Ábrahám hite – Metropolita

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Tartalomjegyzék

<< Előző rész: A hit próbatétele, várakozás Istenre

Istenre való várakozásunk patrónusa Ábrahám, hitünk atyja.

Mit tett Isten, hogy Ábrahám várakozzon Őrá?
– Nos, Isten gyökértelenné tette őt.

Az első isteni felhívás a bibliai jelenés keretében így hangzott: ,,Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked.” (Ter 12,1). És Ábrahám – saját hazájában, Háránban, ahol már gyökeret eresztett, ahol rokonai, barátai voltak, nem messze a kaldeusi Ur városától -, hallgatott az Úr szavára.

Azután, hogy elhagyja az atyai földet, azután, hogy az Úr kiüresíti, már nincs mire támaszkodjon, kénytelen lesz az Isten szavára hallgatni. Ezáltal fog növekedni a hite, mert Ábrahám kezd egyre inkább az Isten akaratára támaszkodni, egyre inkább azt kérdezi, mi az, amit az Úr akar tőle.

Ily módon születik meg az emberiség történetében egy új jelenség – a keresztény hit jelensége. Ez a jelenség az Isten személyes felhívására és az ember egzisztenciális kiüresítésének következtében születik meg. Ábrahám gyökértelenné válásából és az általa átélt bizonytalanságból születik meg az ő hite és Istenre való ráhagyatkozása, ezáltal születik és érlelődik a hitből élő ember. A mi hitre való születésünk sem lesz könnyű. Ez is próbák és nehézségek eredményeképpen jön létre, a kiüresítés eredményeként, veszélyes helyzetekben, és támasz nélkül.

Isten az ígéret és áldás Istene. Ábrahám utód, ország és különleges isteni áldás ígéretét kapta. Ez azonban nem világos ígéret volt, bizonyos homály fedte. Isten azt mondja neki: "Menj ki földedről, (…) arra a földre, amelyet mutatok majd neked." De Ábrahám ezt a földet soha nem látta meg, mert olyan szabad föld, vagy olyan, mely az ő eljövetelére várna, nincsen. Ábrahám nem tudja, milyen módon teljesedik be az isteni ígéret, de rábízza azt az ő Urára. És ebben van Ábrahám hitének nagysága. Nem világos, ködös az utód kérdése is, hiszen ő idős ember. Emberi szemszögből nézve semmi nem látszik reálisnak Isten ígéretéből. Ábrahámnak olyan valamiben kellett hinnie, ami emberileg lehetetlennek tűnt.

Minél inkább nélkülözi egy ígéret a reális jegyeket, az Úr annál többet kíván és vár el tőlünk, de annál nagyobb lesz az érdeme is a mi bízó válaszunknak. Az Ábrahámnak adott ígéret annyira valószínűtlen volt, hogy úgy kellett hinnie Istenben, mint a lehetetlen és valószínűtlen dolgok Istenében. Ez hosszú és folyamatos, hitben való növekedési folyamatot jelent majd számára. Hiszen amikor Ábrahám elér a megígért földre, akkor sem kapja meg azt, mint tulajdont. Továbbra is jövevény marad. Hitének igazi elmélyülésére azonban csak azok között a drámai körülmények között kerül sor, amikor Isten a fiát kéri tőle áldozatul, annak a feláldozását, aki a legdrágább, emberi szemszögből a legnagyobb kincs és a legnagyobb érték lehetett számára.

A helyzet hihetetlenül nehéz volt. Miért kért ilyet tőle az Isten? Ábrahámnak tehát arra kellett várnia, hogy Isten ezt a rettenetes helyzetet is megoldja valahogyan, Ábrahámnak ekkor az Istenbe vetett határtalan bizalom mellett kellett döntenie.
.
<< Marc Chagall festménye
.
Istennek ez az elvárása Ábrahámmal szemben, súlyos csapásként érte egyetlen szeretett fia iránti atyai érzéseit. Ugyanakkor erősen megrengette Ábrahám addigi hitének alapjait is. Hiszen Ábrahám addig úgy hitte, hogy ettől a fiútól fog születni számos utóda. Éppen ezért mindaz, amit Isten tőle kívánt, abszurdnak tűnhetett. Azt, akitől számos leszármazottnak kellene megszületnie, most meg kell ölnie.
.
Isten azért várt el Ábrahámtól oly sokat, mert valami rendkívülivel meg akarta ajándékozni őt, el akarta őt vezetni a ráhagyatkozás csúcsaira. Ábrahám hitének ez a próbája nem teszt volt, Isten előre látta, mit fog Ábrahám tenni. Ez mintegy provokációja volt egy fontos döntésnek, hogy ebben a sötétségben még jobban bízzon Istenben és így hitének zarándokútján elôbbre lépjen. A legnehezebb helyzetek azért
különösen jelentősek, mert mélységes döntéseket követelnek meg. A hit a döntések által fejlődik, amikor a ,,hit engedelmességével” az ember Istennek adja önmagát.

Így lesz ez a te életedben is, mivel Isten irántad való szeretetében nemegyszer nehéz helyzetek elé akar majd állítani. Megengedi, vagy Ő maga rendezi úgy, hogy bizonyos helyzetek igen kedvezőtlenek, nehezek lesznek számodra; valamit képtelen leszel magad megoldani azért, hogy kezdj várakozni az Ő eljövetelére és vágyakozz Őrá. Ez akadályozza meg, hogy vallási életed tespedtségben maradjon. A hit próbája, mellyel találkozol, választásra kényszerít – vagy nem válaszolsz Isten elvárására, és a hitben kezdesz visszafelé haladni, vagy Ábrahámhoz hasonlóan eldöntöd, hogy követed Őt, a ráhagyatkozás sötétségében és ekkor növekedni fog benned a hit, növekszik benned Krisztus és az Ő megváltása iránti éhséged, a kegyelem éhsége. A Szentlélek is ennek az éhségnek mértéke szerint tud majd leszállni a szívedbe.

>> következik: A hit próbái Mária életében