Valtorta Mária látomása: Mária élete - Tartalomjegyzék
<< Előző rész: Jézus bemutatása a templomban
A betlehemi ház szobájában Mária ringatja Jézust, hogy elaltassa. Mária előzőleg megszoptatta Jézust, kicserélte a pelenkáját. Jézus hat-nyolc hónaposnak látszik. Esteledik. A nap már majdnem teljesen lenyugodott, bearanyozva az eget. A nyájak már visszatértek a karámba, miután lerágták a rét utolsó kivirágzott növényeit is, és most orrukat felemelve bégetnek.
.
A gyermek igyekszik elaludni. Kissé nyugtalannak látszik, talán a foga nő, vagy valami más kisgyermekkori fájdalma van. Mária altatódalt énekel neki, a következő tartalommal:
.
"Az aranyos kis felhőcskék olyanoknak látszanak, mint az Úr nyájai. A virágba borult rét fölött egy másik nyáj áll őrt. De ha enyém lenne a világ minden nyája, a legkedvesebb bárányka akkor is mindig te lennél… Aludj, aludj, aludj, aludj… ne sírj többet, kicsim…
.
Ismét felragyogtak a csillagok ezrei és ránk néznek az égről. Ne sírjanak tovább kedves szemecskéid. A te kék szemeid az én szívem csillagai. A te sírásod fájdalmat okoz nekem! Ó, ne sírj tovább, kicsim… Aludj, aludj, aludj, aludj, ne sírj tovább, kicsim…
.
A mennyország minden fényes angyala a te koronádat alkotja, hogy arcod látása boldoggá tegye őket, de te sírsz. A mamát akarod, a mamát akarod, a mamát. A mama itt van, hogy altatódalt énekeljen neked. Aludj, aludj, aludj, aludj… Ne sírj tovább, kicsim…
Utána az ég megpirkad, visszatér a hajnal, de mamád még nem pihen le, óv, nehogy sírjál. Amikor felébredsz, azt mondod majd: ,,Mama!” és én azt mondom: ,,Pici fiam!” Aludj, aludj, aludj, aludj. Ne sírj tovább, kicsim…
A mamád nélkül nem tudsz meglenni, még akkor sem, ha az égről álmodsz. Jöjj, jöjj! Fátylam alatt elaltatlak. Keblem lesz a párnád, karom a bölcsőd. Semmitől sem kell félned. Én itt vagyok veled… Aludj, aludj, aludj, aludj… Ne sírj tovább, kicsim…
Én mindig veled leszek. Te vagy szívem élete… A kicsi alszik… Olyannak tűnik, mint egy virág a keblemen… Alszik… Csendben legyetek!… Talán Szent Atyját látja… Annak látványa felszárítja sírását az én édes Jézusomnak. Alszik, alszik, alszik, alszik, és nem sír már…"
Lehetetlen elmondani a jelenet kedvességét. Nem egy közönséges anya altatja kicsinyét, hanem ez az Anya ezt a Kicsinyét! Az emberek el sem
tudják gondolni, mily kedvesség, mily szeretet, mily tisztaság, mily mennyország van ebben a kedves jelenetben… Mily szép pásztorének ez a
karácsonyi jászolhoz!
A mama először lassan ringatja a fából készült bölcsőt. De amikor látja, hogy Jézus nem nyugszik meg, karjába veszi őt, leül vele a nyitott ablak mellé, és lassan dúdolva ringatja az altatódal dallamára, kétszer elismételve, míg a kis Jézus lezárja a szemét, és lehajtja fejecskéjét anyjának a szívére. Így alszik el, rózsaszínű arcocskájával a mamájához bújva, egyik kezecskéjével az arca mellett, a másikat anyja ölébe nyújtva. Mária fátylával betakarja gyermekét. Majd feláll, és végtelen gyöngédséggel beteszi Jézusát a bölcsőbe, letakarja kis ruhákkal, egy fátylat tett föléje, hogy megvédje a legyektől és a levegőtől, azután elmerül alvó kincsének szemléletében.
Egyik kezét szívén tartja, a másikkal a bölcsőt ringatja, készen várva, ha felébredne gyermeke. Boldogan mosolyog rá, kissé föléje hajolva, amíg az árnyak elborítják a földet és Mária szobáját. Milyen béke! Milyen szépség…!
>> A három bölcs imádása - Jézus tanítása
| Nyomtatás 
