Júdás anyjánál Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék < A szomorúak vigasztalója Mária egy ideig még Betszúrban marad, hogy segítse régi barátnőjét, Elízát a teljes felgyógyulásban. Vele marad a zelóta Simon. Amikor Júdás ezt kifogásolja, Jézus megindokolja: – Júdás, nem engedhettem meg, hogy Anyám egyedül maradjon egy szegény asszonnyal, aki még beteg. De mégis helyes volt otthagyni őt. Anyám befejezi azt, amit én elkezdtem. Ám nem hagyhattam ott unokatestvéreimmel, sem Andrással, Jakabbal vagy Jánossal, de még veled sem. Ha nem érted meg az okaimat, nem tudom, mit mondjak… – Mert Anyád fiatal, szép, és az emberek… – Nem! Az emberek gondolatai, ajka, keze és főleg szíve mindig szennyes, de a becstelen ember mindenkire kivetíti saját érzelmeit, és ezzel a szennyel én nem törődöm. Amikor megszárad, lehull. Azért választottam Simont, mert öreg és nem emlékezteti nagyon az elcsüggedt asszonyt elhunyt fiaira. Ti, fiatalok, felidéztétek volna emléküket… Simon tud őrködni, nem hallatja szavát, nem kíván soha semmit, képes részvéttel lenni, tud vigyázni saját magára. Választhattam volna Pétert. Ki jobb Anyám mellett? De ő még nagyon lobbanékony. Látod, arcába mondhatom ezt, nem sértődik meg. Péter őszinte ember, és szereti is az őszinteséget – akkor is, ha káros számára. Választhattam volna Natánaelt, ő viszont sosem volt Júdeában. Simon ismeri a vidéket, úgyhogy el tudja vezetni Anyámat Keriótba. Tudja azt is, hol van a te vidéki házad, és a városban levőt is tudja, és nem fog… – Mester!… Anyád valóban elmegy az enyémhez? – Ha megígérte, igen. Amit megígér, azt megteszi… Ziv hónapjának második felében mindnyájan anyádnál leszünk. Én és Anyám is Simonnal. Most ő hirdeti az evangéliumot Betszúrnak, amint Johanna teszi ezt Jeruzsálemben, Lázár Mártával és az öreg Izraellel Betániában, Sára Juttában és amint Keriótban bizonyára a te Anyád beszél a Messiásról. Nem mondhatod, hogy Júdeát elhanyagolom. Sőt, a legkedvesebb hangokat küldöm hozzá, az asszonyokét. Az asszonyok beszédjükben mindig egyesítik az asszonyi művészetet, mesteri módon kifejezve a lelkeknek, amit akarnak. *** Jézus beszél a kerióti zsinagógában, utána Júdás anyjának házába mennek. Marciam veszi észre először Mária közeledtét: – Ott az Anya, az Anya Simonnal! – mondja, amikor látja, hogy Mária és Simon felfelé jönnek a teraszra. Mindnyájan felállnak és eléjük mennek. Mária elsőként Jézust üdvözli, utána Júdás anyját, aki mélyen meghajol, de Mária felegyenesíti, és úgy öleli, mintha rég nem látott barátnőjével találkozna. Visszamennek a teraszra, és Júdás anyja ételeket hozat szolgáival az újonnan jötteknek. – Íme, Fiam, Elíza üdvözlete – mondja Mária, és egy kis tekercset ad át Jézusnak, aki kibontja és elolvassa. Arca finom mosolyra húzódik, és megjegyzi: – Biztos voltam benne. Köszönöm, Anyám! A magam részéről és Elíza részéről is. Te valóban a betegek gyógyítója vagy! – Én? Te, Fiam. Nem én. – Te. Te vagy az én legjobb segítőtársam. – Majd az apostolokhoz és a nőtanítványokhoz fordul, és azt mondja: – Elíza így ír: "Jöjj vissza, Békém! Nemcsak szeretni akarlak téged, hanem szolgálni is”. Íme megszűnt egy teremtmény aggodalma, lehangoltsága, és egy nőtanítványt nyertünk személyében. Igen, visszatérünk… – Meg akarja ismerni a nôtanítványokat is. Lassan halad előre, de megállás nélkül. Szegény kedves! Néha még vannak félelmetes pillanatai. Igaz, Simon? Egy nap úgy döntött, kimerészkedik a házból velem, de meglátta Dánieljének egy barátját… és nagy fáradozásunkba került, míg lecsillapítottuk sírását. De Simon olyan ügyes! Azt ajánlotta nekem, hogy ha Elíza jelét adná, hogy vissza tud térni a világba, hívjuk meg Johannát, mert Betszúr nagyon tele van számára emlékekkel. Úgyhogy elment, hogy meghívja. Az ünnepek után tért vissza Beterbe pompás júdeai rózsái közé. Simon azt mondta, álomszerűnek tűnt neki, amikor a rózsákkal borított dombok között ment. Azt hitte, a mennyországban van. Johanna azonnal