Részlet Natália nővér lelki naplójából:
Mivel igen tudatlan vagyok, Jézus éveken át okított. Amikor társaimhoz beszéltem, Jézus mindig mellettem állt. A beszélgetések közben sokszor megemlítettem: "Jézus itt van közöttünk!" Ekkor Jézus azonnal kijavított: "Nem, lányom, nem! Bennük vagyok! Nem mellettük vagyok, és nem köztük, hanem bennük!"
Később megmutatta nekem, hogyan él ő minden egyes lélekben. Így tanultam meg lassacskán, hogy az imádság alatt nem a felhők között kell keresni őt, hanem önmagamban. Közelebb van hozzánk, mint mi saját magunkhoz. És mivel ez így van, mi akadályozhatná meg, hogy szüntelen párbeszédben maradjak Jézussal? Ez a tanítás szárnyakat adott nekem a mindennapos oraison-on /imaidőben - szerk./, pedig azelőtt sokszor alig bírtam kivárni már, hogy vége legyen - minden édesség ellenére is, amit Jézus érezhető jelenléte nyújtott. Hiszen a belső imában épp ellenkezőleg, a szerelmes beszélgetés vagy csend a végtelenségig nyújtva sem válik unalmassá. Teljes szívemből ajánlom ezt az imamódot minden testvéremnek, akik a mély lelki életet keresik.
.gif)
Jézus megtanította a szívemet arra, hogy bárki közeledik hozzám, mindenkit úgy fogadjak, mintha Édesanyja fogadná. Ezen a módon értette meg velem, hogy ő maga él felebarátaimban. Ha Neki örömet akarok szerezni, nincs más dolgom, mint örömet szerezni fivéreimnek és nővéreimnek.
.
"Jézusom, ha valaki halálos bűn állapotában van - ha ugyanígy járok el, akkor is örömet szerzek neked?"
.
Kérdésemre Jézus mutatott nekem egy ilyen lelket. Legnagyobb megdöbbenésemre Jézus nem hagyta el ezt a lelket. Benne élt, de hogyan? Olyannak láttam, őt, amint a Kálvárián láttam: meggyötörten, megtörten, kifacsarodva, kimerülve, felismerhetetlenül a rengeteg sebtől, nem volt egyetlen egészséges rész a testén, úgy nézett ki, hogy még az Édesanyja is alig ismerte fel a kereszttel a hátán, ahogy a Kálvária útján vonszolta előre magát. Mária nem ismerte fel, csak akkor, amikor ránézett - a tekintetéből ismerte fel a Fiát. A bűnös lelkében Jézus éppily felismerhetetlen. A sebei véreztek, fájdalommal teli tekintete könyörgött hozzám: "Segíts nekem! Imádkozz ezért a lélekért!"
Megértettem, hogy valójában ezt akarta mondani: "Hozz áldozatokat ezért a lélekért! Szenvedj érte! Szenvedj, hogy megválthassam őt!"
.
Jézus így mutatta meg nekem, hogy a bűnös lelkét olyan szeretettel vegyem körül, hogy ő maga az, aki szenved benne, hogy szeretetemmel a Megváltó Szívének nyújtok enyhülést.
.
Kértem Jézust, mutassa meg nekem, hogyan lehetne életem minden pillanata, minden találkozása a Vele való találkozás. Jézus a következőképpen magyarázta ezt el: "Drága gyermekem, a napod minden sikere után mondd ezt: "Köszönöm! Áldott legyél érte!" És a nap minden kudarca után mondd ezt: "Köszönöm! Áldott legyél érte!" Jogom van erre a köszönetre, mivel neked fogalmad sincs, mekkora kincshez jutsz, amikor kezeimből szenvedést vagy sikertelenséget kapsz. Ha valaki nyomorúságai és kínjai mélységéből áld engem, a legtöbbet teszi, amit emberi lény tehet. Ennél többet sosem várok el. Mert ennek a gesztusnak nagyobb értéke van, mintha egész álló nap ostorozta volna magát, vagy éles köveken a térdein járt volna. Mivel hozzám tartozol, ezért elégedj meg azzal, hogy boldogságod leled örömben, fájdalomban egyaránt, és hogy nekem mindig örömet szerzel azzal a felém való szolgálattal, hogy másoknak örömet okozol. Sok olyan lélek van, akik bár közel állnak hozzám, mégsem szolgálnak jól engem életük minden viszontagságában. Végül az öröm és a fájdalom is elválasztanak majd tőlem, ha nem tanulod meg, hogyan találkozz velem. Ha egyesülsz velem, és éppoly nyugodtan fogadod tőlem a szenvedést, mint az örömöt, többé már meg sem fogod különböztetni őket egymástól."
