Register
A password will be e-mailed to you.

<< Noviciátus

Szent Mátyásról nevezett János testvért 1564-ben, 22 éves korában, elöljárói Salamancába küldték, hogy elvégezze a felszenteléséhez szükséges filozófiai és teológiai tanulmányokat.

Salamanca már akkor a világ egyik fontos kultúrközpontja volt. Világhírét az 1218-ban, IX. Alfonz király által alapított egyetemének köszönheti, mely századokon át Európa elsô négy egyeteme közé tartozott. Alkotmányát, a középkor szokásai szerint, IV. Sándor pápa is megerősítette. A salamancai egyetem legdicsőségesebb korszakát élte, amikor János testvér ott tanult. Ebben az időben a hallgatók létszáma nagyon magas volt, közel 7000, legkiválóbb mesterei Guevara, Mancio, Luis de Léon testvér, Juan Gallo és Gaspar de Grajel voltak.

János testvér négy éven át, 1564-1568-ig hallgatta az Alma Mater elôadásait. Három éven keresztül mint filozófus, majd 1567–1568-ig mint fölszentelt pap teológiai hallgató volt. Az egyetemi anyakönyvben először az 1564-65. tanévben szerepel a neve. Esküt az 1565-66. év elején tett. Ami a tananyagot illeti, Mancio János de Corpus Dominit hallgatta, aki 1564-től volt a filozófia tanára, és Szent Tamás Summáját magyarázta. Az 1567-68. évben feltehetőleg ugyancsak Mancio mester előadásait hallgatta, aki ebben az évben a Megtestesülés és a Megváltás titkait fejtegette. A vesperás mestere ugyanabban az évben De-Guevara János atya, aki szintén tomista volt. Gallo János, a komposztellai egyetem tanára szintén tartott előadásokat. Az 1567-68-as tanévben Mancio, De-Guevara és Gallo előadásai voltak a legfontosabbak és a leglátogatottabbak. Mindhárman Szent Tamás Summa című munkáját adták elő. Feltehető, hogy a főtantárgyakat De-Guevara és Gallo János elôadásaiban hallgatta. Bizonyosnak mondható, hogy dogmatikát csak egy éven át tanult. A fennmaradt emlékekből arra lehet következtetni, hogy János testvér mesterei az önállóság némi látszatának megőrzésével Aquinói Szent Tamás tanítását követték.

1567-ben, miután befejezte a filozófiai kurzus harmadik évét, nyilván neki is le kellett tennie az előírt szigorlatot, hogy beiratkozhassék a teológiai kurzusra. Az 1548. évi párizsi ,,studium generále” rendelkezései szerint a filozófus növendékek csak a harmadik év befejeztével lettek teológusok.
    
Az egyetemen kívül, Salamancában a legtöbb szerzetes rendnek volt saját kollégiuma is. Ezeket ma inkább rendi főiskolának nevezhetnénk. Így az ifjú szerzetesek – ezek között a kármeliták is – tanulmányaikat részben az egyetemen, részben pedig a rendi kollégiumban végezték.
    
A kármeliták 1548-ban Velencében ülésező nagykáptalanja elhatározta, hogy a salamancai kolostort az összes spanyol provincia közös tanulmányi házává kell tenni. Az egész spanyol Kármel kulturális megújulásának irányában ez volt az első hatásos lépés. Így vált a salamancai Szent András kollégium, az új tanulmányi ház, a spanyol kármeliták szellemi központjává. Az említett nagykáptalan azt is elrendelte, hogy a salamancai perjel évi 10 tallér tartásdíj fejében, köteles befogadni, tisztességes és bőséges ellátásban részesíteni, jól táplálni és gondozni az egész ibériai félsziget kármelita tanuló ifjúságát.

