Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. - Tartalomjegyzék

<< előző rész: Por és hamu

A humor ,,erénye” a szenteknél időnként a hősiesség olyan fokát érte el, hogy annak a fénye bevilágította a nagy szenvedéseket, sőt a halált is. Morus Tamás szent, de akárcsak mi, mégis csak ember volt, aki ismerte az ember pszichofizikumában születő félelmet, melytől senki sem mentes, nem volt mentes ettől maga a Megváltó sem. Morus Tamás is bizonyára félt a kilátásba helyezett tortúrától és felnégyeléstől. Később a kínvallatást lefejezésre változtatták meg.
.
Mielőtt felment volna az állványzatra, fia zokogva ment oda hozzá és áldását kérte. Nehezen elviselhető, komoly volt a légkör. A humor vallásos módszerére volt szükség. Morus Tamás ekkor így szólt a kivégzést irányító katonatiszthez, aki szintén halálosan komoly volt: "Kérlek, Főhadnagy Úr, segíts nekem felmenni a vérpadra, visszafelé már magam is elboldogulok." Saját halálát ilyen humorral mosolyogta meg.
.  
VIII. Henrik király megtiltotta Morus Tamásnak, hogy beszéljen - nyilvánvaló, mit megtehet az emberekkel valaki, akit humorérzéke még saját halála pillanatában sem hagy el. Miféle erő ez, hiszen még a Sátán is fél az autentikus vallásos humorérzéktől, hát még egy VIII.Henrik. Nem hangzott el egy szó sem, az elitélt letérdelt, röviden imádkozott, majd a hóhérhoz fordult és tökéletes derűvel azt mondta: "Szedd össze a bátorságod és tedd a dolgod. Az én nyakam rövid, igyekezz, nehogy ferdén vágj, s elveszítsd a jó híredet!" 

Ezek voltak Morus Tamás utolsó szavai. Önmagán is tudott viccelődni, képes volt magát és saját dolgait, még a halálát is az abszurditás szemszögébôl látni. Hiszen Istenre tekintve, Aki az egyetlen valóság, melyért érdemes élni, vele szembesülve a saját halálunk sem fontos. Valóban gyermeki léleknek kellett lennie és
erősen fognia az Atya kezét, hogy saját halálát is kinevethesse. Olyan valaki tette ezt, aki előzőleg gyakran imádkozott a keresztény humorérzékért:
.
Adj nekem olyan lelket,
melytől idegen az unalom,
mely nem ismeri a zúgolódást, bánkódást,
panaszkodást,
és ne engedd, hogy túl sokat forgolódjak
akörül az uralkodó valaki körül, akit
"én"-nek neveznek.
Uram, adj nekem humorérzéket,
s a kegyelmet, hogy értsem a humort,
hogy életemben megismerjek egy kis boldogságot,
és másokat is megajándékozhassak azzal.
Ámen.
.
>> következik: A hit próbatétele - Várakozás Istenre

1. Por és hamu
2. A humor “erénye” a hit szolgálatában
3. A hit próbatétele - várakozás Istenre
4. Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén.
   Elmélkedések a Hitről
5. Kornis Mihály - Cseh Tamás: József

Egy koreai kislányt 2009 áprilisában Jézus látomásban levitt a Pokolba. Azt a megbízást adta neki, hogy fesse le, amit látott. Festményeiből kiállítás lett.

< Bevezető
Halála előtt Szent Rita 15 éven át viselte homlokán Krisztus töviskoronájának egyik sebét. Erre emlékezve, megdicsőülésének ünnepe (május 22) előtt 15 napon át elmélkedünk életének egy-egy kiemelkedő eseményéről. Először magunk elé állítjuk erényeit, majd példáját követve igyekszünk azokat a magunk mindennapi életében megvalósítani. Az elmélkedést ájtatosságok és imák fejezik be.
1. csütörtök
Miért tiszteljük a szenteket?Miért […]

Ő a reménytelen ügyek védőszentje, feleség és anya volt, mielőtt szerzetes lett, ismeri az emberi lét minden örvényét. A nagykilenced első napja idén: február 2.

Helyszín: Szent Benedek Iskolaközpont, Időpont: február 2 csütörtök, 18.

Szűz Mária sürgetően kér benneteket, hogy tartsatok imanapot és haladéktalanul készüljetek a Nagy Figyelmeztetésre! Az üzenet 2012. január 30-án hétfőn, hajnali 1 órakor érkezett.

Szeretjük áldani Jézus Nevét!

“Az a feladatunk, hogy buzdítsuk a lanyhákat és lelket öntsünk a csüggedőkbe.”

Az 1978-as születésű Fejéregyházi Tamás atya hivatásának története a II kerületi Városmajortól a Krisztus Légiójáig. Tamás atyát december 12-én szentelték pappá.

Minél több időt tölt valaki a Facebookon mások mosolygós képeit nézegetve, annál inkább úgy véli: boldogtalanabb az ismerőseinél.

2012. február 12-19. - MOTTÓ: „Vágyni arra, ami a miénk!”