Jézus szegénysége – Metropolita

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén – Tartalomjegyzék

> Előző rész: A puszta, Isten szeretetének megtapasztalása

V. fejezet: Gazdag és szegény eszközök az Egyházban

Jacques Maritain az evilági eszközöket, melyeket lelki céljainak elérése érdekében az Egyház felhasználhat, gazdag – rich temporal means – és szegény – humble temporal means – eszközökre osztja fel. (J. Maritain, On the Philosophy of History, 1957)

Gazdag eszközöknek azokat nevezhetjük, melyek észrevehetőek és statisztikailag kimutathatóak. Mint ennek a világnak sajátos eszközei, már természetüknél fogva is feltételezik a kézzelfogható, látható eredményeket. Ilyenek például a szervezetek, gyűlések, ünnepélyes körmenetek, az architektúra, a templomok díszítése, az audiovizuális, tömegkommunikációs eszközök. A gazdag eszközök jellegzetes vonása az önszeretetre gyakorolt hatásuk, a látható eredmények által. Mindez magában rejti az eredmények kisajátításának és az ebből fakadó triumfalizmusnak a veszélyét.

Az eszközök másik fajtája Maritain felosztása szerint a szegény eszközök nevet kapta. Ezek a kereszt jelével vannak megjelölve és az egyik legmélyebb evangéliumi igazságot tükrözik. "Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.” (Jn 12,24). Ezekben az eszközökben felismerhetô a hit dinamizmusának sajátos paradoxona. Minél szegényebbek, tehát minél kifosztottabbak önmagukban, minél láthatatlanabbak, annál nagyobb a hatékonyságuk. A gazdag eszközökkel ellentétben, ezek az eszközök nincsenek látható kapcsolatban a kézzelfogható sikerekkel, és nem irányulnak szükségszerűen evilági sikerekre.

< Szerettél volna ugyanolyan körülmények közé születni, mint Jézus?
.
Jézus szegénysége
.
Hozzászoktunk ahhoz, hogy mind saját életünkben, mind az Egyházéban a gazdag eszközökre számítsunk. Úgy szeretnénk látni Krisztus győzelmét és dicsőségét, erejét és hatalmát. Eközben Ő elrejtőzik: szegényként jelenik meg Betlehemben, még szegényebb a Kálvárián, s talán legszegényebb az az Eucharisztiában. Azáltal, hogy saját szegénységében és megaláztatásában ilyen messzire ment, Jézus a szegény eszközök fontosságát hangsúlyozza.
.
Jézus megváltó művében elsősorban szegényes, alázatos eszközöket választ. A hatalomnak egyetlen jele sem kíséri születését. Kisgyermekként jön közénk, ezzel teljesen ráhagyatkozik az őt körülvevő emberek kegyességére. Függ tőlük, Ő maga senkit sem korlátoz, nem tudja érvényesíteni saját akaratát, sem megvédeni önmagát. Mindenek előtt szegénysége, kicsinysége és gyengesége nyilvánul meg előttünk. Ilyen volt születése pillanatában, ilyen lesz szenvedésében is. Rámutatott ezáltal arra, hogy neked is ki kell üresítened önmagad, meg kell halnod önmagad számára, azt kell választanod, ami a legeredményesebb — a szegény eszközöket.

Ez nem jelenti azt, hogy Jézus nem használta fel a gazdag eszközöket. Hiszen győzelmes bevonulása Jeruzsálembe gazdag eszköz, ez Krisztus győzelme. Jézus meg akarta mutatni, hogy ha akarja, a tömeg a legnagyobb hódolatban részesíti Őt, köpenyüket terítik elé, hogy Ő mindenre képes. De épp Virágvasárnap, Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulása után, épp azért, hogy az Apostolokat meg ne szédítse a dicsőség, ahogy ez gyakran megesik, hogy mindez meg ne tévessze őket, hangzottak el Jézus szavai, melyek bizonysága sokakat megdöbbentett. "Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
.
> Szeretnél olyan körülmények között, elhagyatva és csalódva barátaidban meghalni, mint ő?
.
Jézus életében voltak csodák, volt Tábor hegy, de Ő mindenek előtt szegény eszközöket használt. Elfogatása idején még egyszer felhasználja a gazdag eszközöket: elfogói arcra esnek Jézus előtt. (lásd: Jn 18,6). A földre teríti őket, megmutatja nekik erejét és hatalmát. De később megengedi, hogy kigúnyolják, megszégyenítsék, megengedi, hogy leköpjék, majd azt kiabálják a kereszt lábánál: "…Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat (…) Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni!” (Mk 15,29-31). Jézus mély isteni nyugalommal fogadja mindezt, elfogadja ezeket a világot megváltó szegény eszközöket.