Register
A password will be e-mailed to you.

2010. április 4.
HÚSVÉTVASÁRNAP

„Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt”

„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre kel.”
(1Kor 15,19-22)


2010. április 3. szombat
NAGYSZOMBAT

Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, „a holtak birodalmába”. Kivette a mi halálunkból a keserűséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált. – Ő a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reményből és szeretetből születik.

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot. Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia. Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: “Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: “És a te lelkeddel!”
.
Majd kézen fogva életre kelti őt e szavakkal: “Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott! Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!
.
Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk. Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre. Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.

Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához. Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart. Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután, mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged. Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa.”
.
Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára


2010. április 2.
NAGYPÉNTEK

„A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze”

Kereszted előtt
feltétel nélkül megbocsátok mindazoknak
akik megbántottak engem
Te tudod
mennyire voltam vétkes vétkeikben
és hogy ki kezdte ásni azt a szakadékot
amit azután közösen mélyítettünk
megtérők Örök Pásztora
fogd össze szétszakadt kezünket.

„Krisztus vére annak
Aki akarja: üdvösség;
Annak, aki nem akarja
Kárhozat.”

(Szt. Ágoston)


2010. április 1.
NAGYCSÜTÖRTÖK

„Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!”

elfogadom hálával és hagyom
hogy szeress engem önmagadért
és nem magam miatt
elfogadom hálával és hagyom
hogy lehajolj hozzám szíved alázatával
a belém rejtett gondolat miatt
nem tiltakozom többet
nem tiltakozom többet
.
„Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Jn 13,33


2010. március 31. szerda

„Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban”

Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban, Isten terveiben a gonosz tett arra szolgált, hogy elvezesse Krisztust kínszenvedéséhez. Krisztus szenvedése még az emberinek és isteninek ebben a kereszteződésében is kimondhatatlan misztérium marad.

Többet ér, ha Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Jobb, ha imában szemléljük, mintha emberi logikával fontolgatjuk. Figyelmeztetés is ez mindnyájunk számára, hiszen valamilyen módon mindegyikünkben ott rejtőzik egy áruló. De Krisztus szívében végtelen szeretet rejlik, és ez eltöröl minden megvallott és megsiratott vétket.

Aki Istent akarja szolgálni, még üldözések közepette is belé vetett hittel él. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, a szolga uránál. Jézus tudta, mit jelent, amikor egy barát elárulja azt, akinek mindent köszönhet. A látszólagos kudarc nem törte össze. Erősségét Atyjában látta.


2010. március 30. kedd

„Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig”

A KERTÉSZ

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizlibokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni, ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan, mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte, mintha beszélne hozzá, és ezt mondaná: Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák, és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem…

Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj, és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, szemben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted, de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel, amikor meglátod a termésedet.

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül – nem tudni, milyen okból – egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt, mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott: Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak, és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki??

Isten gyöngéd hangon így felelt: A te életedben Én vagyok a kertész.
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt ő mit mondott a bokornak…
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket, és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: Ne aggódjatok életetekért!


2010. március 29. hétfő

„Benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket”

Gégény István:
El nem mondott ima

Fáj, hogy nem szólhatok.
Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,
Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,
Süket csendet hallgatok.

Fáj, mert adni vágytam,
Helyette most én kapok.
Mégsem bánom már, hogy így lett,
Hisz oly gyakran hiába szólalok.

Mert az igaz fohász nem az ajkakon,
Benn a szívben fakad.
Nem száll tova szavakon,
Örökre bensőm kincse marad.

Szállni tanul a lelkem,
Szólni a szám,
Közben a csend néma szárnyain
Az Úrhoz talál imám.


2010. március 28.
VIRÁGVASÁRNAP

„Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít”

Virágból terül útjára szőnyeg,
Dús pálmaágak Eléje dőlnek.
Örömben úszik, tombol a nép.
Hozsannát kiált egyre, szüntelen,
S Ő szamárháton szomorún megyen…

Hidegen hagyja hódolat, lárma.
Isteni fejét porig alázva
Halad ujjongó néptömeg között.
Reá halálos bánat költözött …
Hozsánna zúg fel újra és megint,
S az Úr jós-szeme távolba tekint –

Virágzuhatag ma Reája hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul
Már lába elé.
Megsápad, hervad holnapra minden,
Gyűlölet forrong sok ezer szívben,
Az öröm-mámor gonoszságba fúl:
“Feszítsd meg!” – hallatszik a hozsánnán túl!

Gyötrelmek útja e diadalút.
egyenesen a Golgotára fut,
Hol megácsolt keresztfa integet.
De égbe csak ez az egy út vezet!


2010. március 27. szombat

„Megszabadít az Úr, és egy néppé tesz”

„…jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon …”

Milyen különösen hangzik ma Kaifás szava. Ma, amikor egyáltalán ‘nem szokás’ áldozatot hozni másokért, főleg nem önként és díjmentesen. Ma, amikor a ‘mert megérdemlem’ a sikk és nem a ‘te megérdemled’.

Furcsa egy nézet. Vagy nem is annyira furcsa? Hiszen nagyon is bele illik mai világunkba! Mentsük, ami menthető! Dobjuk oda ezt a ‘prófétát’ a rómaiak cirkuszi arénájába! Így lecsillapítjuk a ‘fenevadat’, s mellesleg mi is jól járunk, hiszen eltűnik ez a számunkra kellemetlen figura. Ez nagyon is mai gondolkodás! Csakhát „az Isten egyenesen ír görbe vonalakon”! Lehet, hogy nagyon is emberi gondolkodás volt Kaifás szava, meg a mai sikerorientáltság. Ám az Isten, az Atya éppen ezeket az emberi gondolkodásmódokat használja fel arra, hogy „akinek van füle, hallja meg” a szavak mögött megbúvó isteni figyelmeztetést, prófétai szót. Mert aki hallgat a Lélek szavára, az mindig is kihallja a világ zajából a neki, közvetlenül szóló isteni üzenetet: merj másokért adott áldozat lenni!
.
Krisztus vérében minden ember megtisztul a bűntől, és megpecsételődik Isten és ember között az új és örök szövetség.


2010. március 26. péntek

„Kiragadja az Úr a szegény ember életét a gonoszok kezéből”

Elkerülhetetlenül ellenkezést vált ki a bűnös emberből annak a magatartása, aki jót tesz, és a gonoszságot megveti. Az Üdvösség-történelem megmutatta, hogy az igaz ember sorsa gyakran az üldöztetés, sőt olykor a halál. Jeremiás prófétát és Jézust is halálosan megfenyegették. Erősségük ilyenkor az a tudat volt, hogy velük az Isten.

Te emelsz fel- magasba, fénybe
Te öltöztetsz- fehérbe, kékbe
Te takarod be- testemet
Lelkemet Te vidámítod
Könnyeimet el- felszárítod
nem akarod a vesztemet.
.
Ha félek- hát- Veled beszélek
Ha Te is szólsz- csak akkor élek
akkor születik meg a dalom
Csak Veled tudok hegyeket mászni
Remegő hídon biztosan járni
Ó- názáreti irgalom.

Te töltöd meg üres tarisznyám
Poros utakon Te vezetsz tisztán
Hűvös forráshoz Te terelsz
Barna őzeket Te hozod elém
Apró virágot Te nyújtasz felém
Mindennap mondom: Te szeretsz!

Te gyújtasz kályhát hideg szobámba
Ernyőt tartasz az eső hullásba,
Te szorítod meg- erősen karom
Veled futok felfelé a hegyeknek
Veled indulok a rengetegnek
Veled ugrom át a kőfalon-
Ó- názáreti- biztos irgalom!


2010. március 25. csütörtök:
URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA

„Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül”

A megváltás művének kezdete, az angyali üdvözlet ünnepe a mai nap. Mária IGEN-je megerősít mindannyiunkat abban, hogy bátran válaszoljunk Isten akaratára, tegyük meg, amit Isten kér tőlünk.

Isten csak hitet adhat;
te viszont tanúskodhatsz.
Isten csak reményt adhat;
te viszont testvéredbe reményt önthetsz.
Isten csak szeretetet adhat;
te viszont megtaníthatod a másikat szeretni.
Isten csak békét adhat;
te viszont elültetheted az egyesülés gondolatát.
Isten csak erőt adhat;
te viszont támasza lehetsz annak, aki bizonytalan.
Isten csak az út;

te viszont megmutathatod másoknak.
Isten csak a fény;
te viszont mindenki szemében felvillanthatod.
Isten csak az élet;
te viszont felkeltheted másokban az élni akarást.
Isten csak azt tudja cselekedni, ami lehetetlennek tűnik;
te viszont megteheted a lehetségest.
Isten elegendő önmagának;
de rád is számít.


