Jézus Máriáról – Metropolita

Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék

Miközben Jézus Palesztina útjait járja, többször megemlékezik Anyjáról. A naimi ifjú feltámasztása után könnybe lábad a szeme. A kerióti Júdás megkérdezi, miért sír. Jézus feléje fordítja tekintetét, és csak ennyit mond:
– Anyámra gondolok.

Ezdrelon síkságán talál egy árva gyermeket, akit nagybátyja az erdôben rejteget a kegyetlen farizeus földbirtokos elől. Jézus magához veszi a gyermeket, hogy majd gondját viselje. Péter szeretné örökbe fogadni, de Jézus egyelőre nem egyezik bele:
– Nem, Anyámnak adom a fiút, ő majd előkészíti nagykorúsági ünnepére. Utána magunkkal visszük a húsvétra. De azután el kell válnunk tőle… Ne
érzékenyedj el túlságosan! Vagy inkább szeresd, mintha a te gyermeked lenne, de természetfeletti lelkülettel. Látod, hogy gyenge és könnyen elfárad. Én is szívesen oktatnám és táplálnám őt Bölcsességgel. De én a fáradhatatlan vagyok, Jábé (így hívják a gyermeket) pedig túl fiatal és túl gyenge a mi fáradalmaink elviselésére.
.
Amikor Jeruzsálemhez közelednek, Jézus a távolból megmutatja Jábénak a jeruzsálemi Templomot:
– Jábé – hívja Jézus – gyere ide! Látod azt az aranyos pontot? Az az Úr Háza. Ott megesküdsz arra, hogy engedelmeskedni fogsz a Törvénynek. Ismered a Törvényt?
– A mamám beszélt nekem róla, és apám megtanított a parancsolatokra. Tudok olvasni, és… és azt hiszem, tudom azt, amire ők tanítottak haláluk elôtt. (Jábé szülei egy hegycsuszamlás áldozatai lettek, amikor Jábé távol volt rokonainál.)
.
A gyermek, aki mosolyogva ment Jézushoz, amikor ő hívta, most lehajtja fejét és elsírja magát, és a keze remeg Jézus kezében.
– Ne sírj! Ide hallgass! Tudod, hol vagyunk? Ez Betel. A szent Jákob itt álmodott az angyalokról. (Ter 28,10-22) Tudod? Emlékszel rá?
– Igen, Uram. Látott egy lépcsőt, amely a földről az égbe ment, és azon fel és le jártak az angyalok, és a mamám azt mondta, hogy halálunk óráján, ha mindig jók voltunk, ugyanazt látjuk, és ezen a lépcsőn megyünk Isten Házába. Oly sok dolgot mondott nekem a mamám… De többé már nem beszél hozzám. Amire emlékszem, az minden, ami tőle rám maradt…

Könnyek csordulnak le nagyon szomorú kis arcán.
– Ne sírj így! Idehallgass, Jábé! Nekem is van egy Anyám, akit Máriának hívnak, és aki szent és jó, és sok dologról tud beszélni. Bölcsebb mint egy tanító, és jobb és szebb mint egy angyal. Most hozzá megyünk. Nagyon fog szeretni téged. Sok dologról beszél majd neked. És azután vele van János mamája is, aki szintén nagyon jó, és őt is Máriának hívják. És az én unokatestvéremnek, Júdásnak az anyja, aki édes, mint a méz, s akit szintén Máriának neveznek. Nagyon szeretni fognak téged. De nagyon! Mert te bátor gyermek vagy, és mert szeretnek engem, aki téged annyira szeretlek. És ha már felnőttél, és nagy leszel, Istennek egy szentje leszel, és prédikálni fogsz, mint egy tudós, Jézusról, aki neked újra anyát adott, és aki megnyitja majd az ég kapuit a te elhunyt anyádnak és atyádnak, és neked is, a te órádban. Még arra sem lesz szükséged, hogy felmenj egy hosszú lépcsőn a halál órájában. Már életed folyamán felmész azon, mert jó tanítvány leszel, és ott találod magadat a Paradicsom nyitott ajtajának küszöbén, és én is ott leszek, azt mondom neked: ,,Jöjj, barátom, és Mária fia”, és együtt leszünk.

Jézus kissé lehajolva beszél, hogy közelebb legyen a mellette menetelő gyermek felemelt arcához, akit kézen fogva vezet. Jézus tündöklő mosolya és a csodálatos beszámoló felszárítja a gyermek könnyeit, és mosolyt csal az arcára.

Mikor megérkeznek a Getszemáni kertbe, az apostolok ruhát váltanak. Csak a kis Jábénak nincs más ruhája. Péter elhatározza, hogy mielőtt elmennek Betániába, vesz neki egyet Jeruzsálemben, amint megígérte már a gyermeknek, de Jézus lebeszéli róla:
– Majd később vegyél neki, jobb az ilyet megbeszélni Anyámmal. Tudod, az asszonyok jobban értenek a vásárláshoz, mint mi. Ő még boldog is lesz, hogy egy gyermekkel foglalkozhat. Majd együtt elmentek!