A kollégium fegyelmi szabályai meglehetősen szigorúak voltak. Az épületet csakis az egyetemi előadások látogatása céljából volt szabad elhagyni, mégpedig kettesével, az előírt öltözékben. Akik ezeket a szabályokat megszegték, azokat elzárással, ismételt esetben kenyéren és vízen való böjttel kellett büntetni. Sőt, amennyiben harmadik esetben is megsértette a kollégiumi rendet, további alkalmas fenyítés céljából haza kellett küldeni.

Ebbe a kollégiumba jött János testvér 1564 végén. Az a körülmény, hogy kóristaként bocsátották fogadalomra, arra utal, hogy jó latinista volt. Ahhoz pedig, hogy felsőbb tanulmányok végzéséhez kezdhessen, szükséges volt a grammatika tökéletes ismerete. Tehát nem vált szégyenére a medinai jezsuita kollégiumnak.
    
Mikor János testvér a salamancai tanulmányi házba érkezett, akkor a kollégium már 16 éve tartozott az egyetemhez. A kármelita tanárok ez időben már rendszeres előadásokat tartottak a rendi növendékeknek, de más szerzetek növendékeinek és világiaknak is azzal a céllal, hogy majd az egyetem vizsgálóbizottsága elôtt adhatnak számot tanulmányaikról. A kollégium tanárainak meg volt az a privilégiumuk, hogy pályázhattak az egyetemi tanszékekre.
    
Az 1510. évi nápolyi általános rendi nagygyűlés határozata értelmében a kollégiumban Baconthorp János és Bolognai Mihály mesterek tanítását kellett oktatni. Az egyetem és a kollégium órái gyakran ütköztek. Mivel ebben az időben az egyházi pályára készülő ifjúság számára 10 kánonjogi, 7 teológiai, 11 bölcseleti fő- és számos melléktantárgy volt, egészen reménytelen dolog annak kiderítése, hogy János testvér kinek az előadásait hallgatta. De arra vonatkozólag sem maradtak fenn hivatalos okiratok, hogy kik voltak a kollégiumban tanárai. Azt azonban tudjuk, hogy a kollégiumban már a ,,teologo pasante”, vagyis a teológiai instruktor hivatalát töltötte be. Mivel hamarosan fel akarták szentelni és tehetsége erre alkalmassá tette, az egyetemen egyidőben párhuzamosan végeztették vele a teológiát és a filozófiát.
    
A rendelkezésre álló adatok alapján csupán az állapítható meg, hogy mi volt az a tanulmányi keret, mely tudásának kibontakoztatására rendelkezésére állott, és mi volt az a szellem, melyet kollégiumi tanulmányai alkalmával magába szívott. A hivatalos kármelita, a baconthorpi tanítás számos tétele nem fogadta el az egyetemen oktatott szenttamási álláspontot. Ezért nem egyszer éles viták alakultak ki a két irányzat között. Ennek tanúja volt János testvér is. Később, misztikus rendszerének kialakításánál, ez irányú tapasztalatai nagy segítségére voltak. Erőteljes skolasztikus stílusa adott gondolkodásmódjának logikát, biztonságot, felépítési módot és szabatosságot. Ez lehetővé tette számára, hogy a misztikát olyan tudományos magasságokba emelje, amely őelőtte ismeretlen volt.
    
A Szent András kollégiumbeli tanuló éveiről nagyon keveset ismerünk. Egyik hallgatótársától tudjuk, hogy kitűnt tehetségével és szorgalmával. Ennek tulajdonítható, hogy kinevezték a hallgatók elöljárójává. Ez az az időszak, mikor először kezdett foglalkozni a misztika problémáival. Ebből a célból tanulmányozta Dionysust és Nagy Szent Gergelyt. Vizsgálódásainak tárgya a szemlélődés természete volt.

Kutatása alkalmával találkozott néhány olyan új nézettel is, mely ellentmondani látszott az egyházatyák igaz tanításának. Az eredményt tanulmányban rögzítette. Ebben azon véleményének adott hangot, hogy egyes esetekben az aszketika-misztika meghamisításáról van szó. Sajnos
a tanulmány elveszett, de fennmaradt róla, hogy hallgatótársai kiválónak minősítették.
    