2010. március 24. szerda

„Isten elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit”

Mindnyájan szabadságra vágyunk, de mi a szabadság? Az, hogy bármit megtehetünk, vagy inkább az, hogy szabad döntésből hűségesek vagyunk Isten igéjéhez?

Miért van annyi rossz és annyi szenvedés egy jóságos és mindenható Isten által teremtett világon? Miért az ártatlanok szenvedése? Miért érezzük magunkat elhagyatottnak, miért vannak sivatagok bennünk, miért vannak azok az ólomszürke éjszakák, amikor meghal a remény?

Egyszer álmodtam valamit.
A tengerparton sétáltam az Úr társaságában. Lépéseink nyomot hagytak a homokban, kettős nyomot, az Úrét és az enyémet. Az az ötletem támadt – álom volt –, hogy mindegyik lépés az életem egy napját jelenti. Akkor megálltam és megfordultam, hogy lássam a távolba vesző nyomokat. Észrevettem, hogy időnként a két nyomvonal helyett csak egyet látok.

Lepergett előttem az életem. De micsoda meglepetés! Az egyedüli nyomok életem legszomorúbb napjainak feleltek meg. Zavarodottság és türelmetlenség uralkodott rajtam ebben az időben, az egoizmus és a rosszkedv, a próbálkozások és a kétségek napjai voltak ezek, érthetetlen, szenvedéssel teli napok. Akkor szemrehányó hangon az Úr felé fordultam:
– Te azt ígérted, hogy minden nap velünk leszel. Miért nem tartottad meg az ígéretedet? Miért hagytál egyedül életem legrosszabb pillanataiban, azokon a napokon, amikor leginkább szükségem lett volna a jelenlétedre?

Az Úr elmosolyodott:
– Gyermekem, egy pillanatra sem szűntem meg szeretni téged. Az egyedülálló nyomok, amelyek életed legkeményebb napjait jelzik, az én nyomaim… Azokban a napokban a karomban vittelek.


2010. március 23. kedd

„Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt”

A mennyei Atya elküldte Jézust, aki mindig azt hirdeti és teszi, amit rábízott az Atya. Természetes, hogy az Atya tetszését találja ebben az engedelmességben, amint ezt az emberek előtt is nyilvánvalóan kifejezi, amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordán folyó vizében. Mi akkor válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé, ha életünkre úgy tekintünk, mint amit Isten követségében kell leélnünk. Azt kell megmutatnunk az embereknek, hogy a Lélek segítségével végrehajtható az Atya terve a világban. Azt kell hirdetnünk, hogy a megváltó Krisztus minden ember számára elhozta a bűntől való szabadulás lehetőségét. Arról kell tanúságot tennünk, hogy Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó irgalma és szeretete, Isten nem elítélni, hanem üdvözíteni akar minket.

Szent-Gály Kata: Élj bennem Uram

Élj bennem uram és tarts
engem magadban mindörökké
jelentsd ki magadat szívemnek
mint ahogyan szívesen
beszélnek titkaikról az igaz
barátok s az igazán szeretők?


2010. március 22. hétfő

„Szorongatás vesz körül, de Isten megmenti a benne bízókat”

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot
épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette,
hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből,
és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében
építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek
és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze,
hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták:
varázsló.
És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő
udvarára
és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből,
hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből
és a homokszemcséket köddel kötötte össze.


2010. március 21.
NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

„A régi dolgokat ne emlegessétek, mert én újat cselekszem”

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és azt mondták neki: ,,Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?”. Amikor azok tovább faggatták őt, azt mondta nekik: ,,Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.” Aztán újra lehajolt, és írt a földre. Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a vénektől, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: ,,Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?” Az így felelt: ,,Senki, Uram!” Jézus ekkor azt mondta neki: ,,Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!”

A mai evangéliumi történet az isteni irgalmasság egyik legszebb megnyilvánulása. Maga a történet elég érdekes néhány vonásában. Jézus szokatlan módon szégyeníti meg az írástudókat és a farizeusokat. Nem kiált rájuk jajokat, nem olvassa fejükre nyilvánosan vétkeiket, mint ahogy máshol megszoktuk. Szokatlan az is, hogy a házasságtörő asszony tulajdonképpen akarata ellenére kerül kapcsolatba Jézussal. A történet végén azt sem látjuk egyértelműen, hogy végül is az asszony megfogadja-e Jézus tanácsát és letér a bűn útjáról, vagy nem. De a látszat ellenére biztosak lehetünk abban, hogy megbánta bűneit, máskülönben Jézus nem bocsátana meg neki.

Urunk, Jézus Krisztus!
Milyen könnyen nyílik a szánk ítélkezésre,
milyen hamar tudjuk, hogy kire kell követ hajítani!
Add, hogy megtanuljunk hallgatni,
megtanuljuk a jót és igazat keresni,
Segíts, hogy a Te szemeddel lássuk a bűnöst,
hogy a Te szavaddal keressük a megbékélést,
hogy a Te száddal kérjünk bocsánatot másokért.
Szíved szeretete és irgalma legyen a mi iskolánk!
Ámen.

Jézus kész a megbocsátásra, kész az irgalomra, ha elébe megyünk a bánatunkkal. De semmit sem gyűlöl jobban a képmutatásnál. Nem tudjuk őt becsapni képmutatásunkkal. Rajtunk áll, hogy a nagyböjti bűnbánati időben igaz bánattal elébe megyünk-e, s akkor e szavak nekünk is szólnak: „Menj, de többé ne vétkezzél!”

2010. március 20. szombat

„Olyan voltam, mint a vágóhídra hurcolt gyanútlan bárány”

A világba jött Isten Fia úgy üdvözítette az emberiséget, hogy magára vette az emberi természetet, ebben engesztelte ki bűneinket, és szenvedve megszentelte az emberiség minden fájdalmát. Aki találkozni akar Vele, szintén el kell fogadnia a szenvedést. A Krisztus türelmét utánzó keresztény türelem azt jelenti, hogy az ember szabadon elfogadja az életben mindazt, ami keresztre feszíti; szeretettel azonosul az Atya akaratával.

A VÖDÖR

Volt egyszer egy kiváló, vitéz katona. Becsülettel helytállt minden fronton. Szerencsétlenségére egyik lába megsérült és félt, hogy elbocsátják.
Kórházi ágyán látomása volt. A Mennyországot látta, nagyon távolról. A pokol ellenben egészen a közelében volt.
Eszébe jutott, hogy a múltban nem volt mindig becsületes, többször fegyelmezetlen volt, sértegette, ütlegelte, sokszor még bajtársait is.
A lelkiismerete nem hagyta nyugodtan. Felszerelését otthonában hagyta és felkereste a közelben lakó szentéletű remetét.
– Atyám, szívből bánom minden bűnömet, mert félek a kárhozattól. Minden elégtételt hajlandó vagyok elvégezni, ha nehéz, akkor is.
– Jól van fiam! – szólt a remete. Itt egy vödör és töltsd meg vízzel.
– Na, hát ez igazán semmi, gyerekjáték – szólt a katona.
Egy vigyorgó kisördög képe azonban ráijesztett.
Fogta a vedret és elindult a közeli folyó irányába. Bemerítette a vízbe, de az nem akart megtelni.
– Ez nagyon furcsa – szólt a vitéz. – De majd meglátjuk…
Elindult a forrás felé, próbálkozott, de ott sem lett szerencséje. Dühösen ment a falu egyetlen kútjához, de hiába, ott sem sikerült.
Egy esztendő múltán lát az öreg remete egy lerongyolódott, kiéhezett és kimerült férfit közeledni, kezében egy üres vödörrel.
– Atyám! – szólította meg a lovag (merthogy ő volt a koldus kinézésű férfi), voltam az ország összes kútjánál és forrásánál. Nem sikerült megtölteni a vödröt. Most már tudom, hogy nem nyerhetek bűnbocsánatot. Örökre elkárhozom. Jaj, de nehezek is a bűneim… késő bánat.
Keservesen sírt és a könnycseppek a vederbe hullottak. Pillanatok alatt csordultig megtelt a veder friss vízzel.

