Isten Szavának szerepe az imádságban

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén – Tartalomjegyzék
<< Előző rész: Isten jelenléte az Igében

Krisztus Jelenléte az Isteni Igében áthatja majd a belső lelki életedet és imádat. Ha Isten Igéit figyelmesen hallgatod, az átelmélkedett szövegek mélyen a szívedbe hullanak. Később eszedbe jutnak majd, amikor imádkozol, és így imád a Szentírásra alapozott imává válik, csakúgy mint döntéseidben is. Feltetted-e már magadnak a kérdést, milyen szerepet tölt be imaéletedben a Szentírás?

Krisztus gyakran alkalmazott egy sajátos irodalmi műfajt, a példabeszédet, mely nem más, mint egy hosszabb terjedelmű szimbólum, amely leköt és magával ragad. Ennek köszönhető, hogy amikor például a jó pásztorról szóló példabeszédet olvasod, valóban el tudod képzelni, megtalálod magadat a pásztor által vezetett juhok között. Megláthatod magadat, mint az elveszett bárányt is, akit Krisztus – a Jó Pásztor szeret, s ezért, soha nem hagy fel a keresésével, s amikor megtalálja, örömmel veszi karjaiba. A Krisztusi példabeszédek szimbolikája bevon téged Jézus tevékenységének hatókörébe. Ő ilyen egyszerű és hozzáférhető formában tanít szeretni és hinni a szeretetben. Ha már előfordult veled, hogy elbuktál, és lelkedet nagy sötétség borította el, akkor visszaemlékeztél talán a tékozló fiúról szóló példabeszédre, amely lehetővé teszi, hogy elhidd, Ő soha nem szűnik meg szeretni téged. Ez a példabeszéd megtanít a bűnbánatra, átélheted benne a kisebbik fiú csodálkozását és háláját, amellyel a megbocsátó atya örömét fogadja. Vagy amikor viharok dúlnak életedben, eszedbe jut a vihar Tibérias taván. És ismét tudatosíthatod magadban, hogy amint egykor Jézus aludt az Apostolok viharba került bárkájában, úgy ,,alszik” most a te szíved bárkájában is, de jelen van, és amíg Ő jelen van, semmi rossz nem történhet veled. Mindez segíthet abban, hogy Isten Igéjét bevond az imaéletedbe, s ez lehetővé teszi, hogy mindig visszanyerd belső békédet.

A Szentírást olvasva kialakítod magadban Isten sajátos képmását. Elkerülöd azt a gyakori veszélyt, melyet az Ő arcának eltorzítása jelent. Talán félsz Tőle, talán túl kevéssé hiszel Szeretetében, mivel magad nem szeretsz kellőképpen. A te szeretetednek szüntelenül növekednie kell, egészen életed végéig. A Szentírás imádságos lelkülettel való átelmélkedése Isten szeretetére fog tanítani téged, aki örökké szeret, mert Ő maga a Szeretet.

Találkozásod az Isten Igéjében jelenlévő Krisztussal segít felfedezned Istent a környező világban is. Megtanít értelmezni számos jelképet, szimbólumot, melyeken át felfedezed az Ő jelenlétét a természetben, sőt a civilizáció és a kultúra területén is. Vianney Szent Jánost például a bárányok a Jó Pásztor szeretetére emlékeztették. Láttukra Jézus mérhetetlen szeretetének tudata mélyült el benne, amellyel szereti őt, az egyházközség pásztorát és mindazokat, akiket lelkipásztori gondjaira bízott – Ő, a Jó Pásztor. A hegyi patak zúgása az örökéletre szökellő "élő víz” forrását juttatta eszébe a Szentírásból (Jn 7,37-39).

Valaki mesélte egyszer, hogy esténként szereti elnézni a kivilágított utcák és házak, vagy az arra járó autók fényeit. Ilyenkor arra gondol, amit oly gyakran olvashatunk a Szentírásban, különösen Szt. Jánosnál, hogy Jézus a világ világossága. Minden fény Krisztus szimbólumává vált számára. Arra irányította figyelmét, gondolatait, aki "minden embert megvilágosít” (Jn 1,9).

Ha azt akarod, hogy a te imád alapja is a Szentírás legyen, olyanná kell válnod, mint a betániai Mária vált. Betániában barátainál, Máriánál, Mártánál és Lázárnál Jézus rejteket és pihenőhelyet talált. Amikor közeledtek élete utolsó percei, tudva, hogy a farizeusok üldözik, Betániában rejtőzött el. De még korábban, mikor náluk idôzött, Mária odaült Jézus lába elé s hallgatta minden szavát, mintha a tabernákulum előtt lett volna. Mikor a sürgölődő Márta arra kérte Jézust, figyelmeztesse testvérét, hogy segítsen neki a munkában, kiszolgálásban, Ő azt válaszolta, "…Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha” (Lk 10,42). Ez a jobbik rész nem más, mint az, ha az ember Krisztussal van, az Ő lábaihoz ül
és hittel hallgatja az Ő szavait, melyeket a Szentíráson át intéz hozzánk.

A Megtestesült Igére, Jézusra figyelő, Őt szemlélő Mária – nagy öröm kellett hogy legyen Jézus számára. Mi ellenben, akik oly gyakran törődünk, aggódunk sok minden miatt, úgy véljük, nincs időnk a Szentírás olvasására. Mária számára semmi nem lehetett annál fontosabb, hogy Ő, a Mester itt van a házukban. Számára a legmegfelelőbb hely az Ő lábainál volt.

Jean Guitton (La Vierge Marie) gondolatát követve, a Boldogságos Szűz Máriát Elmélkedő Szűznek (Virgo Meditans) kellene nevezni. Arról, mennyire a Szentírással élt Mária, tanúskodik a Magnificat tartalma. Ez a himnusz az Isten Igéjén alapuló ima legszebb példája. Számára a Szentírás táplálék és imájának forrása volt.

Mária harminc éven át mintegy magába fogadta Fiának Isteni jelenlétét. Épp ezért az Ő arca formálódott át legtökéletesebben Krisztus képmására és ez az Ő nagysága. Milyen fontos lehetett Jézus számára, hogy megalkossa azt a Remekművet – legtökéletesebb Képmását -, ha harminc teljes évet szentelt Máriának. Ő szüntelen magába fogadta Jézus gondolatait, vágyait és akaratát, ezáltal mindinkább eggyé válva Fiával.

Te Jézus jelenlétével a Szentírás lapjain találkozol. Neked is Máriához hasonlóan kellene magadba szívnod az Ő gondolatait és vágyait, hogy azután ezekkel élj. Tökéletesen és a végsőkig követned kellene Máriát az Ő nyitottságában, amellyel Krisztus nagy műve felé kitárta életét – hogy átalakíthasson bennünket is az Ő képmásává.

A Szentírásban találkoznod kell azzal, Aki örökké szeret téged és benned is saját képmását akarja előhívni, ahogyan ezt szeretett Édesanyjával tette.