Kimosták a ruhákat – Metropolita

Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék
<< előző rész: Engedd, hogy kövesselek!

Útközben a nőtanítványok szép virágokra akadtak, s magokat gyűjtöttek ezekről, hogy otthon elültessék virágos kertjükben, és útjuk emlékéül szolgáljanak.

Szikamonban, míg Jézus és az apostolok bárkákkal elmentek valahová, az asszonyok nekiláttak a poros, átizzadt ruhák kimosásának, és utána kiteregették ezeket, hogy a tengerparton megszáradjanak a szélben és a napon. Az este közeledtével azonban összeszedték a még kissé nedves ruhákat, nehogy magukba szívják a tenger sós nedvességét. Erősen megrázták, majd minden irányban húzogatták, s végül ősszehajtogatták, hogy tulajdonosa minden ruhát szép rendben találjon.

— Máriának azonnal vigyük be a ruháit — mondja Alfeus felesége, és így fejezi be: — Nagy áldozatot vállalt tegnap és ma abban a levegőtlen, kis szobában.

Mária Magdolnának ugyanis csak egy rend ruhája volt, s azért elrejtőzve kellett maradnia, míg kimosott ruhája meg nem száradt.

Zsuzsanna megjegyzi:
— Szerencsére sohasem panaszkodik. Nem is gondoltam, hogy ilyen jó.
— És olyan alázatos, mondd ezt is, meg óvatos. Szegény lányom! Csakugyan gyötörte az ördög! Amióta Jézus megszabadította, újra olyan lett, amilyen bizonyára kislány korában volt — mondja Alfeus felesége.

Márta ezalatt a konyhában fáradozik az ételek készítésével, a Szűzanya pedig zöldséget tisztít egy kis réztálban, majd felteszi párolni, vacsorára.

— Tessék! Minden megszáradt, minden tiszta, és össze van hajtogatva. Már szükség is volt erre. Menj Máriához; és add át ruháit — mondja Zsuzsanna, átnyújtva Mártának a ruhát.
A két nővér nem sokkal később együtt jön vissza.
— Köszönöm mindkettőtöknek! A napokon át nem váltott ruha volt számomra a legkínosabb áldozat — mondja mosolyogva a magdalai Mária. — Most egészen frissnek érzem magamat.
— Menj, ülj le odakinn, mert kellemes szellő lengedez. Szükséged is van rá a hosszú bezártság után — jegyzi meg Márta, aki magára vehette Zsuzsanna vagy Alfeus felesége egyik ruháját, míg az övé mosásban volt.
— Most ez így történt. De a jövőben mi is elkészítjük kis tarisznyánkat, mint a többi asszony, és nem lesz ilyen kényelmetlenségünk — mondja Magdolna.
— Hogyan? Követni szándékozol Őt, mint mi?
— Természetesen. Hacsak Ő nem parancsolja nekem az ellenkezőjét. Most kimegyek a partra megnézni, jönnek-e már. Visszaérkeznek ma este?
— Remélem, mondja a Szűzanya. — aggódom, mert Föníciába ment. De arra is gondolok, hogy az apostolokkal van, és arra is, hogy a föníciaiak talán jobbak, mint sokan mások. De szeretném, ha hazaérkezne, a várakozó emberek miatt is. Amikor a kútra mentem, egy anya megszólított, és megkérdezte: "A galileai Mesterrel vagy, azzal, akit Messiásnak hívnak? Akkor gyere, és nézd meg kisfiamat! Már egy év
óta kínozza a láz." Bementem egy kis házba. Szegény teremtés: olyan, mint egy hervadó kis virág! Megmondom Jézusnak.
— Mások is vannak itt, akik gyógyulást kérnek. Inkább a gyógyulást, mint a tanítást — mondja Márta. — Az ember nehezen tud teljesen lelki lenni. Erősebbnek érzi a test és a saját szükséglete hangját — feleli a Szűzanya.
— A csoda után azonban sokan újjászületnek a lelki életre.
— Igen, Márta. És Fiam ezért is tesz annyi csodát. Jóságból az ember iránt, de azért is, hogy ezzel az eszközzel vonzza útjára, amelyre sokan nem lépnének rá.
Hazaérkezik endori János — aki nem ment Jézussal — és vele sok tanítvány, s egyenesen azokba a házikókba mennek, ahol szállást kaptak. Szinte ezzel egyidejűleg jön vissza Magdolna, és ezt mondja:
— Jönnek. Az az öt bárka, amely tegnap hajnalban indult el. Nagyon jól felismertem mindet.
— Biztosan fáradtak és szomjasak. Megyek, hozok még vizet. A forrásvíz jó hűs — mondja Alfeus felesége, és elmegy a korsókkal.
— Menjünk Jézus elé! Jöjjetek! — mondja a Szűzanya. — El is megy Magdolnával és endori Jánossal, mert Márta és Zsuzsanna a tűzhelyek mellett maradnak, kipirultan, és nagyon lefoglalva a vacsora készítésével..
A nők sietni kezdenek, hogy a bárkákkal egyszerre érkezzenek a kikötőbe.

— Isten áldjon meg, Fiam! — mondja Mária, köszöntve Jézust, aki a kis pallón jön lefelé.
— Isten áldjon meg, Mama. Aggódtál? Nem volt Szidonban az, akit kerestünk. Egészen Tíruszig mentünk. És ott találtuk meg. Gyere, Hermaszteusz! Nézd, János, ez az ifjú oktatásban akar részesülni. Rád bízom.
— Nem fogsz csalódni abban, ahogyan szavadra fogom oktatni. Köszönöm, Mester! Sokan vannak itt, akik rád várakoznak — válaszolja endori János.
— Van itt egy szegény beteg fiúcska is, Fiam, és az anyja téged óhajt.
— Máris megyek hozzá.
— Tudom ki az, Mester. Odakísérlek. Gyere te is, Hermaszteusz! Kezdd el megismerni Urunk végtelen jóságát — mondja az Endori.
Kiszállnak a többi bárkából is, és mindnyájan Jézus és Mária köré gyűlnek.
— Menjetek haza! Azonnal megyek én is. Készüljetek addig a vacsorához, a várakozóknak pedig mondjátok meg, hogy az est beállta után beszélni fogok.
— És ha vannak betegek is?
— Őket gyógyítom meg legelőször. Még vacsora előtt, hogy boldogan térhessenek haza.

>> következő rész: Fel a fejjel, anya!

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005