Az igazi férfi 4.rész

< 3. rész

Miután József kiállta a próbát, a „birkózást”, Isten a hozzá tartozó két legszentebbet, Máriát és Jézust, a maguk teljes sérülékenységében  a kezébe adta. József, az igaz férfiú feladata volt, hogy Isten tulajdonát óvja, anélkül, hogy „megragadná”, hogy hozzá nyúlna. Ugyanis a jámbor ember egyik sajátossága, hogy Isten tulajdonát, a szentet becsüli, alázatosan tiszteli.

De ez minden teremtett dologra, éppen, mert minden Isten tulajdona, így érvényes. Istenhez való kötöttség nélkül az ember nem lehet jó. Ha valaki tagadja Istent, Isten teremtői aktusát, azt, hogy a földön is minden Istené, akkor nem képes megadni semminek és senkinek a neki, mint Isten tulajdonának kijáró tiszteletet.

Az ördög ember-képének, a mai világ emberének az az egyik jellemző tulajdonsága, hogy a szenttel egyáltalán nem tud mit kezdeni. De nem csak a szentet nem tiszteli. Aki nem hisz Istenben, nem hisz a Teremtésben, semmit nem tekint Isten tulajdonának. Ha viszont semmi nem Istené, akkor az ember valójában mindennel – önmagával is – azt tehet, amit akar.

Teilhard de Chardin jezsuita, a modern katolikus gondolkodás egyik legismertebb képviselője mondta, hogy „teremtménynek lenni becsületsértés a világ számára”. Ez a gondolkodásmód az, ami a legellentétesebb, a legidegenebb a jámbor férfiúétól. Ez az ősbűn, Lucifer, majd Ádám bűne, a gőg, mely felágaskodik, és maga akar egyszemélyben saját megalkotója, fenntartója és megváltója lenni.

A mai ember mindent használni akar, minden dolgot hasznossága alapján értékel, ítél meg. A szenttel éppen ezért nem képes mit kezdeni, mert a szent – e világ törvényei szerint – nem hasznos dolog. A szentet kiérdemelni sem lehet, mert a szent Istené.

Az ember viszont mindig mindent meg akar ragadni, még a szentet is. Ebből a tiszteletlenségből jött létre a kézbeáldozás, de ebből származik az a vágya is, hogy korlátolt, véges emberi értelmével mindent megértsen, mindent felfogjon, a világ minden titkát felfedezze, mindenáron megpróbáljon Isten, a Teremtő, a teremtés titkaiba behatolni.

Ma már a gyermekeket is arra tanítják, hogy csak azt higgye, amit ért. Az ember gőgjében nem tud és nem akar mit kezdeni a teremtmény-teremtő viszonnyal. A teremtmény-lét tagadását szolgálják korunk legfontosabb „szellemi termékei”: az evolúció, a fogamzásgátlás, a nemek szabad megválasztása, a klónozás stb. stb.

Pedig a mindent megérteni akarás velejéig hamis szemlélet. Isten nem ruházta fel az embert az isteni titkok megértésének képességével. Még azt sem tudjuk egészen, csak sejtjük, mit jelent magunkat megkereszteltként vagy a papnak magát felszentelt papként értelmeznie.

Szent Józsefet Isten arra is kiszemelte, hogy ő tanítsa nekünk a szakrális iránti helyes érzéket, a szenttel való helyes bánásmódot. József előtt az emberiség történelmében senki nem állt olyan közel a szenthez, mint ő, amikor Mária jegyese, oltalmazója, és Jézus nevelőapja lett. József, a szent család fejeként, az igaz férfiú példaképe, aki nem birtokol, csak őriz, véd, gondoskodik a rábízottakról. Az ő tiszteletteljes viselkedése Máriával szemben tanít arra, hogyan kell a szenttel bánni.

