A király titka – Metropolita

Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék

Miközben Názáret felé mennek, csatlakozik hozzájuk Heródes féltestvére, Mannaen, aki már régóta követi Jézust. Felajánlja szolgálatait. Jézus így szól hozzá:
– Mannaen, kérek tőled valamit, mivel eljöttél. Ne velem, hanem az asszonyokkal menj Jeruzsálem felé. Én ezekkel (az apostolokkal) ismeretlen úton megyek majd, így nekem nem okozhatnak bajt. De ők asszonyok és védtelenek, és a kísérőjük szelíd természetű, aki megtanulta, hogy ha megütik, a másik orcáját nyújtsa nekik. A te jelenléted biztos védelem lesz számukra. Megértem, hogy ez áldozat számodra. De Júdeában együtt leszünk. Ne tagadd meg ezt tőlem, barátom!
– Uram, minden kívánságod törvény szolgád számára. Anyád és a nőtanítványok szolgálatára állok ettől a pillanattól egészen addig, amíg te akarod.
– Köszönöm! Ezt az engedelmességedet is feljegyzik az égben. Most várakozzunk mindnyájan a bárkákra, és közben meggyógyítom azokat, akik
rám várnak.

***

Íme, itt van Názáret… itt van Máriának, Alfeus feleségének a háza. Mária már fiainak karjaiban van. Kezei még vizesek és vörösek a mosástól, amivel éppen foglalkozott. Megsimogatja őket, majd megtörli a kezét kötényében és siet átölelni Jézust…

És íme, itt van Alfeusnak, Sára fiának a háza, közvetlenül Mária háza előtt. Alfeus elküldi legnagyobb unokáját, hogy értesítse Máriát, és közben nagy léptekkel Jézus felé megy, kis unokáival a karjaiban, és üdvözli őt, mintha virágcsokrot tartana a kezében.

Mária már a kapuban áll, a napon, világoskék háziruhájában, aranyos haja Fia mellére hull, amikor nagy szeretettel megcsókolja őt. A többiek tapintatosan megállnak, hogy szabadon hagyják őket találkozásuk elsô pillanataiban. De Mária azonnal elszakad Fiától, és angyali hangjával üdvözli mindnyájukat:
– Béke veletek, az Úr szolgái és Fiam tanítványai! Béke veletek, az Úr nővérei! – És a kocsiról leszálló nőtanítványokkal testvéri csókot váltanak.
– Ó, Marciam! Már nem tudlak karomban tartani téged. Már férfi vagy! De jöjj a Mamához, hogy megcsókoljalak! Kedves! Áldjon meg téged az Isten, és növekedjél az Ő útjain, úgy, amint ifjú tested növekszik, és még inkább. Fiam, el kellene vinni őt öregapjához. Boldog lesz, ha így látja őt – mondja utána, Jézushoz fordulva.
.
És megöleli Jakabot és Júdást, Alfeus fiát. Hírül adja nekik azt, amit biztosan örömmel hallanak:
– Ebben az évben Simon velem jön, mint a Mester tanítványa. Maga mondta nekem.
Majd egyenként üdvözli a leginkább ismerteket, a legbefolyásosabbakat, mindenkihez néhány kedves szót intézve.

Mannaent Jézus vezeti hozzá, és bemutatja neki, mint kísérőjét a jeruzsálemi úton.
– Te nem jössz velünk, Fiam?
– Anyám, más helyeken is kell hirdetnem a jó hírt. Látjuk egymást Betániában.
– Legyen meg most és mindig a te akaratod. Köszönöm, Mannaen. Te: emberi angyal, őrzőink: az ég angyalai és mi biztonságban leszünk, mintha csak a Szentek Szentjében lennénk. – És barátsága jeléül kezét nyújtja Mannaennek. És a lovag, aki pompában nevelkedett fel, térdet hajtva csókolja meg a neki nyújtott bájos kezet.

