Register
A password will be e-mailed to you.
Keresés
Home

Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék
<< Előző rész: Jézus beszámol anyjának

Jézus unokatestvérével, Júdással, és hat tanítvánnyal megérkezik Názáret közelébe. A domb magaslatáról, ahol vannak, látszik a város fehér házaival a zöld lombok között fel- és lefelé a lejtőn, ahol épült a lágyan hullámzó dombokon.

– Megérkeztünk, barátaim. Íme, ott van az én házam. Anyám otthon van, mert füst száll fel a házból. Talán kenyeret süt. Nem mondom nektek, hogy maradjatok itt, mert úgy gondolom, vágyakoztok arra, hogy hazatérjetek. De ha kenyeret akartok törni velem, és akartok találkozni anyámmal, azt mondom: jöjjetek!

A hat tanítvány már elszomorodott az elválás gondolatára. Most visszatér a vidámságuk, és szívesen elfogadják a meghívást.
– Akkor menjünk!

Gyorsan lesietnek a kis dombról, és rátérnek a főútra. Esteledik. Még meleg van, de az árnyak már leszállnak a vidékre, ahol a gabona érik. Bemennek a városba. Az asszonyok, akik a kúthoz jönnek, vagy onnan mennek, a kis műhelyeik küszöbén, vagy a kertben álló férfiak üdvözlik
Jézust és Júdást. A kisgyermekek körülveszik őt.
– Visszajöttél?
– Most itt maradsz?
– Megint eltört a kocsim kereke.
– Tudod-e Jézus, hogy kislányom született és Máriának neveztem el?
– A tanító azt mondta nekem, hogy mindent tudok, és a Törvény igazi fia vagyok.
– Sára nincs itt, mert a mamája nagyon beteg. Sír, mert fél.
– Testvérem, Izsák megházasodott. Nagy ünnepet rendezett!
 
Jézus meghallgatja, megsimogatja, megdicséri őket, megígéri a segítségét. Így érnek el a házához. Mária már a küszöbön áll, mert egy igyekvő gyermek értesítette.
– Fiam!
– Mama!
Megölelik egymást. Mária, aki sokkal alacsonyabb a fiánál, annak mellére hajtja a fejét, aki átkarolja őt. Jézus megcsókolja édesanyja szőke haját. Belépnek a házba.
 
A tanítványok Júdással együtt kint maradnak, hogy ők ketten szabadon kifejezhessék érzelmeiket.
– Jézus! Fiam! – Mária hangja remeg, mint akit sírás fojtogat.
– Mama, miért vagy így felindulva?
– Ó, fiam! Azt mondták nekem… A templomban voltak galileaiak, názáretiek azon a napon… Visszatértek… és beszámoltak róla… Ó, fiam!… (Jézus kiűzte az árusokat a templomból. Erre vonatkoznak Mária szavai.)
– De látod, mama, jól vagyok. Semmi bajom sem lett. Csak Isten dicsősége jött el a Házába.
– Igen. Tudom, szívemnek gyermeke. Tudom, hogy olyan volt, mint a harangszó, amely felébreszti az alvókat. És boldog vagyok Isten dicsősége miatt… örülök annak, hogy ez az én népem felébred Isten számára… És nem korhollak téged… nem állok utadba… megértelek… és… és boldog vagyok,… de én szültelek téged, fiam! –

Mária még átölelve tartja Jézust, és miközben beszél, Jézus mellén tartja a kezeit, fejét felemelve feléje. Szemében könny gyűlt össze, amely készül kibuggyanni. Most elhallgat, ismét Jézus keblére hajtva fejét. Olyan, mint egy szürke galamb, mert szürke ruhában van, amely menedéket keresett két erős, fehér szárny között, mert Jézus még fehér ruhájában és köpenyében van.
– Mama! Szegény mama! Drága mama…! – Jézus ismét megcsókolja.
Utána azt mondja: – De látod? Itt vagyok, és nem egyedül. Velem vannak első tanítványaim és mások is Júdeából. És unokatestvérem, Júdás is
velem van, és követ engem.
– Júdás?
– Igen, Júdás. Tudom, miért csodálkozol. Biztos, hogy azok között, akik beszéltek az eseményről, ott voltak Alfeus és fiai is… és nem tévedek, ha azt mondom, bírálgattak engem. De ne félj! Ma így van, holnap úgy. Az embert úgy kell megművelni, mint a földet, és ahol tövisek vannak, ott rózsák teremnek. Júdás, akit szeretsz, már velem van.
– Hol van most?
– Kint, a többiekkel. Van kenyered mindnyájuknak?
– Igen, fiam. Mária, Alfeus felesége a kemencénél van, és most veszi ki. Mária nagyon jó hozzám, főleg most.
– Isten megdicsőíti érte. – Jézus az ajtóhoz megy és kiszól: – Júdás! Itt van anyád! Barátaim, jöjjetek be!
 
