A hit próbái Mária életében

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Tartalomjegyzék

Az Egyház a világi naptári évet Szűz Máriának, Isten Anyjának szentelt nappal kezdi meg. Az Újév első napja annak az alakját állítja elénk "aki a hit zarándokútját járta" (A II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az Egyházról n. 58.).
.
Mária életében napról napra valósággá vált az áldás, melyet Szent Erzsébet mondott: ,,És boldog vagy te, aki hittél…" (Lk 1,45). Az Egyház Máriában látja hitünk legtökéletesebb mintáját.
.
Szűz Mária a ,,hit zarándokútján” megelőz bennünket, ellőttünk jár. Előkészítve a mi lépéseinket, hitünk útján egészen közel van hozzánk. A zsinati gondolat az Istenanyát a legmagasabb helyre állítja, de ugyanakkor hozzánk a legközelebb. Úgy is mondhatnánk, hogy megsértjük az Istenanyát, ha csupán az Ő dicsőségéről és kiválasztottságáról szólunk, távolságot teremtve ezáltal Közte és közöttünk. Túl sok szó esik az Ő méltóságáról és túl kevés arról, hogy a Krisztus-központúság értelmében Ő a mi utunk. Mária a mi utunk abban az értelemben, hogy előttünk jár és mutatja nekünk a hit útját azáltal, hogy mindazt, ami bennünket ér, Ő már átélte egykor. Az Ő életére tekintve meg kell találnunk a válaszokat saját problémáinkra.

Amikor csupán az Istenanya méltóságáról és kiválasztottságáról beszélünk, úgy viselkedünk Vele szemben, ahogyan nem egyszer a hagiografusok (szentek életrajzírói) tesznek a szentekkel. Valaki azt mondta, hogy a szentek nem üldözőiktől szenvedtek a legtöbbet, hanem az életrajzíróktól, akik eltüntetve az életükből minden emberi aspektust, cukorfigurákká alakították át őket, olyanokká, akikből hiányzik minden élet. Nem elég tisztelni Máriát, hódolni előtte, megkoronázni Őt. Ezek úgynevezett "gazdag eszközök", melyeket Ő életében soha nem használt. Máriát szeretni azt jelenti, hogy utánozzuk, követjük Őt, mert Ő az, aki előttünk jár, aki számunkra a hit példája.

Ha az Isten keresztülhúzza a terveinket és más úton vezet minket, mint amit mi elképzeltünk, így cselekedett az Istenanya életében is. Neki is más elképzelése volt a saját életszentségéről, a maga útjáról, missziójáról. Ő, aki lemondott az anyaságról, hihetetlen anyaságra kapott elhívatást. Ez az elhívás az Ő összes tervét keresztülhúzta. Mária, amikor kimondta az "Igen"-jét az angyali üdvözlet pillanatában, nem látta teljességében, hogy mibe is egyezik bele. De ez nem csökkentette beleegyezésének értékét, melyet később egész élete folyamán, szüntelen ,,igen”-jeivel megerősített. Isten annyira szerette Máriát, hogy épp ilyen nagyon kemény bánásmódot választott számára. Tudjuk, hogy Ő így bánik a barátaival. Ez a legjobb módszer, mely által az ember az Isten Fiának képmására formálódhat.

Figyeljük meg, hogyan formálta Isten Mária hitét, milyen "szélviharok" zúgtak át életén és milyen nehezek voltak próbatételei. Mindjárt az első "fiat" után, amikor az angyal hírül adta, hogy Isten Fiát foganja és szüli meg, kiderül, hogy erről Szent József semmit sem tud. Ez volt az első tragédiája ennek a két embernek. Mária és József nem tudják, mit tegyenek és ettől nagyon szenvednek. Józsefnek megrázó élményt jelenthetett, amikor megtudta, hogy Mária áldott állapotban van, és ez Máriának is gyötrődést okozott. Pedig Istennek nem lett volna nehéz felvilágosítani Józsefet, hogy miről is van szó. Ez alatt az idő alatt Máriának kétségtelen, szüntelenül fel kellett tennie a kérdést: mit kell tennem – így számára ez egy sötétséggel teli, nehéz életszakasz volt.

