Register
A password will be e-mailed to you.

Valtorta Mária látomása: Mária élete – Tartalomjegyzék
<< Előző rész: Jézus dolgozni kezd

Mária szobája József műhelye mellett van. A műhelyből kihallatszik a fáradhatatlan munka zaja. Mária szobájában csend van. Varr valamit, ami mintha egy köntös lenne József számára. A nyitott ajtón keresztül ki lehet látni a kertbe, ahol szép virágok vannak. Egy fa alatt Jézus játszik két, vele körülbelül egyidős gyermekkel. Az egyik fekete hajú, a másik sötétbarna. Kis kocsikkal játszanak, amik különféle árukkal vannak tele: levelekkel, kavicsokkal, forgáccsal, fadarabokkal. Az egyik az eladó, a másik a vevő. Jézus a mamája számára vásárol dolgokat, s hol ezt, hol azt viszi be neki a szobába. Mária mosolyogva veszi át tőle a szerzeményeket.
.
Utána mást játszanak. A két gyermek közül az egyik azt ajánlja:
– Játsszunk kivonulást Egyiptomból! Jézus lesz Mózes, én Áron, te… Mária.
– De én fiú vagyok!
– Az nem számít, egyre megy. Te vagy Mária és táncolni fogsz az aranyborjú előtt, ami az a méhkas lesz ott.
– Én nem táncolok. Férfi vagyok, és nem akarok egy nő lenni. Hűséges vagyok, és nem akarok táncolni egy bálvány előtt.
Jézus közbeszól:
– Nem ezt fogjuk eljátszani, hanem azt, amikor Józsuét megválasztják Mózes utódjául. Így nem lesz benne a bálványimádás csúnya bűne, és Júdást kielégíti, hogy férfi lesz és az én utódom. Ugye, így szerinted is jó lesz?
– Igen, Jézus. De akkor neked meg kell halnod, mert Mózes meghal utána. Én nem akarom, hogy te meghalj! Te mindig jót akarsz nekem.
– Mindenki meghal… de én halálom előtt megáldom majd Izraelt, és mivel csak ti vagytok itt, bennetek áldom meg egész Izraelt.
 
Ezt elfogadják. De utána felmerül egy kérdés. Az, hogy Izrael népének, miután oly nagy utat tettek meg, voltak-e vajon kocsijai, melyekkel kijöttek Egyiptomból. Ellenkező véleményen vannak. Végül Máriához futnak.
– Mama, szerintem az izraelitáknak még voltak kocsijaik. Jakab azt mondja, nem voltak. Júdás nem tudja, kinek adjon igazat. Te mit mondasz?
– Igen, fiam, a nomád népnek még voltak kocsijaik. Amikor megálltak valahol, megjavították azokat. Azokra szálltak fel a gyengébbek, és azzal szállították az élelmet és az egyéb dolgokat, amelyekre a népnek nagy szüksége volt. Kivéve a Szövetségszekrényt. Azt kézben vitték, minden egyebet kocsikkal.
 
A kérdés megoldódott. A gyermekek elmennek a kert végébe, és onnan zsoltárokat énekelve jönnek a ház felé. Jézus megy elől, és énekli a zsoltárokat. Utána megy Júdás és Jakab egy talicskát hordozva, amit előléptetnek Szövetségszekrénynek. De mivel nekik kell játszaniuk a nép
szerepét is Áron és Józsue szerepén kívül, kioldott övükhöz kötöttek más apró kocsikat is, s azokat lábukhoz kötve húzzák maguk mögött, mintha igazi szereplők lennének. Végigmennek a lugason, elmennek az ajtó előtt, ahol Mária szobája van, és Jézus azt mondja:
– Mama, üdvözöld a Szövetségszekrényt, ami itt halad!
Mária mosolyogva feláll, és meghajlik a fia előtt, ahogy elhalad a napfénytől ragyogva.
 
