Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék 
<< előző rész: A nők apostoli feladata

  Jézus Péterrel, Andrással és Jánossal bekopog a názáreti ház ajtaján. Mamája azonnal kinyitja, s amikor meglátja Jézusát, mosolyra derül az arca.
  — Jó, hogy visszatértél, Fiam! Tegnap óta nálam van egy tiszta galamb, aki rád vár. Messziről jött. És aki elkísérte, nem tudott tovább itt maradni. Mivel tanácsot akart kérni, én adtam neki, annyira, amennyire tudtam. De Fiam, egyedül csak te vagy a Bölcsesség. A többieket is szívesen látom. Jöjjetek, és egyetek valamit!
  — Igen, maradjatok itt! Azonnal megyek ahhoz a leányhoz, aki engem vár.
 
Különböző módon, mindhárman nagyon kíváncsiak. Péter széttekint, s nagyon szeretne átlátni még a falon is. János Mária mosolyából akarja kiolvasni az ismeretlen nevét. András, aki nagyon elpirult, Jézus pillantását keresi, és egy néma kérés remeg ajkán és tekintetében.
  Jézus azonban nem törődik egyikükkel sem. Míg a három elhatározza, hogy a konyhába mennek, ahol Mária enni ad nekik, és ahol megmelegedhetnek a tűznél, Jézus felemeli a függönyt, amely elrejti a kertbe vezető nyílást, és kimegy. A szelíd napsugár még légiesebbekké és valószínűtlenebbekké teszi a kert magas mandulafájának virágba borult ágait. Ez az első kivirágzott fa, amely jelzi a tavasz megérkezését.
 
Jézus, mellén összefont kézzel, mosolyogva áll a napsugárban. A virágágy tiszta, rendezett, kedves, a tökéletes szüzességet leheli.
  — Fiam, jöjj szobámba! Oda vezettem, mert amikor meghallotta a férfiak hangját, elmenekült a kert végébe.
  Jézus belép anyjának szobájába, amely mindig tiszta, a ház legtisztább szobája, amely hallotta az angyallal való beszélgetést, és amelyből még a kertnél is jobban kiárad a szüzesség lényege, az angyali, a szent, és a főangyalé, aki abban tisztelte Királynőjét. Mintha csak tegnap történt volna, s nem is harminc éve. Ma is olyan
minden a szobában, mint akkor volt. Még a vázában virágzó mandulaág sem hiányzik.


 
Az ajtó függönyét Mária gyengéden félrevonja. Jézus, aki háttal állt az ajtónak, megfordul.
  Íme, Fiam! Hozzád vezetem. Egy bárányka. Te légy a Pásztora! — Mária egy fiatal, barnahajú leányt fog kezénél. A leány erősen elpirul Jézus előtt. Mária kedvesen visszavonul.
  — Béke veled, kisleány!
  — Béke… Uram! — A leányon nagyon erőt vesznek érzelmei. Nem tud szóhoz jutni. Letérdel, fejét a föld felé hajtva.
  — Kelj fel! Mit kívánsz tőlem? Ne félj!…
  — Nem félek…, de… most, hogy előtted vagyok… miután annyira vágytam erre… mindazt, ami könnyűnek tűnt előttem, amit meg kell mondanom neked… többé nem tudom kifejezni… többé nem tűnik annak… Ostoba vagyok… Bocsáss meg, Uram!
  — Valami kegyet kérsz a föld számára? Csodára van szükséged? Lelkeket akarsz megtéríteni? Nem? Akkor mit kívánsz? Rajta, beszélj! Olyan bátor voltál, s most elhagyott a bátorságod? Nem tudod, hogy én az vagyok, aki erőssé tesz? Igen? Tudod? Akkor beszélj! Rajta, úgy, mintha atyád volnék. Fiatal vagy. Hány éves?
  — Tizenhat, Uram.
  — Honnan jössz?
  — Jeruzsálemből.
  — Mi a neved?
  — Annalia…
  — Nagyanyámnak kedves neve, és Izrael oly sok szent asszonyáé. Hogy csak egyet említsek közülük, Jákobnak azt a jó, hűséges, szeretetteljes és szelíd feleségét. (Ter 29,10-30. 24} Szerencsés név. Példaadó jegyes és anya leszel. Nem? Rázod a fejedet? Sírsz? Talán visszautasított valaki? Az sem? Meghalt a neked ígért férfi? Még nem választottak ki? — A leány csak fejét rázza. Jézus hozzá lép, megsimogatja, és kényszeríti arra, hogy felemelje fejét, és reá nézzen.
Jézus mosolya legyőzi a leány izgalmát. Az felbátorodik:
  — Uram, a te jóvoltodból én jegyes lennék és boldog. Nem ismersz fel engem, Uram? Én vagyok a tüdőbajos, a haldokló jegyes, akit te meggyógyítottál, Jánosod kérésére… A te kegyelmed után,… nekem más
testem van; egészséges, a helyett, ami előzőleg volt, ami haldokolt; és más lelkem van… Nem tudom. Mintha többé nem én lennék! Az öröm, hogy meggyógyultam, a biztosság, hogy jegyessé lehetek, csak az első órákban tartott. Pedig azelőtt amiatt sírtam, hogy meg kell halnom, és nem lehetek jegyes. De utána…
  A leány mind őszintébben beszél, ismét megtalálja a szavakat és a gondolatokat, amelyeket elvesztett zavarában, hogy egyedül van a Mesterrel…
 