A hit nem oszlatja el a sötétséget, épp ellenkezőleg: előfeltétele annak. Ebben rejlik a hit értelme. Az Istenanya hitben élve egyben nagy sötétségben is élt, ki volt téve a hit próbáinak, nemegyszer rendkívül nehezeknek. Ilyen próba volt az Úr Jézus születése Betlehemben. A gyermek születésének momentuma és helye érzékeny pont minden anya életében. Az anya a gyermekét tisztességes, emberi körülmények között szeretné világra hozni és ez alapvető joga. Vajon Mária nem vágyott erre? Mégsem adatott meg Neki. Amennyiben Jézusnak Betlehemben kellett megszületnie, nem lett volna vajon egyszerűbb, ha József egyszerűen megtudta volna ezt? Hiszen álmában megkapta az irányítást, nem kaphatott volna arról is egy másik útmutatást: Menj Betlehembe, mert ott születik meg a Gyermek? Isten azonban másképp határoz.

A Gyermek Betlehemben fog megszületni, egy sajátos helyzetben a népszámlálás következtében. Ennek a helyzetnek köszönhetően Jézus olyan körülmények között születik, ahol nincs semmilyen biztonság. Az idegenek tömege miatt nehéz bármiféle helyet találni, s oly könnyű a bizonytalanság és félelem kísértésébe esni ilyen helyzetben. A hitnek egy ilyen nehéz próbája közepette kellett megszületnie a Gyermeknek. Az angyal csak az Angyali üdvözletkor jött el Máriához, később nem kapott semmi más utasítást, nem volt más küldetés, vagy szózat. Jézus születésekor az angyalok csak a nyájukat őrző pásztoroknak jelentek meg, de nem Máriának. És röviddel ezután, a Három Királyok megjelenésekor egy újabb "földrengés" – Heródes üldözése. Ez a hitnek egy újabb nehéz próbája volt, amikor felvetődhetett volna a kérdés: Miért hallgat Isten, miért nem lép közbe Fia védelmében? Miért kelti azt a látszatot, mintha tehetetlen lenne a kegyetlen Heródessel szemben? És ekkor el is kellett menekülni egy ismeretlen országba, ahol egyáltalán nem volt semmiféle emberi támaszuk.

Mária, hitének következő, nagyon nehéz hit próbáját élte át, amikor a tizenkét éves Jézus a templomban maradt anélkül, hogy előre közölte volna ezt Szüleivel. Az Evangélium elbeszéli, hogy ők nem értették meg Jézus szavait, melyeket ekkor nekik mondott, Mária csak megőrizte azokat szívében. Így Mária élete továbbra is sötétségben folytatódott. Miért nem akart Jézus Máriának semmit megmagyarázni? Neki, az Istenanyának meg kellett tanulnia az eseményekből olvasni, meg kellett tanulnia az események lelkiségét. Isten semmiben sem könnyítette meg helyzetét az életében, folyton minden nehéz volt.

Az angyali üdvözlet "igen"-je örömtelinek és könnyűnek látszik az utolsó, a kereszt alatt elhangzott "igen"-hez képest. A lelki életben magasan álló ember rendszerint képes felajánlani és feláldozni önmagát. Sokkal nehezebb elfogadni a hozzánk közel állók szenvedését, azokét, akiket nagyon szeretünk. Mária a kereszt alatt állva kétszeresen is kimondja az "igen"-t – történjen meg velünk – Vele és velem. Ha az én szeretett Fiamnak szenvednie és kínoztatnia kell, akkor legyen úgy. Ez a beleegyezés volt a legnagyobb áldozat. Mária kereszt alatt elhangzott "fiat"-jának következménye, hogy az Egyház Anyjává és mindannyiunk Anyjává vált. Szűz Mária lelki anyaságának forrása ebben a legnehezebb "igen"-ben rejlik. Ha összetör, vagy nyomaszt valami, gondolj arra, hogy ily módon közel vagy hozzá, akinek az élete oly nehéz volt. Isten rendkívüli módon és kivételesen szerette Máriát, mégis az életében annyi a szenvedés. Isten így bánik a barátaival.
.
Sajátos formája ez Isten szeretetének és bizalmának, amikor azt akarja, hogy ne kívánjuk felénk irányuló érzelmeinek kifejezését, s így Ő szabad maradhasson. Képzeljünk el egy ideális házaspárt, ahol a férjet nagyon elfoglal valamilyen munka. A felesége, aki nagyon szereti őt, semmivel sem akarja őt megzavarni, hanem maga találja meg azokat az anyagokat, melyekre szüksége van, úgy segítve őt, amint csak képes arra. Nem gondol másra, csak a férjére. Ez az ideális szerelem, amikor az ember a másikra gondolva képes lemondani önmagáról, sőt azt sem igényli, hogy vele foglalkozzanak. Nagyon nehéz így szeretni! Mégis ilyen szeretet várt el Krisztus az ő Édesanyjától.

