Natália nővér lelki naplójának folytatólagos közlése
Egy nap a szívem összefacsarodott a fájdalomtól, amikor megpillantottam Jézust koldulni.
Együttérzéssel telve megkérdeztem.
- Szegény Jézusom, hát honnan jössz?
- Papjaimtól.
- És mit kerestél náluk?
- Lelkeket kértem tőlük.
- És kaptál?
- Nem!
- Miért nem adtak neked?
- Mert sokkal inkább önmagukkal vannak elfoglalva, mint a lelkek mentésével. A lelkek üdvösségéért való munka túl sok erőfeszítést követel tőlük. Annyi szórakozásról kellene lemondaniuk. De nem teszik, hiába imádkoztam a kereszten: "Atyám, rád bízom őket, hogy egy se vesszen el közülük." Lányom, imádkozz értük éjjel-nappal. Minden áldozatodat a papokért ajánld fel, hogy a számadás napján egyetlen egyet se kelljen örökre elveszítenem, ahogy már előfordult a múltban, hogy el kellett hagynom valakit közülük!

>> Az egészen szabad lélek szárnyalása





















| Nyomtatás 







