Register
A password will be e-mailed to you.

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén – Tartalomjegyzék
< Előző rész: Az imádság elsődlegessége

Az imádság problémája minden keresztény számára központi probléma. Annyira vagy keresztény, amennyire imádkozni tudsz. Az ima, később pedig annak fejlôdési szakaszai jelzik, és határozzák meg közelségedet Istenhez és az eltávolodásodat is Istentől. A Hozzá vezető utad fejlődési szakaszait az imádság fejlődési szakaszai határozzák meg. Minden szakaszt az imádság más formája és más fajtája jellemez – mivel az ima az Istenhez fűződő kapcsolatod kifejezője.


    
Eljöhet az életedben egy száraz, érzelmektől kiüresített imádsági szakasz. Ekkor nehéz imádkozni. Megjelenhet a lemondás kísértése: az a gondolat, hogy az ilyen imádságnak semmi értelme sincs. Ezzel szemben éppen ekkor van imádságodnak különös értéke, mert egyre inkább már csak Isten miatt imádkozol.
    
Nagyon kifejező az a példázat, amit egy szent beszél el egy királyi zenészről, különös szeretetéről és tragédiájáról. Mert a zenész számára tragédia, ha elveszíti a hallását, s ez történt ezzel a királyi zenésszel. Lassan kezdte elveszíteni a hallását, majd rövidesen semmit sem hallott. Ekkor a zene már nem vonzotta, s a játék szenvedéssé vált számára. A király azonban továbbra is hallgatni akarta a játékát. A zenész tehát tovább játszott – de most már csak a királynak.
    
Ha az imádságban érzed Isten jelenlétét, ez jó érzéssel tölt el. Ilyenkor az imádság vonzó számodra. Te pedig valószínűleg meg vagy győződve arról, hogy kizárólag az Isten miatt imádkozol. A teljesebb igazságot az imádságodról azonban akkor fedezed fel, mikor a zenészhez hasonlóan, aki elveszítette a hallását, te is süketté válsz az Istennel való kapcsolatodban. Ekkor győződhetsz meg arról, hogy amikor Istennek imádkoztál, bizonyos mértékben magad miatt is imádkoztál, s hogy imádságod nem volt önzetlen, érdek nélküli és tiszta. Ha az imádságban kezded megtapasztalni a szárazságot, ne engedj a lemondás kísértésének. Hiszen amikor semmit sem érzel, akkor imádkozol egyedül a Királynak.
    
Imádkozni folyton tanulni kell. Ez szüntelenül előttünk álló feladat. Imádságunk aktuális formája sohasem elégíthet ki bennünket. Folyton előbbre kell lépnünk és állandóan fejlesztenünk kell azt. Amikor az imádságról beszélünk, akkor általában a szóbeli imára gondolunk. Az imádságnak ebben a formájában nagy hangsúlyt kell fektetnünk azokra az aktusokra, melyekkel megalázzuk magunkat Isten elôtt; vagy hálánkat fejezzük ki Előtte, vagy az életszentséget kérjük Tőle. Szóbeli imával imádkozva emlékeznünk kell arra, hogy azért kell imádkoznunk, amit Isten elvár tőlünk. Az Úr Jézus határozottan figyelmeztet, hogy ne imádkozzunk úgy mint a pogányok, akik "úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást” (Mt 6,7).
    
A hitnek meghatározó hatása van az imádság intenzitására és tartalmára. Amennyiben a hit megváltoztatja gondolkodásmódunkat és arra késztet, hogy Istent helyezzük életünkben az első helyre, úgy hitünk fejlődésének arányában imádságunk egyre egyszerűbbé válik. Imádságunk egyre inkább a Szentlélek működésére fog hagyatkozni (Róm 8,26-27) és egyre inkább elmélyed Isten Országának ügyeiben: "ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá!” (Mt 6,33) Az "először” szó itt nagyon lényeges. Azt jelenti, hogy kerüljön Isten az első helyre és – anélkül, hogy lemondanál saját erôfeszítéseidről – hagyd önmagad és cselekedeteid eredményessége felőli aggodalmaidat Őrá; akinek az az akarata, hogy el árasszon téged végtelen szeretetével. Így megvalósítod imádságodban Jézus kívánságát, felhívását, melyet Szienai Szent Katalinhoz intézett "Te gondolj Énrám, Én pedig majd Rád fogok gondolni.”
    
A szóbeli imán kívül, melynek formái a kérő, a hálaadó és a dicsőítő ima, létezik bizonyos egyszerűbb módja is az Istennel való kapcsolatunknak. Isten azt akarja, hogy imádságunk módja egyre inkább leegyszerűsödjön. Ha evangéliumi követelmény, hogy szüntelenül imádkozzunk, akkor imádságunknak le kell egyszerűsödnie, mert nehéz formában sokáig nem tudunk imádkozni. Belső életünkben eljön egy olyan időszak, amikor könnyebben tudunk Istenre gondolni, mint Hozzá beszélni. Ekkor eljutunk az Istenbe elmélyedő egyszerű gondolati imádsághoz, amit nevezhetünk úgy is: "Isten jelenlétére való emlékezés”. Ez az imádság egyszerűbb formája, mint a szóima. Sokkal kevesebb erőfeszítést igényel. Elég, ha gondolataidat Jézusra irányítod és tudatosítod magadban, hogy Ő, Aki szeret téged, melletted van. Hasonlóan az Eucharisztiára készülve elég, ha a megelőző órákban szeretettel áthatott akaratodat és gondolataidat az Eucharisztiára irányítod. A gondolati ima a hit kifejeződése lehet, melynek lényege, hogy arra törekszel, hogy a te gondolataid Jézus, vagy Mária gondolatai legyenek. A gondolati imának a lélek derűjét és a teljes örömet kell hordoznia. Hiszen "örömünknek oka” Mária. Innen ered, hogy a mi – természetfeletti értelemben – optimista gondolkodásmódunk mintegy bekapcsolódásunk Mária gondolatvilágába. A gondolati ima egyszerű, de odafigyelést, törődést igényel, hogy életünkben a lehető leggyakrabban jelen legyen. Egyszerűen próbálj arra gondolni és emlékezni, hogy Jézus szeret téged, s szereti azokat, akiket te szeretsz és akikkel te törődsz. A hitnek ilyen imádsága belső békét fog teremteni benned.
    
