Sohasem panaszkodnak Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte << Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék << előző rész: A szomorúak vigasztalója — Uram, hol tartunk először pihenőt? — kérdi Jakab, Zebedeus fia, miközben egy szoroson haladnak át. — A galileai Betlehemben. De a meleg órák alatt azon a hegyen maradunk, amely Merala fölött magasodik. Mi, férfiak, nagyobb utat tudtunk volna megtenni, de mögöttünk jönnek a nőtanítványok, akik sohasem panaszkodnak, de akkor sem szabad őket túlságosan kifárasztanunk. — Sohasem panaszkodnak. Igaz. Mi könnyebben panaszkodunk — látja be Bertalan. — Pedig nincsenek annyira hozzászokva ehhez az élethez, mint mi… – – mondja Péter. — Talán éppen ezért végzik szívesen, — jegyzi meg Tamás. — Nem, Tamás. Szeretetből végzik szívesen. Hidd el, hogy sem Édesanyám, sem a többi háziasszony — mint Mária, Alfeus felesége, Szalomé és Zsuzsanna — nem szívesen hagyja el otthonát, hogy rója a világ útjait, és emberek közé menjen. Se Márta, se Johanna — amikor majd ő is jön — nincs fárasztó gyalogláshoz szokva, nem is szívesen tennék ezt, ha nem a szeretet sarkallná őket. Ami magdalai Máriát illeti, csak egy nagy erejű szeretet adhat neki erőt, hogy végigszenvedje ezt a gyötrelmet — mondja Jézus. — Akkor miért kényszeríted rá, ha tudod, hogy ez gyötrelem? — kérdi a Kerióti. — Nem jó ez sem neki, sem nekünk. — Csak úgy győzheti meg a világot, ha nyilvánosan megmutatja neki, hogy megváltozásához nem férhet kétség. Másképpen nem! Mária erről akarja meggyőzni a világot. A múlttól való elszakadása teljes volt. Teljes… A pihenő közben Jézus elvonul imádkozni. — Fiam az imában talál pihenést — mondja halkan Mária, amikor elvonul mellette Magdolnával, hogy csatlakozzék Jánoshoz, aki egy magaslatról a tengerben gyönyörködik. Magdolna válaszol neki: — Azt hiszem, neki nélkülözhetetlen is az elvonulás, hogy megtartsa csodálatos önuralmát, amely megvan benne, de amelyet a világ kemény próbára tesz. Tudod, Anya? Megtettem, amit mondtál. Minden éjszaka, hosszabb-rövidebb időre, elvonulok, hogy visszanyerjem nyugalmamat, amelyet sok minden megzavar. Utána sokkal erősebbnek érzem magamat. — Most csak erősnek, később boldognak is érzed majd magadat. Hidd el, Mária, hogy az örömben éppúgy, mint a fájdalomban, a békében ugyanúgy, mint a harcban, lelkünknek szüksége van arra, hogy teljesen elmerüljön az elmélkedés óceánjában, hogy újra felépítse azt, amit a világ és az események lerombolnak, és új erőt nyerjünk a mind magasabbra jutáshoz. Izraelben mi túlságosan is a szóbeli imádságot használjuk . Azt nem akarom ugyan mondani, hogy ez haszontalan és Isten megveti. Azt azonban mondom, hogy mindig sokkal hasznosabb a lélek számára a szellemi fölemelkedés Istenhez, az elmélkedés. Ebben az Ő isteni tökéletességét és a magunk nyomorúságát szemlélve, vagy sok szegény lélekét — de nem azért, hogy őket bírálgassuk, hanem hogy szánjuk és megértsük őket, és kimutatva hálánkat az Úrnak, aki segített nekünk a bűn elkerülésében, vagy megbocsátott, hogy ne hagyjon minket elesve, végül eljutunk oda, hogy valóban imádkozunk, vagyis szeretünk. Mert az imádkozásnak, hogy valóban az legyen, szeretetnek kell lennie. Különben csak az ajkak folytonos mozgatása, amelyből hiányzik a lélek. — De szabad-e Istenhez szólani akkor, amikor az ajkunk még piszkos a sok közönséges szótól? Én, elmélyedésem óráiban, — amelyet úgy végzek, ahogyan te tanítottad nekem, te, kedves apostolom, — erőszakkal megtiltom a szívemnek, amely ezt szeretné mondani