Valtorta Mária: Mária élete - Tartalomjegyzék
< Előző rész: Honnan tudod ezeket a szent dolgokat?
A kis Mária, aki még három éves sincs, anyjával, Annával beszélget a Megváltóról, aki majd egy szűztől születik. A kis Mária kifejezi vágyát, hogy ő is szűz maradjon, hasonlóan Jézus Anyjához, és majd szolgálhasson neki. Így folytatja:
- Szeretnék bűnös is lenni, nagy bűnös, ha nem félnék megbántani az Urat… Mondd nekem, mama, lehet valaki bűnös Isten szeretetéből?
- Miket beszélsz, kincsem? Nem értelek…
- Azt akarom mondani: bűnt elkövetni, hogy szerethessen Isten, aki Üdvözítővé lesz. Az elveszetteket mentik meg. Nemde? Szeretném, hogy az Üdvözítőnek meg kelljen mentenie engem, hogy szeretettel nézzen rám. Ezért kívánok bűnt elkövetni, de nem olyan bűnt, ami neki visszatetszik. Hogyan menthet meg, ha nem veszek el?
Anna elképed. Fogalma sincs, mit mondjon. Joakim siet segítségére, aki a füvön sétálva zajtalanul a sövény mögé érkezett.
- Téged előre megmentett, mert tudja, mennyire szereted őt, és csak őt akarod szeretni. Vagyis téged már megmentett, és szűz lehetsz, amint kívánod - feleli a kislánynak apja.
- Ez igaz, papa? - Mária átöleli apjának térdét, és tiszta csillagszemével ránéz, azokkal a szemekkel, amelyek annyira hasonlítanak apjáéhoz, és oly boldogok a remény miatt, amit atyja épp adott neki.
- Igaz, kicsi szerettem. Idenézz! Hoztam neked egy kisverebet. Először röpült ki, a kút mellett, és leesett. Otthagyhattam volna, de szárnyai gyengék és lábaiban sincs még erő, hogy ismét felemelkedjen és elrepüljön, vagy hogy megtartsa a síkos kövön. Beleesett volna a kútba. Nem vártam meg, hogy ez megtörténjen. Megfogtam, és elhoztam neked, csinálj vele, amit akarsz. Mondd, Máriám, jobban szerettem a verebet azáltal, hogy megmentettem, mielőtt beleesett volna a kútba, vagy akkor szerettem volna jobban, ha csak utána mentem ki?
- Most szereted jobban, mert nem engedted meg, hogy baja legyen a fagyos vízben.
- És Isten is jobban szeretett téged, mert megmentett, mielőtt vétkeztél volna.
- Jó, én teljes szívemből viszontszeretem. Teljes szívemből. Szép verebecske, én olyan vagyok, mint te. Az Úr azonos módon szeretett minket, megmentve minket… Most én téged felnevellek, és utána hagylak elmenni. Te majd énekelni fogsz az erdőben, én pedig a templomban. Dicsérjük Istent és azt mondjuk: ,,Küldd el, küldd el, akit megígértél, annak, aki várja.” Ó, papám, mikor vezetsz el a templomba?
- Hamarosan, gyöngyöm. De nem fáj neked elhagyni atyádat?
- Nagyon! De úgyis el fogsz jönni… és ha nem esne rosszul, mi lenne benne az áldozat?
- És gondolni fogsz ránk?
- Igen, mindig! Miután imádkozom az Emmanuelért, imádkozni fogok értetek, hogy Isten adjon nektek örömöt és hosszú életet… egészen addig a
napig, amelyben ő Üdvözítôvé lesz. Utána azt mondom neki, hogy vegyen magához titeket és vigyen el az égi Jeruzsálembe.
> A fiú bölcsessége az anya ajkán
| Nyomtatás 
