Register
A password will be e-mailed to you.

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén – Tartalomjegyzék
< Előző rész: Egyesülés Krisztus halálával és feltámadásával

Kapcsolódás Krisztus Testéhez

A keresztség tényleges megváltást hozó gyümölcse abból adódik, hogy a megkeresztelt általa az Egyház közösségébe épül be. A keresztségből fakadó hit eredménye, hogy kilépünk saját "énünk” elkülönültségéből és közösségre lépünk Jézussal, valamint mindazokkal, akik az Ő Misztikus Testéhez tartoznak. Így válik az Egyház hited helyévé. A te hited az Egyház hitének része, melyen kívül nem lenne esélye a növekedésre.
    
A zsinati kijelentések értelmében Krisztus Misztikus Teste a kereszténység beavató szentségei által épül. A Keresztség által leszünk annak tagjai, majd a bérmálás és az Eucharisztia erősíti kapcsolatunkat. Az azonban, hogy Jézus Misztikus Testéhez való tartozásunkat érzékeljük, és éljük is, lehetetlen élő hit nélkül.
    
A keresztséghez járuló testvért körülvevő emberek sokszor olyanok, mint a vakok; néznek, de nem látnak, és nem értenek. Mivel nincsenek tudatában annak, milyen rendkívüli és felfoghatatlan esemény tanúi, arra figyelnek, hogyan viselkedik a gyermek, sír-e, vagy nyugodt. Ha hitük lenne, valóságos sokkot élnének át, mert megértenék, milyen óriási dolog történik abban a pillanatban, amikor a keresztelendő fejére folyik a víz és elhangzanak a szavak: "Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.

Csak az élő hit teszi lehetővé, hogy az igen egyszerű szentségi jelekben felvillanjon előttünk az a titokzatos valóság, ami ebben a pillanatban realizálódik. A hit hiánya viszont oda vezethet, hogy az ember a keresztség szentségének már csak valami mágikus hatást tulajdonít, vagy egyszerűen egy külsődleges egyházi cselekedetként fogja fel azt.
    
Saját, személyes hitedet, melynek forrása a keresztség, nem építheted és mélyítheted egyedül a Jézussal folytatott személyes párbeszéded által, mert a hitnek közösségi jellege van, és csak ebben a dimenzióban születhet meg és fejlődhet. A keresztség szentsége ezért az egész egyházközösség számára nagyon fontos esemény. A hívők legközelebbi közösségének imáival, és a hit magatartásával kell kísérnie az Egyház első szentségében részesülő embert. E szentségben ugyanis Isten nemcsak az újonnan megkereszteltet ajándékozza meg különleges kegyelmeivel, hanem az őt befogadó közösséget is, amely egy új, megszentelt taggal bővül. Fontos tehát, hogy Istennek ezt a hatalmas ajándékát mindannyian mély hittel és hálával fogadjuk.
    
A keresztség szentsége által belépsz a szentek közösségébe.
Krisztus kegyelme, mint hatalmas folyam járja át Misztikus Testének valamennyi tagját. Mindannyiunkban ugyanaz a Szentlélek működik. Az Ő
kegyelmeit egyikünk sem csak a maga számára kapja, hanem a többiekért is; ezeket a kegyelmeket szavával, gondolatával és szeretetének
cselekedeteivel terjesztenie kell. A kegyelemben való növekedésünk, Istenhez való nagyobb hűségünk erősíti másokra gyakorolt hatásunkat,
kisugárzásunkat – nemcsak kimondott, vagy leírt szavaink, jó példánk által, de közvetlen tetteinktôl és fizikai távolságunktól függetlenül is.