A Bűnbánat egy pár igaz könnycsepp…


2010. március 19. péntek

SZENT JÓZSEF
„Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját”
,
Szent József befogadta és őrizte Szűz Máriát. Így lett ma is az Egyház oltalmazója, amelynek küldetése, hogy befogadja és őrizze a megváltás titkát. Ezt a nagyszerű ajándékot szent Józseffel együtt nem csak önmagunkba zárva őrizzük, hanem megosztjuk szűkebb és tágabb környezetünkkel.
.
Úton a Nagyhét felé a liturgiában Szent Józseffel találkozunk, akiről viszonylag keveset tudunk. A Jézus gyermekségéről szóló evangéliumi részekből kiderül, hogy igaz ember volt és hallgatott az angyalok által hozott isteni üzenetekre. Mária jegyese volt, aki gondoskodott Jézusról és anyjáról. Aggodalmai és félelmei ellenére Isten utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja életébe. Nekünk is ilyen természetes egyszerűséggel kellene mindig magunkba fogadni Jézust. Nem kell tartanunk a vele való találkozástól, mert nem elítélni jön, hanem abban segít az Úr, hogy az igazzá válás biztos útján járjunk.

József az igaz ember. Szeretete Isten iránt és Mária iránt akkora, hogy egészen megváltoztatja életét, egészen Isten akarata szerint alakítja életét. Lemond saját elképzeléséről. Ezzel a szeretettel és bizalommal akarok én is Isten elé állni.


2010. március 18. csütörtök

„Múljék el, Uram, izzó haragod, szánd meg népedet!”

Vallomásaiban, Boldog Kalkuttai Teréz anya leírja, hogy közösségeikben, egy órás szentségimádással kezdik a napot. Csak ezután mennek ki az utcára, a szegények közé. Az oltáriszentség előtt töltött idő segíti őket abban, hogy a nyomorgókban magát Jézust lássák. A nővérek, a kápolnából Jézus küldetésével mennek a szegények közé. De a nyomorultakban ugyancsak a Jézus által hozzájuk küldöttekkel találkoznak. Rajtuk keresztül is érvényesülnek a nővérek életében az Úr szavai: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem. Milyen gyakran, még a hozzánk közel álló, számunkra kedves személyeket is nehezen tudjuk befogadni! Merjünk teret engedni vallásosságunknak.

Szolgáid vagyunk, Urunk. Nem rabszolgaként, hanem Isten fiaként akarunk szolgálni Neked és Téged embertársainkban. Nem csak az általad ígért, és az általunk remélt jutalomért végezzük szolgálatunkat, hanem azért az örömért, amit te adsz nekünk. Újítsd meg lelkünket, Urunk, hogy téged lássunk minden rászorulóban, aki segítségünket várja, és add, hogy hűségesek maradjunk hozzád e szolgálatban.


2010. március 17. szerda

„Megőriz és megajándékoz az Úr a szabadulás napján”

Isten az embert nem szenvedésre, nem lemondásra, hanem boldogságra és életre teremtette. Örök, tökéletes boldogságra és életre, amit csak őbenne lehet megtalálni.
.
Isten azonban kicsúszik az ember érzékei közül; ugyanakkor a földi dolgok minden oldalról körül veszik, és arra ösztönzik, hogy ezekben keresse boldogságát. Ezért kell szabályozni és megtagadni, fékezni kereső vágyainkat.
.
A döntést, hogy az örök életre vagy a kárhozatra akarunk kerülni, mi magunk hozzuk meg életünk tetteivel. Tehát nem arról van szó, hogy az ítéletkor halljuk majd először Isten szavát és tudatja velünk törvényeit. Már most halljuk Isten Fiának szavát, és rajtunk áll, hogy elfogadjuk azt vagy nem. Mi döntünk arról, hogy aszerint akarunk élni az örök boldogság felé haladva, vagy inkább a kárhozat boldogtalanságát választjuk. Az evangélium arra szólít fel bennünket, hogy Jézus munkálkodjon bennünk és ne tegyünk semmit nélküle. Az ő akarata szerinti élet a boldogság.


2010. március 16. kedd

„Élni fog minden a templomból fakadó patakban”

Hiszek

Hiszek a Szentlélekben.
Hiszem
hogy minden rossz szokásomat
megváltoztathatja.
Hiszem,
hogy közömbösségemet legyőzheti.
Hiszem,
hogy megadja a szeretet találékonyságát.
Hiszem,
hogy megóvhat minden rossztól.
Hiszem,
hogy megvidámíthatja szívemet.
Hiszem,
hogy erőt ad a jóra.
Hiszem,
hogy megérteti Isten igéjét.
Hiszem,
hogy egész lényemet átformálhatja.


2010. március 15. hétfő

„Örvendjetek és vigadjatok mindörökké”

HALK HANGON SZÓLT AZ ISTEN

Valamit elárulhatok neked – mondta az Úr szó nélkül a lelkemben olyan hangon, hogy meg nem hallani lehetetlen volt, – valamit elárulhatok neked: nem engedlek téged más utakon élni, csak azon, amelyet megrajzoltam neked.
Hogy jobban értsd – folytatta az Úr hangtalanul, de meg nem hallani lehetetlen volt –, hogy jobban értsd: nem engedem, hogy megigézzenek hazug istenek.
Ha nem vagyok elég szép neked – folytatta az Úr hangtalanul, de meg nem hallani lehetetlen volt –, ha nem vagyok elég szép neked, be kell érned a várakozással és a várakozásban megmutatkozom neked.
Ha nem vagyok elég érdekes – folytatta az Úr és lehetetlen volt meg nem hallani –, ha nem vagyok elég érdekes neked, hiába hajszolsz érdekességeket. Érdekes neked csak én vagyok és én érdekes lenni néha nem akarok.
Ha élmények után lohol a kedved – mondta az Úr hangtalanul, de lehetetlen volt meg nem hallani –, csak én tudok lenni élményed. És én nem mindig akarok lenni gyerekes, könnyű élményed.
Ne feledd – mondta olyan halkan az Úr, hogy tisztábban hangot hallani nem lehet –, én vagyok a te Urad és Istened.
S ti emberek felejtitek, hogy néha nektek túl eredeti vagyok. Ott vagyok, ahol nem kerestek s ahol kerestek, ott nem vagyok.
Ezeket mondta halkan nékem az Úr. Húsz éve mondja és mindig halkan mondja az Úr. És soha el nem hallgatnak ezek a pontos, világos hangok.


2010. március 14.
NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

Isten népe az ígéret földjére lépve húsvétot ünnepel

A tékozló fiú története az Isten és a bűnös ember kapcsolatát ábrázolja
A történet a fiatalabb fiú és az atya szakításával kezdődik, egyes egyedül a fiú hibájából, mert ő önálló életet akar élni. A fiú minden kapcsolatot megszakít apjával. A kettőjük szakítása mutatja meg a bűn igazi természetét: a bűn az Istennel való teljes szakítás. Ahogy a fiú bűne nem abban áll, hogy rosszat tett apjának, hanem, hogy teljesen szakított vele, úgy a bűn sem a bűnös cselekedetekből áll, hanem abból, hogy az ember gyökerében szakad el Istentől. Az atya nem tartja vissza a fiút egyetlen szóval sem, ahogy az Isten teljes mértékben tiszteletben tartja szabad akaratunkat a bűn Istentől való elfordulásában is.
Ha elfordulunk Isten szeretetétől a bűnben, utána nem fordulhatunk csak úgy vissza hozzá azt mondva: Bocs’ Isten, mától kezdve jó fiú leszek. Egyáltalán nem természetes, hogy Isten csak úgy megbocsát, egyáltalán nem természetes, hogy a gyóntatószékben két perc alatt el van intézve minden.
Az atya talán minden nap hosszú percekig kinn állt a kapuban a látóhatárt kémlelve, hogy mikor jön haza a fia. Mikor meglátja eléje szalad, megöleli, megcsókolja, azt a csont és bőr kiéhezett, koszos, disznószagú fiút. Így bocsát meg nekünk Isten. Így vár haza minden nap a bűn útjáról, szalad elénk és megölel megcsókol, bármily büdösek, koszosak, bűnösek vagyunk is. Akarod, hogy Isten téged is megöleljen, megcsókoljon? Egyedül rajtad áll, hogy hazatérsz-e. Ha nem térsz haza Isten fájó szívvel tovább kémleli a látóhatárt, mindhiába.

