Register
A password will be e-mailed to you.
Keresés
Home

< 33 NAPOS LELKIGYAKORLAT

12 NAP A VILÁG SZELLEMÉTŐL VALÓ MEGSZABADULÁSRA
8. nap

Az olvasmány és az elmélkedés előtt:
A Szentlélek segítségül hívása
Lelkiismeret-vizsgálat. Bánat-ima…
A rózsafüzér – tanácsolt – napi elimádkozása

Az olvasmány és elmélkedés után:
Litánia a Szentlélekhez

Nyolcadik nap
A BELSŐ CSEND

Hogy a lélek mélyén meghalljuk az Igét
Mária a mi példaképünk, aki «szívében el-elgondolkodott a hallott szavakon», A Zsoltárok könyve ezekkel a szavakkal kezdődik: «Boldog az ember, aki az Ő törvényéről elmélkedik nappal és éjjel». (Zsolt 1, 1-2)

Szentírás
(Lk 2, 15-20)
Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: «Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.» Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Azután, hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik a gyermek felől mondtak. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy tudtul adták nekik.

Üzenet
(San Martino 87.9.5)
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Gyermekeim, hányszor kértem már tőletek,
hogy legyetek engedelmesek, szófogadók,
alázatosak, csendes odafigyeléssel.
Így Jézus Szava bensőtökbe hatol,
amely folytonosan hív benneteket, felüdít,
megszabadít titeket a bűn elnyomásától.
Gyermekeim, szabadítsátok meg magatokat
minden bűntől, és akkor a szabad ember
erejével tudtok majd cselekedni.
Ha nem szólaltok meg, akkor még
nem tanúskodtok hitetek mellett, akkor még
nem szabadultatok fel a bűn rabszolgaságából.
Szabadok legyetek, amint Isten is szabadnak
teremtett benneteket!
Gyermekeim, megáldalak benneteket!

Elmélkedés
A tömegből egy asszony felkiáltott: «Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, melyet szoptál!» (Lk 11,27)

(II. János Pál, Redemptoris Mater, 20)
Isten Igéjének meghallgatása és megtartása
Az asszony áldására, mely test szerinti édesanyjának szólt, Jézus sajátosan válaszolt: «Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát és hűségesek is maradnak hozzá (Lk 11,28). A testi anyaság helyett arra a titokzatos lelki kötődésre akar itt rámutatni Jézus, amely Isten szavának hallásából és követéséből ered. Ugyanez az utalás a lelki javak területére, még jobban kitűnik Jézusnak egy másik válaszából, melyet a
szinoptikusok jegyeztek fel. Amikor Jézusnak jelentették, hogy «kinn állnak anyád és rokonaid, és látni szeretnének », Ő ezt válaszolta: «Az én anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják (Lk 8,20-21). Ezt akkor mondta, amikor «végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön» − így olvassuk Márknál (3,34), Máténál pedig, amikor «kitárta tanítványai felé a karját» (12,47-49).

Ezek a kijelentések összefüggnek azzal a válasszal, amelyet a tizenkét éves Jézus adott Máriának és Józsefnek, miután harmadnapra rátaláltak a jeruzsálemi templomban. A Lukácsnál található szavakkal Jézus az anyaságnak ezt az új jelentését tanítja. Eltávolodik ezzel attól, aki az anyja, a test szerinti anyja? Ott akarja hagyni őt a rejtettség árnyékában, amelyet Mária választott? Ha a szavak hangzása szerint így is tűnne, hangsúlyoznunk kell, hogy az az új és másfajta anyaság, amelyről Jézus tanítványainak beszél, különös módon pontosan Máriára vonatkozik. Nemde Mária az első azok között, akik «Isten szavát hallgatják és megtartják? » És nem rá vonatkozik-e mindenekelőtt Jézusnak az a válasza, amelyet a tömegből felkiáltó asszony áldásként mondott szavaira adott? Kétségtelen, hogy Mária a legméltóbb ezekre az áldó szavakra, már csak azért is, mert test szerint Jézus édesanyja lett (boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál), de főként azért, mert az angyali köszöntéskor elfogadta az Úr szavát, mert hitt neki, mert Isten iránt engedelmes volt, mert a szavakat megőrizte és «szívében gyakran elgondolkodott rajtuk» (Lk 1,38-45; 2,19-51) és egész életével meg is valósította azokat. Ezért mondhatjuk: a Jézustól hallott dicséret egyáltalán nincs ellentétben, a látszat ellenére sem, azzal, amit az ismeretlen asszony kifejezett, hanem ezek pontosan Szűz Máriában találkoznak, aki egyedül nevezte magát az «Úr szolgálójának» (Lk 1,38). Ha igaz, hogy «boldognak hirdeti őt minden nemzedék» (Lk 1,48), elmondhatjuk, hogy az az ismeretlen «asszony a tömegből» volt az első, aki bár nem tudatosan, de elsőként erősítette meg a Magnificat prófétai sorát, elindítva ezáltal a Magnificat énekét minden századokra.

