Szent Damien de Veuster SSCC – a Molokai leprások papja (1840-89)

Damien atya 1840 Tremeloo-ban, Belgiumban született. Önkéntesként csatlakozott a Szent Szív Kongregációhoz, mely a Hawaii-szigetekre küldte őt dolgozni. 1873-ban lett a leprás kolónia papja Molokai szigetén. 1889-ben,leprában halt meg, 49 évesen. Tanúságtevő életet élt a Molokai leprások között, és a Hansens betegség tanulmányozásával végül a gyógymódot is megtalálta. II János Pál pápa 1995-ben boldoggá, 2009 október 11-én pedig XVI. Benedek pápa szentté avatta.
.
“Szerény hely egy elmaradott térségben
Ahová soha egyetlen fontos ember be nem tette a lábát"
– írja le a szigetet Patrick Kavanagh az egyik versében.
.
Találó szavak Kalaupapa-ról, a Molokai szigetről a Hawaii szigetcsoportból, amit a 33 éves pap önkéntesen választott, hogy itt szolgálja a leprában szenvedőket – ma már Hansen kórnak nevezik – akiket karantén alá tesznek, így soha többé nem hagyhatják el a szigetet. A leprás települést a helyiek "a pokol elővárosának" hívták. Ott nem volt sem törvény, sem semmiféle rendszabály, viszont állandó ellátási problémákkal küszködtek, mert hiányos volt az orvosi kezelés és az élelem. A szenvedésnek ezt a helyét a civilizáció teljesen elhagyta. A szerencsétlen emberek egészen magukra maradtak elhagyatottságukban és betegségükben.

És idejött az a pap, akit most október 11-én Benedek pápa szentté avatott, hogy 16 évig közöttük dolgozzon – és ebből a 16 évből több, mint egy évtizedig teljesen egyedül és segítség nélkül volt ő is. Tisztította és bekötötte a sebeket, amputálta az elüszkösödött végtagokat, több mint háromszáz egyszerű otthont épített, 8 templomot és kápolnát emelt, csővezetéket fektetett le, hogy a településnek legyen firss vize – és becslések szerint – több mint 1600 halott koporsóját készítette el, megásta a sírjaikat és eltemette őket, minden külső segítség nélkül. It was only shortly before his death that help arrived in the form of Franciscan nuns, as well as some priests from his Congregation and two lay stalwarts, Joseph Dutton and James Sinnett. Csak nem sokkal halála előtt érkezett segítsége: ferences apácák, valamint néhány pap az ő Kongregációjából és két laikus testvér, Joseph Dutton és James Sinnett érkezik a szigetre. Utóbbiakat “Joseph testvérnek” és “James testvérnek” hívta Damien atya.

Egy életrajzírója Damien atyát "erős, erélyes, dinamikus férfiként írja le, akiben nagylelkű és nemes szív dobogott. Életében volt ezermester, asztalos, kőműves, pék, farmer, orvos és ápoló, nem aludt meg a tej a szájában: reggeltől késő éjjelig szüntelenül elfoglalt volt". Fáradhatatlanul közbenjárt az egyházi és állami hatóságoknál az ő szegény leprásai érdekében, úgyhogy nem volt túl népszerű, és nem látták szívesen ugyanezen hatóságok. Helyi előljárója egyszer így számol be a Rendnek róla: "a leprásai érdekében túlzott követelésekkel áll elő".
.
Szinte lehetetlen megérteni, hogyan volt képes mindarra egy ember, amit Damien atya életében véghez vitt. Pedig életének volt egy másik aspektusa is, mely kevesebb figyelmet kapott. Annak ellenére, hogy a rendkívüli igényeket támasztott önmagával szemben, a nap első óráit mindig az imádságnak és az elmélkedésnek szentelte. Állandó társa egy 15. század vallásos könyv, a "Krisztus követése" volt, amely alázatra, lemondásra és folyamatos önvizsgálatra szólít fel. Damien a könyvecske tanításait annyira komolyan vette, hogy még haldoklásakor is egy szalmamatracon aludt a földön. "Legyen ez a mi fő tudományunk" – tanácsolja a könyvecske, "Jézus Krisztus életén elmélkedni… Jézusnak sok szerelmese van mennyei királyságában, de kevesen vannak azok, akik szívesen viselik a keresztet". Damien milyen jól megtanulta a leckét… Mégis az új szentnek ezt az oldalát ritkán említik. Ez volt Damien titka.