JÉZUS SZÍVE
.
A hitoktató az órán a tékozló fiúról beszélt. Észrevette, hogy többen nem figyelnek rá, máshol jár az eszük. Elejét akarta venni egy általános figyelmetlenségnek. Kérte növendékeit, írják le röviden a történetet.
Az egyik összefoglalóban ezt olvassuk: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik nem szeretett otthon lenni. Egy szép napon elment hazulról és minden pénzt magával vitt. A pénzt gyorsan elverte, annyira, hogy még ennivalója sem volt. Apja már meglátta a távolban. Vett egy nagy husángot a kezébe és eléje sietett. Útközben találkozott a másik fiával, a jobbikkal, aki megkérdezte, hová megy. Kielégítő választ kapott: »Hazajött az a csavargó testvéred, megyek eléje, és jól elnáspágolom.«  »Apám, akarod, hogy segítsek a verésben?«  »Miért ne« – válaszolta az apja.
Ketten verték a fiút, amíg csupa seb nem lett. A végén az apa megparancsolta az egyik szolgának, hogy vágja le a legkövérebb bárányt, mert az esetet meg kell ünnepelni, és már beleunt csavargó fia verésébe.”

Isten logikáját nagyon nehéz megérteni.


2010. március 13. szombat

„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”

A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével. Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járóbetegeinek.
Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét. A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította. A hangja meglepően kedvesen csengett:
– Jó estét. Azt szeretném megtudni, volna-e kiadó szobájuk egy éjszakára. Ma reggel érkeztem kezelésre a keleti partról, de csak holnap reggel megy busz visszafelé.
Elmondta, hogy dél óta igyekszik szobát szerezni sikertelenül.
– Gondolom, az arcom miatt van. Tudom, hogy rémesen néz ki, de a doktor azt mondja, még néhány kezelés és …
Egy pillanatig tétováztam, de amit ezután mondott, az meggyőzött:
– Elalszom a hintaszékben is a verandán. A buszom kora reggel indul.
Biztosítottam róla, hogy találunk neki ágyat, de addig is lepihenhet a verandán. Bementem a házba és befejeztem a vacsorakészítést. Amikor elkészültem, megkérdeztem az öreget, hogy csatlakozik-e hozzánk.
– Köszönöm, nem. Van elég ennivalóm – mondta, és felmutatott egy barna papírzacskót.

Miután befejeztem a mosogatást, kimentem hozzá beszélgetni a verandára. Hamar észrevettem, hogy ennek a pici embernek a testében hatalmas szív dobog. Elmondta, hogy halászatból él és segíti a lányát, akinek öt gyermeke van és a férje egy súlyos gerincsérülés következtében nyomorék. Mindezt nem panaszkodva mondta. Minden második mondatában hálát adott Istennek az áldásaiért. Hálás volt azért, mert a betegsége, mely valószínűleg valamilyen bőrrák, nem jár fájdalommal. Megköszönte Istennek, hogy erőt ad neki a munkához.

Lefekvés előtt beállítottunk neki egy tábori ágyat a gyerekszobába. Amikor reggel felkeltem, az ágynemű takarosan összehajtogatva feküdt az ágyon, és a kis öreg kint volt a verandán. Visszautasította a reggelit, de mielőtt elindult a buszhoz, akadozva, mintha valami nagy szívességet kérne, azt mondta:
– Lehetséges lenne, hogy legközelebb is itt szálljak meg, amikor kezelésre jövök? Nem okozok felfordulást, elalszom egy székben is. Rövid szünetet tartott, majd így folytatta:
– A gyerekeinek hála nagyon otthonosan éreztem magam. A felnőttek általában megriadnak az arcomtól, de úgy tűnik, a gyerekeket nem zavarja. Közöltem vele, hogy szívesen látjuk újra.

A következő alkalommal valamivel reggel hét után érkezett. Egy nagy halat és egy kiló gyönyörű osztrigát hozott ajándékba, még sohasem láttam ekkorákat. Azt mondta, aznap hajnalban foga őket indulás előtt, így biztosan finomak és frissek lesznek. Tudtam, hogy a busza hajnali négykor indult, és elgondoltam, hánykor kellett felkelnie, hogy halászhasson előtte.

Az elkövetkezendő évek során többször megszállt nálunk egy-egy éjszakára, és sosem jött üres kézzel. Mindig hozott nekünk halakat, vagy osztrigát, vagy zöldséget a kertjükből. Máskor csomagokat küldött, mindig expressz küldeményt, halat és osztrigát vagy friss parajt, kelkáposztát, melynek előzőleg minden levelét gondosan megmosta. Mivel tudtam, hogy három mérföldet kell gyalogolnia a postáig és nagyon kevés a pénze, kétszeresen értékesnek éreztem ezeket a küldeményeket. Miközben időről időre átvettem figyelmessége apró bizonyítékait, gyakran eszembe jutott a szomszédom megjegyzése, melyet akkor tett, amikor a halász először hagyta el a házunkat: „Maguknál aludt az a borzalmas külsejű öregember a múlt éjjel? Én kiutasítottam. Elveszítheti a vendégeit, ha ilyeneket szállásol el.” Lehet, hogy igaza volt, időnként néhányan miatta álltak tovább. De ha ismerték volna őt, talán könnyebben viselték volna betegségeiket. Tudom, hogy a mi családunk mindörökre hálás lesz neki, amiért megismerhettük. Megtanultuk tőle, hogy a rossz dolgokat panasz nélkül kell elfogadni, a jó dolgokért pedig hálát kell adnunk Istennek. Nemrégiben meglátogattam egy barátomat, akinek melegháza van. Megmutatta a virágait. A legeslegszebb egy éppen nyíló aranyszínű krizantém volt.

Legnagyobb meglepetésemre egy horpadt, rozsdás vödörben állt. Azt gondoltam magamban, ha az enyém lenne ez a virág, a legszebb cserepembe tenném. A barátom szavai azonban jobb belátásra térítettek:
– Elfogytak a cserepeim, és mivel tudtam, hogy ez milyen szép lesz, úgy döntöttem, jó lesz neki ez a régi vödör is – magyarázta. – Nem kell sokáig benne maradnia, úgyis nemsokára kiültetem a kertbe.
Biztosan elcsodálkozott rajta, amiért olyan jót nevettem szavain, de éppen ilyen jelenetet képzeltem el a mennyben: „Itt ez a különlegesen szép lélek. Nem bánja, ha ebben a kicsi, rút testben kell élnie.”


2010. március 12. péntek

„Egyenesek az Úr útjai, az igazak járnak rajtuk”

Jézus arra tanított minket, hogy mindennapi imáinkban ott legyen a könyörgés: jöjjön el a Te országod. Isten országa, a szeretet uralma. Ha igazi, őszinte szeretet él az ember szívében, vagyis senkit és semmit nem helyez Isten elé és embertársaiban is az Istent szereti, megvalósul az Isten országa, uralma.

Hiszek a Mindenható Atyában:
a kezdet nélküli Kezdetben,
a vég nélküli Végben,
aki van, születés nélkül,
gazdagít szegényedés nélkül,
változtat változás nélkül.

Az ő alkotása mindaz, amit ismerünk,
és amit majd ezután fogunk felfedezni.
őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
(Szent-Gály Kata)

„Égetett a vágy, hogy odakiáltsam a világnak: Szeressétek a nagy Istent, a szeretet Istenét! Hogyan lehet ésszel bíró lény közömbös, szeretetlen a Szeretettel szemben? Féltékeny szívvel kiáltottam a mindenható Atyához: Isten, mindenek Ura vagy, de nem mindenki gondol Rád! Pedig ha ismernének, jobban szeretnének mint én.”


2010. március 11. csütörtök

„Hallgassatok az Úr szavára!”

