Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén - Tartalomjegyzék
<< Előző rész: Az apostolkodás kötelezettsége
III. fejezet
A hit és a szentségek között szoros és kölcsönös függőség áll fenn. A II. Vatikáni Zsinat a Szent Liturgiáról szóló konstitúcióban - Sacrosanctum Concilium - hangsúlyozza, hogy a szentségek nemcsak feltételezik a szentségekhez járulók hitét, hanem növelik, megerősítik azt, s egyúttal ki is fejezik.
A hit mindig előfeltétele a szentségek hatékonyságának, a szentségek ereje összekapcsolódik a hit erejével. A dogmatikus teológia hangsúlyozza, hogy a szentség bár önmagában - ex opere operato - hat, a hit hiányában mégis
terméketlen marad.
Sok keresztény a szentségek gyakori vétele ellenére sem fejlődik lelkileg, mivel nincs meg bennük a kellő hit, ennek hiányában pedig nem részesülnek Krisztus halálának és feltámadásának megváltó művében, mely a szentségek által valósul meg.
Várakozás az Eucharisztiára
.
Talán csodálkozol, hogy az Eucharisztia, vagy a bűnbánat szentsége nem alakítanak át téged, nem hoznak látható eredményeket az életedben, ám a kegyelem működéséhez nyitottságra, és belső irányultságra van szükség. Figyeld csak meg, milyen bölcsen igyekszik az Egyház az egész liturgikus év során felkészíteni bennünket a Karácsony kegyelmeinek befogadására.
.
Az Adventben heteket szentel ennek az előkészítésnek, melyek alatt szüntelen imában várja Jézus eljövetelét, földre lépését.
.
,,Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és az igazság sarjadjon vele!” (Iz 45,8). - sóhajtja liturgikus imáiban. Az Egyház azt akarja elérni ezzel, hogy növekedjék bennünk a vágy, mellyel Jézust és az Ő eljövetelét várjuk. Annak mértékében, milyen erős lesz bennünk ez a szomjúság, ez a vágy, hogy Jézus eljöjjön közénk, hogy a liturgikus évben Karácsony ünnepén újból megszülessen, előkészületünk és nyitottságunk, tehát végső soron hitünk mértékében működnek szívünkben a Karácsony kegyelmei.
Ha nem éled át kellőképpen az Adventet, akkor nem élheted át igazán a Karácsonyt sem. Ha nem éled át az Adventet és nem várakozol Jézusra, akkor ne csodálkozz, hogy a Karácsony anélkül múlik el, hogy bármilyen nyomot is hagyna a szívedben.
És ahogyan Jézus Karácsonyi eljövetelét megelőzi az adventi várakozás, ugyanúgy Jézusnak az Eucharisztiában való eljövetelére is várakoznunk kellene. Jézus szüntelenül alászáll az oltárra, szüntelenül megszületik ott, és ezt az oltáron történő megszületését is "adventnek” - eucharisztikus adventnek - kell megelőznie. Az eucharisztikus advent mindenekelőtt a hit magatartása, hit a rád váró Jézus szeretetében. Végtelenül fontos, hogy hidd: Jézus vágyva vágyik arra, hogy betérhessen a szívedbe, vágyódik az Eucharisztiára, Szentáldozásodra, mivel a legszentebb Oltáriszentség, minden kegyelmek fő forrása által teljesen neked akarja adni Önmagát.
Az ember egyik legalapvetőbb lélektani szükséglete az elfogadás és a szeretet utáni vágy. Ne az emberektől várd azonban ezt, mert bennük gyakran csalódni fogsz. A hit arra tanít, hogy igazából csak egyvalakinek - Krisztusnak az elfogadására van szükséged, Ő pedig mindig elfogad téged. II. János Pál pápa mondja: "A szentáldozásban nem annyira te fogadod Őt magadba, mint inkább Ő téged. Ő fogad el téged olyannak, amilyen vagy. Elfogad, vagyis elismer és szeret.”
A szinkretista pogány filozófus, Celsus, Krisztus után 178 körül írt, gyűlöletet és szarkazmust sugárzó művében gúnyolja a Megtestesülés és a Megváltás keresztény dogmáit, valamint a Szentmisét. Celsus szerint a keresztények őrültek, mivel azt hiszik, hogy Istenük egy lett közülük, s eggyé válhatnak vele egy lakoma keretében. Az ő véleménye szerint ez egyszerűen ôrültség. Celsusnak ezt az álláspontját meg kellene fordítanunk - nem a keresztények az őrültek, amikor hisznek abban, hogy Krisztus magát adja nekik a kenyér színe alatt, hanem Isten őrült meg az ember iránti szeretetében; az Eucharisztia Krisztus őrültségének - az ember iránt, az irántad érzett őrült szeretetének a jele. Kell, hogy ezzel a hittel készülj Krisztus eljövetelére az Eucharisztiában. Szalézi Szent Ferenc egész nap úgy akart készülni a Szentmisére, hogy erre a kérdésre: - Mit csinál? - mindig azt válaszolhassa: az eucharisztikus áldozatra készülök.
Nagyon fontos, hogy növekedjen benned az Ő szeretetébe vetett hit, a hit abban, hogy éhezve és vágyva vágyik eljönni hozzád az Eucharisztiában. Amikor valóban elhiszed, mennyire szeret Ő téged és mennyire vár rád, akkor érted meg majd, hogy Isten az irántad való őrült szeretetében - ha te késlekedsz - azt az érzést éli át, amit a pszichológia a várakozás gyötrelmének nevez. Amint megérik benned a hit abban, hogy Jézus szeret, hogy vár rád - kell, hogy ezzel a hittel együtt, vágy és éhség jelentkezzék benned az Eucharisztia iránt; gyötrő vágy Jézus eljövetele iránt. A szeretett személyre való várakozás gyötrelme a szeretet megvetettségének mértékével arányos. Minél jobban szereti egy anya a gyermekét - akire hiába vár -, annál nagyobb benne a találkozás vágyának kínja. És ha ez a szeretet Isten végtelen szeretete, melyet még elképzelni sem tudsz, akkor milyen mérhetetlen lehet az Ő várakozásának szenvedése, ha hiába vár rád?
Ha hiszed, hogy Isten vágyik a veled való találkozásra, megóv téged a rutintól, mely az egyik legnagyobb veszélye a hitnek. Amikor a Jézus végtelen szeretetébe vetett hit teljessé válik benned, amikor felfedezed a várakozás gyötrelmét, amellyel Jézus vár rád az Eucharisztikus Asztalnál, akkor többé nem tudsz majd az Eucharisztia nélkül élni. Akkor éhezni fogsz Őrá, forrón vágyakozol majd az Úrral való találkozásra; az Eucharisztia éhsége nem hagy többé helyet benned a rutin számára.
>> Az Eucharisztia, mint a hit csúcsa
| Nyomtatás 
