Az egészen szabad lélek szárnyalása: a kristály, a szárnyak és a porszem

Jézus tanítása Natália nővérnek

„Végtelen jóságában a Megváltó oly gyöngédséggel hajolt lelkemhez, mint egy anya a kisbabájához. Amikor ezt érzem, szeretnék eltűnni a szeme elől, és semmivé töpörödni, annyira tisztán látom nyomorúságomat. De minél mélyebbre hatolok nyomorúságom felismerésben, annál nagyobb hévvel keres az Úr, hogy magához öleljen. Hatalma alá helyezi lelkemet, és felismerteti vele az isteni igazságokat. Néha azt kívánja, hogy írjam le és adjam át a tanításait. Igyekszem is megtenni, bár nem egyszer elég ügyetlenül – mivel gyöngeségeim akadályoznak.

1942 őszén, ima közben a Megváltó eképpen tanított:

„Ahhoz, hogy királyságom a lehető leggyorsabban átvegye a hatalmat egy lélekben, három dologra van szükség: a kristályra, a szárnyakra, és a porszemre.

Örömmel töltene el, ha papjaim – akik a lelkekkel vannak megbízva -, gyakrabban beszélnének erről a három értékről, mivel vannak olyan lelkek, akik bár tudatában vannak e három fontos dolognak, mégsem képesek profitálni belőlük, mert kívülről ítélik meg ezeket, pedig ezek valójában belső értékek. És vannak olyan lelkek is, akiknek ezekről a leghalványabb fogalmuk sincs.”

A kristály

Jóval többet jelent, mint a test tisztasága: a szív és az akarat tisztaságát, és mindenekelőtt a lélek tisztaságát szimbolizálja. A léleknek meg kell tisztulnia nem csak a halálos bűnöktől, de a bocsánatos bűnöktől, a nem szándékos mulasztásoktól, és az apró tökéletlenségektől is. A lélek nem engedheti meg magának a legkisebb dolgokban való hűtlenséget sem, ha tiszta akar maradni.

1. Tagadjatok meg minden érzéki élvezetet a testetektől.

2. Tisztítsátok meg a szíveteket minden olyan érzelemtől, ami nem Isten szeretete.

3. Utasítsatok el az akaratotoktól mindent, amit nem ítéltek szentnek és jónak.

4. A lélek töröljön ki az emlékezetéből mindent, ami földi, a múltat, a jelent és a jövőt, és minden gondot, ami ezekkel kapcsolatos, mert ezek beszennyezik a lelket, engem pedig megakadályoznak, hogy bemehessek és egyesülhessek vele.

A szárnyak

A lélek szabadságát jelképezik.

A léleknek szabadnak kell lennie – szabadnak a testtől, a teremtményektől és a világtól, viszont teljesen el kell legyen foglalva szent dolgokkal. Sőt, azt mondom, a léleknek attól a szándéktól is meg kell szabadulnia, hogy ura akarjon lenni önmagának, mert kizárólag a teljesen szabad lelkeket tudom felemelni isteni szintemre, istenségemet csakis a tökéletesen szabaddá vált lelkek birtokolhatják.

A porszem

Elengedhetetlenül szükséges, hogy a lélek valóságosan lássa és ismerje fel, micsoda nélkülem. A léleknek állandó önmegvetésben kell lennie, akár az én jelenlétemben van, akár egyedül, akár mások szemében látja magát. A léleknek nem szabad elidőznie abban, hogy ő valaki vagy valami, mert abban a pillanatban, hogy valakinek tartja magát, eltaszít és elveszít engem, és ezzel kegyelmeim egy részét is.

De ha a lélek őszintén felismeri nyomorúságát és gyengeségét, sőt még örülni is tud kicsiségének, akkor megkapja azt a kegyelmet, hogy ne érezze magát méltónak semmire. Ezáltal már nem fog meglepődni hibáin és gyengeségein, és az efölötti keserűség sem tud behatolni a szívébe.

Amikor megfeddem, ahelyett, hogy megbántódna, tudni fogja, hogy az életszentség nem a bukások elkerülését jelenti, hanem azt, hogy mindig fel kell állni a bukások után, és továbbmenni. Akkor újra meg újra felkel és elindul, és semmisége ismeretében egészen rámhagyatkozik. Nyomorúságának tudata az az alap, amelyről szeretettel és bizalommal telve emeli rám a tekintetét, de nem azért, mert kegyelmeket remél tőlem, hanem mert engem akar bűnbánattal telve kiengesztelni és vigasztalni múltjának gyengeségei miatt. Mivel alázata mértékének megfelelően most már inkább megvetésre, mint kegyelmekre érzi méltónak magát. Ezzel öntudatlanul „aranyláncot” készít, melyet a mélységből hajít az égbe, és magára vonzza istenségemet. Akkor én megragadom ezt a lelket, és megalapítom benne királyságomat.”

Hogy könnyebben megértsem szavait, az Úr abban a kegyelemben részesített, hogy megláthattam, milyen a lélek az ő szemében. Szívesen elmondanék erről pár részletet.

Amikor az Úr a szabadságról beszélt, többek között láttam egy lelket, aki nem tudott részesedni egy kegyelemben, csak mert hiúság élt benne a testével kapcsolatosan, vagyis mert büszke volt testének kvalitásaira és szépségére. Láttam, hogy a lélek felmentette magát azzal, hogy nem követ el hibát, mert nem keresi a gyönyört a testében. Úgy tűnt, hogy valóban nem ragaszkodik semmihez, miközben mégiscsak ébren tartotta magában az afölött érzett örömöt, hogy milyen szép a teste.

Hibája nem a testi szépség volt, hanem az emiatt érzett büszkeség. Úgy élte meg a büszkeségét, mint egy adu ászt a lelki életben. Számára ez egy szent érzés volt, Isten adománya. Eközben láttam, hogy téved. Valójában, a lelke mélyén, a kegyelem egyetlen érintésére felébredt benne a tisztánlátás, hogy büszkesége helytelen. De ő elvetette a belső szemléletnek ezt a kegyelmét, és a lelkiismerete ismét elaludt.

Láttam, mennyire béklyóba kötötte a lelket ez a hibás nézet, pedig ő annyira könnyen el tudott volna engedni minden mást ezen kívül. És láttam, hogy a Megváltó, isteni szépségében és egész mennyei gazdagságával nem tudott belépni ebbe a lélekbe.

A lélekbe csakis akkor tud valóban behatolni a kegyelem, ha teljesen szabad. Ugyanígy van ez a lélek más akadályaival is, melyeket jól meg tudtam különböztetni az isteni megvilágítás fényében. Megvilágításról beszélek, és nem áthatolásról, mivel a megvilágítás csak a felszínt érinti. Az ilyen lelkekbe nem hatolhat be a kegyelem, nem képesek befogadni a Szentlélek fényét, csak felszínesen, és csak néha, kivételesen tud egy-egy vékony sugár behatolni a lélekbe.

De azon lelkek mélyén, melyek semmilyen akadályt nem gördítettek a kegyelem elé, láttam ragyogni a Szentlélek fényét. Minden porcikájukban legyőzték és megszentelték a testüket. Ezekben a lelkekben az Úr rálelt önnön boldogságára, örömére, dicsőségére, szépségére, szentségére… így már egészen ő volt bennük.

>> A szentáldozás titka

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005