Mária örökbefogad egy árvát

Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék

Amint Jézus Betánia közelébe érkezik apostolaival, többen is sietnek értesíteni erről Lázárt. Hamarosan elébe jön Lázár a házbeliekkel együtt, és szeretettel üdvözlik Jézust. Ő még mindig Jábé kezét fogva fogadja az üdvözléseket, de amikor meglátja Anyját is közeledni, elengedi Jábe kezét, kedvesen félretolja barátait, és Anyja elé siet.
– Fiam!
– Anyám! – üdvözlik, és megcsókolják egymást. Mária megkönnyebbül, mert aggódó félelemmel várakozott sokáig Fiára. Jézus megsimogatja, és
megértően mondja:
– Angyalomon kívül a te angyalod is vigyázott rám, Mamám. Semmi bajom nem történhetett.
– Dicsérjük érte az Urat! De annyit szenvedtem!
– Hamarabb szerettem volna idejönni, de neked engedelmeskedve más úton jöttem. És jó volt, mert a te parancsod, Anyám, mint mindig, jóra
fordult.
– A te engedelmességed, Fiam!
– A te bölcs parancsod, Anyám… – egymásra mosolyognak, mint két szerelmes.

De lehetséges, hogy ez az asszony ennek az embernek az Anyja? Hol van a tizenhat évnyi különbség? Szűzi testének frissessége és arcának
kedvessége Máriát fia nővérének tünteti fel. Jézus legszebb férfikorának teljességében van.
– Nem kérdezed meg, miért fordult jóra? – kérdi Jézus, még mindig mosolyogva.
– Tudom, hogy az én Jézusom semmit sem titkol el előttem.
– Kedves Mama! – Ismét megcsókolja.

Az emberek néhány méter távolságra állnak, s úgy tesznek, mintha nem figyelnék őket, pedig titokban mindenki feléjük néz. Mindenkinél jobban figyeli óket Jábé, aki egyedül maradt a tömegben. Nézi, nézi, és utána lehajtja fejét, sírással küzdve, de végül mégis elsírja magát, sóhajtozva: ,,Mama! Mama!”

Mindnyájan feléje fordulnak, de elsónek Jézus és Mária, és az emberek érdeklődnek, hogy ki ez a gyermek. Mária, Alfeus felesége és Péter, akik együtt beszélgettek, odafutnak és megkérdezik tőle:
– Miért sírsz?
De mielőtt nagy sírása közben Jábé lélegzethez jutna, hogy válaszoljon, odasiet Mária, karjába veszi, és azt mondja:
– Igen, kicsim, a Mama! Ne sírj tovább… és bocsáss meg, hogy nem láttalak meg előbb. Íme, barátaim, az én kics fiam… – Jézus ugyanis megmondta neki, mielőtt Jábéhez ért: ,,Ez egy árva, akit magamhoz vettem.” A többit Mária már értette szó nélkül is.

A gyermek még sír, de már nem oly csüggedten, és Mária ölelésére és csókjaira mosoly jelenik meg még könnyektől ázott arcán.
– Gyere, hagy szárítsam fel a könnyeidet. Nem hagylak soha többé sírni! Csókold meg kis mamádat…
Jábé örömmel csókolja meg Mária sima arcát, miután a szakállas férfiak kedveskedésében már elég része volt előzőleg. Jézus pedig eközben félrevonja endori Jánost egy sarokba, és mikor már az összes apostolok üdvözölték Máriát, hozzá vezeti őt, és azt mondja:
– Íme, Anyám, a másik tanítvány. A te parancsod következtében erre a két fiamra tettem szert.
– A te engedelmességed következtében, Fiam – ismétli Mária, és utána üdvözli őt:
– Béke veled!
Endori János meghajol Mária előtt, és igazi, nyugodt béke tölti el az arcát, amikor kiegyenesedik. Befejeződött a rajta végbement nagy változás, ami Endorban kezdődött meg, ahová kerióti Júdás szeszélye vezette el Jézust. Júdás látni akarta az ószövetségi Szentírásban említett endori halottidéző nő barlangját. (1Sám 28,7-19)

Így mennek mindnyájan Simon háza felé (amely Lázár birtokán volt, ahol Mária szállást kapott): Mária Jábéval a karjában, Jézus endori János kezét fogva, utánuk s körülöttük Lázár és Márta, az apostolok Maximinus-szal (Lázár intézőjével), Izsákkal, Józseffel és Timóteussal. Belépnek a házba, amelynek küszöbén Simon öreg szolgája üdvözli Jézust és gazdáját.
– Béke veled, József, és ezzel a házzal! – mondja Jézus, áldásra emelve kezét, miután rátette azt a szolga ősz fejére.

