Register
A password will be e-mailed to you.

Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék
< Előző rész: Anyám nagyon levert

Jeruzsálembe való diadalmas bevonulása előtt Jézus előre küldi anyját és az asszonyokat:
– Íme, közel van a város. Azt tanácsolom, menjetek előre, biztonságban, és lépjetek be a városba! Rogel forrásánál vannak a pásztorok és a leghűségesebb tanítványok. Ők lesznek a ti védő kíséretetek.
– Fiam… és egyedül mész? Nem maradhatok közeledben? – kérdi Mária, felemelve szomorú arcát kedves Fiára.
– Arra kérlek, maradj rejtve! Mint a galamb a sziklahasadékban. Jelenlétednél jobban szükségem van imádra, kedves Mamám!
– Ha így van, Fiam, mi imádkozunk. Mindnyájan. Érted.
 
Jézus kijelöl egy házat Anyja számára, ahonnan láthatja majd diadalmas bevonulását Jeruzsálembe.
– Menjetek! Béke veletek! Isten veled, Mama! Béke veled! Isten veletek! – Mondja Jézus, és megcsókolja, elbúcsúzik tőle. A nőtanítványok engedelmesen elmennek.
A diadalmas bevonulás közben Péter észreveszi Máriát:
– Anyád! – kiáltja, s egy sarokházra mutat. Jézus felnéz, és rámosolyog Anyjára, aki ott áll a hűséges asszonyok között.

                                                          * * *

  Jézus diadalmas bevonulása alatt Annalia, aki kérte Jézust, hogy vegye el életét az Ő halála előtt, ekkor örömében felkiált, és meghal.

                                                          * * *

Éjszaka Jézus, Máriával együtt, elmegy Annalia anyjához, aki búslakodik leánya hirtelen halála miatt, és megvigasztalja őt:
– Isten annyira szerette őt, hogy békét akart adni neki… Gondolj örvendetes halálára… A liliomok! Ők lesznek azok jelképei, akik úgy szeretnek engem, amint anyám szerette Istent. Az isteni Király fehér virágágyai… Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, mégha meghal is, él, és igazán mondom neked, hogy nem hal meg mindörökké. Leányod él. Örökké él, mert hitt az Életben. Az én halálom az ő számára a teljes Élet lesz. Megismerte az örömöt, hogy bennem élt, mielőtt megismerte volna a fájdalmat, hogy látnia kelljen engem, megfosztva életemtől.

                                                           * * *

Nagyszerdán délelőtt a nőtanítványok Jézus mellett vannak, amikor Mannaen ajánlatára néhány órára visszavonul tanítványaival együtt pihenni, a jeruzsálemi királyi kertbe. Miután Jézus kissé kipihente magát, kijelenti:
– És most menjünk a nőtanítványokhoz!
– Ne menj te! Majd én hívom őket – mondja Anyja.
Mária elmegy, és visszatér az asszonyokkal, akik olyan könnyedén járnak, mintha súlytalanná váltak volna. Az asszonyok ételeket hoznak Jézusnak, aki étkezés közben beszélget velük.
 
A nőtanítványok nem beszélnek sokat. Nézik Jézust, miközben Ő eszik. Szemükben szeretet és aggódás látszik. Elíza hirtelen sírni kezd, és mentegetve magát, mondja:
– Nem tudom. Szívem tele van szomorúsággal…
– Mindnyájunké. Még Klaudiáé is, palotájában – mondja Valéria, aki egyedül van jelen a római nőtanítványok közül.
– Szeretném, ha már pünkösd lenne – suttogja Szalóme.
– Én inkább szeretném megállítani az időt ebben az órában – mondja Mária Magdolna.
– Önző lennél, Mária – válaszolja neki Jézus.
– Miért, Mester?
– Mert csak önmagad számára akarnád megváltásod örömét. Az emberek ezrei és milliói várnak erre az órára, vagy akiket ez az óra fog megváltani.
– Igaz. Nem gondoltam rá… – lehajtja fejét, ajkát harapdálva, hogy ne lássák a könnyeket szemében, és ajkának remegését. De legyőzve magát, megjegyzi: – Ha eljössz holnap, felöltheted ruháidat, amelyeket
megtisztítottam. Frissek és tiszták, méltók a húsvéti vacsorához.

