Register
A password will be e-mailed to you.

* *Részlet Merlin Carothers: A dicsőítésben rejlő erő c. könyvéből.

A Bening-erőd lelkipásztora voltam, amikor egy nap szembekerültem valakivel, aki olyan nyomorúságosan és visszataszítóan festett, hogy a látványa egészen megalázott, és írtózásomat annyira nyilvánvalóvá tette, hogy úgy éreztem: nem tudom szeretni ezt a teremtményt és azt kívánom: bárcsak eltávozna, amilyen gyorsan csak lehetséges.

Egy lány volt, akit katona barátjával együtt hoztak be a szobámba. Kikent arcán a festék alatt látszott a vastag piszokréteg. Összecsomósodott haja úgy lógott, mint az ázott hajókötelek. A ruhája szennyes volt és szakadt. Kisebesedett lába össze-vissza volt maszatolva. Testszaga betöltötte a szobámat. Arcán konok gyűlölet tükröződött, szeme dagadt volt a sírástól.

Ez a szerencsétlen teremtés azért jött a Bening-erődbe, hogy a fiújának megmondja: gyermeket vár tőle. A fiú be is ismerte, hogy ő juttatta a lányt ilyen állapotba, de kereken visszautasította, hogy feleségül vegye. A lány dühbe gurult, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli a fiút is meg magát is. Mivel volt már egy másik, házasságon kívül született kisgyermeke, most már eltökélte: vagy férjhez megy, vagy meghal.

Ránéztem… és megállapítottam, hogy soha nem láttam még egy ennyire nem kívánatos, ennyire elviselhetetlen, és ilyen mindenre elszánt teremtést – aki mindemellett szánandóan rémült és magányos. Még az érte való imádságra sem tudtam elszánni magam. Megérinteni pedig végképp nem akartam.

–    “Uram” – fohászkodtam magamban -, “miért hoztad őt hozzám?”
–    “Ő is gyermekeim közül való” – szólt a válasz. – “Eltévedt és elveszett. Szüksége van az én szeretetemre és a gyógyulásra. Azért hoztam őt ide, hogy szeresd őt és beszélj neki az én szeretetemről.”

Ez a fájdalmas valóság szíven ütött és megdöbbentett. Eddig büszke voltam arra, hogy mennyire tudok szeretni, most pedig még a látásától is visszariadok valakinek, noha tudom, hogy kétségbeejtően szüksége van arra, hogy szeressék.

–    “Ó, Uram!” – kiáltottam fel magamban. – “Bocsáss meg nekem! Áldalak, hogy most megmutattad, milyen sekélyes és önző az én szeretetem! Vedd el tőlem ezt az elégtelen szeretetet és tölts meg engem, Uram, a Tiéddel, hadd tudjam azzal szeretni őt!”

A lány csak szepegett és szomorúan nézett rám a sírástól kivörösödött szemeivel.
.
–    “Kérem, uram… segítsen!… Tegyen valamit!”
–    “Hiszel Istenben? – kérdeztem. – Biccentett a fejvel és azt súgta: -“Igen, hiszek!”
–    “Elhiszed, hogy Ő tud segíteni rajtad?” – Egy pillanatra habozott, de aztán lassan kimondta:
–    “Igen! Elhiszem, hogy tud segíteni, csak azt nem tudom, hogy akar-e. De hiszek… Mindig is hittem… de nézzen rám! Nézze, mi lett belőlem! Még ha akarna is segíteni rajtam… hogyan tudna kiemelni ebből a mocsokból?”
–    “Isten tud segíteni rajtad és akar is!” – mondtam teljes határozottsággal, noha nem éreztem bizonyosságot.
.
Ő csak rázta a fejét, válla megcsuklott és majd összerogyott végső kétségbeesésében.

–    “Kérlek” – mondtam -, “próbáld megérteni, hogy Isten szeret téged! Meg akar tölteni téged az Ő örömével, az Ő békéjével. És meg akarja oldani minden problémádat, mielőtt még elhagynád az én szobámat!”

A lány nagyot nézett. Szinte a szája is nyitva maradt.A fiúja, aki mellett állt, azt gondolhatta: most a kényszerítés következik, hogy vegye el a lányt.