Ami szerzetesi életét illeti, példamutató módon élt. Egy szűk és sötét cellában lakott, hosszú órákat töltött imádságban. Napközben, míg társai sétáltak és szórakoztak, ő sötét és szegényes cellájában tanult. Társai csodálták. Tekintélyére jellemző a következő eset. Az ablaknál állva, egy bizalmas állást betöltő, nálánál idősebb szerzetes helytelen viselkedését észlelte. A szerzetest figyelmeztette és meg is dorgálta. Az elfogadta a dorgálást, és az ügyet nem kellett a prior elé vinni.
    
Erénye a hallgatók és elöljárók között közmondásossá vált. Salamancában gyakorolt szigorú életének jó híre eljutott egészen Medináig. Jelenlétében senki sem merészelte megszegni a szabályokat. Ha a testvérek tiltott helyen és időben beszélgettek és látták, hogy közeledik, azonnal szétszéledtek, mondván: ,,Jön János testvér!” Egyik hallgatótársa mondta, hogy egy alkalommal, anélkül, hogy bevárták volna, így szóltak egymáshoz: ,,távozzunk innen, nehogy ez a ‘jó ember’ itt megjelenjen!” Ezt a jó hírnevet szigorú, önmegtagadó és összeszedett életével szerezte meg. Mindenki tudta, hogy kemény, vezeklő életet él, hogy az év nagyobb részében böjtöl; hogy sok időt tölt imával és oly sokat tanul mint senki más. Ismerték szűk kis cellájának szegénységét, melynek egyetlen padlásszoba ablaka volt. Ez a tabernákulumra nézett. A tanuló asztala felett egy világosságot adó nyílás volt a mennyezeten. A cella sötét és télen hideg volt. Látták az "ágyát”, egy kőműves keverőláda-szerű alkotmányt, egy kenyérdagasztásnál használatos matrac nélküli teknőt, melyben fejpárnaként egy tuskó szolgált. Úgy is látták őt aludni mint Szent Alexiust a lépcső alatt, egy deszkán. Az általa viselt vezeklőövek és korbácsok véresek voltak. Hasonlóképpen a sajátos fonatból készült alsónadrágok, melyek olyanok voltak, mint a sűrű hálók, melyeket a tyúkketrecekre tesznek és az ezzel azonos anyagból készült ing, melyet testén viselt. A vezeklőövek, az ing és az alsónadrág, az aszkézis árulkodó nyomaival ott maradtak Szent András kollégiumi cellájában, mikor befejezte tanulmányait és visszatért a Medina del Campo-i kolostorba.
    
János testvér salamancai filozófiai tanulmányainak utolsó évére, (1567) esik az a kánoni látogatás, melyet a ravennai Juan Bautista Rubeo atya, a rend generálisa a salamancai kollégiumban végzett. A generális atya ekkor ismerte meg a 25 éves János testvért, akiről tudta, hogy kitűnő egyetemi hallgató és az Eredeti Szabályzat szerint él. Azt, hogy a vele folytatott személyes beszélgetésen miről volt szó, nem tudjuk. Bizonyos, hogy Jánost ezután a beszélgetés után nevezték ki a Szent András kollégium növendékeinek magiszterévé.

Tudnunk kell, hogy erre a tisztségre mindig a legkiválóbb növendékeket választották ki. Ezeknek kötelessége volt egy témáról előadást tartani, és vezetni a skolasztikus disputát. Rubeo atya rendeleteinek gyűjteményében találjuk e szavakat: ,,Studentes sunt viscera Ordinis nostri”, azaz a növendékek Rendünk szemefényei. Bizonyára ez a gondolat indította a generálist, hogy ilyen fiatalon nevezzék ki magiszternek.

> Avilai Teréz és Keresztes János megismerkedése

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.