Méltósággal előttem áll
- méltósága, hogy nem urizál.
De van, még valami más,
mi felkelti a világ ámulatát!
.
A hatalma, egészen más!
Nem kísérti hatalomvágy,
áldozatot senkitől nem vár,
sőt, a hatalomnak aláveti magát!
.
Erejét nem féli senki más,
csak az, ki megalázza magát,
aki orránál távolabbra lát;
az ember, aki hozzá méri magát.
.
Ember nem tett fejére koronát,
önként adta oda szolgálatát,
nem lelte még senki diktátumát,
szavain áll mégis a törvényhozás!
.
Országát nem védi határ,
sem gyilkos fegyver arzenál.
Serege négyszólamú kórusban
zengi a szeretet himnuszát.
Kényszerűen vállalta a halált,
de hatalma lett a feltámadás,
népének így nem kell új király,
eljön Ő újra, mikor jönnie muszáj!
Akkor magához vonja, mi neki jár,
megítéli mind azt, mi ítéletre vár,
de nem, mert uralmát éhezné talán,
csak mert tiszteli Atyjának igazát.
A verset írta:
Naszádos József
/egy kedves olvasónk/
| Nyomtatás 