(Krisztus követése 1/24)
Az ítélet és a bűnök büntetése
Minden ügyedben a végre figyelj, hogyan állsz majd meg szigorú bírád előtt, aki előtt semmi sem titok, akit ajándék meg nem veszteget, mentegetőzés nem enyhít, hanem igazság szerint ítél. Ó nyomorult és ostoba bűnös, mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri, hiszen
a haragvó embernek tekintetétől is rettegsz. Miért nem készülsz az ítélet napjára, amikor majd senki a másik mögé nem bújhat, védelmet másnál nem kereshet, hanem ki-ki önmagának elegendő terhe lesz? Most hasznos a fáradságod, elfogadásra talál a könnyed, meghallgatásra a jajveszékelésed: elégtételre és lelked tisztogatására alkalmas a keserűséged.

Nagy és üdvösséges tisztulása van a szenvedő embernek, ha úgy állja a rajta esett jogtalanságokat, hogy inkább a másik bűnén bánkódik, mint a maga sérelmén; ha örömmel imádkozik azokért, akik ellene fordulnak, és vétküket szívből megbocsátja; ha maga nem késik bocsánatot kérni másoktól; ha könnyebben könyörül, mint haragszik; ha önmagán gyakran erőt vesz, és azon van, hogy testét teljesen lelkének vesse alá. Jobb most bűneinket letisztogatni, hibáinkat lenyesni, mint a tisztító helyre hagyni a tőlük való szabadulást. Magunkat csapjuk be, ha testünket rendetlen
szeretettel szeretjük.

Mi mást emészt el az a tűz, mint a bűneidet? Minél engedelmesebb vagy most önmagaddal szemben, tested kívánságait követve, annál keményebben lakolsz majd, annál több égetni valót gyűjtesz. Ki miben vétett, abban fog keservesebben bűnhődni. Ott a resteket égő ösztökékkel döfködik, a torkosokat iszonyú éhséggel, szomjúsággal kínozzák. A paráznákat és a testi élvezetek kergetőit izzó szurokkal és büdös kénnel öntözik, az irigyek, mint veszett kutyák, vonítanak a fájdalomtól. Nem lesz semmi vétek, amelyre ne sújtana sajátos büntetés. Ott a gőgösök szégyennel telnek el, a fösvényeket szánalmas szegénység szorongatja. Az ott való kínban nehezebb lesz egyetlen óra, mint itt száz esztendő a legkeményebb vezeklésben. Ott semmi nyugalmuk, semmi vigasztalásuk nem lesz a bűnhődőknek, itt mégis néha szünete van a fáradozásnak, és enyhülést találunk barátaink vigasztalásában. Most légy hát gondos, magaddal törődő, most bánd bűneidet, hogy az ítélet napján biztonságban
lehess a szentek között. Mert akkor az igazak nagy bátorságban állnak azokkal szemben, akik sanyargatták és elnyomták őket.

Akkor ítélni fog, aki most alázatosan az emberek ítélete alá veti magát. Akkor nagy biztonságban lesz a szegény és az alázatos: rettegve retteg a kevély. Akkor kiderül majd, hogy az volt bölcs e világon, aki Krisztusért megtanult oktalan és megvetett emberként élni. Akkor kedves lesz minden türelemmel viselt zaklattatás, és minden gonoszság befogja száját. Akkor örvend minden Istennel törődő ember, és kesereg minden istentelen. Akkor jobban vigad a megsanyargatott test, mint amelyik mindig gyönyörökkel lakott jól. Akkor fényessé változik a kopott köntös: és elsötétül a finom öltözet. Akkor több dicséretet kap a szegényes hajlék, mint az aranyos palota. Akkor hasznosabb lesz az állhatatos béketűrés, mint a világnak minden hatalma. Akkor jobban felmagasztosul az őszinte engedelmesség, mint minden világias ravaszkodás. Akkor több örömet szerez a tiszta lelkiismeret, mint a tudós bölcselkedés. Akkor a gazdagság megvetése többet nyom a latba, mint a földön lakók minden vagyona. Akkor
nagyobb vigasztalást jelent az áhítatos ima, mint a gazdag lakoma. Akkor nagyobb öröm lesz, hogy megtartottad a szilenciumot, mint hogy sokat szaporítottad a szót. Akkor többet érnek a szent cselekedetek, mint a sok szép beszéd. Akkor több tetszésre talál a kemény élet és a szigorú vezeklés, mint minden evilági gyönyörűség. Tudj most egy keveset szenvedni, hogy akkor a nagyobbaktól szabadulhass.

