Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén - Tartalomjegyzék

< Előző rész: A szegény eszközök hatékonysága

Az amalekitákkal vívott harc leírása az a klasszikus bibliai szövegrész, mely megmutatja a hit fényében a szegény eszközök értékét és értelmét. Amikor az izraeliták az Ígéret földje felé tartva a pusztaságon haladtak át, harcba szálltak az útvonalat ellenőrző amalekitákkal. (Kiv 17,8-13). Mózes Isten embere, aki tudja, mi módon biztosíthatja harcosainak a győzelmet. Ha kizárólag emberi elgondolások szerinti hadvezér lenne, Mózes maga állna a harcosok élére, ahogy az a hadászatban rendszerint lenni szokott. Személyiségével magával ragadhatta volna népét, mely az Ő bűvöletében élt.

Mózes ezzel szemben valami olyat tett, ami a hadviselés szempontjából teljesen abszurd volt: visszavonult, a sereget helyettesére, Józsuéra bízta, maga pedig felment a dombra, hogy imádkozzék. Ő, Isten embere, az imádság embere tudta, ki dönt a világ sorsáról és a népek sorsáról. Ez magyarázza Mózesnek a hit gesztusával kitárt karjait a domb tetején. Közötte és a völgy között, ahol a harc folyik, szoros kapcsolat van. Amikor kezei lehanyatlanak, serege meghátrál. Mózes tudja mit jelent ez: Isten az ő erőfeszítéseit akarja, hogy állandóan Felé emelje a kezét. Amikor a kezei teljesen elzsibbadtak, Mózes társai, Áron és Hur megtámasztották azokat. Egész nap ez a gesztus, az Isten felé kitárt karok gesztusa kísérte tehát az izraeliták harcát. Amikor pedig leszállt az est, a győzelem az ő oldalukon volt. De nem Józsué győzött, nem a lent harcoló sereg aratta a győzelmet, hanem Mózes győzött ott fenn a dombon. Az ő hite győzött.
    
Ha a mai időkben ismétlődne meg ez a jelenet, az újságírók figyelme, a TV kamerák, a reflektorok fénye afelé irányulna, ahol Józsué harcol. Azt hinnénk, hogy ott dől el minden. Ki az, aki közülünk odafigyelne egy valahol magányosan imádkozó emberre? Pedig ez a magányos ember az, aki győz, mert az ő hite által Isten arat győzelmet.

    
Mózes felemelt, kitárt karja jelkép, mely arról tanúskodik, hogy Isten dönt mindenről: Ott vagy Te, aki mindenről döntesz, Tőled függ minden! Az emberi lehetőségek lehetnek nevetségesen kicsinyek, de Neked Istenem semmi sem lehetetlen. A kitárt karok gesztusa, ezek a megerőltetéstől elnehezült karok — ez maga a hit gesztusa –, szegény eszköz, mely kifejezi az Isten végtelen erejébe és szeretetébe vetett határtalan hitet.

> folytatás: A lelki anyaság

“Minden ember, aki élt, él vagy élni fog, könnyekbe kerül Máriának.” - tanítja Jézus Valtorta Márián keresztül.

Egy elgondolkoztató mondat.

Pintér Béla és a Csemeték énekelnek :-)

Robert Sarah érsek szerint inkább “a relativizmus, a hit iránti figyelem hiánya, a vallás gyengesége és a szentség iránti közömbösség” az, ami “az igazi veszélyt jelenti Európa számára,” és “termékeny talajt biztosít ahhoz, hogy az iszlám a jövőben esetleg egész Európában elterjedhessen”.”

Az Il Giornale című olasz napilap értesülései szerint az új könyv címe “A világ fénye” lesz.

A több mint hét évtizedes történetre visszatekintő újszegedi Mária-Napokra idén is gazdag lelki programmal VÁR MINDENKIT az idén száz éves Szent Erzsébet plébánia közössége.

“…amikor papjaimért imádkozol, mindig a Szűzanyához fordulj…”

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutat be szentmisét a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyen vasárnap a Kisboldogasszony napi búcsú alkalmából

Fogyatékos felnőttek énekelnek.

„Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” - írja naplójában korábbi életmódjáról. Mégis: „Egyetlen boldogság az Úristené lenni, de ez azután olyan boldogság, hogy emellett eltörpül minden”.