegye velünk és értünk azt, ami Szent Fiának és általa az Atyának legnagyobb dicsőségére szolgál. Röviden: a belső lelki éltre nézve semmit se kezdjünk meg nélküle, hanem csakis a tőle való függésben cselekedjünk. (47. cikkely) Mindent Máriában kell tennünk, vagyis fokozatosan hozzá kell szoknunk, hogy magunkba szálljunk és lelki összeszedettségben egy lelki képet formáljunk magunknak a Szent Szűzről. Ő legyen lelkünk számára a templom, amelyben Istennek minden imádságot és áldozatot felajánlunk, tudva, hogy nem kell félnünk visszautasítástól. Ő Dávid Tornya, melyben védelmet keresünk ellenségeinkkel szemben. Az Örökmécs, mely bensőnket megvilágítja és felszítja bennünk az Istentől jövő szeretet tüzét. A Szentségház, hogy Máriában és ővele lássuk Istent. Végül is a léleknek Mária legyen mindene és tökéletes menedéke Istennél. Ha imádkozik, tegye azt Máriában; ha a szentáldozásban Jézust magához veszi, bensejében engedje át Máriának, hogy nála lelje örömét; s amikor dolgozik, Máriában dolgozzék; így mindenütt és mindenben az önmegtagadást fogja gyakorolni. (49. cikkely) Végezzük minden cselekedetünket Máriáért. Minthogy ennek a fenséges Úrnőnek rabszolgái vagyunk, már csakis érette dolgozhatunk, az ő hasznára. Az ő tisztelete és dicsősége legyen a közvetlen cél, Isten dicsősége pedig a végső cél. Ezért tehát a lélek mondjon le önmaga szeretetéről mindenben, amit tesz, mert az önszeretet óhatatlanul is pusztán a saját megelégedését keresi. Ismételje inkább szíve mélyéből: «Ó drága Úrnőm, éretted megyek ide vagy oda, érted teszem ezt vagy azt, érted szenvedem ezt a fájdalmat és tűröm ezt a sérelmet.» Krisztus követése 3/17 Istenre bízni aggodalmainkat Fiam, engedd, hogy azt tegyem veled, amit én akarok, én tudom, mi válik javadra. Te úgy gondolkodol, mint az emberek, sok mindenben úgy foglalsz állást, ahogyan az emberi indulat diktálja. Uram, igazat mondasz. Nagyobb gondviseléssel veszel te körül, mint amekkora gondot én önmagamra viselhetek. Nagyon ingatagon áll az, aki minden gondját terád nem hagyja. Uram, csak igaz és állhatatos maradjon hozzád akaratom, egyébként intézkedj velem tetszésed szerint. Mert csak jó lehet az, amit velem teszel. Ha azt akarod, hogy sötétségben járjak, áldott légy, ha pedig azt akarod, hogy világosságba öltözzem, légy akkor is áldott. Ha kegyesen megvigasztalsz, áldott légy, ha úgy akarod, hogy zaklattatásban legyek, ugyanúgy légy mindenkor áldott. Fiam, valóban így kell helyt állanod, ha azt akarod, hogy jártodban-keltedben az enyém lehess. Ugyanolyan készséggel kell fogadnod a szenvedést, mint az örömet. Olyan jó kedvvel kell a szükséget és a szegénységet viselned, mint a bőséget és a gazdagságot. Uram, szívesen vállalom érted, mindazt, amit tetszésedre van rám bocsátani. Válogatás nélkül akarom elfogadni a te kezedből a jót meg a rosszat, az édeset és a keserűt, a vígságot vagy a szomorúságot és bármi történjék velem, hálát akarok adni érte. Óvj meg minden bűntől, és sem a haláltól, sem a pokol hatalmától félni nem fogok. Csak örökre el ne vess, ki ne törülj az élet könyvéből, semmit sem árt, akármi baj szakad rám. 121. zsoltár Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem? Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta. Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz! Bizony nem szunnyad és nem alszik, aki Izraelt őrzi. Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged, ő áll jobbod felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjszaka a hold. Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet, Megőrzi az Úr jártadat-keltedet, most és mindörökké. Katekizmus „A remény az isteni áldásnak és Isten boldog látásának bizakodó várása; félelem is, attól, hogy megbántja Isten szeretetét és kiváltja büntetését.” „Az első parancsolat a remény elleni bűnökre is vonatkozik, amelyek a kétségbeesés és a vakmerő bizakodás: A kétségbeeséssel az ember nem bízik többé abban, hogy Istentől elnyeri üdvösségét; hogy segítséget kap az üdvösség eléréséhez, vagy hogy elnyeri bűnei bocsánatát. A kétségbeesés ellenkezik Isten jóságával, igazságosságával − mert Isten hűséges ígéreteihez −, és irgalmasságával. „A vakmerőségnek két fajtája van. Vagy vakmerően bízik az ember a saját képességeiben (remélve, hogy a magasból jövő segítség nélkül üdvözülhet); vagy az isteni mindenhatóságban és irgalmasságban bízik vakmerően (remélve, hogy bocsánatot nyer megtérés nélkül és dicsőséget érdem nélkül).” Imádság (Charle de Foucauld) Elmélkedések az Evangéliumról Reménykedjünk! Azokhoz tartozunk, ó Jézusom, akiket te megmenteni jöttél, pontosan azért, mert elveszünk… mert nélküled folyamatosan elkallódunk… Reménykedjünk! Bármilyenek legyenek is a bűneink, Jézusom, Te meg akarsz minket menteni! Mennél bűnösebbek vagyunk, mennél közelebb a halálhoz, mennél reménytelenebb az állapotunk, úgy a lélekre nézve, mint a testre, Te annál inkább meg akarsz menteni bennünket, Jézusom, mert azért jöttél, hogy megmentsed, ami veszni indul… Add, hogy soha ne veszítsük el bátorságunkat, hogy mindig reméljünk! A szakadék szélén állunk, és a pusztulás felé megyünk. Rászolgáltunk, hogy elpusztuljunk, úgy igazságos, hogy rengeteg hálátlanságunk miatt el kell pusztulnunk. És mégis, Te éppen hozzánk jössz, hogy megments minket, ó Jézusom! Jössz, hogy megmentsd azokat, akik elmerülnek. Te végtelenül jó vagy és végtelenül hatalmas. Olyannyira, hogy mindenki, még utolsó pillanatáig is, mindenki, még utolsó leheletéig is, amíg csak egy szikrányi élet van benne, remélhet Benned! * * * Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat! Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról. Támogatás rendszeressége*Havi támogatásEgyszeri támogatásTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegEgyedi összeg* Egyedi összeg* Név* Vezetéknév Keresztnév Email* Személyes üzenet* Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket Az Ön által adományozott összeg 0 Ft PhoneEz a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. Δ Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!). Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005 Válaszolj Válasz elvetéseAz e-mail címed nem publikáljuk.KommentelésNév* Email cím* Weboldal Δ