Pétert a hetedik égig elragadja az örömteli gondolat, hogy Máriával mehet bevásárolni. A kis Jábé boldogan játszik Jánossal és a fiatalabb apostolokkal. Az idősebbek mosolyogva figyelik őket, és Bertalan megjegyzi:
– Mit fog majd Anyád szólni a gyermekhez?
– Szerintem megjegyzi: ,,Nagyon sovány.” – mondja Tamás.
– Ó, nem! Azt mondja majd: ,,Szegény gyermek!” – jegyzi meg Péter.
– Inkább azt mondja majd: ,,Számomra elég, hogy te szereted őt” – veti ellen Fülöp.
– Az Anya ezt sose vonja kétségbe. De én azt hiszem, nem is mond majd semmit, csak a szívére szorítja – mondja a Zelóta.
– És te, Mester, mit gondolsz, mit mond majd?
– Azt, amit ti mondotok. De mindezeket csak gondolatban, szívében mondja, és amikor megcsókolja, csak annyit mond neki: ,,Áldott légy!”, és úgy gondoskodik majd róla, mint egy kis madárról, amelyik kiesett a fészkéből. Egy napon, hallgassatok csak ide, elmondta nekem, hogy amikor kisgyermek volt, még hároméves sem, mert még nem tartózkodott a Templomban, túláradt a szíve a szeretettől, mint ahogy a virágok és az olajprésbe tett olajbogyók kiárasztják olajukat és illatukat. És elragadtatva a szeretettől azt mondta anyjának, hogy szűz akar lenni azért, hogy jobban tetszen az Üdvözítőnek, de bűnös is akar lenni, hogy részesülhessen a megváltásban, és majdnem sírásra fakadt, mert anyja nem értette meg ezt, és nem tudta megmondani neki, hogy miként lehet egyszerre ,,tiszta” és ,,bűnös”. Atyja visszaadta lelki békéjét azzal, hogy hozott neki egy kis verebet, amit megmentett a halálos veszélyből, mikor egy kút peremén forgott. Ebből a kis madár példabeszédét készítette, azt mondva neki, hogy Isten előre megmentette őt, és azért neki kétszeresen áldania kell Istent. És Isten kis szüze, a legnagyobb Szűz Mária, gyakorolta első lelki anyaságát ezzel a kis verébbel, amelyet felnevelt, és szabadon engedett, amikor már erős volt, de a madárka nem hagyta el többé a názáreti kertet, hanem megvigasztalta repülésével és csicsergésével Anna és Joákim szomorú házát és szívét, amikor Mária már a Templomban élt. Kevéssel Anna halála előtt pusztult el… Beteljesítette faladatát… Anyám szeretetből szüzességet fogadott. De mivel tökéletes lény, vérében és lelkében van az anyaság. Mert a nőt Isten azért teremtette, hogy anya legyen, és eltévelyedettség, ha nem hallgat erre az érzelmére, amely a szeretet felfokozódása. (Később Jézus kifejtette az apostoloknak, hogy a szeretet első foka az Isten-szeretet, második foka az anyai vagy atyai szeretet, harmadik foka a házastársak szent szeretete egymás iránt. A negyedik foka a felebaráti szeretet, utána jön a tudomány szeretete és a munka szeretete. Majd a beszélgetés ismét visszatért Máriára.)

– Mester, beszélj még nekünk Anyádról! Oly tündöklő az ő gyermeksége! A lélek szűziessé válik a róla való emlékezés által, és nekem, szegény bűnösnek, annyira szükségem van erre! – kiált fel Máté.
– Mit mondjak el nektek? Oly sok történet van, egyik kedvesebb, mint a másik…
– Ő beszélte el azokat neked?
– Némelyiket igen. De sokkal inkább József, aki a legszebb történeteket mondta el nekem gyermekkoromban, és Alfeus, Sára fia is, aki csak néhány évvel volt idősebb anyámnál, és barátja volt abban a pár évben, amelyet Názáretben töltött.
– Mesélj… – kéri János.

Mindnyájan leülnek körben, az olajfák árnyékában, középen Jábéval, aki állandóan Jézusra szegezi a szemét, mintha valami paradicsomi mesét hallgatna.
– Elmondom nektek a tisztaságról szóló leckét, amelyet Anyám néhány nappal a Templomba való belépése elôtt adott kis barátjának és sokaknak
másoknak. Azokban a napokban ment férjhez egy názáreti leány, Sára rokona, és a menyegzőre meghívták Joákimot és Annát is. Velük volt a kis Mária is, aki más gyermekkel együtt virágszirmokat dobott a jegyesek elé az útra. Azt mondják, hogy a kicsi lány volt a legszebb, mindnyájan őt nézték, miután már a jegyesek visszavonultak. Nagyon ritkán láthatták Máriát, mert többnyire bent volt a házban. Nagyon szeretett egy kis barlangot. Amikor mégis láthatták szőke fejét, rózsás arcát, kedves vonásait, elhalmozták becenevekkel. "Názáret Virágának”, vagy "Galilea Gyöngyének”, vagy "Isten Békéjének” nevezték, és visszaemlékeztek a hatalmas szivárványra, amely hirtelen megjelent születésekor. És valójában mindez volt és még több. Ő volt az Ég és a Teremtett Világ Virága, a Paradicsom Gyöngye és Isten Békéje… Igen, a Béke. Én vagyok a Békét Hozó, mert az Atya Fia és Mária Fia vagyok: a Végtelen Béke és a Kedves Béke.