–    “Isten hozott ma ide téged” – folytattam. – “Ő engedte meg mindezt a nagy nyomorúságot az életedben, de csak azért, hogy megérezhesd, mennyire szeret Ő téged. Neki csodálatos terve van az életeddel! Ha most elkezdesz bízni Benne és hálát adsz mindenért, ami csak történt veled, felfedezheted és megtapasztalhatod, hogy Ő segíthet. Ő ma is tud segíteni!”
–    “Ezt köszönjem meg neki?” – a szeme ismét tüzelt a haragtól. – “Csak az minden, amit akarok, hogy ez a férfi vegyen feleségül és hogy a gyereknek neve legyen.”
–    “Figyelj csak ide!” – mutattam rá az aláhúzott sorokra a Bibliámban: “Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tesz 5,18). Aztán felütöttem azt az oldalt, ahol ez áll: “Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik…” (Róm 8,28).

Sötét bizalmatlanság ült a tekintetében. Én is hamar rájöttem, hogy bizony elég meddő dolognak látszik ennek a megsebzett teremtésnek Isten szeretetéről… és egyáltalán Istenről beszélni. Ő nem ismeri ennek a szónak valóságos értelmét. Csak maga Isten gyújthat világosságot benne.

–    “Imádkozhatom érted?”
Biccentett. – “Igen. Miért ne?”
Ahogy rá akartam tenni a kezem a lány fejére, lenéztem. Láttam, mennyire szutykos, borzas és fésületlen. Szinte éreztem a fájdalmát. Megborzongtam…
–    “Uram” – súgtam. – “Milyen határtalan a te hozzánk való szereteted! Mennyivel nagyobb kell, hogy legyen ez, mint ahogyan mi vagyunk képesek szeretni egymást!Krlek, Istenem! Érintse meg őt a Te szereteted… és taints meg engem is azzal szeretni!”

Aztán rátettem a kezem a lány fejére és elkezdtem hangosan imdkozni: – “Uram! Tudom, hogy az a Te akaratod, hogy mindenért halt adjunk, áldva Téged. Tudom, hogy semi nem történhet ezen a világon a Te tudtod és akaratod nélkül. Ez a Te kedves gyermeked nagy bajban van. Beteg, elhagyott, összetört és utált és megvetett az emberek előtt. De én tudom, hogy Te szereted őt. Most hálát adunk Neked mindenért, ami ide juttatta, s hogy ő ezen a napon megérkezett Hozzád. Segítsd meg őt, Uram! Én hiszem, hogy Te segítségére leszel, hogy megérezve a Te szeretetedet, már most dicsérhessen és áldhasson Téged!”

Éreztem, hogy a lány remegni kezd a kezem alatt. Isten szeretete megérintette őt.

–    “Meg tudnál most mindent köszönni Istennek?” – kérdeztem tőle.
–    “Igen!” – buggyant ki belőle.
–    “Köszönöm… köszönök mindent, Istenem! Hálát adok mindenért!” – Aztán folytattam az imát.
–    “Istenem, hiszem, hogy Te meggyógyítod ezt a megtört szívet. Új életet adsz neki… Örömöt öntesz belé a szomorúság helyett és győzelmet a bukások és kudarcok után.”

Amikor htraléptem, felnézett. Arca fényes volt a könnyektől.

–    “Mi történt?” – kérdezte ámulattal… – “Annyira másképpen érzem magam… Egyáltalában nem vagyok “felhúzva”… Olyan csönd van bennem! Még soha nem éreztem ilyet! Boldog vagyok!” – Szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
–    “Mi történt?”
–    “Isten tett valamit, mert hittünk Benne és magasztaltuk Őt” – mondtam gyorsan, mert rájöttem, hogy bennem is történt egy csoda. Ránéztem a lányra és úgy láttam, nem is ugyanaz a személy, aki volt. Szinte kedvem lett volna szeretettel átölelni… olyan szépnek látszot… olyan tisztának, olyan szentnek.
–    “Köszönöm, Uram!” – szárnyra kelt a lelkem. – “Áldott légy, Uram! Engem is kicseréltél… már szeretem ezt a lányt!” – A magam erejéből soha nem tudtam volna megszabadulni viszolygásomtól és megváltoztatni a lány iránt érzett ellenszenvemet. Isten vitte végbe ezt a változst. Nekem csak az volt a dolgom, hogy engedelmeskedjem és szégyenkezzem fogyatékos szeretetem miatt, aztán hittel alárendeljem magam Istennek és az Ő átalakító erejének. Hogy hajlandó legyek a szeretetre.