Itt próbáld meg először, mit bírsz majd odaát. Ha most olyan keveset tudsz elviselni, hogyan viselnéd az örökkétartó kínokat? Ha most csekélyke szenvedésben elveszted türelmedet, mire visz a kárhozat tüze? Lám, valóban nem lehet részed kétféle örömben: hogy evilágon is gyönyörűségben élj, és aztán Krisztussal is uralkodjál. Ha mindmáig szakadatlanul nagy megbecsülésben és élvezetek közt éltél volna, mi hasznod volna belőle, ha ezennyomban meg kellene halnod? Minden hiábavalóság tehát, csak az nem, hogy Istent szeressük, és egyedül neki szolgáljunk. Mert az, aki egész szívvel szereti Istent, sem haláltól, sem büntetéstől, sem ítélettől, sem kárhozattól nem fél: a tökéletes szeretet biztos utat nyit Istenhez. Aki
pedig még örömét leli a bűnben, az, nem csoda, ha fél a haláltól és az ítélettől. Egyébként is jó, hogy ha már a szeretet nem tart vissza a rossztól, legalább a kárhozattól való félelem kordában tartson. Aki aztán Isten félelmét nem ismeri, sokáig nem maradhat meg a jóban: hanem előbbutóbb
a sátán hálójába kerül.

(27. zsoltár)
Világosságom és üdvösségem ez Úr, kitől félnék?
Életem oltalmazója az Úr, kitől rettegnék?
Ha rám törnek a gonoszok, hogy elveszítsenek,
elleneim és ellenségeim,
megtántorodnak és a földre zuhannak.
És ha hadsereg áll is velem szemben,
szívem akkor sem remeg.
Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom.
Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam:
hogy életem minden napján az Úr házában lakjam.
Hogy élvezzem az Úr édességét,
és hogy szemléljem szent templomát.
A bajnak napján elrejt árnyékában,
megvéd sátrának oltalmában,
és biztos sziklára állít engem.
Ezért magasra emelhetem fejem,
ellenségeim fölé, akik körülvesznek.
Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be,
hangszeren játszva énekelek az Úrnak.
Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam,
könyörülj rajtam, és hallgass meg engem!
Szívem ezt sugallja: «Keresd tekintetét!»
Uram, a te arcodat akarom keresni.
Ne rejtsd el előlem arcodat,
ne taszítsd el szolgádat haraggal!
Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza,
Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp!
Ha apám, anyám el is felednének,
az Úr akkor is fölemelne.
Uram, mutasd meg ösvényedet,
és ellenségeim miatt vezess sima úton!
Ne szolgáltass ki ellenségeim bosszújának!
Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem,
férfiak, kik gonoszat forralnak.
De biztos vagyok benne:
Meglátom az Úr dicsőségét az élők honában.
Ezért remélj az Úrban és légy erős,
légy bátorsággal és bízzál az Úrban!

(116. zsoltár 1-9)
ALLELUJA!
Szeretet tölt el, mert az Úr
meghallgatta könyörgő kiáltásomat.
Felém fordította fülét azon a napon
melyen segítségül hívtam.
Körülvettek a halál kötelékei
és az alvilág csapdái,
elmerültem a nyomorban és a félelemben.
Akkor segítségül hívtam az Úr nevét:
Ó, Uram, mentsd meg életemet!
Jó az Úr és igazságos,
a mi Istenünk csupa irgalom,
az Úr megőrzi a kicsinyeket.
Nyomorult voltam és szabadulást hozott.
Lelkem, nyugodj meg újra,
mert az Úr jót tett veled.
Megmentette lelkemet a haláltól,
szememet a könnyektől, lábamat a botlástól.
És újra az Úr színe előtt járhatok
az élők földjén.

Katekizmus
„Imádságunk megszokott nehézsége a szórakozottság. Vonatkozhat a szavakra és jelentésükre a szóbeli imában; mélyebben érintheti azt, akihez imádkozunk (a liturgikus és személyes szóbeli imában, elmélkedésben és szemlélődő imában). Üldözőbe venni az elme elszórakozásait egyértelmű a csapdájukba eséssel, ugyanis elegendő visszatérnünk a szívünkbe: a lélek elszórakozása föltárja ugyanis, hogy mihez kötődünk, és
ennek alázatos tudatosítása Isten színe előtt növelni tudja az Iránta való szeretetünket, teljesen fölajánlván neki a szívünket, hogy Ő tisztítsa meg. Itt harc folyik, az Úr választása, akinek szolgálnunk kell.

Imádság
(Szent Ágoston) – Vallomások XI, 2,3
Figyelj imámra Uram, Istenem!
Vakok világossága és esendők erőssége.
Te a látók világossága
és az erősek erőssége is vagy egyben.
Figyelj lelkemre és hallgasd meg, Uram,
ha hozzád kiált a mélyből.
Ó, Uram, tökéletesíts engem,
és tárd föl nekem az Írás erdejét!
Íme, szavad az én örömöm
és beszéded túlcsorduló élvezetem!
Ajándékozd nekem, ami után szeretetem vágyakozik;
mert megvan bennem ez a szeretet Uram,
és ez is a te adományod.
Ne hagyd útfélen ajándékaidat, ne vesd
meg ezt a te halódó fűszáladat: hogy magasztaljalak
téged minden igazságért, melyeket könyveidben felfedezek.
Engedd, hogy belőled oltsam szomjúságomat, és
elmélkedjem törvényed csodáin a kezdet kezdetétől, midőn
megalkottad az eget és a földet, egészen odáig, midőn
majd veled uralkodunk mindörökké a Te szent városodban!

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.