— És utána éreztem, hogy nem szabad önzőnek lennem, csak arra gondolnom: ,,Most boldog leszek”, hanem valami többre kell gondolnom, és hozzád kell jönnöm, és Istenhez, a te Atyádhoz és az enyémhez.
Valami azt mondta nekem, hogy kegyelmet találok. Sokat gondolkoztam rajta, és amikor a következő szombaton találkoztam jegyesemmel, azt mondtam neki: ,,Ide hallgass, Sámuel! Ha nem történt volna csoda, néhány hónapon belül meghaltam volna, és örökre elvesztettél volna. Én most áldozatot akarok hozni Istennek, de veled együtt, hogy kifejezzem Neki dicséretemet és köszönetemet.” És Sámuel azonnal azt mondta nekem, mert szeret engem: ,,Menjünk együtt a Templomba, és ajánljuk fel az áldozatot.” De én nem ezt akartam. Szegény vagyok, és egyszerű ember, Uram. Keveset tudok, és még kevesebbet birtokolok. De beteg mellemre helyezett kezeden keresztül átáradt valami, nemcsak tönkrement tüdőmbe, hanem szívem mélyébe is. A tüdőbe egészség, a szívbe bölcsesség. És felfogtam, hogy egy bárány feláldozása nem a lelkem által kívánt áldozat… Én a lelkemmel szerettelek meg…
 
A leány elhallgat, elpirulva, ez után a szerelmi vallomása után.
  — Folytasd félelem nélkül! Mit akart a lelked?
  — Hozzád méltó dolgot áldozni fel neked, Isten Fia! És… és akkor… és akkor azt gondoltam, hogy annak lelki dolognak kell lennie, olyannak, ami Istentől van, azaz a házasságra való várakozásomat kell feláldoznom, irántad való szeretetből, Üdvözítőm. Nagy öröm a házasság, tudod? Nagyszerű dolog, amikor szeretjük egymást! Egy vágy, egy sóvárgás, hogy teljesítsük!… De többé nem voltam az, aki néhány nappal azelőtt voltam. Nem akartam többé ezt, már nem ez volt a legszebb dolog számomra… Megmondtam ezt Sámuelnek… és ő megértett engem. Ő is Istennek akarta szentelni magát egy évig, megkezdve azon a napon, amely menyegzőnk napja lett volna. Elindult megkeresni téged, hogy szeresse és megismerje azt, aki meggyógyította jegyesét. Sok hónap után megtalált téged azon a helyen, ahová visszavonultál, Lázár tanyáján. Én is oda mentem… és szavaid befejezték szívem átváltozását. Most többé nem elég számomra az, amit először megfogadtam… Mint az a mandulafa ott kint, amely a mind melegebbé váló napsugár hatására újjászületett, miután hónapokon keresztül halott volt, és kivirágzott, és utána kihajtanak levelei, és gyümölcsöket hoz, úgy én is mindinkább előrehaladtam a bölcsességben, megismerve, mi a jobb. Amikor utoljára akartalak ott felkeresni, már nem voltál ott. Ekkor már biztos voltam abban, hogy mit akarok — hónapokon keresztül gondolkoztam ezen. Elűztek téged. Nagyon sokat sírtam, és imádkoztam a Magasságbelihez, hogy hallgasson meg, és győzze meg anyámat, és küldjön engem ide egy rokonommal, aki Tibériásba ment, hogy beszéljen a negyedes fejedelem udvari embereivel. Az intéző azt mondta nekem, hogy itt megtalállak téged. Anyádat találtam itt… és az ő szavait hallgatva, és mellette tartózkodva ezen a két napon, megérlelődött kegyelmed gyümölcse.
 