Az Úristen akarhatja még ennél is jobban leegyszerűsíteni imádságunkat. Akarhatja, hogy teljesen elnémuljunk. Ugyanúgy, ahogy imádkozunk szóbeli imával, vagy gondolati imával, imádkozhatunk hallgatással, némasággal is. Bár nem mindenki helyesli ezt az imádságot. Sokakat aggaszt, vajon nem elpocsékolt idő-e ez, hiszen ilyenkor egyszerűen semmi sem történik. Pedig az effajta kitartás a némaságban – legyen az a Legszentségesebb Oltáriszentség előtt, vagy a Szűz Anya jelenlétében – az imádságnak elég előrehaladott formája.

Charles de Foucould írta: imádkozni azt jelenti, hogy "Jézusra szeretettel nézünk”. Az imádságnak ez a formája felveheti az "egyszerűség imádságának”, vagy az "egyszerű rátekintés imádság” formáját. Ha valakivel együtt vagy és azt a valakit szavaiddal szórakoztatnod kell, akkor ő – kisebb-nagyobb mértékben – de idegen számodra. Hozzád közel álló személy mellett hallgathatsz, és ez nem lesz zavaró. Ez a maga egyszerűségében oly sokatmondó hallgatás két ember közelségének kritériuma. Jézus azt szeretné, hogy tudjunk Előtte is így elcsendesedni, hogy csak egyszerűen nézzük Őt, s tartsunk ki ebben a hallgatásban a már fölöslegessé vált szavak nélkül.
    
Előfordulhat, hogy a hallgatás imádsága is túl nehézzé válik számunkra. S ekkor ismét más formája jelenhet meg az imádságnak, a gesztus imádság. Még ha első hallásra furcsának is tűnik, lehet például imádkozni egy mosollyal is. Hiszen Isten valóban szeretné, hogy kapcsolatunk Vele nagyon egyszerű legyen, a gyermek kapcsolata az Édesapjával, vagy az Édesanyjával. Ha valaki valakit szeret, akkor egy mosollyal tökéletes kapcsolatot tud vele teremteni, annyi mindent ki lehet így fejezni. Akkor miért ne mosolyoghatnánk rá Istenre, Máriára. Ez a gesztus imádság. A mosoly szimbolikus gesztus, mellyel kifejezzük, hogy valakit közelinek érzünk magunkhoz, kifejezzük az iránta érzett hálánkat, szeretetünket, örömünket. A mosoly szimbólum, mely végtelen sok mindent magába foglal. Minden egyes mosoly, minden alkalommal jelenthet mást és mást. Tehát nem kell erőlködnöd, hogy mindent szavakkal fejezz ki. Isten tudja, hogy őrá mosolyogsz, s azt is tudja, miért teszed. Isten felé irányuló mosolyod, s a hitből eredő örömöd – valódi imádság.
    
Lisieux-i Szent Teréz a gesztus imádság még egy megható formáját mutatja meg számunkra. Körülbelül két héttel halála előtt, amikor már nagyon súlyos beteg volt, gyönyörű rózsát ajándékoztak neki a kolostor kertjéből. Tépdesni kezdte a rózsa szirmait, s nagy szeretettel és jámborsággal hullatta azokat rendi keresztjére, majd minden egyes rózsaszirommal megtörölgette Jézus kezeinek és lábainak átvert sebeit. Ezzel a szimbolikus gesztussal – ahogy vallotta – a megfeszített Úr fájdalmait akarta enyhíteni, s könnyeit letörölni.
    
Egy másik esetről Céline mesél: "látva, hogy ujjaival finoman Jézus töviskoronáján a töviseket majd a szögeket finoman érintgeti, megkérdeztem: "Mit csinálsz?” Teréz arcán csodálkozással, hogy nem értem, megvallotta: kihúzom a szögeket és leveszem a töviskoronáját.” Egy ilyen gesztust nem lehet semmivel sem helyettesíteni. Ez az imádság kifejezte Teréznek azt a vágyát, hogy a keresztre feszített Jézusnak enyhülést nyújtson. A
rendkívüli szeretet jele volt ez az ő lelkének jegyese iránt, akit a bűnök által keresztre feszítettek.
    
Páduai Szent Leopold Mandic, a mai idők egyik nagy gyóntatója, aki naponta órákon át gyóntatott, az üres kezek gesztusával imádkozott. Amikor gyóntatott, a térdein tartotta üres tenyereit, mintha azt mondaná Jézusnak: Látod, Uram, én nem vagyok képes segíteni ennek az embernek, aki itt térdel mellettem. Én nem tudok semmit sem adni neki. Töltsd meg a tenyeremet a Te kegyelmeiddel. Ha egyfolytában akarta volna ezt ismételni Jézusnak, belefáradt volna, arról nem is beszélve, hogy a gyónásokat hallgatva ez lehetetlen is lett volna. Különféle helyzetekben te is imádkozhatsz így, a lelki szegénység magatartásával, így tartva üres kezeidet, azzal a tudattal, hogy ez egy kérő gesztus, hogy Jézus üres kezeidet töltse be az Ő kegyelmeivel, s tegyen téged működésének eszközévé.

>> A kiüresített ember imádsága

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.