De nem csak Máriára, a gyermek Jézusra érvényes ez, hanem az Istennek szentelt tárgyakra és így az emberi testre is. Semmi nem mutatja jobban, tetten-érhetőbben a mai ember Istentől való elrugaszkodását, mint önábrázolásának méltóság nélkülisége, különösen a nők ruházkodása! Az embernek nem prüdériából, hanem saját, Istentől származó méltóságának tudatából kell szemérmesnek lennie, illendő módon öltözködnie. A férfinak férfi módjára, a nőnek nő módjára, hiszen Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. A szemérem a szentté válás küszöbe! Ezért harcol napjainkban éppen ez ellen olyan őrjöngve, szinte egy veszett kutya agresszivitásával a világ fejedelme, és az általa befolyásolt, az ő rabságában sínylődő ember. Az Isten képmására teremtett férfinek teljes szívéből fájlalnia kellene, ha azt, ami számára becses, méltóságteljes, vagyis asszonya, akit óvnia kellene mások szemérmetlen pillantásától, leplezetlenül, méltóságát leromboló külsőben kell látnia, és ezt tehetetlenül kell néznie.

Az ember nem szeretheti, amit nem tisztel, és nem tisztelheti azt, amit nem kezel tisztelettel, rangját megillető udvariassággal. Isten úgy teremtette az embert, hogy a külseje nem választható el a belsejétől, és a szemérem, a méltóság, a tisztelet védi belsejét.

(Ezen isteni rendelkezésnek a megértése megint egy nagyon-nagyon fontos mai folyamatról rántja le a leplet: arról, miért irtják ki a világból a „jó érzést”, az udvariasságot, az illemet, a mások iránti tiszteletet. Miért özönli el a világot a tiszteletlenség, a tegeződés, az idősek iránti udvariatlanság, a nők kihasználása és tönkretétele,  miért döntik le a normális társadalmi érintkezés utolsó bástyáit is a digitalizálás személytelenségével, ami a mélyebb és lassabban alakuló emberi kapcsolatokat nyomatlanul kiírtja.

A fenti szabály – csak azt szerethetem, amit tisztelek, csak azt tisztelhetem, amit tisztelettel kezelek – visszafelé is érvényes: ha valamit tiszteletlenül kezelek, vagy nem fejlődik ki bennem az iránta való tisztelet, vagy ha volt, az lassan eltűnik, ha pedig nem tisztelem, akkor nem is fogom tudni szeretni. Ezt a sémát használja a világ fejedelme, hogy a földről mindennemű tiszteletet – szeretetet – eltüntessen. Ezért nevezik a tiszteletadás külső megjelenési formáit képmutatásnak, hazugságnak, ezért teremtenek olyan képtelen helyzeteket, ahol olyanok kerülnek kapcsolatba egymással, akik még soha nem látták egymást, ezért nem tanítják a gyerekeket, a fiatalokat semmilyen, de abszolút semmilyen illendőségre.

És ezért hozzák divatba, teszik modernné, hogy a felnőttek, szülők, tanárok, vezetők lemondjanak a saját tekintélyüknek kijáró tiszteletről. Ha ugyanis a magasabb rangú nem várja el, hogy vele tisztelettel bánjanak, akkor a „köznépnek” sem lesz mihez igazodni, önmagától ő nem tudja elsajátítani az illendő magatartást.)

Szent Józsefnek tehát be kellett burkolnia a rábízott isteni titkokat, a szentet. Ez a beburkolás nála különösen a hallgatásával történt. A Biblia egyetlen szavát sem jegyezte fel. József, az igaz, jámbor férfiú soha nem kérdezett vissza, ha Isten angyalai által közölt vele valamit. Nem töprengett rajta, nem kérdezte meg, hogyan hajtsa végre a parancsokat, hogy miből fog Egyiptomban megélni, hogy hogyan kell Máriával és az ő fiával viselkednie – nem, József, tökéletesen ráhagyatkozott Istenre, és szó nélkül követte parancsait azon szilárd meggyőződéssel és bizalommal, amit az igaz férfiú Isten iránt érez az életnek azon eseményei és megpróbáltatásai közepette is, melyeknek kimenetelét nem ismeri.

>> 5. rész

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Comments
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005