Minden hónap első péntekje, a Jézus Szíve-tisztelet napja. Alacoque Szt Margit külön fölszólítást kapott az Úr Jézus Krisztustól, hogy minden hónap első péntekén járuljon szentáldozáshoz. A 9 egymást követő első péntek megtartásához, az első pénteki nagykilencedhez az Úr külön ígéretet fűzött. Ennek alapján, főként a jezsuiták hatására, a Jézus Szíve tisztelet legnépszerűbb formája lett az első péntekeken végzett engesztelő szentgyónás, szentmise (szövege votív mise Jézus Szent Szívéről) és szentáldozás. Az első péntekek következetes megtartása nagy segítség a lelki életben. Jellemzője és a hozzá fűződő ígéretek a bűnbánat, az önismeret fejlődése, a tökéletesség köré csoportosulnak.
.
Mi is az a Jézus Szíve tisztelet?
.
Története.
A középkorban már kimutatható volt bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a “német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben.
Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot
fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A Szent Szív tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita páter Colombière-nek A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének. 1814-ben, a visszaállított Jézus Szíve tisztelet azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete.
Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva. XIII. Kelemen pápa (1758-69) 1765-ben engedélyezte a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa (1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI.Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa (1939-58) a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről.
Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap.
A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is.
A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont
fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó kultusz körébe soroljuk.
A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is.
Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon.
.
Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta.
.
Az első péntek "időszerűsége"
.
Hitéletünkben jártas keresztények ismerik a Jézus Szíve-tiszteletet, főleg az "első pénteki nagykilenced" gyakorlata révén.
.
"Isten szeretete Jézus kereszten átszúrt Szívében nyilvánult meg, és viszontszeretetet hoz létre" (XVI. Benedek pápa).
Jézus célja tehát az, hogy nemes, érzelmekben gazdag, bensőséges, baráti kapcsolatra léphessen velünk. Ennek - a dolog természeténél fogva - bizonyos hitéleti gyakorlatokban is meg kell mutatkoznia. Ebben Jézus maga van segítségünkre: szeretetének viszonzását kérve kilenc egymás utáni első pénteki szentáldozást ajánl. A maga részéről pedig így szólt: "Szívem irgalmában megígérem, hogy mindazoknak, akik e kérésemet teljesítik, megadom a végső bűnbánat kegyelmét; nem halnak meg a nekik szükséges szentségek nélkül."
Jézus ezzel az ígéretével az utóbbi századokban hatalmas tömegeket vonzott magához.
Sajnos, a múlt század közepétől ez a buzgóság lehanyatlott. Sokféle oka van ennek. Egyik az, hogy a jobb megértés hiánya miatt a hívek számára a gyónás volt a fontos: "Gyónni megyek - első péntek van!" Már az is baj volt, hogy a sok gyónó láttán a gyóntató nem foglalkozott alaposan a lelkekkel. A "hamari munka" itt sem ért sokat. Pedig Jézus a gyónást nem is említette. Igen, gyónjon meg, aki lelkiismerete terhén könnyíteni akar, de a cél a bensőséges eucharisztikus találkozás gyümölcse: az elmélyülő barátság Jézussal. A szívek találkozása.
Manapság egyre kevesebb a gyónás (különböző okokból). És vele - az "első péntekes" hívők száma is kisebb lett.
Ugyanakkor megfigyelhető a személyes Jézus-kapcsolat növekvő igénye. E változást jobban megértjük, ha összeillesztünk két jézusi kijelentést: "Aki megtartja parancsaimat, az szeret engem" - "Aki szeret engem, megtartja tanításomat". Mindkét kijelentésben a parancsszámba menő tanítás megtartásáról és a szeretetről is szó van. Régebben inkább a parancsok megtartását láttuk fontosabbnak - ebben rejlett Jézus szeretete. Mint láttuk, egyre inkább érvényesül - főleg a komolyan vallásos fiataloknál - a fordított sorrend: szeressük meg Jézust, éljünk vele személyes, szívtől szív felé forduló barátságban. Igen, bűnösök vagyunk, de hát Jézus "nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket" (Mk 2,17). Őket vonzza Jézus irgalmas Szíve - többek közt az első pénteki felhívással is. Mennyire kedvez ez a fordulat a Jézus Szíve szerinti lelkiségnek!
Vannak mégis, akik e gyakorlatot kifogásolják. Jézus nekik is azt mondja, amit a zúgolódó szőlőmunkásoknak: "Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?!" (Mt 20,16) Mások arra a teológiailag biztos tanításra hivatkoznak, hogy nem lehetünk biztosak üdvösségünk elérésében, így például abban sem, hogy ez vagy az az első pénteki szentáldozásunk a kegyelem állapotában történt-e; teljesült-e a gyakorlat egymásutánisága. Válaszunk: az Isten irgalmas szeretetére számító ember nyugodtan hagyatkozhat az üdvösségnek őbenne rejlő, legalábbis valószínűsítő jeleire. Ilyenek: jótékonykodó szeretetben él, tiszteli Jézus Anyját, és - nem utolsósorban - Jézus nagylelkű ígéretében bízva végzi az első pénteki kilencedet.
Hogyan ébresszük fel tehát mind többekben az igényt a nagykilencedre?
Tudatosítsuk, mit jelent az örök élet, örök boldogság - és mit a kárhozat. Emlékeztessünk rá, hogy Jézus várja barátságunkat - baráti szívvel. Kapcsolatunk elmélyítése igényli a rendszeres ismétlést - kilenc alkalommal, ahogyan Jézus akarja. A gyónás e téren csak eszköz, szükséges eszköz. És hogy jól használjuk ezt az eszközt, ne elsietve, ne tömegben, hanem komolyan, tehát inkább pár nappal előbb végezzük el gyónásunkat.
Főpásztoraink erre az évre meghirdették a nemzetmentő imaévet. Sok, és nagyon szükséges kegyelem forrása lesz a nagykilenced mozgalma. Csatlakozzunk hozzá, bátorítsunk másokat is!
Hevenesi János SJ / Forrás: Új Ember
| Nyomtatás 
fqxzyf ydtmrrssvpkz