Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Tartalomjegyzék

<< előző rész: Por és hamu

A humor ,,erénye” a szenteknél időnként a hősiesség olyan fokát érte el, hogy annak a fénye bevilágította a nagy szenvedéseket, sőt a halált is. Morus Tamás szent, de akárcsak mi, mégis csak ember volt, aki ismerte az ember pszichofizikumában születő félelmet, melytől senki sem mentes, nem volt mentes ettől maga a Megváltó sem. Morus Tamás is bizonyára félt a kilátásba helyezett tortúrától és felnégyeléstől. Később a kínvallatást lefejezésre változtatták meg.
.
Mielőtt felment volna az állványzatra, fia zokogva ment oda hozzá és áldását kérte. Nehezen elviselhető, komoly volt a légkör. A humor vallásos módszerére volt szükség. Morus Tamás ekkor így szólt a kivégzést irányító katonatiszthez, aki szintén halálosan komoly volt: "Kérlek, Főhadnagy Úr, segíts nekem felmenni a vérpadra, visszafelé már magam is elboldogulok." Saját halálát ilyen humorral mosolyogta meg.
.  
VIII. Henrik király megtiltotta Morus Tamásnak, hogy beszéljen – nyilvánvaló, mit megtehet az emberekkel valaki, akit humorérzéke még saját halála pillanatában sem hagy el. Miféle erő ez, hiszen még a Sátán is fél az autentikus vallásos humorérzéktől, hát még egy VIII.Henrik. Nem hangzott el egy szó sem, az elitélt letérdelt, röviden imádkozott, majd a hóhérhoz fordult és tökéletes derűvel azt mondta: "Szedd össze a bátorságod és tedd a dolgod. Az én nyakam rövid, igyekezz, nehogy ferdén vágj, s elveszítsd a jó híredet!" 

Ezek voltak Morus Tamás utolsó szavai. Önmagán is tudott viccelődni, képes volt magát és saját dolgait, még a halálát is az abszurditás szemszögébôl látni. Hiszen Istenre tekintve, Aki az egyetlen valóság, melyért érdemes élni, vele szembesülve a saját halálunk sem fontos. Valóban gyermeki léleknek kellett lennie és
erősen fognia az Atya kezét, hogy saját halálát is kinevethesse. Olyan valaki tette ezt, aki előzőleg gyakran imádkozott a keresztény humorérzékért:
.
Adj nekem olyan lelket,
melytől idegen az unalom,
mely nem ismeri a zúgolódást, bánkódást,
panaszkodást,
és ne engedd, hogy túl sokat forgolódjak
akörül az uralkodó valaki körül, akit
"én"-nek neveznek.
Uram, adj nekem humorérzéket,
s a kegyelmet, hogy értsem a humort,
hogy életemben megismerjek egy kis boldogságot,
és másokat is megajándékozhassak azzal.
Ámen.

.
>> következik: A hit próbatétele – Várakozás Istenre

 


Kérjük, támogasd munkánkat, mert

> a metropolita.hu önfenntartó
> és semmilyen külső támogatásban NEM részesül

Ft
Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.