Kóczán Mór 1908-ban szerzett a pápai teológiai akadémián református lelkészi oklevelet. 1912-ig Aranyoson segédlelkész volt, majd három és fél évtizeden keresztül a szlovákiai Csilizradvány lelkésze volt.
.
1948-ban hazatelepült Magyarországra, s 1952-ig Alsógödön folytatta egyházi szolgálatát.
.
A pápai református kollégiumban kezdett atletizálni nekifutásos súlydobással. 1900-ban a Budapesti Torna Clubba igazolt, ahol áttért a diszkoszvetésre és a gerelyhajításra. 1910 nyarán már a Ferencvárosi Torna Club színeiben lépett pályára. 1909-11 között az akkoriban kedvelt "végén fogásos" stílust alkalmazva gerellyel három alkalommal, utoljára 60,64 méterrel nem hivatalos világcsúcsot állított fel.
.
Balszerencséjére a Nemzetközi Atlétikai Szövetség csak 1912-től tartja nyilván az akkor már "középen fogáson" alapuló rekordokat. Az 1912-es stockholmi olimpián - a hivatalos nevezési listán Kovács Miklós néven - lett 55,5 méterrel bronzérmes. Svéd és finn vetélytársa mögött, ezzel ő volt az első nem skandináv, aki olimpiai dobogóra állhatott gerelyhajításban. A verseny során kétszer is túldobta a győztes svédet, de a svéd bírák szerint mindkétszer kilépett. E versenyszámban 1911-14 között sorozatban négyszer, illetve 1918-ban is magyar bajnokságot nyert. 1914-ben 59,71 méterrel angol bajnoki címet szerzett. 1919-től a csehszlovák válogatottban, illetve 1920 és 1926 között a Sparta Praha egyesületében folytatta pályafutását. 1971-ben - még életében - Göd városa róla elnevezett Vándordíjat alapított, amit 1999-ben elevenített fel az önkormányzat: minden esztendőben március 15-e alkalmából a település legjobb sportolói közül Kóczán Mór Díjat adnak át egyéni női és férfi, valamint csapat kategóriában.
2008 októberétől a magyar tannyelvű csilizradványi alapiskola is az ő nevét viseli.
| Nyomtatás 