Szereted-e már a magányt?
Még nem? Csodálatos! Nem szereted, mert még nem találkoztál vele. Ha ismernéd, szeretnéd.
Keresnéd néha a csendet. A csend ott van, ahol a magány lakik.
Azt a csendet keresd, amelyben nincs harag – nincs emberi szó, még önmagad belső hangja sem hallik.
A csend szívén megtalálod a magányt.
Olyan a magány, mint egy ritkán látogatott gyönyörű hely: nagy határtalan pusztaságok, kék tavak, magas hegyek, mély tengerszemek, tiszta, beláthatatlan ég, csend, csend; ez a magány.
És ha még közelebb érsz a magány szívéhez, már látni sem lehet ott semmit. A magány szíve olyan, mint egy pusztaság: homok, homok, homok. Középen kicsi oázis, az oázis közepén egy kis patak: itt dobog a magány szíve, itt tökéletes a magány.
Szeress ide járni, szeress egyedül lenni.
Szeresd elfelejteni, hogy volt tegnap és van ma és lesz holnap. Emberi társaságot ne hozz ide magaddal. Könyvtárat ne cipelj és gondolatodból űzd el mindazt, ami terhel. Szíved mosd le a magány patakjának feledésvizével. Felejtsd el, hogy volnának igényeid. A magányban egyszerűen kell élni, egyszerűnek kell lenni.
Ülj le a puszta földre, hunyd le a szemeidet és ismerd meg a magányt.
A nagy csendet el ne űzd, fájdalmát ne bánd, árvaságod tudatát ne űzd el, szórakozást ne keress. Figyelj, figyelj, figyelj. Nyugodtan, nyugodtan, nyugodtan.
Szíved megüresedik és elnémul. Lelked árva lesz és nincstelen. Életed elhagyott és színtelen. Egy időre, egy időre, egy időre.
Mert aztán meglátod magadat. Megismered magadat. Nagy, hosszú, felejthetetlen útra visz a magány. Találkozol az őszinteséggel és önismerettel. Meglátod magad, úgy, ahogy vagy. Ahogyan vagy, ahogyan vagy.
A magány szívén imádkozni tanulsz majd, miután megláttad magadat.
Aki ismeri magát, az nem akar mást, csak ismerni Istent.
És aki imádkozik a magányban, az, megismeri az Istent.
És aki megismeri az Istent, az megismeri az Életet.
És aki ismeri az Életet, az tud mindent.


2010. március 10. szerda

„Hallgass az Úr rendelkezéseire, és cselekedj azok szerint”

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. „Milyen szép!” – gondolta -„Milyen kecses!” Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
– Milyen egyszerű! – mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség!
– Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – Hát hogy néz ez ki?
” Mind ilyenek vagytok. ” – gondolta a farkas a fák közül – ” Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. „A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
– Ez meg micsoda? – fanyalgott a róka – Semmi keresnivalója nincs itt.
– Csúnya! – röfögte a vaddisznó – És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. ” Hát nem látjátok, hogy fáj neki? ” – gondolta a farkas – „Miért kell bántani?”
– Nem szeretem a virágot! – dörmögte a medve – Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
– Nézzétek! – bömbölte, és magasba tartotta a mancsát – Megszúrt!
– Szóval még veszélyes is! – jegyezte meg a róka – Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták. A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. „Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! „Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele. Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
– Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál…
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: Életében először, sírni kezdett.


2010. március 9. kedd

„Fogadd el, Urunk, megtört szívünket és alázatos lelkünket”

Vétkeztünk, és vétkeinkbe újra visszaestünk. Mindnyájan saját tapasztalatból ismerjük e szavak jelentését. Egyedül Isten bocsáthatja meg bűneinket, de azt kérnünk kell tőle. Alázattal, ahogy Dániel könyvében Azariás imádkozott, vagy ahogy az evangéliumi példabeszédben Jézus figyelmeztet minket. Aki a megbocsátást önzően, csak magának akarja megtartani, az visszaél vele, és nem méltó rá.

Reményik Sándor: Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.

A nagyböjti önvizsgálat és bűnbánat idején az Anyaszentegyház figyelmeztet bennünket, hogy megigazulásunk nem a lélek összetörtségéből, hanem Isten irgalmából fakad. Az ő irgalmának, megbocsátásának kiesdése bennünk is irgalmas lelkületet alakít ki.


2010. március 8. hétfő

„Sok leprás közül nem tisztult meg más, csak a szíriai Naámán.”

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.


2010. március 7.
NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

„Isten ezt mondta Mózesnek: Vagyok, aki vagyok.”

,,Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor.”

Egy napon az egész teremtett világ tűzben fog elégni, ahogy Szent Péter apostol írja: akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig és a rajta lévő teremtmények elégnek. Ami viszont ég, de nem ég el, mint ez a csipkebokor, az megmarad az örökkévalóság számára. Isten pedig úgy alkotott minket, hogy csak abban leljük meg nyugalmunkat, ami örökkévaló.
Az egyetlen intelligens emberi magatartás Mózesé: ,,Odamegyek és megnézem”. Mit? Ami ebben az univerzumban természeténél fogva egyedül örökkévaló: a szeretet valóságát. Mi is a szeretet? Nem csupán jó érzés, szimpátia, jóakarat, még csak nem is életre szóló szövetség két személy között, hanem szintén egy személy: a Szentlélek.

Hogyan közelíthetsz hozzá? Először is: ,,Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent.” Az utolsó és leronthatatlan szakrális hely az emberi világban. A gyermek, ha szeretetet kap, abban Isten szeretetét tapasztalja meg, és úgy kapaszkodik belé, hogy pillanatnyi kétsége sincs felőle, hogy ez a szeretet örökké megmarad. A felnőtt ember azonban csalódni kényszerül a szeretetben, s kicsúszik lába alól a talaj; minden lelki betegségünk, őrültségünk, talán még megátalkodott vétkezéseink is abból a kétségbeesett felismerésből származnak, hogy amiről azt hittük, örökkévaló, arról kiderült, hogy elmúlik, megszűnik. Ne hagyd becsapni magad a látszatok által! Lépj ki a racionális gondolkodás igazságról igazságra haladó logikájából. A szeretet égő csipkebokrának közelébe érve hagyj fel az okoskodással, és borulj le a misztérium előtt.
Vigyázz, mert a sátán, aki már képtelen a szeretetre, mindent megtesz, hogy elvonjon ettől a látványtól. A szeretetben vallott kudarcaidra és keserű csalódásaidra hivatkozva meg akar győzni arról, hogy egyáltalán nem érdemes vállalni a szeretet kockázatát. Pedig nincs más jövőnk, mint a szeretet. Nem az, ahol ketten egymás szemébe néznek, de nem is az, ahol mindketten egy irányba, a közös célra, feladatra tekintenek, hanem ahol Istent, a szeretet forrását szemlélik és imádják. A gyümölcs, amit életünk fáján Jézus keres, ennek a fajta szeretetnek – amely egyedül méltó a szeretet névre – a mindennapokban történő megvalósítása.


2010. március 6. szombat

„Irgalmasan bánik az Úr azokkal, akik szeretik őt”

Csak az van igazán meggyőződve arról, hogy irgalomra szorul, akinek már szembe kellett néznie kétségbeeséssel. Aki nem szorul irgalomra nem is keresi azt. Jobb a kétségbeesés határán rátalálni Istenre mint életünket kockáztatni egy olyan önelégültségben, amely sohasem érezte azt, hogy szüksége van megbocsátásra.

A probléma nélküli élet sokkal reménytelenebb, mint az, amely állandóan a kétségbeesés szélén jár. Csak az van igazán meggyőződve arról, hogy irgalomra szorul, akinek már szembe kellett néznie kétségbeeséssel. Aki nem szorul irgalomra nem is keresi azt. Jobb a kétségbeesés határán rátalálni Istenre mint életünket kockáztatni egy olyan önelégültségben, amely sohasem érezte azt, hogy szüksége van megbocsátásra. A probléma nélküli élet sokkal reménytelenebb, mint az, amely állandóan a kétségbeesés szélén jár.

Isten, örök szeretetében kiválasztott minket, hogy gyermekei legyünk. Mint jóságos Atya, nem csak gondoskodik rólunk, hanem, mivel ismeri az emberi természet gyöngeségeit, az őszinte bűnbánatért meg is bocsát. Isten egy édesapa gyöngéd szeretetével szeret minket. Bűneink sem tudják kioltani irántunk valószeretetét. Fürkésző tekintettel, és kitárt karral vár az atyai ház bejáratánál, sőt a bűnbánat legcsekélyebb gesztusára siet felénk, és a kegyelmek új ruhájába öltöztet. A mi Istenünk eltörli bűneinket, és mindebben örömét találja. Így szelídít mindnyájunkat a halál civilizációjából a szeretet civilizációjába.