<< Damien szobra Honoluluban, Chris atya szentmiséjén
.
Szenvedés pedig volt bőségesen az életében, testi és lelki szenvedések. Nagyon aggódott amiatt, mert nem volt sem lelki vezetője, sem rendszeres gyóntatója. Néha, amikor egy hajó Molokai közelében ment el, és pap volt a fedélzeten, Damien a parton futott a hajó mellett, és gyónását felkiabálta a fedélzeten álló papnak. Ez volt a szigetlakók lehető legközelebbi találkozása a külvilággal, amit a törvény lehetővé tett. Azzal is tisztában volt, hogy a külvilág mennyire megvetette és hogy erkölcstelenséggel vádolta őt már életében, sőt sokáig halála után is. A vádak legfőbb oka a vallási bigottság és irigység volt, valamint az a téves nézet, miszerint a leprát csak egy betegségben szenvedővel való szexuális érintkezés útján lehet elkapni. A híres író, Robert Louis Stevenson tette halhatatlanná a Damien atya szörnyűségeiről susmorgott elképzeléseket, amikor megírta a szenvedélyes "Nyílt levél Dr. Hyde-hoz" című klasszikussá vált művét.

Damien-t azonosították a leprásokkal. Pipázott, és az edényeikből evett. Elkerülhetetlen volt, hogy érintkezzen a betegséggel. Az a pillanat, amikor megtudta, hogy fertőződött, a róla készült filmek legdrámaibb pillanata. Éppen mosta a lábát a medencében. Amikor végzett az egyik lábával, és tette volna be a másikat a vízbe, hirtelen vissza kellett rántania, olyan forrónak érezte. Ekkor jött rá, hogy most már maga is leprás. Szentbeszédeiben a gyülekezetet mindig így szólította meg:"Ti, leprások" – ezután így kezdte a homíliáit: "Mi, leprások".

Hirtelen Damien atya, Molokai és a lepratelepülés a teljes ismeretlenségből világszerte ismert lett. Gandhi kijelentette, hogy kevés akkora hős született, mint ő. A Wales-i Herceg emlékművet állíttatott neki. Pár éve egy hatalmas szobor is emlékeztet rá az USA Capitol épületében. Nevét és munkásságát a világ legnagyobb újságainak első oldalain közölték le. III Leopold belga király azt kérte, hogy Damien földi maradványait hozzák vissza hazájába. továbbra is hozzák vissza szülőhazájába. XI Pius pápa tájékoztatta a királyt, hogy az Egyház szentté fogja avatni Damient. Franklin D. Roosevelt elnök személyesen gondoskodott arról, hogy egy csapatszállító hajó elszállítsa az atya testét Hawaiiról a Panama-csatornán keresztül, ahol átadta a "Mercator" nevű belga hajónak, és így hosszú utazással végül sikeresen hazaért.
.
Mégis maradt egy probléma ezzel a hatalmas népszerűséggel, és Damien végső hazatérésével: az, hogy ez ellenkezett az ő akaratával. Ő azt kérte, hogy engedjék meg neki, hogy a Feltámadás napját az ő "szeretett leprásai" között várhassa meg. És egészen biztos, hogy a leprások akarata is ez volt, akiknek sírását és könyörgéseit megírta az egyik újság, amikor szeretett "Kamiano"-jukat elvették tőlük. II János Pál pápához eljutott ennek a híre, ezért 1995-ben exhumáltatta és átadta Damien jobb kezének csontjait egy leprásokból álló küldöttségnek, hogy elhelyezzék azokat a szent szigetén, Molokai-ban.
.
Karl Rahner, a múlt század nagy teológusa többször is kijelentette, hogy az egyház feladata hirdetni legkiemelkedőbb tagjainak életszentségét, pontosan azért, mert kötelessége hirdetni az Isten kegyelmét, és azt, amit a kegyelem műve visz végbe az olyan emberek által, mint Damien. Ő, valamint az összes szentek, beleértve Máriát, a Szentek Királynőjét – minden szent személy és ügy: jelzőtáblák, melyek ujjal mutatnak túl önmagukon egyenesen Istenre, aki minden jóság és szentség forrása. Sajnos a régi mondás úgy tartja: "A bolond csak az ujjat látja!".

Október 11-én Molokai-ból közel húsz leprás állt kéz a kézben más imádkozó hívővel együtt a római Szent Péter téren, amikor kanonizálták nagy hősüket.

Molokai Szent Kamiano imádkozz értük és mindannyiunkért!

/írta: Brendan Comiskey püspök, ss.cc./