Még rájuk tud mosolyogni

Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék
< Előző rész: A hűséges asszonyok

Az utolsó vacsora házban, egy szobában, ott van Mária más asszonyokkal. Mária Magdolna, Mária, Alfeus felesége is köztük van. Az asszonyok magára hagyják Máriát, amikor Fia megérkezik, hogy búcsút vegyen tőle.

* * *

A keresztúton megint Mária mellett vannak az asszonyok, Jánossal, és a Johannát kísérő Jonatánnal együtt. Sírnak, és elfedik arcukat fátylukkal a zsidóktól való félelmükben. Amikor Jézus odaér hozzájuk, még hangosabban felsírnak, és tisztelettel meghajolnak. Utána határozottan feléje mennek. A katonák igyekeznek visszaszorítani őket lándzsájukkal. De egy muzulmán nőnek látszó, feketébe öltözött asszony felfedi egy pillanatra fátyollal borÌtott arcát, s amikor a lovas katona felismeri őt, rendelkezik, hogy hagyják őt átmenni a katonák sorfalán, az asszonyokkal együtt.

Sírva Jézushoz mennek, és letérdelnek lába előtt, miközben Ő lihegve megáll… Ès még rájuk tud mosolyogni, és a velük levő, de szintén lefátyolozott férfire is, aki most felfedi arcát. Jonatán az, a pásztor. Őt azonban nem engedik át a katon·k. Csak az asszonyokat, akiknek egyike Johanna, Kúza felesége. Rosszabbul néz ki, mint amikor haldoklott. Kezében ezüstkorsó. Felajánlja Jézusnak. Ő azonban visszautasÌtja. Annyira kapkod levegő után, hogy nem is tudna inni.

Jobb kezével felszárítja izzadságát és vérét, amely szemeibe folyik, és elkéült arcán és nyakán keresztül eláztatja egész ruháját a mellén. Egy másik asszony, aki mellett egy szolgálóleány van, kezében szépen faragott ládikóval, most kinyitja azt, és kivesz belőle egy nagyon finom vászonból készült négyszögletes kendőt, és felajánlja a Megváltónak. Ezt elfogadja. …s mivel Ő maga csak az egyik kezét tudja használni, a kegyes nő segÌti, s óvatosan, hogy ne érintse a töviskoronát, arcára teszi a kendőt. Jézus szegény arcához nyomja, és ott tartja, mintha ez nagy megkönnyebbülést okozna neki. Utána visszaadja a kendőt, Ès azt mondja:
– Köszönöm Johanna, köszönöm Nike… Sára… Marcella… Erzsi… Lídia… Anna… Valéria… Ès te… De… ne sírjatok… felettem… Jeruzsálem leányai… hanem sirassátok bűneiteket… Ès városotok lakóiét… Adj hálát… Johanna… hogy nincs… több gyermeked… Látod… Isten irgalma az… ha valakinek… nincs… nincs gyermeke… mert… szenvednének… emiatt. …s te is… Erzsébet… Jobb… hogy így történt,… mint az istengyilkosok között… lenni …s ti…
anyák… sirassátok… fiaitokat, mert… ez az óra nem múlik el… büntetés nélkül… …s ha… Ìgy bünhődik… az ártatlan,… igazán mondom nektek… az lesz a szerencsés,… aki akkor elsőnek… esik… a romok alá… Megáldalak… titeket… Menjetek… haza… Imádkozzatok… Èrtem! Isten veled, Jonatán!… Vezesd el őket!
.
…s az asszonyok hangos felzokogása és a zsidók szitkozódása közben, Jézus ismét elindul.
.
* * *
.
… Később megérkezik a Golgota ormára Mária a másik két Máriával, Johannával és még négy asszonnyal. Az asszonyok mögött ott vannak Jézus unokatestvérei: József és Simon, valamint Alfeus, Sára fia, a pásztorok csoportjával együtt. A pásztoroknál fütykösök vannak, s ezekkel nyitottak utat az asszonyoknak a szitkozódó tömegben, s félkörben körülállják őket. A nép fél tőlük, de csak szitkozódnak, és öklükkel fenyegetőznek.
.
* * *
.
A nép gyalázza Lázárt, és amikor észreveszik Mária Magdolnát és Mártát, őket is gyalázni kezdik:
– Íme, ott van Mária, Mártával! Kérdezzük meg, hol van Lázár, és menjünk, keressük meg! — …s az asszonyok felé mennek, szemtelenül kérdezve: – Hol van Lázár? A palotában?