2010. március 5. péntek

„Jön az álomlátó, gyertek, öljük meg”

Atya úgy szeretett bennünket, hogy egyszülött Fiát adta oda értünk. Jézus feláldozta önmagát, azokért, akik elárulták eladták őt. Így teljesítette az Atya akaratát és megismertük üdvözítő tervét.

Túrmezei Erzsébet: A néma vád

Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc.
Rajta szívet-tépő, szelíd fájdalom.
A várost nézi… és Őt nézem én
hónapok óta… hűvös hajnalon,
ha ébredek és hideg éjszakán,
a nap zajának hogyha vége lett.
Mert itt sugárzik sápadt-csendesen
szobám falán… s az életem felett.
Sokszor szíven talált a néma vád,
s hitetlenül harcoltam ellene.
Tudom, hogy miattam vagy szomorú.
Tudom, Uram, hogy másképp kellene.
Valahol mélyen elszakadt a húr.
Nem zengi tisztán a Te éneked.
De a szakadt húr felujjong-e még,
ha fájó könnyed reápergeted?
Könnyed nyomán megzendül-e megint
a magasságokat merő zene?
Sokszor szíven talált a néma vád.
Tudom, Uram, hogy másképp kellene.
Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc,
Te, aki láttad minden harcomat,
nézd, ezen a nagyheti éjszakán
feléd fordítom könnyes arcomat:
ma én is sírtam a város felett.
Ma megéreztem, most is érezem,
mi fáj, amikor durván ellökik
a segíteni kinyújtott kezem.
Micsoda sajduló seb a szíven
a visszautasított szeretet!
És most leroskaszt az a néma vád.
Én, én szereztem ilyen sebeket!
Hisz a Te kezed győzelmet kínált,
új, zengőbb húrt a régi, nyűtt helyett.
Nem vettem észre. Meg se láttalak,
és újra reggel, újra este lett
és újra este… holdas… hangtalan…
Szemed virraszt és a városra néz.
A visszautasított szeretet
nagyon, kimondhatatlanul nehéz!
Ó, az a város! És ó, az a szív!
Néz, néz szomorú váddal a szemed.
És lábaidhoz összetörve hull
Te megsiratott Jeruzsálemed.


2010. március 4. csütörtök

„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik”

Az emberi szív mélységes nagy titok, mert hajlik a jóra, szépre és a szentre, de mégis sokszor elbizonytalanodik, és állhatatlan tud lenni. Isten kegyelme segítségével a fellobbanó buzgóság állhatatossággá válik. Szívünk átformálásához kérjük Isten kegyelmét.

Babits Mihály: Isten gyertyája

Engem nem tudtak eloltani:
élek és itt vagyok, itten!
Pedig nagy világ-szelek elé
emelted hős, vak, kicsi gyertyád –
mit akarsz velem, Isten?
Inog a láng már és tövig ég
bölcs, szent, konok kezeidben. –
S új szelek jönnek, fattyu-vihar,
vakarcs-poklok szégyen-fuvalma –
mit akarsz velem, Isten?
Szégyen-szél, fattyu-lehellet is
zord annak, aki mezitlen:
gyötörni tud, eloltani nem,
míg viaszom csöppig kisírom –
mit akarsz velem, Isten?
Mért tart magasra nagy tenyered?
és milyen éj vize zúg lenn,
hol sisteregve kiszenvedek
ha majd kegyetlen beledobsz, hogy
körmödre ne égjek, Isten?


2010. március 3. szerda

Uram, Istenem, szabadíts meg irgalmad szerint!
„Odaadja életét váltságul sokakért”. Egyetlen üdvözítő van, Jézus Krisztus, a megváltottak száma azonban határtalan. János és Jakab édesanyja szeretné, ha fiai mind szorosabban Jézushoz tartoznának. Ennek útja a szolgálat – válaszolja Jézus. & Nagy gyakorlótér erre a hétköznapi élet, a család, az Egyház, a munkahely.

Szabó Lőrinc: Párbeszéd

Félek Atyám – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!
Ne félj fiam – téged hívnak a harangok
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.
Mit ér az ember, mit a vágy, meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj fiam – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!


2010. március 2. kedd

Ha készségesen hallgatunk az Úrra, élhetünk javaival

A nagyböjti szent idő, nem csak a testi önmegtagadás, böjtölés időszaka, hanem egész életünk átformálásának ideje is. A kísértő, éberen lesi, hogyan ragadhat el bennünket, és mi saját erőnkből nem vagyunk képesek ellenállni.

Rád bízom az életemet
.
Mindent megtettem terveim megvalósítására,
mindent.
Figyelembe vettem az összes körülményeket,
csak Istennel nem számoltam.
Őt nem vontam be terveimbe.
Követtem vágyaimat,
nem törődtem Isten akaratával.
Terveim füstbe mentek,
vállalkozásaimban kudarcot vallottam.
Semmi sem sikerült úgy,
ahogy szerettem volna.
Minden erőfeszítésem meghiúsult,
életem értelmetlenné vált.
Aztán hirtelen történt valami.
Váratlanul, hívatlanul
megjelent életemben, Istenem,
Olyan gazdagság hullott felém,
amire sohasem számítottam.
Egyszerre minden megvilágosodott,
az érdemesség fényében tündökölt.
Életem görbe útja kiegyenesedett,
világosságod biztossá tette lépteimet.
Látom a célt ragyogni,
lábam alá fut az élet útja.


2010. március 1. hétfő

Vétkeztünk, bűnbe estünk, Urunk, megszegtük törvényed

A nagyböjt, az imádság és a jótékonykodás ideje. Az imádság, az állhatatos, alázatos kérés, kegyelmet esd ki, de nem csak nekünk, hanem Isten egész népének is. A kegyelemmel, küldetést kapunk, hogy a szeretetet tettekre váltsuk embertársaink felé.

Emberekre van szükségünk

Jóllehet, többmilliárd ember él a földön,
kevés köztük az igaz ember.
Nekünk pedig olyan emberekre van szükségünk,
akik többszörös csalódás ellenére
még mindig bízni tudnak.
Őszintén kimondják véleményüket,
ha igazságtalanságot tapasztalnak.
Emberekre van szükségünk,
kik lelkesedni tudnak
és nem a paragrafusok rabjai.
Emberek kellenek, kik tettrekészek,
és nem a lustaság párnáin heverésznek.
Simogató, baráti kezekre van szükségünk
és nem fenyegető öklökre.
Többmilliárd ember él a földön,
kevés az igaz ember közöttük.
Emberekre van szükségünk,
akiknek beszéde igen-igen
vagy pedig nem-nem.
Reményből élő emberek kellenek,
akik mások életét gazdagítják.
Így lesz emberibb a jövőnk,
ami felülmúlja a múltat.


2010. február 28.
NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA

Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt

,,Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni.”

A múlt vasárnapi Evangéliumban a sátán vitte föl Jézust egy magas hegyre, most Jézus viszi oda tanítványait. A sátán a hegyről lefelé mutatott, és arra akarta csábítani Jézust, hogy a birtoklás szintjén valósítsa meg önmagát, Jézus viszont fölfelé, a hegynél is magasabbra irányítja a tanítványok tekintetét, és a tiszta létezés világába helyezi őket. A sátán azt kívánta Jézustól, hogy leborulva őt imádja, Jézus pedig Pétert, Jánost és Jakabot az Atya imádására tanítja. Az Atya imádásának lényege a feltétlen bizalomban való teljes önátadás.

Az ötvös tüze

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja:
„leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt”.
Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.
Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.

Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.
A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: „leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt”. Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül.
A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: „Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?” Az ötvös mosolyogva így válaszolt: „Ó, az nagyon egyszerű – amikor látom magamat benne.”


2010. február 27. szombat

Az Úr szent népe leszel, ahogyan megígérte

Az Újszövetség választott népének életét új törvény, a szeretet kettős parancsa irányítja. Isten, kegyelmi indításaival formálja át az emberi szíveket, a szeretet parancsa pedig túlemel minket az emberi önzésen.

Szent-Gály Kata: Megtérés
.
Én ismerem a bűnt Uram,
Én messziről jöttem.
Jogom van hozzá, hogy nagyon szeress,
hogy homlokomra két vonást tehess,
Mert kiváltottál önmagaddal engem.
Kereszted, mint rám sütött pecsét:
tiéd vagyok – és nem a földé.
Hazataláltam és szeretnék
a te házadban lakni mindörökké.


