Honnan tudod ezeket a szent dolgokat?

Valtorta Mária: Mária élete – Tartalomjegyzék

Anna egy árnyas lugasban varrogat. A kis Mária már biztos léptekkel jár fehér szandáljában, bokáig érő fehér ruhácskájában. Olyan, mint egy kis angyal. Pipacsokat, búzavirágokat és egyéb virágokat tart a kezében, amelyek a búza között nőnek. Édesanyjához megy, és megáll annak térdei között. Anna átkarolja őt.
– Mama, mama! – mondja, mint egy kis galamb, amely fészkére talált.

Anna lehajol hozzá és szeretettel megcsókolja. Utána Mária felemeli fejét, és átadja a virágokat. Mindet anyjának hozta, és minden virágról elmond egy kis történetet, amit ő talált ki:
– Ez a szép kék, nagy virág egy csillag, amely az égből jött le, hogy az Úr csókját hozza a mamának. Íme, csókold meg itt, a szívén, a szívén, ezt az égi virágot, és érezni fogod, hogy Isten ízével rendelkezik. Ez a másik viszont, amely világosabb kék, mint a papa szeme, az Úr írását viseli szirmán, aki sok jót akar a papának, mert ő jó. És ez a picinyke, picinyke, amelyből egyet találtam (egy nefelejcs), ez az, amit az Úr azért alkotott, hogy megmondja Máriának, jót kíván neki. És ezek a pirosak, tudod mama, mik ezek? Dávid király ruhájának darabjai, Izrael ellenségeinek vérébe mártva, és elvetve a küzdelem és győzelem csataterén. Ennek a királyi ruhának a szárnyából születtek, amely ruhát az Úrért viselt küzdelem szaggatott darabokra. Míg ez a fehér és gyengéd virág, amely olyan, mintha hét selyemkupából készült volna, amelyek az égre néznek, telve illattal, és amelyek ott, a forrás mellett születtek – a papa gyűjtötte össze őket a tövisek közül – Salamon király ruhájából készültek, amelyet akkor
viselt, amely hónapban megszületett a kis unokája. Sok, sok évvel ezelôtt Izrael sokasága előtt ment a Szövetségláda és a Tabernákulum előtt, és örvendezett, és énekelt, imádkozván örömében. (1Kir 8) Én mindig ez a virág akarok lenni, és mint a bölcs király, énekelni akarok egész életemben és imádkozni a Tabernákulum elôtt – fejezi be Mária kis szája.

– Örömöm! Honnan tudod ezeket a szent dolgokat? Ki mondta el neked? Atyád?
– Nem. Nem tudom, ki. De úgy tűnik, hogy mindig tudtam. Talán olyan valaki mondja nekem, akit nem látok. Talán egy angyal, akit Isten küld, hogy beszéljen a jó emberekhez. Mama, elmondasz még valamit nekem…?
– Ó, leányom! Mit akarsz tudni?

Mária gondolkozik, komolyan és összeszedetten. Kis arcán visszatükröződnek gondolatainak árnya. Mosolyok és sóhajok, napsugarak és felhők árnyai, amikor Izrael történetére gondol. Utána válaszol:
– Beszélj még Dániel Gábrieljéről, amelyben megígéri a Krisztust. (Dán 9)
És behunyt szemmel hallgatja, csendesen ismételve a szavakat, amelyeket anyja mond, mintha jobban meg akarná jegyezni. Amikor Anna befejezi, megkérdi:
– Mennyi hiányzik még ahhoz, hogy eljöjjön az Emmanuel?
– Körülbelül harminc év, kedvesem.
– Még annyi! És én a templomban leszek… Mondd meg nekem, ha én sokat, sokat, sokat imádkoznék, éjjel-nappal, éjjel-nappal, és csak Istené kívánnék lenni egész életemben, ezért az Örökkévaló megadná nekem a kegyelmet, hogy előbb küldené el a Messiást népének?
– Nem tudom, kedvesem. A Próféta azt mondja: ,,Hetven hét”. Hiszem, hogy a jövendölés nem téved. De az Úr olyan jó – és Anna sietve hozzáteszi, mert látja, hogy egy könnycsepp gyöngyözik kisleányának aranyos szempilláján – hogy azt hiszem, ha te sokat, sokat, sokat imádkoznál, ő meghallgatna téged.

A mosoly visszatér a kis arcra, amely anyjára néz, és kis szemecskéjén ragyognak a már abbahagyott sírás könnyei, mint a harmatcseppek az alpesi mohán.
– Akkor imádkozni fogok és szűz leszek ezért.
– De tudod te, mit jelent ez?
– Azt jelenti, hogy nem ismerem meg az emberi szeretetet, csak egyedül Istenét. Azt jelenti, hogy nem gondolok másra, csak Istenre. Azt jelenti, hogy kisgyermek maradok testemben és angyal a szívemben. Azt jelenti, hogy csak Istenre tekintek, csak őt hallgatom, szám csak őt dicséri, kezem neki ajánlja fel az áldozatot, lábam gyorsan követi őt, és neki adom szívemet és életemet.
– Te áldott! De akkor sose lesznek gyermekeid, neked, aki annyira szereted a gyermekeket, a báránykákat és a kis galambokat… Tudod? Egy
gyermek olyan egy asszony számára, mint egy fehér, bodorszőrű bárányka, mint egy kis galamb selymes tollával és piros szájával, amely tud
szeretni, csókolni és azt mondani: ,,Mama”.
– Nem számit, Istené leszek. A templomban imádkozom. És talán egy napon meglátom az Emmanuelt. A Szűz, akinek Anyjává kell lennie, amint
a nagy Próféta mondja, már meg kellett, hogy szülessen és a templomban van… Én társa… és szolgálóleánya leszek. Ó, igen! Ha Isten fényénél
megismerhetem, szolgálni szeretném azt a boldogot! És utána ő elhozná nekem a Fiát, elvinne engem a Fiához, és neki is szolgálnék. Gondold
el, mama!… Szolgálni a Messiásnak!!!

Márián erőt vesznek ezek a gondolatok, amelyek felemelik és ugyanakkor alázatossá teszik. Kis karjait keresztbe téve kis ölén, kis fejét kissé meghajtva lángra gyúlt érzelmeiben úgy tűnik, mint egy gyermekded megjelenítése az angyali üdvözletnek. Majd folytatja:
– De megengedi-e majd nekem Izrael Királya, Isten Felkentje, hogy neki szolgáljak?
– Ne kételkedj benne! Nemde azt mondja Salamon király: ,,Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, és a szolgálóknak se szeri, se száma.” (Én 6,7) Látod, hogy a Király udvarában számtalan szűzleány szolgálja majd Urát.
– Ó, látod, akkor biztosan szűznek kell lennem. Kell. Ha ő egy szüzet akar anyjának, az annak a jele, hogy mindenek fölött szereti a szüzességet. Azt akarom, hogy szeressen engem, a szolgálóleányát, szüzességemért, ami kissé hasonlóvá tesz engem szeretett Anyjához… Ezt akarom…

> Valtorta Mária látomása a gyermek Máriáról folytatódik: A megmentett veréb

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005