Register
A password will be e-mailed to you.

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén – Tartalomjegyzék

<< Előző rész: Az imádság a hit aktualizásála – Krisztus példája

Felmerül itt, és előtted áll egy alapvető kérdés: milyen helyet szánsz a mindennapi életedben az imádságnak? Legfontosabb tevékenységeid sorában hol áll az imádság? Mi elé és mi után helyezed? Vajon az első helyen áll-e, mint a legfontosabb feladatod, vagy kitolódik életed margójára, netán rendszeresen belealszol? Milyen a lelkinapod és a lelkiismeretvizsgálatod, vagyis hogyan tekintesz önmagadra Isten jelenlétében? Az ilyen jellegű kérdésekre adott válaszaid megvilágítják, hogy mi az, ami életedben fontosabb Istennél.
    
Ezen a ponton rögtön felmerülhetnek a kifogások, hogy kötelességeid áradatában milyen nehéz időt találnod az imádságra. Lercaro bíboros, Bologna érseke egy papokkal való találkozóján izzó hévvel beszélt a mindennapi félórás meditálás fontosságáról. A konferencia után, az azt követő beszélgetés keretében egy fiatal pap felállt és a következőket mondta: Természetesen Eminenciás Úr elméletben ez tiszta és világos – szükség van rá, hogy az ember naponta elmélkedjen…, de mikor? Mert az én napjaim például a következőképpen néznek ki: Reggel 6.30-kor kelek, 7 órakor Szentmise, majd gyóntatok, azután hittan óra, ebéd után az oratóriumi fiúkkal foglalkozom, betegeket látogatok, ott a plébániahivatali munka, majd a lelkipásztori beszélgetések. Este az ifjúsággal foglalkozom, többé kevésbé éjfélig. Hol találjak időt a félórai meditálásra, amikor a breviáriumot is alig tudom elvégezni?

– Neked igazad van – felelte a bíboros. Valóban nincs fél órányi időd meditálni. Az elfoglaltságaid úgy ,,fojtogatnak”, hogy nincs mikor imádkozzál. Nem engedheted meg magadnak, hogy fél órát meditálj, neked nem fél órát, hanem másfél órát kell meditálnod.

Természetesen, itt nem valamilyen spirituális paradoxon megcsillantásáról van szó. Keresztényi aktivizmusunk tragédiája, hogy elfoglaltságaink valóban megfojtanak bennünket. Ez a fiatal, lelkes pap önmagát Istennek és a lelkeknek szentelve már szinte fuldoklott az aktivitásában, ezért volt szüksége sokkal erősebb ellenszerre.
    
Ha a hit fényében nézel önmagadra, megértheted, hogy minél inkább túlterhelnek tevékenységeid, annál több időt kell az imádságra szentelned. Ellenkező esetben üres leszel, az a benyomásod, hogy adsz valamit, de ez csupán illúzió lesz. Nem adható az, ami nincs. Annak a fiatal papnak, aki Lercaro bíborossal vitába szállt, így lehetne válaszolni: Mit számít, hogy annyi időt áldoz a lelkipásztori munkára, az oratóriumban annyi időt szentel a fiúknak, hogy betegeket látogat, gyóntat és lelkipásztori beszélgetéseket folytat – mindez olyan, mintha szitával vizet meregetne. Egy fáradt, agyonhajszolt pap, aki szitával meregeti a vizet, képtelen meglátni észrevenni, ki az, aki valójában mindenről dönt. Ha azt mondanánk, hogy ennek a papnak nincs hite, ez túl erős állítás lenne – mégis ez a hit kétségtelenül silány. Az alapmagatartásával mintha azt sugallaná: Én vagyok az az ember, aki a történelmet alakítom, legalábbis a saját működési területemen, a plébánián, vagy máshol. Itt rajtam múlik, hogy ki fog hinni, itt kizárólag az én munkámon múlik mások üdvössége.

Ugyanakkor mindez Istentől függ, Ő az, aki dönt és Ő adhatja meg az erőt is. Ha bevon téged a művébe, akkor ezt nem azért teszi, mintha nélkülözhetetlen lennél abban. Hányszor megmutatta már Isten, hogy tökéletesen elboldogul nélkülünk is. Ha volt már ilyen tapasztalatod életedben, akkor igen nagy kegyelmet kaptál. Istennek szüksége van ránk, de csak azért, mert Ő maga ezt így akarja. Elvezetheti Ő az embereket az üdvösségre bármilyen katekézis nélkül is, s ennek gyakran lehetünk tanúi. Olyan emberek jönnek sokszor a templomba gyónni, akik soha sem tanultak semmiféle hittant, a lelkükben mégis kicsírázott Isten magja. Istennek nincs szüksége az emberi beavatkozásra, Ő mégis be akar vonni minket is a világ megváltásának művébe. Ha mégis azt hisszük, hogy minden tőlünk és a mi munkánktól függ, ilyenkor szitával meregetjük a vizet. A nagy tevékenységek közepette könnyű elfelejtkezni arról, hogy először audienciára kell menni ahhoz, Akitől valóban minden függ, Aki a kezében tartja a világ és mindannyiunk sorsát.
    
A hit fényében az imádság napunk legfontosabb tevékenysége. Az imádságnak kell az első helyen állnia minden más dolgunk előtt. Istennel való kapcsolatunk határozza meg munkánk értékét és értelmét. Hatékonysága pedig attól függ, hogy mi áll mintegy a háttérben, tehát a hosszú térdelés miatt talán sajgó térdeidtől.
    
Nem az a fontos, hogy mit csinálsz – mondja II. János Pál – hanem az, hogy ki vagy.
    
Fontos az, hogy vajon a pápához hasonlóan az imádság és a hit embere vagy-e. A keresztény ember, aki Krisztus tanítványa, ha már nem lenne az imádság embere, hasztalanná válik a világ számára, olyan, mint az a só, amely ízét vesztette, s méltó arra, hogy az emberek eltapossák. (Mt 5,13).
.
<< A képen balra: Imaharcos
.    
Keresztény hivatásunkban alapvető kérdés az imádság problémája. Amikor imádkozunk, nem csak mi magunk hódolunk Krisztusnak, de az egész világ nevében fejezzük ki Neki hódolatunkat, tehát azok nevében is, akik nem képesek, nem tudnak, vagy nem akarnak imádkozni. Egy biztos; ha nem fogunk imádkozni, senkinek sem lesz ránk szüksége. Üres szívre és üres lélekre a világnak nincs szüksége. Ha megkérdezzük, milyen a kapcsolat az imádság és a cselekvés között, határozottan az imádság és áldozat elsődlegességét kell hangsúlyozni a cselekvéshez képest. A gyerekeknek, akiket otthon, vagy az iskolában hittanra oktatunk, olyan mértékben tudjuk Istent adni, amennyire azt előbb térden állva kikönyörögtük. Az imádság és a cselekvés közti viszony problémáját a következő állításban lehet összefoglalni: minden autentikus cselekvés az imádságból és kontemplációból születik.

Mert minden, ami ezen a földön jelentős, Istentől származik. Áldozat és imádság által születik mindaz, ami jelentős ezen a földön.
 
>> Az imádság fajtái

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.