Jézus megáll a domb előtt, ami a kert szélén, a barlang felett emelkedik. Felmegy rá, és beszél… Izraelhez. Beszél Isten parancsairól és ígéreteiről, kijelöli Józsuét vezérül, és magához hívja őt. Utána egy táblácskát kér (egy nagy fügefalevelet kap), és arra felírja az éneket, majd felolvassa. Nem az egészet, de jó részét, is valóban úgy látszik, mintha a levélről olvasná. Utána elbúcsúzik "Józsuétől", aki sírva átöleli és feljebb megy, egészen a kiemelkedés tetejéig. Ott megáldja egész Izraelt, azaz a két földre borult fiút, utána elterül a füvön, behunyja a szemét és… meghal.
 
Mária, aki az ajtónál maradt, mosolyogva, amikor látja, hogy Jézus a földön marad, mereven, felkiált:
– Jézus, Jézus! Kelj fel! Ne maradj úgy! Mamád nem akar halottnak látni téged!
Jézus mosolyogva feláll, hozzá fut, és megcsókolja őt. Jön Jakab és Júdás is. Mária őket is megsimogatja:
– Hogyan tudott Jézus visszaemlékezni arra az oly hosszú és nehéz énekre, és mindezekre az áldásokra? – kérdi Jakab.
Mária mosolyog, és egyszerűen azt válaszolja:
– Nagyon jó emlékezete van, és nagyon figyel, amikor olvasok neki.
– Én az iskolában figyelek. De utána elálmosít a sok panaszkodás… Akkor sose fogom megtanulni?
– Légy nyugodt, meg fogod tanulni.
Kopogtatnak az ajtón. József gyorsan átmegy a kerten, a szobán, és ajtót nyit.
– Béke veled, Mária, Alfeus felesége!
– És veled is, és áldás!
József testvére jött a feleségével egy parasztkocsin, amelyet erős szamár húz. Megálltak az úton.
– Jól ment minden?
– Jól. A gyerekek?
– A kertben vannak Máriával.
De a gyermekek már futnak is, hogy üdvözöljék a mamájukat. Mária is jön, kézen fogva Jézust. A rokonok megcsókolják egymást.
– Jól viselkedtek?
– Nagyon jól, és nagyon kedvesek. A rokonok mind jól vannak?
– Mind. Üdvözölnek titeket, és sok ajándékot küldenek Kánából. Tojást, almát, sajtot, olajbogyót és mézet. És… József, valóban megtaláltam azt, amit Jézus számára kívántál. A kocsin van, abban a kerek kosárban.
 
Alfeus felesége nevet. Lehajol Jézushoz, aki nagy szemekkel néz rá. Megcsókolja, és megkérdi:
– Tudod-e, mit hoztam neked? Találd ki!
Jézus gondolkodik, de nem találja ki. Azt hiszem, szándékosan teszi, hogy megörvendeztesse Józsefet, aki meg akarja őt lepni. József belép, hozva a kerek kosarat. Leteszi a földre Jézus elé. Elvágja a zsinórt, ami a fedelet lekötve tartja, felemeli… Egy teljesen fehér bárányka! Egy valódi gyapjúköteg alszik a tiszta szénán…
 