Azon a napon mindenki meg akarta csókolni, és a karjukba akarták venni. És ő, hogy megmeneküljön a csókoktól és az érintésektől, azt mondta kedves komolysággal: "Kérlek titeket, ne gyűrjetek össze engem!” Azt hitték, hogy a ruhájára értette, amelyet égszínkék öv övezett a derekán, a csuklóján és a nyakánál, vagy a kék virágokból font koszorúcskára, amellyel Anna megkoronázta, hogy azt helyén tartsa. Biztosították, hogy nem gyűrik össze a ruháját, sem a koszorújának nem lesz baja.

De ő, a kis magabiztos hároméves a felnőttek gyűrűjében komolyan azt mondta: "Nem arra gondolok, amit helyre lehet hozni. A lelkemre gondolok. Az az Istené. És nem akarja, hogy Istenen kívül más megérintse.” Ellene vetették: "De mi téged csókolunk meg, nem a lelkedet!” Ő: "Az én testem a lelkem temploma, és annak a Lélek a papja. A népnek nem szabad bemenni a papoknak fenntartott helyre. Kérlek titeket. Ne lépjetek be az Istennek fenntartott helyre!”

Alfeust, aki akkor nyolcéves volt, és aki nagyon szerette Máriát, szíven ütötte ez a válasz. Másnap, amikor kis barlangja mellett találta őt, amint virágokat szedett, megkérdezte tőle: "Mária, amikor felnősz, szeretnél engem jegyesedül?” Még tartott benne a menyegzős ünnep hangulata, melyen jelen volt. Mária azt válaszolta: "Nagyon szeretlek téged. De nem mint embert látlak. Megmondom neked egy titkomat. Én csak az élő emberek lelkét látom. Azt nagyon szeretem, egész szívemből. De csak Istent látom ,,Igazán Élőnek”, akinek odaadhatom magamat.” Íme egy történet róla…

– ,,Igazán Élő”! Milyen mélységes kifejezés! – kiált fel Bertalan.
Jézus alázatosan, és mosolyogva mondja:
– Ő volt a Bölcsesség Anyja.
– Az volt? De hiszen még hároméves sem volt!
– Az volt. Én már benne éltem, Isten voltam benne, fogantatásától kezdve, az ő legtökéletesebb Egységében és Háromságában.
– De, bocsáss meg, hogy én, a bűnös merek beszélni, de Joákim és Anna tudták, hogy ő volt a kiválasztott szűz? – kérdezte kerióti Júdás.
– Nem tudták.
– Akkor hogyan mondhatta Joákim, hogy Isten előre megváltotta őt? Nem arra céloz ezzel, hogy ő mentes volt a bűntől?
– Arra céloz. De Joákimból Isten beszélt, mint minden prófétából. Ő maga nem fogta fel a magasztos természetfeletti igazságot, amelyet a Lélek adott ajkára. Mert Joákim igaz ember volt. Annyira, hogy kiérdemelte ezt az atyaságot. És alázatos volt. Valójában nincs igazság ott, ahol kevélység van. Ő igaz és alázatos volt. Megvigasztalta leányát atyai szeretetből. Papi bölcsességgel oktatta, mert Isten frigyszekrényének őrzője volt. Mint Főpap, a legkedvesebb névvel látta el őt: ,,A Szeplőtelen”. Eljön majd a nap, amikor egy másik ősz Főpap mondja a világnak: "Ő a Szeplôtelenül Fogantatott.” És a világ hívôinek hitigazságként adja ezt az igazságot, amely ellen nem lehet hadakozni. A világ akkor mind jobban elsüllyed a tévtanok és a bűnök szürke ködében.

Akkor teljes szépségében fog ragyogni az Isten Teljesen Szépje, akit csillagok koronáznak, holdsugárba öltöztetve. A csillagok fölött látható a neve: A Teremtett és a Teremtetlen Világ Királynője. Mert az Isten-Király országában Mária a Királynő.
– Akkor Joákim próféta volt?
– Egy igaz ember volt. Lelkében visszhangzott az, amit Isten mondott az általa szeretett lelkének.
– Mikor megyünk ehhez a Mamához, Uram? – kérdi vágyakozó szemmel Jábé.
– Ma este. Mit mondasz majd neki, amikor meglátod?
– Üdvözöllek, Üdvözítőnk Anyja! Jó lesz így?
– Nagyon jó – erősíti meg Jézus, megsimogatva a fiút.
A kis Jábé fél a Templomban reá váró vizsgától. János megnyugtatja, hogy az csak később lesz, és még hozzáteszi:
– Néhány nap alatt az Anya oktatása által bölcsebbé válsz mint egy hittudós!

>> Mária örökbefogad egy árvát

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005