2010. február 26. péntek

Nem kívánom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen

„A mennyországgal nincs közvetlen postai összeköttetés. Ha Istennek akarsz írni, emberhez címezd, mert őbenne lakik az Isten.”
(Straaten Opream)

Jóakarat

„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…”
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A kétségbeesés?!
„Én jót akartam.
Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –
S megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, – s a templom összedőlt.
Én jót akartam.”

Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap,
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn,
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

Reményik Sándor

Istenünk, igazságos ítéletében, de szeretetében végtelenül irgalmas és a bűnbánónak megbocsát. Az életet akarja, ezért kívánja, hogy mi is megtérjünk. De még erre is gyengék vagyunk, ezért siet kegyelmével segítségünkre.


2010. február 25. csütörtök

„Uram, más segítőm rajtad kívül nincsen”

Mi van akkor, ha Isten nem hallgatja meg imánkat? Kitartsunk-e, vagy hagyjuk abba? Kérő imánk egyik veszélye, hogy azt kérjük Istentől, hogy a mi akaratunkat, a mi elképzelésünket teljesítse. Mintha Isten labda lenne a kezünkben, amely arra pattan, amerre akarjuk. Közben a Miatyánkban azt mondjuk. Legyen meg a te akaratod. Az állhatatos kérő ima nem Isten rábeszélésre szolgál, hanem önmagunk hozzáalakítása Isten akaratához. És annak megértéséhez, hogy Isten csak azon kéréseinket teljesíti, amelyek boldogulásunkra és üdvösségünkre szolgálnak – mert „a Mennyei Atya csak jót tud adni azoknak, akik kérik őt.”

Emelj magasba, Istenem,
mint gyermekét az apja,
az édes fénybe hirtelen,
a mosdató magasba,
hogy tiszta és jó legyek,
hogy szeressem a szépet,
hogy láthassam a lényeget,
hogy lássak is, ha nézek!
.
Istennek szüksége van az imádságodra, csak akkor adhat, ha kérsz, mert végtelenül tiszteli szabadságodat. Ő az, aki csendben szüntelenül kérlel téged.


2010. február 24. szerda

„A sors Mátyásra esett, mire a többi apostol közé sorolták”
.
Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok – ezt a küldetést adja Jézus az utolsó vacsorán az apostoloknak. Júdás helyét, a Szentlélek indítására, Mátyás tölthette be. Idővel azonban a többi apostol helyét is be kellett tölteni, amely nem árulás, hanem a halálig menő vértanúság miatt üresedett meg. Az apostolok utódai a püspökök, akiket a Szentlélek az emberi közreműködést is felhasználva állít a hívőközösség élére, és vezet tanítói, kormányzói és megszentelő feladatuk ellátásában. Jézus barátai ők, hivatásuk, hogy megtartsák Jézus parancsát: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
.
Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket,
hogy elmenjetek és termést hozzatok,
és termésetek maradandó legyen.


2010. február 23. kedd

„Isten igéje véghezviszi mindazt, amit az Úr akar”

Egy régi mese szerint egy ember a hegyekben befogott egy sast. Hazavitte a hatalmas madarat és betette a baromfiketrecbe a többi állat közé. A sas egy darabig ugyan próbálkozott a repüléssel, de a ketrec megakadályozta ebben. Egy idő után pedig a többi tyúkkal együtt csak a kukoricaszemeket csipegette a földről. Az ember évekkel később egy barátjának büszkén mutatta meg a különleges állatot, mondván: ez nem sas, hanem egy tyúk. A barátja azt tanácsolta neki, hogy nyissa csak ki a ketrec ajtaját, engedje ki az állatot, és akkor majd kiderül, hogy ez mégiscsak egy sas. Az ember bátran megtette, karjára vette a madarat, próbálta a magasba röppenteni, de az leugrott a földre, és tovább csipegette a magokat. Lám, ez egy sas volt, de most már csak egy tyúk – mondta a gazdája. De a barátja nem elégedett meg ennyivel, fogta a madarat, felmászott vele a háztetőre és a lehető legmagasabbra tartotta. Innen a madár már megláthatta a messzi távolban lévő hegyeket, láthatta a hegyek fölött szikrázó nap fényét, észrevette a magasban szárnyaló társait. S ekkor kiterjesztette hatalmas szárnyait, felröppent a magasba és elröpült. Íme, ő mégiscsak egy sas – mondta a barát a kissé csalódott gazdának.

Emberi életünk sokban hasonlít a sas történetéhez. Isten szabadnak teremtett bennünket, hogy mindig a magasba vonzzon minket a vágy és állandóan felfelé, az ég felé törekedjünk. De a gonosz lélek, a sátán, foglyul ejt bennünket, bezár bűneink ketrecébe. A bűnök annyira megnyomorítják életünket, hogy már szinte el is felejtjük, hogy hol van a mi igazi otthonunk. Ebben a helyzetben jön a barátunk és Megváltónk, Jézus, aki kihoz bennünket bűneink ketrecéből, felemel bennünket, újra megmutatja számunkra a magasságot, a fényt, Isten gyermekeinek szabad életterét. Belőle merítünk új erőt, hogy visszatérjünk eredeti életünkbe, amit Isten készített nekünk, és újra az ég, a menny legyen a mi otthonunk.


2010. február 22. hétfő

„Péter, az előljárótárs, Krisztus szenvedésének tanúja”

A keresztény ember élete állandó küzdelem, hiszen napról-napra le kell győzni a kísértéseket. A legveszedelmesebb kísértés az önzés, mivel beszűkíti az embert, és szeretetlenné teszi. Nagyböjtben újra és újra föl kell éleszteni magunkban elhagyott és elfeledett szeretet-cselekedeteinket.

Aki bocsánatot kér,
abban új élet sarjad;
– aki megbocsát,
az új életre szül.
A megbocsátás
a viszonzást nem váró,
(ön)gyógyító szeretet magasiskolája,
a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja.
Nehezen járható, keskeny ösvény
a boldogság felé.
Ne sokat várakozz!



2010. február 21.
NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

„Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat”

,,Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán.”

Sok Krisztus-követő nem számol azzal, hogy éppen ott, ahová Isten hívja, fogják érni a leghevesebb sátáni támadások. Talán azt gondolják, az a hivatás biztos jele, hogy azon a helyen és állapotban, amelyet Istenért választottak, semmi sem zavarja meg lelkük nyugalmát. A mai Evangélium fényében egyszer s mindenkorra le kell számolnunk ezzel az illúzióval.

A sátán éppen akkor támad, amikor meghozzuk a nagy döntést, és rálépünk a keskeny útra, legyen az akármilyen életforma: papság, szerzetesség vagy házasság. Miért is kísértene akkor, mikor még nincs honnan letérítenie? Miért ne hagyná, hogy romantikus álmokat szőjünk arról, hogyan fogjuk Isten dicsőségét szolgálni? Talán még a mézesheteket is kivárja, hadd kábuljon bele annyi édességbe az ember, s higgye azt, hogy ez már örökké így fog tartani. Majd csak ezután kezdi meg offenzíváját, még mielőtt önátadásában egészen megszilárdulna a lélek.

Három fronton támad: a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kevélységét próbálja felébreszteni bennünk, ugyanúgy, mint Jézusban, legfeljebb más szavakkal és eszközökkel. Fokozásként is fölfoghatjuk a kísértés három szintjét, de az is meglehet, hogy az első kettő csak puhatolózás, vagy épp elterelő hadművelet, a fő csapást – akárcsak az első megkísértéskor, a kezdet kezdetén – Istenbe vetett bizalmunkra készül mérni. Igazi célja nem az, hogy ebben vagy abban sikerüljön megmutatnia, mennyire gyöngék és esendők vagyunk, hanem hogy kihúzza hitünk alól a talajt, s ezzel kétségbeesésbe vagy vakmerő bizakodásba kergessen.