Jézus csodálkozva és boldogan felkiált: "Oh!”, és a kis állat felé ugrik, de aztán megfordul, Józsefhez fut, aki még a föld felé hajlik. Megöleli, megcsókolja őt hálálkodva. Az unokatestvérek csodálkozva nézik a kis állatot, amelyik felébred, felemeli rózsaszínű orrocskáját, és anyját keresve bégetni kezd. Kiveszik a kosárból, és adnak neki egy marok lucernát. Rágni kezdi, s közben szelíd szemeivel körülnéz. Jézus mondogatja:
– Az enyém! Van báránykám! Atyám, köszönöm!
– Nagyon tetszik neked?
– Ó, nagyon! Fehér, tiszta… egy bárányka… ó!
És átöleli a bárányka nyakát, szőke fejét annak fejére teszi, és úgy áll ott boldogan.
– Nektek is hoztam kettőt – mondja Alfeus a saját gyermekeinek. – De azok sötétek, mert ti nem vagytok olyan rendszeretők, mint Jézus, és nem tartanátok olyan tisztán, ha fehér lenne. Ez lesz a ti nyájatok, s együtt legeltethetitek. Így nem lézengtek többé az úton köveket dobálva ti ketten, kis kópék!
.
A gyerekek odafutnak a kocsihoz és nézik a két másik állatot, amelyek inkább feketék, mint fehérek. Jézus az övénél marad. Elviszi a kertbe, inni ad neki. A kis állat úgy követi őt, mintha mindig ismerte volna. Jézus elnevezi ,,Hó”-nak. Hó ünnepélyesen béget, mintegy válaszolva neki.
.
A vendégek asztalhoz ülnek. Mária felszolgálja nekik a kenyeret, az olajbogyót és a sajtot. Tesz oda egy kancsó italt is, talán mézes víz vagy almabor lehet benne. Látom, hogy világossárga színe van. Beszélgetnek egymással, miközben a gyermekek játszanak a három állattal, akiket Jézus együtt akar látni, hogy a többieket is megitassa és elnevezze.
– Júdás, a tiedet ,,Csillag”-nak fogjuk nevezni, mert az a jel van a homlokán. A tiedet pedig ,,Láng”-nak, mert olyan színe van, mint a halódó avarfüvek lángjának.
– Jó!
– Remélem, hogy ezzel megoldódik a gyerekek közötti viszálykodás – mondja Alfeus. – A te ötletedtől megvilágosodtam, József. Azt gondoltam: "Testvérem egy kis állatot szeretne Jézus számára, hogy játsszon vele. Veszek még kettőt az enyémeknek is, hogy egy kicsit megnyugodjanak, és ne legyen mindig gond a többi szülővel a betört fejek és a felsebzett térdek miatt. Egy kis iskola, egy kis idő az állatokkal megnyugtatja őket.” Tényleg, ebben az évben Jézust is iskolába kell küldened. Itt az ideje!
– Én sose fogom iskolába küldeni Jézust – mondja Mária határozottan. Bár ő ilyen határozott stílusban nem szokott beszélni, pláne mielőtt még József megszólalhatna.
– Miért? A gyermeknek tanulnia kell, hogy annak idején képes legyen megfelelni a nagykorúak vizsgáján…
– A gyermek tudni fogja, amit tudnia kell. De iskolába nem megy. Ez el van döntve!
– Te leszel az egyetlen Izraelben, aki így tesz!
– Lehet, hogy az egyetlen leszek, de így fogok tenni, igaz, József?
– Ez igaz. Jézusnak nincs szüksége Jézusnak arra, hogy iskolába járjon. Mária a templomban nevelkedett, és igazi doktor a Törvény ismeretében. Ő lesz a tanítónője. Így akarom én is.
– Elkényeztetitek a gyermeket.
– Ezt nem mondhatod. Ő a legjobb Názáretben. Sose hallottad sírni, akaratoskodni, megtagadni az engedelmességet, tiszteletlenül beszélni.
– Ez igaz. De milyen lesz, ha továbbra is elkényezteted?
– Nem elkényeztetés, ha valaki magánál tartja a gyermekét. Ez a józan szeretet és a jó szív jele. Mi így szeretjük Jézusunkat, és mivel Mária a legképzettebb tanítónô, ő fogja tanítani Jézust.
– És amikor felnő, Jézusod egy kisasszony lesz, aki még a légytől is fél.
– Nem lesz az. Mária erős asszony, és ért a férfias neveléshez. Én sem vagyok hitvány, és tudok példát adni a férfiasságra. Jézusnak nincsenek testi vagy erkölcsi fogyatékosságai. Biztos lehetsz arról, Alfeus, hogy ő nem fog szégyent hozni a családra. És miután elhatároztam, ez így lesz.
– Mária határozta el, és te…
– És ha így lenne? Nem szép, hogy ketten, akik szeretik egymást, készek arra, hogy ugyanúgy gondolkodjanak és ugyanazt akarják, mert kölcsönösen az egyik felkarolja a másik kívánságát és magáévá teszi? Ha Mária valami ostobaságot akarna, azt mondanám: "Nem!” De bölcsességgel teljes dolgokat kér, és én helyeslem, magamévá teszem. Úgy szeretjük egymást, mint az első napokban… és így fogunk tenni,
amíg csak élünk. Ugye, Mária?
– Igen, József. És sose történjék meg, de ha egyikünk meghalna a másik előtt, még akkor is szeretni fogjuk egymást.
 