eljött. Ő meg tud érteni egy anyát, aki fiait siratja, és együtt tud érezni vele! Elíza nagyon kedveli őt, én pedig addig eljöttem. Johanna rá akarja bírni, hogy menjen el Betszúrból az kastélyába. És rá is fogja venni, mert kedves, mint egy galamb, és erős, mint a gránit, amikor akar valamit. – Visszafelé elmegyünk veletek Betszúrba, és csak utána válunk el. Ti, a nőtanítványok Elizával és Johannával maradjatok egy ideig, mi visszatérünk Júdeába, és Pünkösdkor Jeruzsálemben találkozunk. * * * Júdás anyját is Máriának hívják, éppen együtt vannak Jézus Anyjával a vidéki házban. Az apostolok Jézussal együtt távol, a nőtanítványok Marciammal a pompás gyümölcsösben tartózkodnak. Jézus és Júdás anyja egy szobában a félhomályban beszélget. Júdás anyja azt mondja: – Ezek a békés napok kedves álomként maradnak meg bennem. Nagyon rövidek! Nagyon! Tudom, hogy nem szabad önzőnek lennem, és hogy helyes, ha ti elmentek ahhoz a szegény asszonyhoz és sok más szerencsétlenhez. De ha tudnád…! Ha itt tudnál maradni egy ideig, vagy ha veletek mehetnék!… De nem tehetem. Nincsenek rokonaim fiaimon kívül, és gondoskodnom kell a házról… – Megértem… Fájdalmas dolog elválnod fiadtól. Mi anyák szeretnénk mindig gyermekeinkkel lenni. De valójában nem veszítjük el őket, amikor Istennek adjuk valamilyen nemes célból. Még a halál sem veszi el tőlünk gyermekeinket, ha ők és mi is Isten kegyelmében vagyunk. De mi még a földön vagyunk velük együtt, akkor is, ha Isten akarata elszakította őket keblünktől, hogy a világ javára annak adja őket. Mindig találkozhatunk velük, és már munkájuk visszhangja is kedves simogatás szívünknek, mert műveik lelküktől illatoznak. – Mi számodra a Fiad, Asszony? – kérdi csendesen Júdás anyja. – Ő az én örömöm! – válaszolja Mária biztosan. – Az örömöd!!! – Júdás anyjának hangja sírásban csuklik el, amit lehajolással igyekszik elrejteni. Annyira lehajol, hogy homloka majdnem a térdeit érinti. – Miért sírsz, kedves barátnőm? Miért? Mondd meg nekem! Én boldog vagyok anyaságomban, de meg tudom érteni a boldogtalan anyákat… – Igen. Nem vagyok boldog. A boldogtalanok egyike vagyok. A te Fiad a te örömöd… Az enyém az én fájdalmam. Legalábbis az volt. Most, amióta a te Fiaddal van, nem sújt le annyira. Tudod, mindazok között, akik a te szent Gyermekedért imádkoznak, hogy jól menjen a sora és diadalmaskodjék, nincs egy sem, te utánad, boldog, aki annyit imádkozna, mint ez a boldogtalan, aki veled beszél… Mondd meg az igazat, mit gondolsz fiamról? Két anya vagyunk, egyik a másik előtt, Isten van közöttünk. És gyermekünkről beszélgetünk. Neked könnyű a tiedről beszélned. Én… nekem erőltetnem kell magamat, hogy róla beszéljek. De mennyi jó, vagy mennyi fájdalom jöhet számomra ebből a beszélgetésből… És akkor is, ha fájdalmat okoz, mindig enyhülésemre fog szolgálni, hogy beszéltem veled… Az az asszony Betszúrban szinte megőrült fiai halála miatt, igaz? De esküszöm neked, hogy valahányszor szép Júdásomra nézek, aki egészséges, értelmes, de nem jó, nem erényes, nem egyeneslelkű, nem egészséges érzelmeiben, szívesebben siratnám őt halottként, minthogy azt tudjam… hogy Isten elátkozza őt. Mondd meg nekem, mit gondolsz fiamról? Több mint egy éve ég ez a kérdés a szívemben. Dehát kit kérdezhetnék meg? A polgártársakat? Ők még nem is tudnak arról, hogy a Messiás létezik, és hogy Júdás vele akar járni. Én tudtam erről legelőször, mert nekem elmondta, amikor idejött húsvét után, lelkesedve, erőszakosan, mint mindig, amikor erőt vesz rajta egy szeszély, és mint mindig, megvetve anyjának tanácsát. Meg kellett volna kérdeznem jeruzsálemi barátait? A szent óvatosság és jámbor remény visszatartottak ettől. Nem akartam megmondani nekik, akiket nem szerethetek, mert egyáltalán nem szentek, hogy: "Júdás a Messiást követi”. Csak remélem, hogy szeszélye elmúlik, ahogy már oly sokszor máskor, mint mindig, de inkább könnyeket és lehangoltságot okozzon, ahogy tette azt nem egy leánnyal, akikbe itt és másutt