Mások imája a tiéd is – mondja R. Guardini – csakúgy, mint tevékenységük, lelki növekedésük, szívük tisztasága is. Elgondolkodtál már valaha is a szenvedés közösségén, azon, hogy az egyesek szenvedéséből fakadó kegyelmek hatással vannak másokra? Ha Krisztus szenvedésével egyesülve felajánlod Istennek fájdalmas megpróbáltatásaidat másokért, akkor azok élő, áldásos, megváltó erővé válnak számukra. Minden akadályt és távolságot felülmúlva segítséget vihetsz oda, ahol semmi más nem segíthet. (R. Guardini: Il senso della Chiesa).
.    
Senki nem magányos sziget. Krisztus Misztikus Testeként olyan közösséget alkotunk, mely leginkább a közlekedő edények rendszerével illusztrálható. Minden jó, csakúgy, mint minden rossz tettednek közösségi hatása van, mindezek a természetfeletti erőtérben sajátos alulról jövő jó, vagy rossz nyomásként hatnak másokra. A hit fényében vizsgálva az ima a közlekedő edények mintájára közelíthető meg leginkább. Mint ilyen, az ima soha nem magányos aktus. Misztikus szervezetének tagjaként hitből fakadó imáddal, vagy annak elhanyagolásával te is gazdagabbá vagy szegényebbé teszed Egyházadat.

Ebben nyilvánul meg az ima egyetemes volta, és ez határozza meg az Egyház, a többi ember iránti felelősségedet. Nem az elhadart, ledarált
imákról van itt szó természetesen, hanem a valódi imáról, amely a hit megvalósulásának egyik formája, és amely elér Istenhez. Ahhoz, hogy
másokra hatást gyakoroljon, nem kell, hogy imád kifejezetten közbenjáró ima legyen. Ha benned nő a hit, a remény és a szeretet, s ezzel együtt fejlődik imaéleted, ez elegendő ahhoz, hogy az Egyház, mások, Jézusnak egész Misztikus Teste megérezze a te növekedésed jótékony, megváltó hatását.
    
Krisztus így értelmezett Titokzatos Testének keretein belül különböző közelségű és mélységű kölcsönhatások érvényesülnek. A közlekedő edények konkrét fizikai képe közelebb hozhatja e kölcsönhatások titkát. Ilyen rendszert képez pl. a család, mint családegyház. Isten, ha egy meghatározott embercsoportra akar hatást gyakorolni, általában különösképpen egyiküket használja, hogy rajta keresztül áraszthassa kegyelmét a többiekre.

Tételezzük fel, hogy egy adott rendszerben, mint pl. egy négytagú családban, három ember elzárkózik a kegyelmi élet elől. Olyanok ôk, mint a szorosan bedugaszolt kémcsövek. Ha azonban egyikük megpróbál Istenhez térni, e hozzá legközelebb álló személyek számára a kegyelem csatornájává válik. Két lehetősége van, hogy hasson rájuk. Továbbra is a fizikai példánál maradva, megpróbálhatja a zárakat felülről kihúzni, ahogy a dugót húzzák ki a dugóhúzó segítségével. Ha azonban a zár az emberi személyiség élő szövetét képezi, az ilyen felülről jövő kiszakítása mindig szenvedéssel, fájdalmas és bizonyos mértékig romboló sérüléssel fog járni, emellett korlátozza a személy szabadságát. Az Úr nem ezt akarja, Ő az embernek a szabad döntésén alapuló választásait szereti, amelyek a teljesebb hitre és szeretetre törekszenek. Az Úr az ilyen zárakat, dugókat alulról akarja kitolni azáltal, hogy a kegyelmi nyomást növeli a te kémcsövedben. Mielőtt másokat kezdesz megtéríteni, igyekezz először te magad megtérni. Ami fontos, az a hited, a Krisztushoz való kötődésed mértéke.

"Nem az a fontos, mit teszel – mondta II. János Pál -, az a fontos, ki vagy”.

Minél több lesz benned a jó, annál hűségesebb leszel a kegyelemhez, annál eredményesebb lesz másokra gyakorolt hatásod.
    
Ha tehát a feleség meg akarja téríteni a férjét, aki pl. iszik, magán kell kezdenie. Először neki kell megtérnie. Csak ahogy benne növekedni kezd a kegyelem, ahogy elmélyül megtérése, úgy eredményezheti ez a benne növekvő alulról jövő erő házastársa megtérését. A világ megreformálását, mások megváltoztatását önmagunktól kell kezdenünk. Benned kell oly mértékben növekednie Krisztus életének, hogy az általad befogadott kegyelem és jóság mások megtéréséhez vezessenek. Megtörténhet azonban, hogy a mások megtérítésére irányuló fáradozás így is állandóan eredménytelen marad, hogy mind erősebb ,,nyomásra” lesz szükség a te ,,kémcsövedben”.