József úgy simogatja Mária fejét, mintha a kisleánya lenne, ő meg nyugodt és szeretetteljes szemmel néz rá. Alfeus felesége közbeszól:
– Valóban igazatok van. Bárcsak én is jó tanító lennék! Az iskolában jót és rosszat tanulnak a gyermekeink. Otthon csak jót. De én nem vagyok erre képes… Ha Mária…
– Mit akarsz mondani, sógornőm? Mondd ki szabadon! Tudod, hogy szeretlek téged, és örülök annak, ha javadra lehetek.
– Azt mondtam… Jakab és Júdás csak kissé idősebbek Jézusnál. Már iskolába járnak… de mit tudnak? Ezzel szemben Jézus már jól ismeri a
Törvényt… Szeretném… ha megkérhetnélek arra, hogy tartsd magadnál őket is, amikor Jézust tanítod. Azt gondolom, jobbak és képzettebbek
lennének. Végül is unokatestvérek, és úgy szeretik egymást, mint a testvérek, igazán… olyan boldog lennék!
– Ha József akarja, és a te férjed is, én kész vagyok rá. Egynek vagy háromnak beszélni egyre megy. Öröm ismét végigmenni az egész Szentíráson. Jöjjenek csak!
 
A három gyermek, akik csendben bejöttek, hallgatóznak, és várják a döntést.
– El fognak keseríteni téged, Mária – mondja Alfeus.
– Nem. Velem mindig jók. Ugye jók lesztek, ha én tanítalak titeket?
Mind a kettô odafut, az egyik a jobbjára, a másik a baljára. A vállára teszik a kezüket és a fejecskéjüket, és mindent megígérnek.
– Engedd őket megpróbálni, Alfeus, és engedd, hogy én is megpróbáljam. Azt hiszem, nem leszünk elégedetlenek a próbával. Jöjjenek mindennap este hatkor. Szerintem ez elég lesz. Ismerem a fáradtság nélküli tanítás művészetét. A gyermekek egyszerre fognak figyelni. Szükség van megértésükre, szeretetükre és szeretetük elnyerésére, hogy ezt elérjük náluk. És ti szerettek engem, ugye?
Két nagy puszival válaszolnak.
– Látod?
– Látom. Nem mondhatok mást, csak: ,,Köszönöm!” És Jézus mit mond majd, látva, hogy a mamája másokkal törődik? Mit mondasz, Jézus?
– Azt mondom: ,,Boldogok, akik hallgatnak rá, és lakóhelyüket az övé mellé építik fel. (Péld 8,34) Mint ahogy a Bölcsesség mondta, boldog az, aki Anyám barátja, és én boldog vagyok, hogy azok, akiket szeretek, az ő barátai.
– Ki ad ilyen szavakat egy gyermek szájára? – kérdi Alfeus csodálkozva.
– Senki, testvérem. Senki, aki e világról való.

                                                            ***

Jézus magyarázatként hozzáteszi:
– És Mária tanítónőnk volt:  nekem, Jakabnak és Júdásnak. Íme, ezért szerettük egymást testvérekként, jobban, mint a rokonság révén, mert az
együtt tanulás és felnövés által olyanok voltunk, mint három hajtás, amely egy karóra támaszkodik. A mamára. Nem volt még egy olyan doktor
Izraelben, mint az én drága Anyám. A Bölcsesség Széke, az igazi Bölcsességé oktatott minket a világ és az ég számára. Azt mondtam: "oktatott minket”, mert én ugyanúgy tanítványa voltam, mint az unokatestvéreim. És a "pecsét” lezárta Isten titkát, hiába próbálta felfedni azt a sátán, a közös élet elfedte azt előle.

>> Jézus nagykorúvá válása és elveszítése

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.