Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén – Tartalomjegyzék

<< Előző rész: A bérmálás szentségének gyümölcsei

Az Utolsó Vacsorán Jézus így szólt az Apostolokhoz: ,,Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra …” (Jn 16,12-13).
.
A Krisztus halálát megelőző napon még mindig nem voltak az Apostolok alkalmasak arra, hogy Krisztus teljes tanítását befogadják, mivel a Szentlélek még nem szállt le rájuk. Vajon miért nem szállt le a Szentlélek az Apostolokra mindjárt a kezdet kezdetén, amikor Jézussal találkoztak és követték Őt? Hiszen ha így történt volna, Jézus tanítását teljességében megértették volna. Így azonban a tanítványok egész idő alatt nem sokat értettek abból, amit Jézus mondott nekik. A Szentlélek mégsem szállhatott le rájuk, mert nem volt meg bennük a szükséges hozzáállás, nem voltak még kiüresítve, nem volt meg bennük a valódi alázat és a valódi hit – az a hit, mely a tehetetlenség érzése és amely Istentől vár mindent.
.   
A hívő embernek el kell szakadnia a biztonsági rendszereitől. Nagyon világosan látható ez az Apostolok életében. A kiüresítés folyamata vagy lázadáshoz, és az Istentől való eltávolodáshoz vezet, vagy pedig a hit dinamikussá válásához, és az Isten iránti nagyobb bizalomhoz, ráhagyatkozáshoz. A gazdag ifjú, aki oly nagy lelkesedéssel kérdezte Jézust, mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet, végül megtagadja az Úr követését. Nem akart mindent elhagyni, nem akarta a kiüresítést. Ezért mondja rágondolva Jézus, hogy ,,Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” (Mk 10,25). Majd ezek után Szent Márk elbeszéli az Apostolok megdöbbenését és Péter reakcióját: Uram és mi lesz velünk, akik ,,.. mindent elhagytunk és követtünk téged!” (Mk 10,28).

Péter lelkében bizonyos felsőbbrendűségi érzés és elégedettség születhetett: Íme ez nem követte az Urat, míg mi valóban mindent elhagytunk Érte. És ezt nem lehet megcáfolni. Péter valóban elhagyta a családját, otthagyta a mesterségét. Hasonlóan János és Jakab is. Tudjuk róluk az Evangéliumból, hogy otthagyták apjukat, Zebedeust, akinek valószínűleg valamilyen halászati vállalkozása volt, mivel felfogadott munkásai voltak. Valószínűleg gazdag ember lehetett. János és Jakab is elhagyták a családjukat, mesterségüket, biztonságukat, mindent elhagytak azért, hogy Jézust kövessék. De amint ez rendszerint lenni szokott, az ember kész egy adott pillanatban mindent odaadni az Úrnak, de azután kész mindent újra kisajátítani is.

Az Apostolok, mint például János és Jakab, akik mindent elhagytak Jézusért, később oly magabiztosakká váltak. Határozott elképzelésük volt Izrael evilági királyságáról és szerettek volna karriert csinálni abban. Mi több, féltékenynek látszanak Péterre, amiért őt az Úr megkülönböztette. Édesanyjuk feltehetően nem a tudtuk nélkül kéri, hogy ők üljenek majd Krisztus trónjának jobb és bal oldalán. Tehát el lehet hagyni mindent, hogy azután az ember mindent újra kisajátítson. Hiszen legalábbis vágyaikban az Apostolok kisajátították maguknak Jézus királyságában az első helyeket.

Lélekben már igazi farizeusok ők, annak ellenére, hogy elnevezésük és formális hovatartozásuk szerint nem azok. Farizeusi magatartásuk nagyon nyíltan megmutatkozik abban az esetben is, amikor Jeruzsálem felé haladva Jézus egy bizonyos szamaritánus városkán akart áthaladni, de annak lakosai nem fogadták be Őt, a zsidók iránti ellenszenvük miatt. És ekkor Jakab és János ,,mennydörgés fiai” így szóltak: ,,Uram! akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” (Lk 9,54). Ez már igazi farizeusi vonás, ők – a jobbak -, a rosszabbak megbüntetését kívánják.

Az ember elhagyhat mindent és követheti az Urat, de ha ezáltal nagyobbnak, jobbnak érzi magát, ez azt jelenti, hogy beengedte a farizeusi mérget a lelkébe. Így volt ez az Apostolokkal is. Ugyanakkor látjuk, hogy amíg ilyen erős bennük a farizeusi lelkület, amíg annyi mindent kisajátítanak, addig a Szentlélek nem tud leszállni rájuk. Pedig úgy lett volna a legegyszerűbb, ha már a kezdet kezdetén a Vigasztaló Szentlélek, aki megszenteli és egyenessé teszi az emberi lélek útjait, Ő, aki a Világosság, leszállt volna rájuk és megvilágosította volna előttük Jézus egész tanítását. De a Szentlélek nem száll le a lelki gazdagokra, akikről Jézus azt mondja: ,,De jaj nektek, gazdagok …” (Lk 6,24). Ő nem száll le a magabiztos emberre, aki lelkében gazdag, mert az ilyen ember elzárkózik az Ő ereje, a Szegények Atyjának ereje elől.

