< Keresztes Szent János, mint gyóntató
Miközben Keresztes Szent János és Nagy Szent Teréz az avilai Megtestesülésről nevezett zárdában áldásos működést fejtettek ki, a Kármel felett fekete felhők gyülekeztek. Félreértésekből és irigységből, talán presztízsből is kialakult egy olyan háló, melynek központjába, mint első áldozat, Keresztes János került.
.
A főbaj az volt, hogy ebben az időben a spanyolországi kármelitáknak több személy adott utasításokat és rendelkezéseket. Ezek ellentéteiből adódtak a gondok.
.
A kármeliták római generálisa 1566-ban egymás után kezdte látogatni a spanyolországi provinciákat. 1567-ben II. Fülöp kapott Rómából egy brévét, hogy függetlenül a generálistól, a kasztíliai és andalúziai provinciák számára, egy-egy - szinte teljhatalommal rendelkező - vizitátor nevezhető ki. Erről a brévéről a kármelita generális csak 1568-ban szerzett tudomást, melynek visszavonását azonnal kérte.
.
A kasztíliai provincia vizitátora Fernandez atya, míg az andalúziaié Vargas atya lett. Fernandez atya rendkívül nagyképességű és bölcs domonkos volt, aki rendelkezéseit a sarus provinciálissal egyetértésben hozta meg. Ezzel szemben Vargas atya, szintén domonkos, a kármelita generálistól teljesen függetlenül intézkedett. De mindkettő a Teréz anya féle reformmozgalom híve volt. Így a két provinciában a reform ügye különbözőképpen alakult.
Míg Kasztíliában nyugodt mederben haladt előre, addig Andalúziában Vargas atya egy kolostort elvett a sarusoktól és odaadta a sarutlanoknak. Továbbá még másik három sarutlan kolostort is alapított. Ez ellentétben volt a generális azon rendelkezésével, hogy összesen csak két reformált kolostor alapítható. II. Fülöp másik elhibázott lépése volt, hogy egy fiatal, nem is félesztendős fogadalmasra ruházta a legnagyobb terjedelmű apostoli felhatalmazást. Elképzelhetjük, hogy mennyire felizgatta ez a sarus atyákat, mert féltek a sarutlanok térhódításától és attól, hogy visszaélnek hatalmukkal. Féltek, hogy a sarutlanok növekvő nyomása veszélyezteti majd az enyhített életmódjuk fennmaradását. Ezért 1574-ben Kasztília, Aragónia, Katalónia és Portugália provinciálisai összeültek és úgy határoztak, hogy tájékoztatni fogják a helyzetről a generálisukat. Javasolni fogják neki, hogy kérje XIII. Gergelytől, hogy az apostoli vizitátorok a rend tagjai legyenek. A Szentszék 1574. augusztus 3-án el is küldte a ,,Pro liberandis provinciis Hispaniae a visitatione extraneorum” pápai okmányt, amit azonban a generális csak 1575 májusában hozott nyilvánosságra. Közben azonban a spanyolországi nuncius értesítést kapott Rómából, hogy küldik a brévét, mely megszünteti P. Fernandez és
Vargas megbízatását. Erre a nuncius - pápai legátusi hatalmánál fogva - felmentette a két apostoli vizitátort, és 1574. szeptember 27-én ugyanazon két atyát, még nagyobb hatalommal, reformátornak nevezte ki.
Ez nagy felháborodást váltott ki a sarusok körében, különösen az andalúziai provinciában. Ezzel megindultak Róma felé a tiltakozások és egyidejűleg befeketítő leveleket küldtek II. Fülöphöz az andalúziai vizitátor, illetve most már reformátor és a sarutlanok ellen. A sarus kármeliták generálisa Teréz anyától magyarázatot kért. Közben 1575 májusában a piacenzai rendi nagykáptalanon megkísérelték a konfliktust elsimítani. A káptalan szerette volna a reformot megszüntetni, és be akarta záratni azokat a kolostorokat, melyek a generális engedélye nélkül keletkeztek. Teréz anya a generális két levelét csak késve, a nagykáptalan után kapta meg. A káptalanon a kasztíliai és andalúziai tartományfőnökök nem voltak jelen, ezen tényt a nagykáptalan lázadásnak vette, és így nem csoda, hogy a reformmal kapcsolatban hátrányos határozatokat hozott. Vizitátornak a portugál Tostado Jeromos atyát nevezte ki. Bonyolította a helyzetet, hogy a nuncius, már Grácián Jeromos atyát bízta meg ezzel a feladattal. Újabb
alapítások megakadályozása miatt Teréziát Toledóban fogvatartották.
