Register
A password will be e-mailed to you.

<< Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz megismerkedése

A vonatkozó engedélyek birtokában, Teréz anya Antal atyát Medinába küldte, hogy rendezze ügyeit és lemondjon a házfônökségről. János atyát előreküldték Durvelóba, hogy a roskatag házat nagyjából alakítsa át kolostornak. János atya útjában érintette Avilát, ahol egy munkás csatlakozott hozzá, hogy mint kőműves legyen segítségére az átalakításban. Megérkezve Durvelóba, mindent úgy talált, ahogy Teréz anya leírta. Durvelo akkor nem falu, hanem egy nagyobb tanya volt. A nyugalom helye, mely alkalmas volt az összeszedettségre és az elmélkedésre. Mire megérkeztek, már vége volt az aratásnak és a betakarításnak. Mindketten azonnal munkához láttak.

János atya a sarutlanok durva ruhájában és szandálban úgy dolgozott, mint egy napszámos. Nagy buzgalmukban még a testi szükségletekről is
megfeledkeztek. Már este volt és még semmit sem ettek. Bár pénz és élelem nélkül érkeztek meg, a parasztok bőségesen adtak nekik kenyeret. János atya a Teréz anyától kapott képekkel díszítette fel a kolostort. Mindenhova kereszteket helyezett el halálfejjel. Rövidesen értesíthette az átalakítások befejezéséről a tartományfőnököt. A ház megáldására azonban csak két hónap múlva került sor. Ezt az időt az imádságnak, vezeklésnek és lelkipásztorkodásnak szentelte.

Ferenc testvére kíséretében, aki közben szintén Durvelóba érkezett, együtt járta a helységeket. János atya gyóntatott, prédikált és misézett. Mindketten este tértek haza. 1568. november 27-én hat kármelita érkezett Durvelóba. A következő napon, 28-án, minden külsőség nélkül, Antal és János atya, valamint József diákonus ünnepélyes fogadalmat tettek arra, hogy a jeruzsálemi szent Albert pátriárka eredeti szabályai szerint kívánnak élni. Mind a hárman új nevet vettek fel. János atya neve a továbbiakban Keresztes János lett.

A kolostor végleges megalapítása Antal atya megérkezése után, 1568. november 28-án történt. Az alapítók útrakelésük előtt összegyűjtöttek néhány felszerelési tárgyat. Antal atya öt homokórát vitt magával, hogy a napirend pontosan betartható legyen. János atya második, végleges
beöltözése Durvelóban történt. Mint említettük, a nővérek által számára készített sarutlan rendi ruhát először még Medinában vette magára.

A két első kármelita szigorú vezeklő életet élt, mely szemlélődő, de amellett apostolkodó is volt. Életük szigora olyan fokú volt, hogy még Terézia is túlzottnak tartotta. Három hónap elteltével, 1569 márciusában, mikor Teréz anya egy útja során átutazott Durvelón, a szerzetesi élet ott már a rendes mederben folyt. Olvassuk el, mit ír az Alapítások Könyve XIV. fejezetében: ,,…Az a sok feszület!… Hát még az a sok halálfej!… Sohasem felejtem el azt a kis botocskából összerótt feszületet, ott a szenteltvíztartó mellett. Krisztus Urunk képe – egy közönséges papíroskép – csak rá volt ragasztva. …Kórusul a padlás szolgált, amelynek közepe elég magas volt. Ott végezték a zsolozsmát. …Alaposan le kellett hajolniuk, hogy bejuthassanak, meg ha szentmisét akarnak hallgatni… Két oldalt egy-egy kis remetecella volt elkülönítve, amelyekből le lehetett nézni a templomba, s ezekben csak fekve vagy ülve fértek el. Tele voltak szénával, mert igen hideg helyiségek voltak, s a tető úgyszólván a fejüket érintette. Egy-egy ablak nyílt belőlük az oltárra; egy-egy kődarab szolgált vánkosul; egyébként pedig zsúfolva voltak a kedves feszületeikkel és halálfejeikkel. Megtudtam, hogy matutinum után már nem szoktak lepihenni, hanem ott maradtak a primáig elmélkedésbe merülve. Oly magas fokán voltak a szemlélődésnek, hogy mire primára mentek, ruhájukat nem egyszer elborította a hó, anélkül, hogy észrevették volna. …Elmentek prédikálni másfél-két mérföldnyire, s hozzá mezítláb, fagyban, hóban. …Miután pedig jó sokat prédikáltak és gyóntattak, étlen-szomjan késő este értek haza vacsorára…”
    
