Mária közbenjárása

Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék
<< Előző rész: Mária Kúza feleségénél

Szüret van mindenütt. Az emberek boldogan dolgoznak. Jézus a tó partjától nem messze levő városba érkezik meg tanítványaival együtt, akik között ott van Anyja is. A városbeliek örömmel üdvözlik:
– Rabbi! Rabbi! – Jézus áldást osztva megy közöttük.

A város széli gazdag birtokon egy idős házaspár várja Jézust.
– Jöjj be! Amikor végeznek a munkával, mindenki idejön majd, hogy halljon téged. Mily nagy örömöt hozol nekünk! Olyasmi árad belőled, mint a szőlővesszőben az éltető nedv, amely a szívet örvendeztető borrá válik. Ő a te Anyád? – kérdi a ház ura.
– Igen. Magammal hoztam, mert most ő is tanítványaim seregéhez tartozik. Az utolsó a csatlakozás sorrendjében, de az első a hűséget tekintve. Ő az Apostol. Előbb prédikált rólam, mielőtt még megszülettem volna… Anyám, gyere! Nézd, igehirdetésem első idejében ez az anya oly kedves volt fáradt Fiadhoz, hogy sírva emlegettelek téged.
– Kegyes asszony, legyen irgalmas hozzád az Úr!
– Az Úr kegyes, mert nálam van a Messiás és te. Jöjj! A ház hűvös és nyugodt. Ott megpihenhetsz. Fáradt vagy.
– Nem fáraszt engem semmi egyéb, csak a világ gyűlölete. Gyermekkorom óta vágyakoztam arra, hogy kövessem és hallgathassam őt.
– Te tudtad, hogy a Messiás Anyja leszel?
– Ó, nem! De reméltem, hogy megélem azt, hogy hallhassam és szolgálhassam, utolsóként azok között, akiknek hirdeti az evangéliumot, de hűségesen, ó, hűségesen!
– Hallgatod, és szolgálod. És te vagy az első. Én is anya vagyok és bölcs gyermekeim vannak. Amikor beszélni hallom őket, szívem ugrál az örömtől. És te mit tapasztalsz, amikor őt hallgatod?
– Kedves elragadtatást. Elmerülök semmiségemben és a Jóság, mely ő maga, vele együtt engem is felemel. Akkor egyszerű pillantással látom
az Örök Igazságot, és az lelkemben testté és vérré válik.
– Áldott a te szíved! És tiszta. Azért érted meg így az Igét. Mi keményebbek vagyunk, mert tele vagyunk bűnökkel…
– Szeretném mindenkinek odaadni a szívemet azért, hogy a szeretet megvilágítsa értelmüket. Mert hidd el, ő a szeretet, és én vagyok az ő Anyja, és ezért természetesen bennem van a szeretet, amely megkönnyít mindent.

Az asszonyok tovább beszélgetnek egymással, Jézus pedig a ház urával beszél a szőlőprés mellett, a tanítványok pedig egy lugas árnyékában ülnek, és jó étvággyal eszik a szőlőt és a kenyeret.

Estefelé fokozatosan lelassul és befejeződik a munka, a munkások összegyűlnek a nagy belső udvaron. A környező birtokokról is odajönnek a falusiak.

Jézus kedvesen mosolyogva felmegy egy kis lépcsőn, megfordul, és leül a legfelső fokán. A ház ura, asszonya és a tanítványok is helyet foglalnak körülötte. Mária, aki mindig alázatos, nem akar felmenni a lépcsőre, de a ház asszonya odavezeti, és így egy fokkal Jézus alatt foglal helyet, úgyhogy a feje egy magasságban van Jézus térdével. Oldalt ül, és egy szerelmes galamb tekintetével nézi Fiát. Mária kedves arcéle finoman rajzolódik ki, akárcsak egy márvány, a sötét háttér előtt. A munkások közül ki áll, ki a földön ül.

Jézus lassan beszélve pompás buzdítást ad a jelenlevőknek a becsületes munkáról. Amikor befejezi, mindnyájan kiáltva kérik:
– Áldj meg minket! Áldj meg minket! Add ránk áldásodat!
Jézus feláll, kitárja karját és mondja:
– Áldjon meg és őrizzen titeket az Úr, mutassa meg nektek arcát, és legyen kegyes hozzátok! Fordítsa felétek az Úr az arcát, és adja nektek békéjét. Az Úr Neve legyen szívetekben, házatokban és mezőiteken!

A kis egybegyűlt tömeg örömmel kiált fel, és magasztalja a Messiást. De utána elhallgatnak, mert átmegy köztük egy anya, aki tízévesnek látszó gyermekét viszi karjában. A gyermek béna. A lépcső alján úgy tartja, mintha fel akarná ajánlani Jézusnak.
– Egyik szolgálóm. Fia tavaly leesett a teraszról, és eltört a gerince. Egész életében a hátán fog feküdni – magyarázza a ház ura.
– Benned reménykedett mindezekben a hónapokban – teszi hozzá a felesége.
– Mondd neki, jöjjön hozzám!

De a szegény asszony érzelmei annyira erősek, hogy ő maga is bénának látszik. Remeg egész testében, és belebotlik hosszú ruhájába, amikor
karján fiával fel akar menni a lépcsőn.
Mária részvétteljesen feláll, és lemegy eléje.
– Jöjj! Ne félj! Fiam szeret téged! Add nekem a gyermekedet! Könnyebb lesz felmenned. Jöjj, leányom! Én is anya vagyok – és átveszi tőle a gyermeket, akire kedvesen rámosolyog, és karján felviszi a lépcsőn. Az anya sírva követi.

Mária már Jézus előtt van. Letérdel és azt mondja:
– Fiam! Ezért az anyáért!
Nem mond semmi mást. Jézus sem kérdezi meg szokása szerint: "Mit akarsz, hogy tegyek neked? Hiszed, hogy meg tudom tenni?” Nem. Csak
mosolyog, és azt mondja:
– Asszony, jöjj ide!
Az asszony Mária mellé megy. Jézus fejére teszi kezét, és csak annyit mond:
– Örvendj! – és még be sem fejezi a szót, amikor a gyermek, aki eddig élettelenül feküdt Mária karjaiban, hirtelen felül, és örvendezve felkiált: "Mama!”, és anyjához fut.

A nép hozsanna kiáltásai szinte áttörik a lenyugvó naptól vörösre festett eget. Az asszony szívére szorítja fiát. Nem tudja, mit mondjon, és megkérdi:
– Hogyan fejezzem ki a boldogságomat és a hálámat?
Jézus megsimogatja:
– Légy jó, szeresd Istent és a felebarátodat, és ebben a szeretetben neveld fel fiadat!
De az asszonyt ez még nem elégíti ki. Szeretne… szeretne… és végül kéri:
– Egy csókot kérek tőled és Anyádtól a fiamra.
Jézus lehajol, és megcsókolja. Mária is. És miközben az asszony boldogan elmegy, éljenző barátaitól követve, Jézus megmagyarázza a ház asszonyának:
– Nem volt szükség semmi egyébre, a gyermek Anyám karjaiban volt. Szó nélkül meggyógyítottam, mert Anyám boldog, amikor meg tud vigasztalni egy szomorkodót, és én boldoggá akarom őt tenni.

Jézus és Mária oly mélységes jelentésű pillantást vetnek egymásra, amelyet csak az képes felfogni, aki látja.