Közben kirakják a kocsiból a virágokat és mindazt, aminek Názáretben kell maradnia. Utána a kocsi elmegy rendeltetési helyére, valamelyik istállóba a városban. A kis ház olyannak tűnik, mint egy rózsakert, a nôtanítványok által mindenfelé letett rózsák miatt. De Mária leginkább Porfirea (Péter felesége) virágait csodálja meg, amelyeket az asztalra tettek, és amiket az általa ajánlott alkalmas helyre visz. Júdás, Alfeus fia mosolyogva megkérdezi Máriát:
– Ma is levágtad az ágat a virágvázádba?
– Természetesen, Júdás. Épp azt néztem, amikor érkeztetek…
– És ismét átálmodtad, Mama, a te távoli titkodat – mondja Jézus átölelve Máriát bal karjával, és szívére vonva.
Mária felemeli elpirult arcát, és felsóhajt:
– Igen, Fiam… és újra álmodtam első szívverésedtől bennem…

Jézus rendelkezik:
– Itt maradnak a nőtanítványok, az apostolok, Marciam, a pásztor-tanítványok, János pap, István, Hermas és Mannaen. A többiek széledjenek szét és keressenek szállást…
– Sokan megszállhatnak az én házamban is… – kiáltja a küszöbről Simon, Alfeus fia. – Tanítványtársuk vagyok, és igényt tartok rájuk. Ó, testvér, jöjj, hogy megcsókolhassalak! – kiáltja lelkesen.

Jézus, miközben Alfeus, Sára fia, Izmael és Aser, a két tanítvány, volt szamárhajcsár Názáretből, szintén kijelenti:
– A mi házunkba! Jöjjetek, jöjjetek!
A tanítványok, akikről Jézus nem rendelkezett, elmennek, és bezárhatják a kaput. De azonnal ismét kinyílik, mert megérkezik Mária, Alfeus felesége, aki nem tudott sokáig távol maradni még akkor sem, ha mosással foglalkozott. Mintegy negyvenen vannak, ezért szétszóródnak a langyos és nyugodt kertben, míg eljön az ebédosztás ideje. Az ételeket mindenki olyan ízletesnek találja, mintha az égből kapta volna, annyira boldogok, hogy az Úr házában étkezhetnek, és Mária osztja ki nekik.

Visszatér Simon, aki közben el is szállásolta a tanítványokat, és azt mondja:
– Engem nem hívtál meg, mint a többieket, de testvéred vagyok, és azért eljöttem.
– Jó, hogy eljöttél, Simon! Azt akartam, hogy itt legyetek, hogy megismertessem veletek Máriát. Sokan közületek ismerik Máriát, mint ,,anyát”. Egyesek, mint ,,jegyest”. De senki sem ismeri a ,,szűz” Máriát. Én meg akarom ismertetni veletek ebben a virágzó kertben, amelybe eljöttetek a kényszerű messzeségből, hogy kipihenjétek apostoli fáradalmaitokat.
Hallottalak beszélgetni titeket, apostolok, tanítványok és rokonok, és hallottam benyomásaitokat, emlékeiteket, véleményeteket Anyámról. Én átváltoztatom mindezeket a nagyon csodáló, de még nagyon emberi ismereteket természetfeletti megismeréssé. Mert Anyámnak, engem megelőzve, át kell változnia az erre legérdemesebb szemek előtt, hogy olyannak mutassam őt, amilyen. Ti egy nőt láttok. Egy nőt, aki szentsége miatt számotokra a többiektől eltérőnek látszik, de akit valójában olyannak láttok, mint bármelyik nővérét, akinek testbe burkolt lelke van. De most fel akarom fedni előttetek Anyám lelkét. Az ő igazi és örök szépségét.

Jöjj ide, Anyám! Ne pirulj el! Ne vonulj vissza félénken, Istennek kedves galambja! A te Fiad Isten Igéje, és beszélhet rólad és a te titkodról, a te titkaidról, ó, Isten fenséges Titka! Üljünk le itt, ezeknek a virágzó fáknak a könnyű árnyában, a ház mellett, a te szent szobád közelében. Így! Emeljük fel ezt a hullámzó függönyt, és ebből a szűzi szobából kiáradnak a szentségnek és a Paradicsomnak a hullámai, hogy mindnyájunkat eltöltsenek veled… Igen. Engem is. Hogy én illatozzam tőled, tökéletes Szűz, hogy elviselhessem a világ bűzét, hogy láthassam a tisztaságot, miután szemem betelt a te Tisztaságoddal… Ide, Marciam, János, István, és ti, nőtanítványok, a minden asszony között Tisztának tiszta lakása elé, amelynek ajtaja
nyitva áll. És mögéjük ti, barátaim. Te ide, mellém, kedves Anyám.