Istennek: ,,Szeretlek téged”! — Neee! Miért? — Mert úgy érzem, szentségsértő áldozat, amikor szívemet kínálom fel neki… — Ne tedd ezt, leányom! Ne tégy így. A te szívedet, legelőször is, újra megszentelte a Fiú bocsánata, és az Atya csak ezt a bocsánatot látja. De ha Jézus még nem is bocsátott volna meg neked, te pedig egy emberektől nem ismert, magányos helyen — amely ugyanúgy lehet testi vagy erkölcsi — így kiáltanál Istenhez: ,,Szeretlek téged! Atyám, bocsásd meg nyomorult tetteimet, mert szívből sajnálom, hogy azokat elkövettem, a neked okozott fájdalom miatt”, hidd el, Mária, hogy maga az Atyaisten oldozna fel téged, és kedves lenne neki szeretet-kiáltásod. Add át magadat, engedd át magadat a szeretetnek! Ne tiltsd el erőszakkal! Inkább hagyd, hogy oly erőssé váljék, mint a perzselő tűz. A tűz minden anyagi dolgot elpusztít, de nem pusztítja el a levegőnek egyetlen részecskéjét sem. Mert a levegő testetlen. Megtisztítja viszont az apró szennyeződésektől, amelyek a szelek révén jutnak bele, és még könnyebbé teszi. Így tesz a szeretet is a lélekkel. Gyorsabban elemészti az ember fizikai részét, ha Isten megengedi, de nem pusztítja el a lelket. Sőt, növeli az életerőt, és tisztává és serénnyé teszi a lelket, hogy föl tudjon emelkedni Istenhez. Látod ott Jánost? Igazán gyermek. De ugyanakkor sas is. Az összes apostol között ő a legerősebb. Mert megértette az erősség, a lelki kialakulás titkát: a szerető elmélkedést. — Csakhogy ő tiszta. Én… Ő gyermek. Én… — Akkor a Zelótát nézd! Ő nem gyermek. Élt, küzdött, gyűlölt. Ezt őszintén be is vallja. De megtanult elmélkedni. És, hidd el, ő is magasra jutott. Látod? Ők ketten keresik egymást. Mivel egyformának érzik magukat. Elérték ugyanazt a tökéletes lelki életkort, és ugyanazzal az eszközzel: az elmélkedő imádsággal. Ezáltal lett a gyermek férfias a lelkében, és ezáltal lett a már idős és megfáradt ember újra férfias erejű. És tudod-e, hogy van még valaki, aki bár nem apostol, mégis nagyon előre jut majd, sőt máris nagyon előre jutott, mert természetébôl kifolyólag nagy hajlama van az elmélkedésre, s ez benne, amióta Jézus barátja, lelki szükségletté vált: a fivéred. — Lázárom?… Ó, Anya! Mondd meg nekem te, aki annyi mindent tudsz, hiszen Isten megmutatja neked, — hogyan bánik majd velem Lázár az első találkozáskor?… — Kitárja feléd karját, és így fog szólítani — inkább szívével, mint ajkával: — ,,szeretett húgom”. Ő már annyira átalakult Istenben, hogy csak így viselkedhet. Ne félj! Egyetlen szóval sem említi múltadat. Ó, mintha látnám őt, ott Betániában. Igen hosszúak számára a várakozás napjai. Téged vár, hogy szívére öleljen. Hogy kielégítse testvéri szeretetét. Neked csak szeretned kell őt úgy, ahogyan ő szeret téged, s így megízlelitek annak édességét, hogy egy anyaméh hordozott benneteket. >> folytatás: Engedd, hogy kövesselek! * * * Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat! Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról. Támogatás rendszeressége*Havi támogatásEgyszeri támogatásTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegEgyedi összeg* Egyedi összeg* Név* Vezetéknév Keresztnév Email* Személyes üzenet* Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket Az Ön által adományozott összeg 0 Ft NameEz a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. Δ Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!). Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005 Válaszolj Válasz elvetéseAz e-mail címed nem publikáljuk.KommentelésNév* Email cím* Weboldal Δ