1576 elején, az avilai sarusok házfőnöke János atyát, társával együtt, az avilai kármelita apácák kolostora melletti lakásból erőszakkal elvitette Medina del Campóba és ott börtönbe vetette. Ez a fogság nem tartott sokáig, mert a város tiltakozott ellene. Bevádolták a házfőnököt a pápai nunciusnál, aki kiközösítés terhe alatt elrendelte a rabok szabadon bocsátását és gyóntatói munkakörbe való visszahelyezését. Az eset szorongással töltötte el a sarusokat és nem is mulasztották el, hogy véleményüket kifejezésre juttassák. Támadásaik célpontja most már János atya volt. Az ő érdekében Terézia a királynál is közbelépett. ,,Ez a szerzetes - írta neki - Istennek nagy szolgája és már annyira meggyengült a történtek miatt, melyeket el kell szenvednie, hogy féltem az életét.”
A reform ügye tehát válságos helyzetbe került. Ekkor Grácián atya, mint a sarutlanok vizitátora, a pápai nuncius rendelkezése folytán, 1576.szeptember 9-re, Almodovarba, rendkívüli káptalanra hívta össze a sarutlanok oszlopos tagjait. Erre Keresztes János is hivatalos volt. A káptalani atyák megtárgyalták az aktív és kontemplatív élettel kapcsolatban felmerülő problémákat, az apostoli életet és a lelkipásztorkodással
kapcsolatos kérdéseket, a klauzúrával és a visszavonultsággal kapcsolatos szigorú intézkedéseket.
Határoztak arról is, hogy követséget küldenek Rómába, továbbá mindent megtesznek, hogy a sarusokkal a súrlódásokat elkerüljék. Ezért elhatározták, hogy János atyát felmentik az avilai Megtestesülésről nevezett zárdában betöltött gyóntatói tiszte alól. Az apácák pápai nunciushoz beterjesztett kérésére, ő János atya maradását rendelte el. Ez lett azonban a végzete. Ormento nuncius, aki a reformok támogatója volt, 1577. június 18-án meghalt. Az új nuncius viszont reform ellenes volt. Így a sarusok elérkezettnek látták az idôt, hogy halálos csapást mérjenek a
reformra. A sarusok az almodovari káptalant ellenük irányuló provokációnak tekintették és lecsaptak a sarutlanokra még mielőtt azok megtehették volna a szükséges óvintézkedéseket. János atyán be kellett mutatni, hogy mi történik a pártütőkkel. Példásan meg kell büntetni! Így lesz ő a reform első áldozata.
A húrt csak feszítette a Megtestesülésről nevezett zárdában a perjelnő választása körüli vihar, melyben János atya a terézpártiak oldalán állt. A sarusok most már nyílt erőszakhoz folyamodtak. A rendház sarutlan gyóntatóit teljesen elszigetelték. János atya isteni kinyilatkoztatásból tudta, hogy mi fog történni. Ezért a szerzetesnők rokonai, valamint János és Germanus atya barátai őrt álltak a házikó előtt, amelyben a két atya lakott. Mikor úgy látszott, hogy a veszély már elmúlt és nem álltak többé őrök a sarutlan gyóntató által lakott házikó előtt, rajtuk ütöttek és gonosztevők módjára elhurcolták őket.
>> Keresztes Szent János szökése a fogságból
- Káptalan Almodovarban - Keresztes Szent János életrajzának folytatása
- Az utolsó sopronbánfalvi karmelita nővér kegytárgyait adományozták a felújított kolostornak
- Keresztes Szent János, mint lelkivezető
- Klemm Nándor: Szenvedni érted
Keresztes Szent János életrajza - Durvelo
| Nyomtatás 