– Eljövök… Nincs más mondanivalótok számomra? Némák vagytok és szomorúak. Nem vagyok többé Jézus?… és bátorítólag rájuk mosolyog.
– Ó, az vagy! De oly nagy vagy ezekben a napokban, hogy én többé nem tudok úgy nézni rád, mint amikor kisgyermekként a karomban hordoztalak! – kiált fel Mária, Alfeus felesége.
– És én, mint az egyszerű rabbira, aki belépett konyhámba, keresve Jánost és Jakabot — mondja Szalóme.
– Én mindig ilyennek ismertelek téged: Lelkem Királyának! — mondja Mária Magdolna.

És Johanna, a szelíd és kedves:
– Én is: isteninek, az álomtól fogva, amelyben megjelentél nekem, amikor haldokoltam, hogy visszahívjál az Életbe.
– Uram, te mindent adtál nekünk, mindent! – sóhajt fel Elíza, összeszedve magát.
– És ti mindent nekem adtatok – válaszolja Jézus.
– Nagyon keveset! – mondják mindnyájan.
– Nem szűnik meg az adakozás ez után az óra után. Csak akkor szűnik majd meg, amikor velem lesztek Országomban. Hűséges nőtanítványaim. Nem fogtok mellettem ülni tizenkét trónuson, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött, de az angyalokkal együtt hozsannát fogtok énekelni, dicsôítő kórust alkotva Anyám körül, és akkor, mint most, Krisztus szíve örömét találja szemléléstekben.
– Én fiatal vagyok. Hosszú az idő, mire eljutok országodba. Boldog Annalia! – mondja Zsuzsanna.
– Én öreg vagyok, és boldog vagyok ezért. Remélem, közel van halálom – mondja Elíza.
– Nekem fiaim vannak… Szeretném szolgálni öket, Istennek eme szolgáit! – sóhajt fel Mária, Alfeus felesége.
– Ne feledkezzél meg rólunk, Urunk! – mondja Magdolna visszafojtott aggodalmában, de halkan, nehogy felébressze az alvó apostolokat.
– Nem feledkezem meg rólatok. Eljövök. Te, Johanna, tudod, hogy én akkor is el tudok jönni, ha nagyon messze vagyok… A többieknek is hinniük kell ebben. És hagyok nektek egy dolgot… egy titkot (az Oltáriszentséget) , ami bennetek tart engem és titeket énbennem, míg ismét egyesülök veletek Isten Országában. Most menjetek! Azt mondjátok majd, hogy keveset mondtam nektek, és szinte felesleges volt ily kevésért ide hívni titeket. De vágyakoztam arra, hogy olyan szívek legyenek körülöttem, akik számítgatás nélkül szeretnek engem. Engem, Jézust. Nem Izraelnek a jövőben megálmodott Királyát. Menjetek! És legyetek még egyszer áldottak! A többiek is. Akik nincsenek itt, de akik szeretettel gondolnak rám: Anna, Mirta, Anasztázika, Noémi, a távoli Szintika, és Fotinaj, és Aglae és Sára, Marcella, Fülöp leányai, Jaírus Mirjamja, a szüzek, a megváltottak, a jegyesek, az anyák, akik hozzám jöttek, akik nővéreimmé és anyáimmá váltak, ó, sokkal jobban, mint a legjobb férfiak!… Mindnyájan, mindnyájan! Megáldok mindenkit. A kegyelem már kezd leszállni, a kegyelem és a bocsánat, az asszonyokra, ez által az áldásom által. Menjetek!… –

Elbocsátja őket, magánál tartva Anyját:
– Este előtt Lázár palotájában leszek. Szükségem van rá, hogy még lássalak téged. És velem lesz János. Nem akarok mást, csak téged, Anyám, és a többi Máriákat, Mártát és Zsuzsannát. Oly fáradt vagyok…
– Igen, csak mi leszünk ott. Isten veled, Fiam!…
– Megcsókolják egymást. Elválnak… Mária lassan megy el. Megfordul, mielőtt kilépne. Utána megfordul, mielőtt átmenne a kis hídon. Megint megfordul, míg láthatja Jézust… Úgy tűnik, nem tud eltávolodni tőle.

>> Következő rész: Még rájuk tud mosolyogni

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.