A leány letérdel, mintha az oltár előtt lenne, kezét összetéve mellén.
  — Rendben van. De pontosan mit akarsz? Mit tehetek érdekedben?
  — Uram, én szeretnék… én egy nagyszerű dolgot szeretnék. És azt egyedül te tudod megadni nekem, te, aki az életet és az üdvösséget adod, mert azt gondolom, hogy amit te meg tudsz adni, azt el is tudod venni… Szeretném, ha életemet, amit nekem adtál, elvennéd fogadalmam évében, mielőtt az még véget érne.
  — De miért? Nem vagy hálás Istennek az egészségért, amiben részesültél?
  — Nagyon! Határtalanul! De csak egy dolog miatt: hogy kegyelmed és csodád által meggyógyulva, felfogtam, mi a jobb.
  — Mi?
  — Az, hogy angyalok módjára éljek. Mint a te Anyád, Uram… amint te élsz… Amint Jánosod él… A három liliom, a három fehér láng, a föld három boldogsága, Uram. Mert azt gondolom, hogy boldogság Istent birtokolni, és hogy a tiszták birtokolják Istent. Én úgy gondolom, hogy a tiszta lélek olyan, akár a Mennyország, amelynek központjában Isten van, akit az angyalok vesznek körül… Ó, Uram! Ezt szeretném!… Keveset hallgattalak téged, egy kicsit hallgattam Anyádat és a tanítványt és Izsákot. Másokat nem közelítettem meg, hogy elmondják nekem szavaidat. De úgy tűnik nekem, hogy a lelkem mindig hall téged, és te vagy annak a Mestere… Elmondtam mondanivalómat, Uram.
  — Annalia, sokat kérsz, és sokat adsz… Leányom, megértetted Istent és a tökéletességet, amelyet a teremtmény elérhet, hasonlóvá válva a Legtisztábbhoz, és elnyerve a Legtisztább tetszését. — Jézus keze közé veszi a leány barna fejét, aki előtte térdel, és feléje hajolva beszél hozzá. — Az, aki egy Szűztől született — mert nem vehetett szállást, ha nem egy Liliomnál, — hányingert érez, leányom, a világ hármas bujasága miatt, és tönkretenné az állandó undor, ha az Atya, aki tudja, miből él Fia, nem lépne közbe szeretetteljes segítségével, és nem tartaná fenn szenvedő lelkemet. A tisztákban lelem örömömet. Te visszaadod nekem azt, amit a világ elvesz tőlem, kimeríthetetlen aljasságával. Áldott legyen ezért az Atya, és áldott légy te, leányom! Menj nyugodtan! Valami történni fog, ami örökkévalóvá teszi fogadalmadat. Légy egyike azoknak a liliomoknak, akiket majd Krisztus véres útjára hintenek .
  — Ó, Uram…, még egy dolgot szeretnék…
  — Mit?
  — Hogy ne legyek jelen a te halálodnál… Nem tudnám elviselni, hogy meghalni lássam Azt, aki az én Életem.
  Jézus kedvesen mosolyog, és kezével felszárítja a két csíkot, amelyet a könnyek rajzoltak a barna arcra.
  — Ne sírj! A liliomok sose gyászolnak. Mosolyogni fogsz, angyali koronád gyöngyeivel, amikor meglátod megkoronázott Királyodat belépni Országába. Menj! Az Úr lelke fog tanítani téged első és második eljövetelem között. Megáldalak téged az Örök Szeretet lángjával!
  Jézus kinéz a kertbe, és kiáltja:
  — Mama! Íme egy kisleány, aki egészen a tied. Már boldog. De te merítsd el őt tisztaságodban most, és valahányszor a Szent Városba megyünk, hogy az égi virágszirmok hava legyen, amely a Bárány trónjára
hull. — És Jézus övéihez megy, miközben Mária megsimogatja a leányt, vele maradva.
 
Péter, András és János kérdőleg néznek rá. Jézus ragyogó arca elárulja nekik, hogy boldog. Péter nem tudja türtőztetni magát, és megkérdi:
  — Kivel beszéltél annyit, Mesterem? És mit hallottál, hogy úgy sugárzol az örömtől?
  — Egy nővel, aki életének hajnalán áll; azzal, aki hajnal lesz sokak számára, akik majd jönnek utána.
  — Kik?
  — A szüzek.
  András halkan mondja magának:
  — Nem ő az!.
  — Nem. Nem ő. De ne fáradj bele az imába! Türelmes és jóságos imádnak minden szava olyan, mint egy hívó szó, mint egy fény az éjszakában, és támogatja, vezeti őt. (Jézus egy bukott nőről beszél, aki a megtérés útján jár, s akiért András sokat imádkozik.)
  — De kire vár a testvérem? — kérdi Péter.
  — Egy lélekre, Péter. Egy nagy nyomorúságra, aki nagy kinccsé akar átváltozni.
  — És hol bukkant rá András, aki sose mozdul ki, sose beszél, sose kezdeményez semmit sem?
  — Az én ösvényemen. Jöjj velem, András! Menjünk Alfeushoz, hogy megáldjuk őt, sok unokája között. Ti pedig várjatok rám Jakab és Júdás házában. Anyámnak szüksége van arra, hogy egész nap egyedül maradjon.
  És így elmennek, ki ide, ki oda. Titok veszi körül annak örömét, aki elsőként szentelte Krisztusnak szüzességét.

>> folytatás: A Kedves tanítónő

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.