Az Apostolok életében világosan látszanak Istenhez közeledésük állomásai. Először is ott volt az életükben a galileai tavasz, mely boldog volt, tele álmokkal. Csak később kezdenek a látóhatáron feltűnni a fekete felhők, amikor konfliktusba kerülnek a farizeusokkal, tőlük való félelmek és aggodalmak születnek bennük – ezek az első fényei a megtisztulásnak, a hit első próbái az életükben. Ekkor történt, hogy Tamás, aki nemrég tanúja volt, hogy próbálták a zsidók Jézust megkövezni és elfogni, látható lemondással és szinte reménytelenül mondja ,,Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,16). Ezek már nem a galileai tavasz győzelmes apostolai. Most kezdenek el félni, mert elérkezett a konfrontáció ideje a nép akkori elitjével, a külső hatalommal, melyet abban az időben a farizeusok és szadduceusok képviseltek.

A tökéletes, teljes kiüresítés, hitük legnagyobb próbája, Krisztus szenvedésének idejére esik. Nagypéntek, Jézus szenvedésének napja, amelyen megvalósul a világ Megváltása, az Apostolok számára a megtisztulás teljes éjszakája. Minden összedőlt, minden romokban hevert akkor számukra. Nincsen királyság, Jézus veszített, már nincs mire várni, csak a kétségbeesés maradt számukra. A kereszt alatt állva valószínűleg János sem maradt mentes a kétségbeeséstől, annak ellenére, hogy az Evangélium ezt nem említi meg. Akkor benne is mindennek össze kellett omlania.

Valaki azt mondta, ha nem mentél keresztül a kétségbeesés tesztjén, akkor valójában semmit sem tudsz. Az Apostolok Nagypénteken elszenvedték a kétségbeesésnek ilyen próbáját. Ők, a farizeusi lelkűek akkor lettek tökéletesen kiüresítve. A Feltámadás után ezt az éjszakai sötétséget még megvilágosítja a Feltámadt Krisztus megjelenésének fénye. Ekkor látják meg, hogy Ő él és hogy köztük van. De ez már másféle jelenlét, nem adja meg azt a teljes biztonságérzetet, a tökéletes stabilitás érzését. Ez már nem Krisztus régi embersége. Ez már más, megdicsőült test, a zárt ajtókon áthaladó, mintha nem is a földi Jézus lenne. Ezért az Apostoloknak kétségeik is támadnak, hogy Ő valóban az ő Mesterük-e.

És ezzel még nincs is vége a próbáknak, megtisztulásuk éjszakájának. A Mennybemenetel és a Szentlélek eljövetele közötti tíz nap szintén próbatétel az Apostolok számára, mely tovább folytatja kiüresítésüket. Ekkor végleg eltűnt előlük Jézus látható emberi alakja, amely mindaddig fő támaszuk volt. (vö.: Garrigou-Lagrange Les trois ages de la vie intérieure, t. II.). Ekkor már nem volt semmilyen támaszuk. Az utolsó vacsora termében megszülető, és imádságban virrasztó fiatal Egyház tökéletesen ki van üresítve.    

A belső élet teológiája azt tanítja, hogy ezen a második éjszakán, amely a legnehezebb, megjelenik Mária, aki jelenlétével megvilágosítja ezt az éjszakát. Így volt ez az utolsó vacsora termében, Pünkösd vigíliáján is. Az Apostolok ott sem voltak egyedül, velük volt Mária, akin soha nem lett úrrá a reménytelenség, akinek a hite soha sem ingott meg. Most itt virraszt velük, mint a hit, s az allhatatos imádság és a Szentlélekre való várakozás példaképe. Az Apostolok pedig ebben a tökéletes szegénységükben, mint akiknek már nincs semmijük sem, akik már nem láthatják Jézus emberi mivoltának látható jelét, Máriával együtt várakoznak. És ekkor száll le rájuk, ebben a kiüresítettségükben és a tökéletes szegénységükben a
Szentlélek, akit a liturgia a ,,Szegények Atyjának” nevez. Ekkor száll le rájuk az Ő ereje. És csak miután ilyen megerősítésben részesültek, kapják meg küldetésüket arra, hogy Krisztusnak megnyerjék a világot.

>> Az Egyház iránti szeretet

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.