Az első sarutlan kármelita kolostorban a perjel Antal atya, míg az újoncmester János atya lett. Ha azonban nem földi, hanem isteni szempontból tekintjük a dolgokat, azt kell mondanunk, hogy a Kármel reformjával a Gondviselés János atyát bízza meg. Ő ennek tudatában volt, mégis engedelmesen alávetette magát Antal atyának. Amennyiben a lehetőségek megengedték, igyekezett azokat az eszményeket érvényre juttatni, amelyekre Teréz anya oktatta. Mindkettőjük életében, aszkézisük szigorában, volt valami reakció a másik, elkényelmesedett kármellel szemben. Esetenként szélsőségekre hajló, hátborzongató vezeklést végeztek. De Antal atya, ahol módjában állt, érvényesítette a szentterézi bölcs, mérsékelt szellemet, mely figyelembe veszi, hogy a jövendő megreformált Kármel is túlsúlyban  átlagemberekből fog állni és nem lelki óriásokból.
    
Durvelóban történt. Egy este Keresztes János atya, teljesen összetörve a fáradságtól, s néhány nap óta gyengélkedve, engedélyt kért a perjel atyától, hogy korábban vacsorázhassék. Miután evett, egészen elszomorodott azon, hogy engedett a szamár testvérnek, s talán botrányára is szolgált a többieknek. Azonnal fölkereste Antal atyát és engedélyt kért tőle, hogy vádolhassa magát a testület előtt. A vacsora idején János belépett a kis ebédlőbe; válláról lebocsájtotta ruháját, kezében korbáccsal. Középre lépett és ott térdre ereszkedett a kavics és téglatörmelékre, amit előzőleg odaszórt. Véresre verte és hangosan vádolta magát. Az ostor közben folyamatosan suhogott, s a csapások hullottak a vállaira. Egyszer csak erőt vett rajta a gyengeség, leroskadt az éles cserépdarabokra. A testvérek egészen odavoltak a csodálattól és rémülettől. Antal atya az engedelmesség nevében azt parancsolta neki, hogy távozzék, s imádkozzék mindnyájuk gyarlóságáért.
    
János atya később szívesen engedte át a Rend kormányzását másnak. Nem törekedett pozíciókra. Az ő munkatere a lélek. Isten őt alapozó munkára hívta meg. Jellemző Keresztes Szent János alázatosságára, hogy sohasem hivatkozott arra, hogy ő a Rend első fogadalmasa vagy, hogy ő kezdte el a reformot és nem Antal atya. Mikor ezt az egyik atya 1588-ban a rendi elöljáró előtt felfedte, ő mosolyogva így szólt: ,,Csitt, édes fiam, ne mondja ezt!” Nem akarta, hogy az ugyancsak jelenlevő Antal atya észrevegye, hogy miről is van szó. 1569-ben, valószínűleg tavasszal, a rend tartományfőnöke Durvelóban járt és a kolostort perjelségi rangra emelte. Ugyanekkor engedélyt adott újoncok felvételére is.
    
Másfél évvel az alapítás után, Antal atyát meghívták az egyik szomszédos helységbe, hogy nagyböjti lelkigyakorlatot tartson. Az atya beszéde és megnyerő modora nagyon megtetszett a környék urának és az általa építtetett templomot, valamint annak közelében egy épületet is felajánlott a sarutlan kármelitáknak. Minthogy durvelói házuk egyébként is kicsinek bizonyult, így azt rövidesen elhagyták, és 1570.június 13-án átköltöztek Mancerába. Az átköltözés és az ottani ház megáldása – ellentétben a durvelóival – nagy ünnepélyességgel történt. János atya nem sokáig maradt Mancerában, mert már 1570 októberében Pastranába küldték, hogy az ottani kolostor főnöke és újoncmester legyen. Így Durvelóban mindössze három évig élt.

>> Keresztes Szent János, mint lelkivezető

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.