Röviddel ezelőtt azt mondtam nektek: ,,Anyám lelkének örök szépsége”. Én vagyok az Ige, és azért tévedés nélkül tudok beszélni. Azt mondtam: örök, nem azt, hogy halhatatlan. Én nem céltalanul mondtam ezt. Halhatatlan az, aki miután megszületett, többé nem hal meg. Így az igaznak a lelke halhatatlan az égben, a bűnösnek a lelke halhatatlan a pokolban, mert a lélek, miután Isten megteremtette, többé nem hal meg, csak a kegyelmi életét vesztheti el. De a lélek él, létezik attól a pillanattól kezdve, hogy Isten elgondolja őt. Isten gondolata teremti meg. Anyám lelkét Isten öröktől fogva elgondolta. Ő ezért örök szépségében, amelybe Isten kiárasztotta minden tökéletességét, hogy gyönyörködjék benne, és vigasztalására legyen.

Ősünk, Salamon előre látott téged, és azért a te prófétádnak mondható. Salamon könyvében van megírva: ,,Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, és az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket felerősítette, és az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött. Játszottam az egész földkerekségen.” (Péld 8,22-31)

Igen, ó, Anya, akivel Isten, a Végtelen, a Fönséges, a Szűz, a Teremtetlen várandós volt, és aki hordozott téged, mint legkedvesebb terhét, örvendezve, amikor érezte, hogy mozogsz benne. Arra a mosolyra indítottad Őt, amellyel megalkotta a teremtett világot! Isten végtelen szeretettel teremtett testbe öntött téged, hogy a Szűz ,,Szűz” lelke legyél. A teremtett világ Tökéletessége, a Paradicsom Világossága, Isten Tanácsa, aki rád tekintve meg tudta bocsátani a Bűnt, mert egyedül te, önmagadban, úgy tudsz szeretni, amint arra az egész emberiség egybevéve sem képes. Benned van az Isten Bocsánata! Benned van Isten Orvossága. Te vagy az Örökkévaló simogatása a seben, amelyet az ember ütött Istenen! Benned van a világ Üdvössége, ó, Anyja a Teremtetlen Szeretetnek, a földnek adott Megváltónak! Anyám lelke! A Szeretetben egybeforrva az Atyával téged néztelek magamban, ó, Anyám lelke! És a te ragyogásod, a te imád, az a gondolat, hogy te fogsz hordozni engem, megvigasztaltak engem örökre fájdalmas küldetésemben, és annak embertelen megtapasztalásában, ami a romlott világ a tökéletes Isten számára. Köszönöm, Anyám! Amikor eljöttem, már átjárt teljesen a te vigasztalásod, amikor leszálltam, csak téged éreztelek, a te illatodat, a te énekedet, a te szeretetedet… Örömöm, drága örömöm!

De halljátok, ti, akik most tudjátok, hogy csak egy Asszony van, akiben nincs szeplő, csak egy Teremtmény, aki nem sebezte meg a Megváltót, halljátok Máriának, Isten Választottjának második átváltozását. Ádár hónapjának egy békés délutánján, amikor a csendes kert fái virágoztak, Mária, József jegyese levágott egy ágat egy virágzó fáról, hogy kicserélje azt, ami a szobácskájában volt. Mária nemrég jött Názáretbe a Templomból, hogy a szentek egyik házát feldíszítse. A Templom, a ház és az ég között megosztott lélekkel nézte a virágzó ágat, és egy hasonló ágra gondolt, amelyet télen vágtak le ebből a kertből, és amely hirtelen kivirágzott, mint tavasszal, az Úr Szövetségszekrénye előtt – talán a Nap-Isten dicsőségének sugara
melegítette fel – hogy Isten kinyilvánítsa vele akaratát. És arra is gondolt, hogy házasságkötésük napján József virágokat is hozott, de ezek nem hasonlítottak egyáltalán az elsőre, amelynek gyengéd szirmaira ez volt írva: ,,Azt akarom, hogy te egyesülj Józseffel”… Oly sok dolog eszébe jutott… És gondolatban felszállt Istenhez. Keze szorgoskodott a guzsaly és az orsó között, és finomabb fonalat font, mint ifjú fejének hajszála…
.
Lelke a szeretet szőnyegét szőtte, fürgén haladva, mint a szövőszék vetélője a föld és az ég között. A ház szükségletei, jegyeséi, lelkéjéi, Istenéi. És énekelt, és imádkozott. És a szőnyeg kialakult a titokzatos szövőszéken, kigöngyölődött a földtől az égig, felszállt, hogy ott fenn elvesszék… Miből készült? Finom, tökéletes szálakból, erősekből, erényeiből, a repülő vetélő szálaiból, amelyről ő azt gondolta, hogy az ,,övé”, pedig Istené volt: az Isten Akaratának vetélője, amelyre fel volt göngyölítve Izrael kis, nagy Szűzének akarata, akit a világ nem ismert, de annál inkább ismert Isten. Akarata egybefonódott, egyesült az Úr akaratával. És a szőnyegen kivirágzottak a szeretet, a tisztaság, a béke pálmájának, a dicsőség pálmájának, az ibolyának, a jázminnak a virágai… Minden erény kivirágzott a szeretet szőnyegén, amelyet az Isten Szüze kigöngyölt, hívogatva a földről az eget. És mivel a szőnyeg nem volt elég, felröpítette a szívét, énekelve: ,,Jöjjön el Kedvesem kertjébe, és egyen almafájának gyümölcséből… Kedvesem szálljon le kertjébe, illatozó virágágyába, hogy táplálkozzék a kertekben, és liliomokat szedjen. Én az én Kedvesemé vagyok, és az én Kedvesem az enyém. Ő az, aki a liliomok között legeltet.” (Vö. Én 5,1; 6,2-3)