Míg a többiek, megijedve, a pásztorok mögé húzódnak, Mária Magdolna feléjük megy, fájdalmában visszanyerve régi bátorságát, amely bűne idején jellemezte, Ès azt mondja:
– Menjetek! Ott találjátok majd a palotában Róma katonáit, és az én ötszáz felfegyverzett emberemet, akik elintéznek titeket, mint az öreg kecskéket, amelyeket a malomkövet forgató rabszolgák eledeléül szánnak!
– Szemtelen! Így beszélsz a papokhoz?!
– Szentségtörők! Aljasok! Átkozottak! Forduljatok meg! Látom mögöttetek a pokol lángjait!
A hitványok meg is fordulnak, igazán megijedve, annyira biztosan állítja ezt Mária, de nem a lángok vannak mögöttük, hanem a hegyes római lándzsák. LongÌnusz ugyanis parancsot adott a század pihenő felének, és az készen áll arra, hogy beleszúrjon abba, akit elöször elér. Ezek elfutnak, félve, kiáltozva. A fél század elzárja a térre vezető utakat, és védőbástyát képez a tér körül. Az emberek szitkozódnak, de Róma az erősebb.

Magdolna leereszti fátyolát, amelyet felemelt, amikor a sértegetőkkel beszélt, és visszatér helyére. A többiek csatlakoznak hozzá.

* * *

Jézus halála után Mária felkiált:
– Nincs több Fiam!
Annyira remeg, hogy elesne, ha János nem vonná szívére. Majd János leül a földre, hogy jobban tudja keblén tartani Máriát, míg a másik két Mária oda nem siet, és át nem veszi az apostol szerepét a fájdalmai alatt összeroskadt anyánál.

Magdolna leül oda, ahol János volt, és mintegy ölében tartja Máriát, megcsókolva sápadt arcát. Márta és Zsuzsanna egy ecetbe mártott ronggyal megtörlik halántékát és orrát, miközben rokona kezét csókolgatja, és nevén szólítja őt. Ekkor Mária kinyitja szemét, és körülnéz. A fájdalomtól szinte eszét vesztve azt mondja neki:
– Leányom, kedves leányom, ide figyelj… mondd nekem, hogy látsz engem!… A te Máriád vagyok… Ne nézz így rám!… — …s miután Mária felsóhajt, és könnyezni kezd, a jó Mária, Alfeus felesége azt mondja:
– Igen, igen, sírj csak!… Itt, velem, mint egy mamával, szegény, szent leányom – Ès amikor hallja a Szent Szüzet azt mondani: ”, Mária! Mária! Láttad?” — felsóhajt: ,,Igen, igen… de… de… leányom… ó, leányom!…” Nem talál más szavakat az öreg Mária. Csüggedten sír, amelyet a többiek visszhangoznak, azaz Márta és Mária, János anyja és Zsuzsanna.
.
LongÌnusz odamegy Jánoshoz, és halkan mond neki valamit. Utána egy lándzsát kér az egyik katonától. Figyeli az asszonyokat és Máriát, aki lassan magához tér. Mindnyájan háttal vannak a keresztnek.
.
Longínusz a keresztre feszített elé áll: tanulmányozza, majd a lándzsa mélyen behatol jobbról balra.
.
János küzd a vággyal, hogy lássa, és a rettegéssel, hogy meglátja, és egy pillanatra elfordÌtja arcát.
– Megtörtént, barátom! – mondja Longínusz, és hozzáteszi: – Jobb így. Mint egy lovag. …s csonttörés nélkül… Ő valóban Igaz volt!

* * *

Jézust leveszik a keresztről, és Mária hosszú ideig az ölében tartja, könnyeivel mosdatja, fátylával törölgeti, csókolgatja. Közeledik az este, és kérik, engedje át Fiának testét, hogy eltemethessék. János és az asszonyok is kérik ezt tőle. Végül Mária megengedi, hogy elvegyék öléből Fiát, s mÌg beburkolják egy lepelbe, kéri őket:
— Gyengéden bánjatok Vele!

Nikodémus és János a vállánál, József a lábánál emeli fel a holttestet, amelyet köpenyeikből rögtönzött hordágyon visznek a sír felé. Mária, rokonától és Magdalénától támogatva, követi őket, Mártával, Máriával, Zebedeus feleségével és Zsuzsannával együtt, akik összeszedték a szögeket, a harapófogót, a töviskoronát, a szivacsot és a nádszálat, s utánuk viszik.

* * *

Az asszonyok vigasztalják a sírnál Máriát, majd visszakísérik őt az utolsó vacsora termébe. Vele maradnak szombaton is. Veronika elhozza neki a kendőt, amelyen látni lehet Jézus arcát. Ez nagyon megvigasztalja Máriát. Utána Valéria értékes tömjént hoz, fűszerekkel együtt, a bebalzsamozáshoz.

> Következő rész: Láttuk őt! Jézus feltámadt!

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005