Magyar Katolikus Lexikon/ A Halálos bűn
A halálos bűn (lat. peccatum mortale): erkölcsileg rossz cselekedet, mellyel az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának. Az Egyház egész hagyománya szerint a halálos bűn az a cselekedet, mellyel egy ember tudva és szabadon elutasítja Istent, az Ő törvényét, a szeretet fölkínált szövetségét, s Isten akarata ellenére inkább önmaga vagy valamely véges teremtmény felé fordul (conversio ad creaturam). Ez történhet közvetlen és formális módon (ateizmus, aposztázia, bálványimádás); de úgy is, hogy valaki súlyos anyagban engedetlen Isten parancsai iránt.
Föltételei: A súlyos dolog, a teljes tudatosság és meggondolt beleegyezés teszi a bűnt halálossá. A dolog súlyát Isten parancsolatai határozzák meg (Tízparancsolat), de a parancsolatok között is van különbség: a gyilkosság súlyosabb bűn, mint a lopás. Tekintettel kell lenni a sértett személy minőségére is: a szülők elleni erőszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen követik el. A teljes tudatosság föltételezi a cselekedet bűnös jellegének és Isten parancsával való ellenkezésének ismeretét. A meggondolt beleegyezéstől lesz a halálos bűn személyes döntés eredménye. A színlelt tudatlanság és a szív keménysége nem csökkenti, hanem növeli a bűn szándékosságát (Mk 3,5-6; Lk 16,19-31). A nem szándékos tudatlanság csökkentheti, sőt megszüntetheti a halálos bűn beszámíthatóságát; föltételezvén, hogy mindenki ismeri a természetes erkölcsi törvényt. Az érzéki ösztönök, a szenvedélyek, a külső kényszer és a betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb (gonoszság).
A halálos és a bocsánatos bűn különbségét már a Szentírás jelzi (1Jn 5,16-17), a különbségtétel az Egyház hagyományában született meg, és azt az emberi tapasztalat megerősíti. A halálos bűn lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől azáltal, hogy valami részleges jót helyez Isten elé, aki végső célja és boldogsága az embernek. A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki. Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, Isten irgalmasságának új kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében valósul meg. Amikor az akarat olyan dologra irányul, ami önmagában ellentétes a bennünket a végső célhoz kapcsoló szeretettel, a bűn tárgya miatt halálos, akár Isten szeretete ellen van, mint a káromkodás, hamis eskü, stb., akár a felebarát szeretete elleni, mint az emberölés, házasságtörés, stb. Ha viszont a bűnös ember akarata néhányszor olyan dologra irányul, ami önmagában rendetlen, de nem ellenkezik Isten és a felebarát szeretetével, mint például a fölösleges beszéd, az alkalmatlan nevetés, stb., az ilyen bűnök bocsánatosak.
A halálos bűn következménye. A halálos bűn, mint maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetősége. Hatására elvész a szeretet és a megszentelő kegyelem, azaz megfoszt a kegyelem állapotától. Ha nem követi a megtérés és Isten bocsánata, a halálos bűn kizár Krisztus országából és a pokol örök halálába juttat; szabad akaratunknak ugyanis van hatalma végleges, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal - jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e -, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.
- Misztikus tanítások Natália nővér által
- Natália nővér és a magyar engesztelés a televízióban!
- Az elhalasztott halál - Natália nővér naplójának folytatása 2.
- Az örök élet ruhája - Jézus tanítása
- A küldetés és a szenvedések - Natália nővér naplójának folytatása
| Nyomtatás 