Miközben az asszonyok a vacsorára készülődnek, Jézus elmondja Jábé történetét a jelenlevőknek. Előzőleg azonban Jábét felküldte Jánossal a
tetőre, hogy szabadon beszélhessen róla. Péter emlékezteti Jézust arra, hogy megígérte, Anyjával együtt mennek majd ruhát vásárolni Jábénak a nagykorúsági szertartáshoz. Jézus elmosolyodik, és azt mondja:
– Igen, Anyám. Kérlek, menj holnap Simonnal! Különben ez az ember meghal nekem a szomorúságtól. Adj tanácsot neki a kiválasztásban!
– Én azt mondtam: vörös ruha, zöld övvel nagyon jól fog állni. – veti közbe Péter – Jobb, mint az a szín, amiben jelenleg van.
– A vörös nagyon jó lesz. Jézus is vörösbe volt öltözve. De én azt mondanám, a vöröshöz jobban állna egy rózsaszínű öv, vagy legalábbis vörössel hímzett – mondja kedvesen Mária.
– Én azért mondtam, mert látom, hogy Júdás, aki barna hajú, nagyon jól néz ki ezekkel a zöld csíkokkal a vörös ruháján.
– De ezek nem zöldek, barátom! – nevet Júdás.
– Nem? Hát akkor milyen színűek?
– Ezt a színt ,,agáta erezet”-nek hívják.
– És azt akarod, hogy én ezt tudjam?! Nekem zöldnek látszik. Láttam ezt a faleveleken is…
Mária kedvesen közbeszól:
– Simonnak igaza van. Ez pontosan az a szín, amelyet a levelek vesznek fel az első októberi esőzéskor…
– Íme, és amint a levelek zöldek, én is azt mondtam, hogy zöld – fejezi be megelégedetten Péter.
– Hívjátok ide a kicsit! – kéri Mária. És a gyermek azonnal odafut Jánossal együtt.
– Hogy hívnak? – kérdi Mária kedvesen simogatva a kisfiút.
– Jábé vagyok… voltam. Most várom a nevet…
– Várod?
– Igen, Jábé egy nevet szeretne, amely kifejezi, hogy én megmentettem őt. Keress neki nevet te, Anyám. Egy nevet, ami kifejezi a szeretetet és az üdvösséget.
Mária gondolkodik… és utána azt mondja:
– Marjiam. (Kiejtése: Marciam) Te leszel a kis vízcsepp a Jézus által megváltottak tengerében. Tetszik neked? Ez rám is emlékeztet azon kívül, hogy az üdvösséget jelenti.
– Nagyon szép – mondja megelégedetten a gyermek.
– Nem női név ez? – kérdi Bertalan.
– Egy ,,l” betűvel a végén az ,,m” helyett, amikor ez a csepp felnő, férfi névvé változtathatjátok. Most azt a nevet hordozza, amit Mamája adott neki. Jól van?
A gyermek helyesli, és Mária megsimogatja. Mária rokona közbeszól:
– Szép ez a gyapjú – és megérinti Jábé köntösét. – De ez a szín! Mit szólsz hozzá? Én megfesteném sötétvörösre. Jó lenne.
– Holnap este megtesszük. Mert holnap új ruhát kap. Most nem vehetjük le róla.
Márta megkérdezi:
– Kicsi, eljössz velem? Itt a közeledben sok dolgot megmutatnék neked, utána visszajövünk…
Jábé nem utasítja vissza. Semmit sem utasít vissza… de egy kicsit fél egy szinte ismeretlen nővel elmenni. Félénken és szelíden mondja:
– Eljöhetne velem János is?
– Természetesen.
Elmennek. Amíg távol vannak, a többiek Keresztelő János elfogatásáról beszélnek, és megtárgyalják a közeli húsvét tennivalóit. Nemsokára visszatér Márta Jánossal és a gyermekkel, aki fehér ruhában van, piros felsőruhával, karján szintén piros köpennyel.
– Felismered, Lázár? Látod, hogy minden hasznos?
A két testvér összemosolyog. Jézus azt mondja:
– Köszönöm neked, Márta.
– Ó, Uram! Gyenge oldalam, hogy mindent megőrzök. Ezt anyámtól örököltem. Sok ruhám van a testvéremtől is, ezek nagyon drágák nekem, mert
anyám érintette őket. Időnként odaajándékozok belőlük egyet-egyet a szegény gyerekeknek. Most Marjiamnak adom. Egy kicsit hosszúak, de fel lehet varrni a szegélyüket. Amikor Lázár nagykorú lett, már nem akarta viselni ezeket… Szép szeszélyesség egy gyermektől… és győzött, mert anyám imádta Lázárját.