Erről szól az Evangélium abban a jelenetben, amelyben nem jött létre a találkozás Jézus és Mária, valamint a legközelebbi rokonok között. Azt mondták Neki: "Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled" (Mt 12,47). Jézus úgy bánt az Édesanyjával, ahogyan csak nagyon szeretett személlyel lehet, aki iránt a legnagyobb bizalommal volt. Képes volt visszautasítani Őt: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" (Mt 12,48). Látszólag úgy néz ki, mintha Krisztus nagyon kemény lett volna az Édesanyjával, pedig ez az Ő hitének próbája volt, az Isten iránti tökéletes önátadás próbája.

Mária számára ez a kemény bánásmód világos kifejezése volt a Fia iránta való bizalmának. Mária tudta, hogy Krisztus számít rá és nem igényelte, hogy Vele foglalkozzanak. Mária soha sem akadályozta meg Jézust apostoli missziójában, így adva tanújelét a Fia iránti legmagasabb, érdek nélküli szeretetének. Ha időnként ilyen keménynek mutatkozik veled szemben Isten, akkor ez azt jelenti, hogy nagyon szeret téged, hogy bízik benned, hogy nem csalod meg és nem hagyod el Őt. Krisztus folyton kiüresítette az Édesanyját, Ő pedig mindig "igen"-nel válaszolt Neki és egyre inkább hasonlított Fia isteni képmásához.

Lehet-e az ilyen életet nehéznek tartani? Igen is, meg nem is. Ez az ambivalencia onnan ered, hogy annak, aki szereti Istent és egyesül Vele, a kiüresítés boldogsággá és örömmé válik, mert alkalom lesz Isten iránti szeretetének és az Iránta való hűségének kifejezésére.

Amikor nehéz és lesújtó perceket élsz át, és Ő mégis hallgatni fog, emlékezz arra, hogy a csend az Ő beszédének csupán másfajta megnyilvánulása, és távolléte is csak más formája a Jelenlétének, mellyel folyton átölel téged. Jézus hallgatása vagy távolléte mindig látszat csupán. Avilai nagy Szent Teréznek is azt mondta: "Amikor úgy érezted, hogy egyedül maradtál, akkor voltam a legközelebb hozzád." Épp amikor nagyon magányos vagy, amikor minden nagyon nehéz számodra, amikor valamilyen kiüresítést élsz meg, akkor van Ő a legközelebb hozzád. Mégsem ad semmilyen jelet, mert azt szeretné, hogy még inkább hagyatkozz Őrá. Az ilyen hallgatás és az ilyen látszólagos távollét nagy kockázat az Ő számára. Ilyenkor egyesek elhagyják Őt. Volt, hogy a hallgatók sokasága hagyta ott Jézust, mert úgy érezték, hogy túl sokat követelt tőlük. A hitpróbák következtében azóta is sokan elhagyják Jézust. Egyesek az Isten iránti bizalomban megerősödve kerülnek ki a hit próbájából, mások elhagyják Őt.

Mária alakja az Ő igen nehéz hitpróbáinak fényében nekünk lelkiismeret-furdalást jelenthet. Hiszen az Ő életében mindegyik hitpróba a ráhagyatkozás elmélyülésével végződött. Ő, annyi megpróbáltatás között, melyeken keresztülment, soha nem okozott csalódást Istennek. Benne nem volt eltérés a minta, és annak megvalósítása között. Isten elképzelése Mária életében tökéletesen magvalósult, így vált Isten remekművévé, a legtökéletesebb megtestesülésévé Isten terveinek. Mi ellenben folyton diszharmóniát teremtünk a hit és az élet között, cselekedeteink és szavaink között, az elképzelés és annak megvalósulása között. A hit próbái következtében vagy visszafejlődünk, vagy egyenesen elhagyjuk Istent. Ebben az értelemben Mária lelkiismeret-furdalást kelt bennünk.

Máriát, aki számunkra a ráhagyatkozás mintája, az Elfogadás Anyjának, a Bizalom Anyjának nevezhetjük, mivel Ő folyamatosan azt tudta mondani Istennek: legyen meg a Te akaratod. Az emberi történelem legfontosabb eseménye az éjszaka sötétjében a Getszemáni kertben történt. Ez az esemény Krisztus "igen"-je volt, melyet az Atyának mondott. A te életednek is akkor történnek a legfontosabb eseményei, amikor Máriát követve a beleegyezés útját választod. Nála a beleegyezés egész életén végighúzódott, hasonlóan kell lennie ennek a te életedben is. Életed szüntelen "Angyali üdvözletek" sorából épül fel, melyek a kegyelem kihívásai és a hit próbái. Az idő Isten jelenléte, ezért felbecsülhetetlen érték. A jelen pillanat nekünk címzett felhívás, és a hit próbája, Isten részéről pedig reménykedés – "vajon "igen"-nel válaszolsz-e Nekem?" Ehhez az "igen"-hez vezet a hitben való életünk. A kereszténység lényege épp ez, hogy folytonosan ezt válaszoljuk Istennek: "legyen meg a Te akaratod". Az Istenanya szüntelenül ezeket a szavakat ismételte Istennek – lehet-e ennél jobban szeretni?