De minél jobban törekszünk erre a saját erőnkre támaszkodva, annál kevésbé vagyunk képesek rá, s az a legtöbb, amit elérhetünk, hogy bevalljuk kudarcunkat.

Isten azért hoz különböző embereket az életünkbe, hogy meglássuk: mennyire képtelenek vagyunk saját erőnkből a szeretetre. Nem rosszat akart ezzel tenni nekünk, hanem azt akarja, hogy alkalmunk legyen Hozzá fordulni csődött mondott szeretetünkkel, és Ő átalakíthassa azt s odaadja a saját szeretetét. Hogy mindenkit szeretni tudjunk, ahogyan ezt Isten kívánja tőlünk.

Hálát adtál már azokért az emberekért, akikkel összekerültél és akiket különösen nehéz volt szeretned? Van talán egy bogaras munkatársad? Egy kibírhatatlan iskolatársad? Egy kellemetlen főnököd?

Adj érte hálát Istennek, mert Ő szeret téged, és azt akarja, hogy az örömöd teljes legyen. Lehetővé akarja tehát tenni, hogy szeresd őket. Isten őket is szereti és téged csatrnává akar tenni, hogy az Ő szeretete rájuk is áradhasson, hozzájuk is elérhessen.
.
Úgy gondolom: a szeretet kiárasztására éppen az otthon a legalkalmasabb és legcsodálatosabb hely, ahol élünk.
.
Talán arra törekszik a férjed vagy a feleséged, hogy téged rossz útra vigyen? Nehéz kijönnöd a szüleiddel? Vagy engedetlenek a gyermekeid?
.
–    “Szeressétek egymást!” – mondta Jézus. – “Fogadjátok el egymást! Adjatok hálát egymásért!”
.
Nem könnyű hálát adni egy goromba, önző házastársért, egy érzéketlen, lázongó gyermekért. És nem könnyű azokat szeretni, akik nem is titkolják, hogy mennyire nem érdekli őket a mi szeretetünk.
.
Nem könnyű elfogadni és megérteni azt, hogy a gerenda az én szememben van. Szívesebben tetszelgünk saját igazságunkban és az önsajnálatban vagy a türelmes mártír szerepében.
.
Tudunk-e hálát adni mindazokért azemberekét, akiket Isten a közelünkbe hoz? Tudjuk-e Istent áldani azért, mert általuk akarja megmutatni nekünk a mi szemünkben lévő gerendát? El tudjuk-e fogadni ezeket az embereket olyannak, amilyenek? Tudunk-e különösen azokért a tulajdonságaikért hálát adni, amelyekért nehéz szeretni őket? Bűnbánatra indít-e annak megértése, hogy rossz szokásaik miatt képtelen vagy szeretni őket? Tudod-e mondani őszintén Istennek, hogy hajlandó vagy rá, hogy szeretni akarod ezt a valakit, alárendelve magad Isten akaratának? Vállalod-e, hogy elviseled őket, és önmagadat félretéve nekik kedvezel, az ő kedvüket keresed, amíg csak egészen be nem tölt az a felülről jövő szeretet, amellyel aztán tökéletesen tudsz majd szeretni Isten akarata szerint, és így megvalósulhatnak életedben Isten szándékai é tervei?

Ha ez így történik, akkor biztos lehetsz benne, hogy Isten csodát tesz benned. Ez azonnal meg is történhet, úgy, hogy szinte érzed magadban a szeretet nagy, mély sugárzását és persze ujjongsz és dicséred érte Istent.

De jól vigyázz! Ne horgonyozz le az érzéseidnél, ne függj tőlük!

Az első, nagy rajongás elhalványulhat, és akkor ott maradsz a sötétben, tétlenül várva, hogy majd csak megkapod a második érintést.