Belépnek és üdvözlik Máriát. Júdás meg is csókolja őt. Utána fut, hogy megkeresse anyját.
 
Jézus megnevezi az ötöt: Péter, András, Jakab, Natánael, Fülöp. Mária már ismeri Jánost, aki rögtön üdvözli is őt, Júdás után, meghajolva, és
áldását fogadva. Mária üdvözli és leülteti őket. Ő a ház úrnője, ezért ő foglalkozik a vendégekkel, miközben pillantásával imádja Jézusát. Úgy látszik, mintha a szemén keresztül lélekben továbbra is beszélne vele. Szeretne vizet hozni, hogy felfrissítse őôket, de Péter felugrik:
– Nem, asszony! Ezt nem engedhetem meg. Te csak ülj le a fiad mellé, szent anya! Én kimegyek, mi kimegyünk a kertbe felfrissülni.
 
Befut Mária, Alfeus felésége, kipirulva és lisztesen, és üdvözli Jézust, aki megáldja. Utána kivezeti a hatot a kertbe a vízmedencéhez, és boldogan visszatér, majd mondja:
– Ó, Mária! Júdás elmondta nekem… Mennyire megelégedett vagyok Júdás miatt, és miattad is. Tudom, hogy a többiek meg fognak szidni engem, de nem számít! Boldog leszek azon a napon, amikor mindnyájukat Jézuséinak tudom. Mi édesanyák tudjuk… érezzük, mi jó gyermekeink számára. És én érzem, hogy te és Jézus az, aki jó a gyermekeimnek.
 
Jézus mosolyogva megsimogatja fejét. Visszatérnek a tanítványok és Mária, Alfeus felesége felszolgálja a jóillatú kenyeret, az olajbogyókat és a sajtot. És hoz egy kancsó vörösbort, amit Jézus kever barátai számára. Mindig Jézus ajánlja fel azt és osztja szét utána. A tanítványok először kissé félszegen, később bátrabban beszámolnak családjukról, a jeruzsálemi útról, a csodákról, amelyek történtek. Telve vannak buzgósággal és szeretettel. Péter igyekszik szövetségesnek megnyerni Máriát, hogy azonnal elfogadja őt.
– Tegyétek mindig, amit ő mond! – buzdítja Mária kedves mosollyal. – A várakozás jobban fog segíteni titeket, mint az azonnali egyesülés. Fiam mindent jól tesz, amit tesz.
 
Péter ezt a mondást jó lélekkel fogadja, és azt kérdi:
– Soká fog tartani a várakozás?
Jézus mosolyogva néz rá, de nem szól semmit. Mária jóindulatú jelnek tekinti ezt a mosolyt és azt mondja:
– Simon, Jónás fia, ő mosolyog… ezért azt mondom neked, oly gyors lesz engedelmes várakozásod ideje, mint amilyen gyorsan repül a fecske
a tó fölött.
– Köszönöm, asszony.
– Nem beszélsz, Júdás? És te sem, János?
– Nézlek téged, Mária.
– Én is.
– Én is nézlek titeket, és… tudjátok? Eszembe jut egy rég elmúlt óra. Akkor is három szempár nézett rá szeretettel. Emlékszel, Mária, a három bölcsre?
– Hogy emlékszem-e?! Igen. Ti is három, majdnem ugyanolyan korú ember vagytok. És János, szerintem még hasonlít is az akkori Jézushoz, olyan szőke és rózsás, és sokkal fiatalabb a többinél.
 
A többiek szeretnék tudni, miről van szó. És az emlékek és történetek felidézésével töltik az időt. Beáll az este.
– Barátaim, nincsenek szobák a házban. De ott van a műhely, ahol dolgoztam. Ha akarjátok, ott meghúzódhattok… De ott csak a gyalupadok vannak.
– Kényelmes ágy lesz az halászemberek számára, akik megszokták, hogy szűk ágyon aludjanak. Köszönöm, Mester. Megtiszteltetés a te fedeled alatt aludni; és megszentel minket.
 
Sok üdvözlés közben visszavonulnak. Júdás is visszavonul anyjával. Ők saját házukba mennek.
A szobában csak Jézus és Mária marad. Leülnek a ládapadra a mécses világánál félkarjukkal egymás vállán, és Jézus beszél, és Mária hallgatja, boldogan, aggódva, örülve.

>> Jézus beszélgetése a haldokló és keserű Alfeussal

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

315 hozzászólás

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.