Isten mindig intenzívebb belső életet, sőt teljes önátadást, radikális szentségre való törekvést is kívánhat tőled. Ilyen következményekkel jár az a nem mindennapi tény, hogy a keresztség által a Teljes Krisztusnak, az Ő Misztikus Testének tagja lettél.
    
G.K. Chesterton írja, hogy az Egyház története során a kereszténység legalább ötször élte át saját látszólagos pusztulását (Chesterton: The everlasting man). Az Egyház haldoklásának e drámai korszakai közül az egyik Assisi Szent Ferenc kora volt. A XII. sz. Egyházáról valóban komor képet festenek többek között III. Ince pápa bullái, melyekben a legbotrányosabb visszaéléseket ítéli el a Szentatya: az uzsorát, a megvesztegethetőséget, a mértéktelenséget, az iszákosságot, a bujaságot. A hagyományok óriási mértékű összeomlásával egy időben Európa szerte számtalan fanatikus és agresszív eretnekmozgalom ütötte fel a fejét, köztük az albigensek és a valdiak mozgalma, melyek csaknem elpusztították a kereszténységet. Az Egyház számára nagy csapást jelentettek azok a vándorprédikátorok is, akik szüntelenül kritizálták a hatalmaskodó egyháziakat, az evangéliumi szegénységet állítva szembe velük.
    
Ferenc soha, senkit nem kritizált. Ő ugyanis úgy tartotta, ha a dolgok nem jól mennek körülötte, akkor először is neki magának kell megtérnie, nem másoknak. Ha ennyire elhatalmasodott a fényűzés és az erkölcstelenség, akkor neki kell radikálisan szegény és tiszta életet élnie, mivel ő a hibás mindebben. A szentek abban különböznek az eretnekektől, hogy utóbbiak mindig másokat akarnak megtéríteni, míg a szentek minden kritika élét önmagukkal fordítják szembe – önmaguk igyekeznek a megtérés útjára lépni, hogy a világ jobbá váljon.


    
Minél több romlottságot és botrányt fedezett fel Ferenc maga körül, annál jobban akart hasonlítani a tiszta, alázatos és szegény Krisztushoz. Ő, Ferenc az – gondolta -, aki miatt a világ ilyen rossz, épp ezért neki, Ferencnek kell radikálisan megváltoznia; és a történelem igazolta őt. Hiszen amikor Ferenc megtért, amikor olyan ,,áttetszővé” vált, hogy Krisztus arca tökéletesen tükröződhetett benne, Európa egyszerre kezdett talpra állni bukásából. Teljesült III.Ince álma, amelyben azt látta, hogy egy Ferenchez hasonló alak tartotta meg a düledező Lateráni Bazilika falait, és mentette meg azt a pusztulástól. A Lateráni Bazilikát ,,minden templom anyjának és fejének” nevezik, így az egész Egyházat jelképezi.
    
Ferenc szentségének erejével mentette ki Egyházát Krisztus a hit ,,halálából”. Az Ő szentsége nem annyira azáltal gazdagította a világot, hogy az megismerhetett egy embert, aki az Evangélium szellemét hősies és különös módon élte meg, inkább a közlekedő edények törvényszerűsége alapján – az Ő szentsége ugyanis olyan emberekre is hatást gyakorolt, akikkel maga soha nem is találkozott. A hit fényének segítségével felismerheted, hogy a keresztség által Krisztus Testének tagja vagy, hogy mint egy közlekedő edény rendszer tagja, kapcsolódsz ehhez a Testhez, amelynek oly nagy szüksége van megtérésekre és szentekre, a te megtérésedre, a te szentségedre. A hit fényének segítségével felismerheted azt is, hogy mások megreformálását mindig önmagunkon kell kezdenünk.
    
Minden jó, amit teszel, hatással van másokra, a te hűséged erőt ad azoknak, akiket szeretsz. Amikor a szentáldozáshoz járulsz, nemcsak magad erősödsz meg, de táplálod házastársadat, gyermekeidet, testvéreidet, barátaidat, egyházközségedet, az egész Egyházat és a világot is. Kezdd hát magaddal, azzal, hogy megnyílsz Krisztus előtt. Isten azt akarja, hogy megszentelődj és a te életszentségeden át szentté váljon környezeted, a hozzád közelállók, Egyházad és az egész világ.

> Következő rész: A hívek papsága
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.