Végtelen távolságokból, a Fény áradatából jön egy Hang, amelyet emberi fül nem hallhatott, sem emberi torok nem adhatott ki. És azt mondta: ,,Mily szép vagy, kedvesem!” (Vö. Én 4,1.11-12) Mily szép vagy!… Méz csepeg az ajkadról… Zárt kert vagy, lepecsételt forrás, én nővérem, jegyesem…” és a két hang egyesülve énekelte az örök igazságot: ,,A szeretet erősebb a halálnál. (Én 8,6-7) Semmi sem tudja kioltani, vagy elfojtani a ,,mi” szeretetünket.”

És a Szűz átalakult így… miközben Gábriel leszállt, és visszahívta őt buzgóságával a földre, ismét egyesítette a lelket a testtel, hogy megérthesse és felfoghassa annak kérését, aki ,,Nővérének” nevezte, és aki ,,Jegyeséül” akarta. Íme, ott ment végbe a Titok… És egy szemérmes, a legszemérmesebb az asszonyok között, az, aki sose ismerte a test ösztönös ösztönzését, elkábult Isten angyala előtt, mert még egy angyal is megzavarja a Szűz alázatosságát és szemérmességét. Csak akkor tért vissza a békéje, amikor hallotta őt beszélni, és hitt, és kimondta a szavakat, amelyek által az ő szeretetük Testté lett, hogy legyőzze majd a Halált, és semmiféle víz nem képes kioltani, sem gonoszság elsüllyeszteni… Jézus kedvesen Mária fölé hajol, aki mintegy elragadtatva a lábához borult, amikor Jézus felelevenítette a távoli időt, amely rendkívüli fényben ragyogott, amely úgy tűnt, hogy lelkéből áradt. Halkan megkérdezte tőle:
– És mi volt a te válaszod, te Legtisztább, annak számára, aki biztosított téged arról, hogy Isten Anyjává válva nem vesztetted el tökéletes Szüzességedet?
És Mária mintegy álomban, lassan, mosolyogva, boldog sírásban kitágult szemmel mondja:
– Íme az Úr szolgáló leánya! Legyen nekem a te Igéd szerint – és fejét imádva Fiának térdére hajtja.
Jézus befödi őt köpenyével, elrejtve mindenki szeme elől, és azt mondja:
– És megtörtént. És meg fog történni mindvégig. Az ő újabb és újabb átváltozásáig. Mindig ,,az Isten szolgáló leánya” lesz. Mindig azt teszi, amit az Ige mond. Anyám! Ez az én Anyám. És jó, hogy elkezditek megismerni mindenben az ő szent alakját… Anyám! Anyám! Emeld fel tekintetedet! Kedves… Hívd vissza tisztelőidet a földre, ahol jelenleg vagyunk… – mondja, levéve köpenyét Mária fejéről. Egy ideig csak a méhek zúgása és a kis forrás csörgedezése hallatszik.

Mária felemeli sírástól puha arcát, és azt suttogja:
– Fiam, miért tetted ezt velem? A Király titkai szentek…
– De a Király felfedheti azokat, amikor akarja. Anyám, azért tettem, hogy felfogják, amit a próféta mondott: ,,Egy Asszony magába zárja majd az Embert” (Vö. Jer 31,22) és egy másik próféta: ,,A Szűz fogan és Fiút szül.” (Iz 7,14) És azért is, hogy azok, akik rettegnek sok dologtól, ami számukra lealázza Isten Igéjét, ellensúlyként részesüljenek sok más dologban, amelyek megerősítik bennük az örömöt, hogy ők az ,,enyéim”. Így soha többé nem ütköznek meg, és ezáltal elnyerik az eget…

>> Mária titka

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005