
A nő behunyja szemét, és úgy indul el,
Ha szíve vezérli, nem téved el.
Ha sötétben látom, lelke fényesen ragyog,
Ha tükörbe néz, azt mondja boldog vagyok.
Ártatlanság jellemzi, mi napjainkban ritka,
Ő az ki halhatatlan, szíve, lelke tiszta.
Fehér lótuszvirág tisztasága táplálja,
Isten felé mindig erős lesz a hálája.
Erkölcs, őszinteség és szeretet a barátja,
Dalolj csak kedvedre kicsiny kis madárka.
Szárnyalj az égen, mert szabad a te lelked,
Ellenállsz az érdeknek, mert van hozzá merszed.
.
Őt megvenni nem lehet, mert értéke végtelen,
Szeméből sugárzik az erkölcs és értelem.
Szívedért élek, gyönyörű lelkű tündér,
Megfognám a kezed, és aludnék el büszkén.
.
A női tisztaság, mi egy férfit éltet,
Melletted vagyok, nincs mitől félned.
Igaz kincs a világnak, mi egy ilyen nőben él,
Érzem, hogy a boldogságot rám fújja a szél.
Tiszta szívből szeretem, mert párja neki nincs,
Mindörökké szeretlek, ez az igaz kincs.
Minden nőben ezt keresem, bár néha hiába,
Tenger mellett szikla falon, messzi égbe kiáltva.
A világ minden szépségének kútja ez a nő,
Tisztasága világunkra erős hálót sző.
Köszönöm hát Istenem, hogy rámutattál nékem,
Létezik az igaz szépség, mit kerestem oly régen.
Keres Dániel





















| Nyomtatás 









Nagyon tetszik az illusztrációként választott festmény (és általában a honlap képei is nagyon jók, igényesek)! Meg szeretném kérdezni, hogy mi ez a kép! Ki festette, mi a címe?