A nôvér szeretettel megsimogatja Lázárt, amaz pedig megfogja a szép kezet, megcsókolja, és azt mondja:
– És te nem? – és mosolyognak.
– Gondviselésszerű volt ez – jegyzik meg többen.
– Igen, szeszélyességemből jó származott. Talán ezért megbocsátanak nekem.
A vacsora készen van, és mindenki helyet foglal…

Már éjjel van, amikor Jézus nyugodtan tud beszélni Anyjával. Felmennek a teraszra, és leülnek egymás mellé kéz a kézben, beszélgetésüket néhol csend váltja fel. Először Jézus mondja el a történteket. Majd Mária is mesélni kezd:
– Fiam, rögtön távozásod után, egy nő jött hozzám. Téged keresett. Nagy szomorúságában, de nagyszerűen megváltva. Viszont szüksége van a te bocsánatodra, hogy képes legyen kitartani elhatározásában. Zsuzsannára bíztam, azt mondva neki, hogy egyike azoknak, akiket te meggyógyítottál. Ez igaz. Magamnál tarthattam volna a házunkban, ha az nem egy tenger lenne, amelyen mindenki vitorlázik… és sokan rossz szándékkal. És a nő már megundorodott a világtól. Akarod tudni, ki ő?
– Egy lélek. De mondd meg a nevét, hogy biztosan felismerhessem.
– Aglae. A római némajátékos a bűnös nő, akivel beszéltél Hebronban, hogy megmentsd, aki keresett és megtalált téged, amikor Lázár birtokán a tízparancsolatot magyaráztad, s aki már szenvedett azért, mert becsületesen újjászületett. De mennyit! Nekem elmondott mindent… Rettenetes!
– Az.
– De még inkább rettenetes a világ. Ó, Fiam! Ne bízzál a kafarnaumi farizeusokban! Ezt a szerencsétlent fel akarták használni arra, hogy neked ártsanak. Még ezzel is…
– Tudom, Anyám… Hol van Aglae?
– Húsvét előtt megérkezik Zsuzsannával.
– Rendben van. Beszélek majd vele. Itt leszek minden este, kivéve a húsvétot, amit a családnak szentelek. Várok rá. Ha megérkezik, tartsd magadnál. Nagyszerű gyümölcse a megváltásnak, amint mondottad. És önként tette! Igazán mondom neked, hogy kevés szívben eresztett ily erős gyökeret az én tanításom által elvetett mag, mint ebben a boldogtalanban. András is segítette abban, hogy tovább növekedjen, amíg teljesen ki nem fejlődik.
– Elmondta nekem.
– Anyám, mit tapasztaltál, amikor megközelített ez a romlottság?
– Undort és örömöt. Úgy tűnt, mintha a pokol mélységének szélén állnék, de ugyanakkor éreztem, hogy a kék égig emelkedem. Mennyire Isten vagy, Jézusom, amikor véghezviszed ezeket a csodákat!
Hallgatagon ülnek egymás mellett a csillagos ég alatt, amelyet a holdfény világított meg csak. Csendesen, szeretettel megnyugodva egymás szeretetében.

> Egy gyermektelen apa boldogsága

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005