Mária kegyelemmel teljes volt, ugyanakkor folyton növekedett a kegyelemben. A hűség és ráhagyatkozás következtében ez a kivételes emberi lélek mintegy olyan edénnyé vált, mely annak ellenére, hogy tele van kegyelemmel, képes volt szüntelenül még többet befogadni. Nem paradoxon ez? Isten folytonosan tágította Szűz Mária szívét, minden egyes hitpróba, Mária minden egyes ,,igen”-je hozzájárult a kegyelemben való növekedéséhez. Szűz Mária nagyon is hétköznapi, és szürke életét ez a szüntelen ,,fiat” szentelte meg.

A távolság Mária között és mi köztünk mindig a mi hibánkból ered, mi tesszük Őt elérhetetlenné és távolivá. Valójában ez a távolság szüli középszerűségünket, átlagosságunkat, kompromisszumainkat és félelmünket attól, hogy a kegyelmet a végsőkig kövessük. Kényelmesebb azt mondani: Ő Szeplőtlenül fogantatott, Isten anyja volt, Ő más volt. Én nem tudom követni Őt. De ez csak kifogás, és sorompó a kegyelem hívásával szemben, mely szüntelenül arra ösztönöz, hogy járjunk az Ő nyomdokain.
.
Feltehetjük a kérdést, miért olyan fontos Jézusnak, hogy Mária nyomdokait kövessük, hogy Mária útján jussunk el Hozzá. Erre a kérdésre az egyik válasz az Istenanya radikalizmusa, amellyel Ő Istennek adta át önmagát, s amely lehetővé teszi, hogy Isten odaadja magát az embernek. Jézus Máriát rendkívüli, különös módon szerette. Egyetlen teremtményt sem szeretett annyira, mint Őt, és ez azért volt így, mert Mária mindent Neki tudott adni. Mária, aki a szüzességet választotta, nem csupán a tisztaság megőrzésével realizálta azt, hanem a szeretetből eredő, Isten iránti teljes önátadással is – mert ebben rejlik a Mária által megvalósított evangéliumi szüzesség titka. Az evangéliumi szüzességben a tiszta életet azért akarja valaki, hogy tökéletesen átadhassa magát Istennek, és Neki élhessen. Ő, aki már létezésének első pillanatától, akaratának és szerelmének teljes erejével ragaszkodott az Örök Igéhez, a szüzesség ideálját legmagasabb fokon valósította meg. Mária, aki fenntartás nélkül, tökéletesen átadta magát Istennek, előbb jegyesévé, később az Ige Anyjává vált.

Isten olyan mértékben adja magát a léleknek, amilyen mértékben az Neki adja önmagát. Milyen mértékben adhatta magát az Ige Szűz Máriának, ha Mária ilyen tökéletesen ajándékká vált az Ő számára? Mária annak a léleknek a típusa, akit Jézus a tökéletes önátadásáért szeretett meg. Jézus azért akarja, hogy a Máriás úton haladjunk, mivel azt kívánja, hogy mi is annak a léleknek a mintájára alakuljunk, akit Ő a tökéletes önátadása miatt szeret. Jézus forró vágya, hogy Máriához hasonló lelkeket találjon, akik Őt a végsőkig követik, hogy kiáraszthassa rájuk szeretetének és kegyelmének áradatát. Jézus vágya, hogy ilyen lelkeket találjon, s az ez iránti ,,éhsége” folyton kielégítetlen marad. Azért hív téged a Máriás útra, hogy megmutathassa irántad érzett vágyakozásának határtalanságát.

Ha Szűz Máriát követed, s egyre jobban hasonulsz Hozzá, akkor Jézus – önátadásod mértéke szerint – azzal a szeretettel fog szeretni téged, mellyel Máriát szerette. Mária, aki önmagát az Istennek végsőkig átadó lélek típusát jeleníti meg, számodra felhívás a radikális hit ideáljának megvalósítására.

>> Következő rész: Az élet viharai

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

13 hozzászólás

Válaszolj ibolya Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005