Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén - Tartalomjegyzék
<< Előző rész: Mária rózsafüzére
Guy de Larigaudie-ről elmondhatjuk, hogy különösképpen az imádság embere volt. Olyan ember, akitől úgy látszott, Isten semmit sem tagadott meg: nagy utazó (elsőként utazott autóval Franciaországból Indokínába), a francia ifjúság vezére; valaki, aki teljes szívéből szerette Istent, s ezért embertársait és a világot is teljes szívéből tudta szeretni.
.
Fényképei alatt ez a felirat olvasható: "mosolygó szentség”. (Balra a fényképen Roger Drapier barátjával látható, Laurigaudie van szemüvegben)
.
Ennek az embernek vallásosságában a legjellemzőbb elem a világot igenlő, szépségét csodáló mély hitre alapozott ima volt. Hiszen, ha szeretjük Istent, a világot is szeretjük. ,,Mindent - írja jegyzeteiben - szeretni kell: a dzsungelben váratlanul elénk táruló orchideát, a szép lovat, a gyermeki gesztust, a nők tréfáit és mosolyukat. Minden szépséget meg kell csodálni… fel kell fedezni, mégha sárba merül is, s fel kell emelni Istenhez.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az ő életében ne lett volna meg a helye a küzdelmeknek és áldozatoknak, a hit próbáinak és a bátor döntéseknek - hiszen a szentség senki számára nem lehet könnyű.
"Érezni magunkban az emberi ösztönök minden szennyét, züllöttségét és lázongását, mégis megmaradni ezek felett és nem merülni el bennük - olyan ez, mintha egy szikkadt mocsáron lépkednénk, miközben csak egy sajátos könnyedségre hagyatkozunk, amely felemel és megtart (…)
- Azt hiszem, egy mesztic nő volt. Csábító karok, igazi félvér szépség telt ajakkal és hatalmas szemekkel. Gyönyörű volt, őrületesen szép. Az igazat megvallva már csak egy volt hátra. De nem tettem meg. Lóra ugrottam és elvágtattam, kétségbeesetten és dühösen zokogva. Bízom benne, hogy ha az ítélet napján nem lesz elég amit Istennek nyújthatok - egy csokorként odaadhatom majd mindazokat a csókokat, melyeket az Ő szerelmére való tekintettel nem akartam megismerni.”
A tisztaság lehetséges, ha az imára alapozzuk. "Lehetséges, szép és építő, ha pozitív alapokra épül, az Isten iránti élő és tökéletes szeretetre, mert csak ez képes megnyugtatni azt az óriási szeretetigényt, mely betölti az emberi szívet.”
Guy de Larigaudie szereti a rizikót, a táncot, az éneket. Kiváló úszó és síelő. Minden örömet elfogad, de mindazt, amit megismer és átél, szüntelen az ima ritmusához igazítja bensejében. ,,A gyönyörű külföldi nők nem tudták megérteni - írja -, hogy még a legfergetegesebb tánczene alatt is az én szívem az ima ütemére ver, s hogy ez az ima erősebb, mint az ő bájuk és vonzerejük.”
Ez az ember így imádkozott a szépségért: ,,Istenem, adj nővéreinknek - a lányoknak harmonikus testet, add, hogy mosolyogjanak ránk és ízlésesen öltözzenek. Add, hogy egészségesek legyenek és lelkük legyen tiszta, hogy nehéz életünkbe hozzanak tisztaságot és bájt. Velünk szemben legyenek egyszerűek anyai érzülettel, csalfaság és kacérság nélkül. Add, hogy semmi rossz ne férkőzhessen közénk. És hogy mi, fiúk
és lányok ne bukások, hanem a kölcsönös gazdagodás forrásai legyünk egymás számára. Tahiti és Hollywood között - emlékezik tovább - korallpartokon és gőzhajók fedélzetén, a tánc ritmusában a világ legszebb asszonyait tartottam karjaimban. Mégsem nyúltam ki, hogy letépjek egyet is e kínálkozó, s csábításra vágyó virágszálak közül. Nem emberi szempontok szerint tettem — egyedül Isten szerelméért.”
Az Eukarisztiáról így vallott: ,,A napi szentáldozás volt számomra az a forrás, melyen keresztül megfürödtem az élet vizében (…), tápláló eledelt kaptam a további útra, s olyan szerető pillantást éreztem magamon, amely bátorságot és bizalmat öntött belém. Úgy haladtam át a világon, mint fallal körülvett kerten. Öt kontinensen kerestem a kalandokat (…), mégis magam zárva maradtam. De eljön a nap, amikor elénekelhetem szerelmi és mennyegzős énekemet. Akkor eltűnnek az összes gátak. Én pedig elnyerem az örökkévalóságot.”
Milyen volt napjaink idézett szentjének hívő imája? ,,A legsilányabb film alatt is - írja - lehet (…) gépiesen imádkozni. A színészekért, a rendezőért vagy a statisztákért, továbbá a szórakozó vagy unatkozó közönségért, jobb-, vagy baloldali szomszédunkért.”
Az imában talál erőt az Úr iránti hűség nehéz pillanataiban. ,,Jönnek súlyos órák - mondja -, amikor a bűn kísértése oly erősen és makacsul ragadja meg egész testünket, hogy csak gépiesen - igen halkan és szinte hit nélkül tudjuk ismételni: Istenem, mindenek ellenére szeretlek Téged, de könyörülj rajtam. És vannak esték, amikor csak ülünk a templomban, de nem tudunk imádkozni (…), csak ezt az egyszerű mondatot ismételgetjük, úgy kapaszkodva belé, mint az utolsó szalmaszálba: mégiscsak szeretlek Téged Istenem.
.
Mialatt a lovaglóostorod végével csapkodod a gyomot, füvet rágcsálsz, vagy reggelenként borotválkozol, szüntelenül ismételheted az Úrnak, hogy nagyon szereted Őt. (…) Dalba foglalhatod egész életed történetét és jövendő álmaidat - az Úrhoz intézve szavaidat. És beszélhetsz Vele, amikor örömödben táncra perdülsz a nap fényében, a strandon vagy a síelés közben, mikor siklasz a havon. Tudd mindig közeledben az Urat, mint társat és bizalmasodat!”
.
,,Annyira hozzászoktam Isten jelenlétéhez a bensőmben, hogy szívem mélyén szüntelen imádság folyik, amely csaknem ajkamra tör. Ez a szinte öntudatlan ima nem áll meg bennem akkor sem, amikor épp álomba ringat a vonat zötyögése, vagy a hajócsavar morgása, sem emelkedett pillanataimban, sem a város fergetegében, sem pedig minden fegyelmet lekötő elfoglaltságaim közepette. Valahol mélyen egy végtelenül nyugodt és tiszta ár ez bennem, melyet a felszín árnyai és viharai nem érinthetnek.”
.
"Egész életem egy hosszú Istenkeresés volt. Mindig és minden órában, a világ minden táján az Ő útjait jártam. A halál csak olyan lesz számomra, mintha egy pórázt vennének le rólam.” (621. old.)
- MAGYAROK NAGYASSZONYA KILENCED (október 8.)
- Szent Rita Nagykilenced - 12. csütörtök
- Ima Szent Mihály arkangyalhoz
- Egy ima helye és hatása
| Nyomtatás 
Minden embernek igy kellene elnie, akkor lenne lelki beke es boldogsag az egesz vilagon.