beleszeretett, de akiket sose jegyzett el. Nem tudod, hogy vannak helyek, ahová többé nem mehet, mert igazságos büntetést vonna magára? A Templomhoz tartozása is csak szeszélyből eredt. Fogalma sincs, mit akar. Sose volt szavam a két férfi mellett a házamban. Csak sírnom lehetett és jóvátenni hibáikat sok megaláztatás árán… Amikor Johanna meghalt – és jóllehet senki sem mondta, én tudom, hogy a fájdalom ölte meg, miután végig várakozta egész ifjúkorát, majd Júdás könnyedén kijelentette, hogy mégsem akarja feleségül venni. Ezalatt mindenki tudta, hogy barátait Jeruzsálembe küldte, hogy megkérjék egy gazdag asszony leányát, akinek egészen Ciprusig voltak üzleti összeköttetései. Mennyit kellett sírnom, mert sok szemrehányásban részesültem a meghalt leány anyjától, mintha én fiam bűntársa lettem volna… Pedig nem voltam az. De semmi vagyok mellette. A múlt évben, amikor itt volt a Mester, felfogtam, hogy Ő megértett mindent, és beszélni akartam vele. De fájdalmas, fájdalmas, ha azt kell mondania egy anyának ,,Félj a fiamtól! Sóvárgó, keményszívű, bűnös hajlamokkal teli, kevély és állhatatlan.” Ez ő. Én… én imádkozom, hogy Ő tegyen csodát, mert oly sokat tett, fiammal, Júdással… De te, te, mondd meg nekem: Mit gondolsz róla? . Mária, aki eddig hallgatott, részvevô tekintettel az anyai fájdalomra, amit egyenes lelkével nem cáfolhatott meg, halkan azt mondja: – Szegény anya! Mit gondolok? Igen, a te fiad nem tiszta lélek, mint János, se nem szelíd, mint András, se nem erős, mint Máté, aki meg akart változni, és meg is változott. Állhatatlan, igen, az. De imádkozzunk sokat érte, te és én. Ne sírj! Talán anyai szeretetedben, amely szeretne megdicsőülni fiában, te rosszabbnak látod őt, mint amilyen… – Nem! Nem! Én jól látom, és nagyon félek. A szoba tele van Júdás anyjának zokogásával, és a félhomályban Mária arca még haloványabbá válik ettől az anyai vallomástól, amely megerősíti saját aggodalmait. De uralkodik magán. Magához vonja a boldogtalan anyát, simogatja, míg az áttörve a tartózkodás minden gátját, zavarosan, szomorúan elmondja Júdás minden durvaságát, követelőzését, erőszakosságát, és ezzel fejezi be: – Én szégyellem magam, amikor látom, hogy a szeretet jelét mutatja Fiad iránt! Én nem hiszek neki. Sajnos azt hiszem, hogy Őt csak a jósága tartja vissza attól, hogy azt mondja Júdásnak: ,,Gondolj arra, hogy bánsz anyáddal!” Most, most nagyon jónak látszik… Ó, bár igaz lenne! Segíts engem, segíts imáddal, te, aki szent vagy, hogy fiam ne legyen méltatlan a nagy kegyelemre, amit Isten megadott neki! Ha nem akar engem szeretni, ha hálátlan irántam, aki világra szültem és felneveltem őt, az nem számít. Csak tudja igazán szeretni Jézust, csak tudja hűségesen és hálásan szolgálni Őt! Ha ezt nem tudja megtenni, akkor… akkor Isten vegye el az életét. Szívesebben látnám a sírban, halottként, jóllehet rossz apostol volt. Akkor végül az enyém lenne, mert addig, amíg az eszét használta, nagyon ritkán volt az enyém. Imádkozhatom így? Mit mondasz? – Imádkozz az Úrhoz, hogy fordítson mindent jóra. Ne sírj tovább! Láttam Fiam lábánál kéjnőket, pogányokat, és velük vámosokat és bűnösöket. Mindnyájan bárányokká váltak kegyelme által. Remélj, Mária, remélj! Nem tudod, hogy az anyák szenvedései megmentik gyermekeiket…? > Mária Magdolna * * * Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat! Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról. Támogatás rendszeressége*Havi támogatásEgyszeri támogatásTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegEgyedi összeg* Egyedi összeg* Név* Vezetéknév Keresztnév Email* Személyes üzenet* Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket Az Ön által adományozott összeg 0 Ft PhoneEz a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. Δ Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!). Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005 Válaszolj Válasz elvetéseAz e-mail címed nem publikáljuk.KommentelésNév* Email cím* Weboldal Δ