Szabad elhatározásodból, céltudatosan szeretni – ahogyan Jézus szeretett minket -, mindig a saját akaratunk feladását jelenti. Azzal ne törődjünk, hogy érezzük-e a szeretet érzését magunkban, vagy sem! Az a lényeges, hogy szeressünk!

Isten egészen sajátságos és gyakorlatias módszereket akar megismertetni veled, hogy hogyan tudhatsz kapcsolatot találni egy-egy olyan emberrel, akit Ő hozott az életedbe. És ha engedelmeskedsz annak, amit Ő mutat neked, akkor tapasztalni fogod, hogy mélyebben és őszintében fogod szeretni őket, mint valaha. Szereteted szilárd lesz és gazdag, mert nem belőled fakad, nem saját korlátolt képességeidből, hanem túl önmagadon egy magasabb forrásból.

Ez Isten szeretete, mely ha betölt minket, túlcsordulva árad rajtunk keresztül mások felé.

Azt jelenti mindez, hogy belegyökereztünk Isten szeretetébe, ebbe a dús, termékeny földbe, s így a szeretet-készségünk és szeretni tudásunk is egyre jobban növekszik. Ilyen módon termi meg a Szentlélek gyümölcseit életünkben.

 

 

 

 

De amint elkezdesz hálát adni Istennek mindenért, és azért a legfigyelmesebben, ami szenvedést és nehézséget okoz, ami kilátástalannak tűnik és emberileg elkeserít és reménytelennek érzed, amint áldást mondasz azokra, akiknek ezt pillanatnyilag a legkevésbé sem kívánod – meglátod: Veled is csoda történik majd, és nemcsak a szívedből és megváltozott hozzáállásodból indul ki a csoda, de valami tényleg megváltozik… Csak próbáld meg! Most rögtön, na habozz!

* *Részlet Merlin Carothers: A dicsőítésben rejlő erő c. könyvéből.
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Egy válasz

  1. Klári

    Könyörgök Uram,
    könyörülj rajtunk.
    Egész szívemmel könyörgök hozzád
    Uram, könyörülj rajtunk.
    Mi bűnös lelkünkön
    Uram, könyörülj rajtunk.
    Szent sebeidbe rejts el minket
    Uram, könyörülj rajtunk
    Méltatlan szolgálóidon
    Uram, könyörülj rajtunk
    Teljes kiszolgáltatottságunkban
    Uram, könyörülj rajtunk
    Szerelmes szolgálóidon
    Uram, könyörülj rajtunk
    Hűtlen szolgálóidon
    Uram, könyörülj rajtunk
    A sírba szállókon
    Uram, könyörülj rajtunk
    A verejtékezőkön
    Uram, könyörülj rajtunk
    A békét nem találókon
    Uram, könyörülj rajtunk
    Szerelmeseiden, kérlek Uram
    könyörülj
    Ki élsz és Uralkodol mindörökkön örökké
    Amen.

    Áldunk és magasztalunk Uram, nagy jóságodért
    Hálát adunk, hogy élsz és szeretsz minket
    Segíts minket az igaz ösvényre és ne engedd, hogy elszakadjunk tőled. Bocsájtsd meg minden vétkünket, nagy irgalmasságod által könyörülj mirajtunk.
    Édes, drága, mindenekben gyönyörű és gyöngéd Isten, kit megsebeztem és a kereszt alatt meg nem szántam, halálra sebeztem sok vétekkel és kiálhatatlansággal, kérlek Uram vezess magadhoz és ne engedd, hogy valaha is még egyszer elhagyjalak. Téged, aki fájdalmakkal telve tekintesz bűnös lényemre.

    Uram, Édesem, Kedvesem, Szerelmem
    Add meg nekem a te irgalmadat.
    Gyöngéd Bárány, Jóságos Isten
    Mi egyetlenünk, bírónk, mesterünk.
    Fogadd engesztelésül bűneinkért imánk.
    Ez az ima a tiéd. Minden nap elimádkozom. Böjtölök és imádkozok. Mígcsak meg nem könyörülsz rajtunk. Szegény bűnös családjaink színed előtt vezekelnek.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.