Anna anya lesz!

Valtorta Mária: Mária élete – Tartalomjegyzék

< Előző rész: Jézus dicséri nagyszüleit

Joakim és Anna házában sok virágzó ág van a virágvázákban. A gyümölcsöskertben pompás színekben virágoznak a fák. Anna egy kisebb szövőszéknél ül, és szép vásznat sző, énekelve, az ének ritmusára mozgatva a lábát. Énekel és mosolyog… Kire? Önmagában, valamit lát bensőleg. Az ének lassú és mégis vidám, ismétlődik, mind erősebben és biztosabban, boldoggá téve Annát. Nagyon egyszerű, kedves a szövege:

– Dicsőség a mindenható Úrnak, aki szerette Dávid gyermekeit!
Dicsőség az Úrnak!
Az Ő legnagyobb kegyelme meglátogatott engem az égből.
A régi fa új ágat hajtott, és én boldog vagyok.
A Fény ünnepén vetette el magvát a reménység,
Ès Niszan havában kicsírázik illatozva.
Mint tavasszal a mandulafa, kivirágzik a testem.
Estére meghozza gyümölcsét.
Ezen az ágon van egy rózsa, egy nagyon édes alma,
egy ismét felragyogó csillag, egy ártatlan gyermek.
A ház öröme, a férj és a feleség öröme.
Dicséret Istennek, Uramnak, aki megkönyörült rajtam.
Azt mondta nekem a fénye: „Egy csillag jön hozzád.”
Dicsőség, dicsőség! Tiéd lesz a fának ez a gyümölcse,
az első és az utolsó, szent és tiszta, mint az Úr ajándéka.
Tiéd lesz, és általa jön az öröm és a béke a földre.
Repülj, orsó! A fonál gyolcsot köt a kisded számára.
Ő megszületik! Szívem éneke hozsannázva száll Istenhez.

Joakim belép, amikor Anna már negyedszer ismétli énekét.
– Boldog vagy, Anna? Olyannak tűnsz, mint egy madár, amely meghozza a tavaszt. Miféle ének ez? Sose hallottam senkitől sem. Honnan jön?
– A szívemből, Joakim.
Anna feláll, és nevetve odamegy a férjéhez. Sokkal fiatalabbnak és szebbnek látszik, mint eddig.
– Nem tudtam, hogy költő vagy – mondja a férj, és csodálkozva néz rá.
Nem látszanak idős házaspárnak. A fiatal jegyesek gyengéd tekintetével néznek egymásra.
– A kert végéből jöttem, amikor meghallottam az énekedet. Évek óta nem hallottam a szerelmes galamb hangodat. Elismételnéd nekem ezt az éneket?
– Elismételtem volna akkor is, ha nem kérted volna. Izrael gyermekei mindig énekkel fejezték ki reményüket, örömüket és fájdalmukat. Én is az énekre bíztam nagy örömöm kifejezését magamnak és neked. Igen, magamnak is, mert olyan nagy dolog, hogy jóllehet biztos vagyok benne, mégis, még mindig nem tűnik igaznak előttem… – Ès elkezdi az éneket, de amikor elérkezik ehhez a ponthoz: ,,Ezen az ágon van egy rózsa, egy nagyon édes alma, egy csillag…”, elkezd remegni a hangja, utána megtörik, és örvendezve felsóhajtva néz Joakimra. Feláll, átöleli őt, és felkiált:
– Anya vagyok, kedvesem! – Ès férje kitárt karja közé veti magát, aki átöleli boldog feleségét, szívén tartva őt.

A legtisztább és legboldogabb ölelés, amit eddig a világon láttak. Tiszta és lángoló a tisztaságában. Joakim kedvesen megrója Annát, akinek hajába már fehér szálak vegyülnek:
– És nem árultad el nekem…
– Biztos akartam lenni benne… Ilyen öreg korban… anyának tudni magamat… Nem tudtam elhinni, hogy igaz… Ès nem akartam, hogy aztán annál keserűbb legyen a csalódásod. December vége óta érzem, hogy méhem
mélyen megújul, és amint mondom, új ágat hoz. De most ezen az ágon biztos a gyümölcs… Látod? Ez a gyolcs már annak készül, aki jön.
– Nem ez az a len, amit októberben Jeruzsálemben vettél?
– De igen. Utána megszőttem, amÌg várakoztam… és reméltem. Reméltem, mert az utolsó napon, miközben imádkoztam a templomban, közel menve, amilyen közel csak mehet egy asszony az Isten Házához, és már este volt… emlékszel, mit mondtam? ,,Még, még egy kicsit…!” Nem tudtam elmenni onnan anélkül, hogy ne részesedtem volna a kegyelemben! Mert a leszálló szürkületben, a szent hely belsejéből, amelyre néztem, lelki vágyakozással, hogy elérjem a jelenlevő Isten beleegyezését, láttam kijönni egy fényt, egy nagyon gyönyörű szikrát. Fehér volt, mint a hold, jóllehet magába foglalta a föld minden fényét, ami csak található a gyöngyökben és a drágakövekben. Úgy tűnt, mintha a Függöny egyik értékes csillaga, amely a kerubimok lába alatt volt, elszakadt volna onnan, és természetfeletti fényben ragyogott volna… Úgy tűnt, a szent Függöny mögül maga a Dicsőség jött elő tűzként, és gyorsan hozzám jött. …s ahogy a levegőt hasította, égi hangon énekelte: ,,Amit kértél, eljön hozzád.” Ezért éneklem: ,,Egy csillag jön hozzád.” Milyen gyermek lesz a miénk, ha úgy nyilvánul meg, mint a templom csillagának a fénye? Igazad volt, amikor új Elkána feleségének, Annának láttál engem. Hogyan hÌvjuk majd gyermekünket, akit oly édesen hallok énekelni méhemben, amint picinyke szÌve úgy ver, mint egy kis galambé, amit a kezünkben tartunk?
– Ha fiú lesz, Sámuelnek fogjuk hívni. Ha leány, Csillagnak. Ez az a szó, amelyik megállított téged éneklésedben, hogy megadd nekem ezt az örömöt, hogy atyának tudhassam magam. Ennek alakja nyilvánult meg a templom szent árnyékában.
– Csillag. A mi Csillagunk, mert, nem tudom, gondolom, gondolom, hogy leány lesz. Úgy tűnik nekem, hogy oly kedvesen simogat, ahogy csak egy nagyon kedves leány kápes. Mert semmi fájdalmat nem okoz nekem. Ő hordoz engem egy kék, virágzó ösvényen, mintha szent angyalok vennének körül, és a föld már távol volna… Mindig azt hallottam az asszonyoktól, hogy a foganás és a gyermek hordozása fájdalmas, de én nem érzek fájdalmat. Erősnek, fiatalnak érzem magam, frissebbnek, mint messzi ifjúkoromban. Isten leánya, mert inkább Istené, mint a miénk az, aki kiszáradt törzsből születik, és nem okoz fájdalmat anyjának. Csak békét és áldást hoz neki, Isten gyümölcseit.
– Akkor Máriának fogjuk nevezni. A mi tengerünk Csillaga, gyöngye, boldogsága lesz. Izrael első nagy asszonyának a neve ez. De ő sose fog véteni az Úr ellen, és csak neki énekel, mert neki ajánlottuk fel, áldozatul, mielőtt még megszületett volna.
– Igen, neki ajánlottuk fel. Legyen fiú vagy leány, miután megünnepeltük a harmadik évét, átadjuk gyermekünket az Úrnak. Mi is áldozatokká leszünk vele együtt Isten dicsőségére.