Nagyböjt első vasárnapján – a húsvéti előkészület szent negyven napjának elején Jézust állítja elénk az Egyház egy nagyon is emberi oldaláról, amint kísértést szenved a sátántól. A nagyböjt elején ezzel figyelmeztet az Egyház arra, hogy mi is ki vagyunk téve a kísértéseknek, a sátán támadásainak. Most a nagyböjt idejére ez fokozottan is áll, mert nagy ünnepre készülünk, hitünk legnagyobb ünnepére a húsvétra. Ez nem pusztán egy megemlékezés, hanem hitünk és életünk megújítója is, a kegyelem kiáradásának ideje. Ez az, amit nem akar a sátán, s ezért ilyenkor fokozottabban bevet mindenféle eszközt, hogy leendő ünneplésünket minél jobban elrontsa. Persze ez csak azoknál az embereknél jelent valamit, akik komolyan készülnek a húsvétra, mert a sátán olyan mint a jó vadászkutya: elsősorban azokat támadja meg, akik a vadász lövésétől csak megsebesültek és még van bennük élet. Éppen ezért, ha vannak kísértéseink, az jó, mert van bennünk krisztusi élet, amelyet a sátán meg akar ölni. Annál gyanúsabb, ha valakinek már nincsenek kísértései, mert nála már a sátánnak nem kell erőfeszítéseket tennie, mert nincs benne krisztusi élet.

Az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe a kísértés ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson múlik, hogy ezek az igazi értékek, melyekre Isten meghallgatja imánkat.
Veszélyforrás a jócselekedetek terén, hogy megrontja az önzés: csak azért teszek jót, hogy népszerű legyek. Azért adok másoknak, hogy szükség esetén én is kapjak tőlük, ha rászorulok. Jézus soha nem azért segített az embereken, hogy népszerű legyen, vagy azért, hogy majd adott esetben hálára legyenek kötelezve vele szemben. Ebben az értelemben mondjuk azt, Jézus egyetlen csodát sem tett magáért. S ha ő nem tett, akkor mi se kívánjunk magunknak önző érdekekből.

Egy komolyan átélt nagyböjt meghozza gyümölcseit majd a húsvéti ünneplésben. Gyakoroljuk tehát az Egyház által kipróbált és ajánlott nagyböjti gyakorlatokat: a böjtöt, az imádságot és a jócselekedetek gyakorlását. Az ebben való kitartásban kérjük Isten segítségét, aki erőnkön felül sohasem hagy megkísérteni.


2010. február 20. szombat

„Ha kenyeret adsz az éhezőnek, felragyog világosságod”

Alakíts, formálj engem Uram

A szobrász márványtömböt nézi,
és szeme már a kiformált szobrot látja a kőben,
melyben majd sokan gyönyörködnek.
A gazda a vetőmagot nézi
s az érett kalászt látja már szeme,
amiből sok embernek lesz kenyere.
Az asztalos a deszkát szemléli,
és szeme már látja a kész bútorokat,
melyeket sokan használnak majd.
S míg a mérnök a sebes folyót nézi a hegyekben,
szeme már az óriási gátat látja,
mely vizet juttat a kiszáradt földekre.
A Megváltó a bűnösökre nézett
és szeme már megtérését látja
átadott életet, mely csak őt szolgálja.

Ó Uram, bennem, bűnös emberben olyan akarat van,
amely a te szent akaratod ellen lázadozik.
A márvány enged a szobrász kezének.
A vetőmag kikel és kalászba szökken.
A deszka nem berzenkedik az asztalos ellen.
A folyóvíz más mederbe folyik majd,
hogyha felépítik az óriás gátat.

Ó Uram, végy kezedbe és Szentlelked által
teremts újjá engem!
Légy türelmes hozzám, ne mondj le rólam,
míg olyan nem leszek, amint te akarod. Ámen.


2010. február 19. péntek

„Ha segítségül hívod az Urat, ezt mondja: Itt vagyok!”

Ki őrzi sorsodat
mikor se hold, se nap
fölötted meg nem állnak?
Ki fogja meg a kezed,
ha súlyos fellegek
viharra orgonálnak?
Ki bíztat ébredést
lezárt szemedre és
ki ír ösvényt szívednek?
S ki jön még akkor is
veled, ha útjaid
a szürkületbe vesznek?
(Edit Stein: A bizalom gondolatain)

Az Istennel való kiengesztelődés, az élet igazi örömét adja meg. A mélységes szeretet megkívánja, hogy keressük Isten akaratát. Az önmegtagadás és a böjt akkor értékes, ha szeretetet érlel lelkünkben és a testvéri, illetve felebaráti önzetlen szeretetben nyilvánul meg.


2010. február 18. csütörtök

„Eléd adtam ma az életet és a halált, az áldást és az átkot”

A hamvazás, elhatározásokat érlel szívünkben, és ma már el kell kezdenünk ezek valóra váltását, mert a halogatás a tett halála. A bűnbánat nem cél, hanem eszköz a kiengesztelődésre. A kiengesztelődés gyümölcse pedig a tevékeny, másokat gazdagító szeretet.

Nem a világot kell megnyernünk, hanem önmagunkat. A világból a végén semmit sem fogunk birtokolni, kicsúszik a kezünkből. Igazán csak az maradandó, amit önmagunkba építünk be. Ha önmagunkat elveszítjük, akkor mink marad? Ha saját lelkünket taszítjuk romlásba, akkor mit mentünk meg az életünkből? Önmagunk építésének paradox törvénye van: ahhoz, hogy növekedjünk, hogy kiteljesedjünk, állandóan ki kell lépnünk a másik felé. Önmagunkat akkor nem veszítjük el, és akkor nem döntjük romlásba, ha a másikért élünk: Istenben a felebarátért.

A nagyböjt időt ad számunkra, hogy lelkileg felkészüljünk, felvegyük saját keresztünket, és csatlakozzunk az előttünk haladó Jézushoz. Miként számára a szenvedésen és a halálon keresztül vezetett az út a feltámadás dicsőségébe, ugyanúgy mi is a halálon át juthatunk el általa az örök életre.


2010. február 17.
HAMVAZÓSZERDA

„Szíveteket szaggassátok meg, úgy térjetek meg!”

A mai nappal ismét ránk köszönt az alkalmas, szent idő, amely arra hivatott, hogy testünket-lelkünket az élő Isten szolgálatába fogja, az ő akaratának megismerésére és teljesítésére hangolja.
Egyszerre félelmetes és vigasztaló a por mivoltunkkal való szembesülés. Ha komolyan vesszük, bizony, súlyosan érint, hogy terveinkről, álmainkról, mindarról, amiért nap mint nap fáradozunk, kimondatik, hogy velünk együtt az enyészeté lesz, ugyanakkor szabadító erejű is az illúziókkal való leszámolás, mert rájövünk, hogy nem is kell másnak lennünk, mint pornak: Isten kezében, az ő fényénél ez a por aranyként ragyog és élettel telik meg.

Uram!
Egészen a tiéd vagyok;
bennem csak a te örök napod ragyog!
A kebledből indultam – apró porszem –
s a kebledbe térek vissza,
midőn megjártam a magam útját.
Egészen a tiéd, Uram!
Kebledtől kebledig,
büszkén járom ismeretlen utam.
Csak az ima léptet fokról fokra,
árvizek árján, ormok penge hátán,
te vagy éltem támaszbotja.

A kegyelmedet kérem, Uram,
hogy bevégezzem ismeretlen utam.
Lelkem lelkedbe helyezem – egészen a tiéd!
Éltem útja, két kezem munkája,
s a lelkem elfáradt hús-ruhája,
egészen a tiéd!
Mint porszem indultam,
s ha leszek sárrög, vagy hegy-magas,
akkor is porszemként térek vissza hozzád!
S ha éltem apró lángja kiég,
én – a megmaradt porszem,
egészen a tiéd,
egészen a tiéd!

,,Ha két napig böjtölsz, ne képzeld, hogy különb vagy annál, aki nem böjtölt. Te böjtölsz, de haragszol, ő ugyan eszik, de kedves. Te szíved kínját és gyomrod korgását civakodással emészted meg, ő mértékletesen eszik, és hálát ad Istennek.”    (Szent Jeromos)

A hamu a homlokomon ma hideg maradványa egy hatalmas, fényt és meleget, arany ragyogását adó tűznek. Uram, ígérem, hogy láng leszek! Akik a közelembe jönnek, meleget és bátorítást találnak nálam. A hamu a homlokomon ma fekete jele a tűzbe vetett gyomoknak, melyek megakadályozták, hogy kikeljenek a magok. Uram, ígérem, kiirtom a szavaimban és tetteimben növekedő rosszakarat tüskéit, a vetélkedés, és megszólás töviseit!

 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Egy válasz

Válaszolj Enikő Válasz elvetése

Az e-mail címed nem publikáljuk.