A Kedves Tanítónő – Metropolita

Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék
<< A szüzek hajnala

Jézus a názáreti házban van a tizenkét apostollal, Jakab és Júdás anyjával: Máriával, Szaloméval, Zsuzsannával és Mártával. Mártán látszik, hogy nagyon szomorú, és sokat sírt. Félelem fogja el őt, távol
szülőföldjétől, mások társaságában, s főleg az Úr Anyjának jelenlétében. Mária igyekszik bevezetni őt a többiek társaságába és megszüntetni zavarát, de nem sikerül neki. Márta váltakozva elpirul és könnyezik sűrű fátyla alatt.
Jézus szerette volna, ha Johanna is ott lett volna, de az apostolok, akiket érte küldött, azzal tértek vissza, hogy nem találták otthon, látogatóba ment egy barátnőjéhez.

— Rendben van — mondja Jézus. — Nincs együtt a nőtanítványok csoportja úgy, amint én gondoltam. De látjátok, hogy a távollevő Johanna helyett jelen van Márta, Teofil leánya, Lázár nővére. A tanítványok ismerik már Mártát. Anyám is. És te is, Mária, és talán te is, Szalóme, már tudjátok fiaitoktól, ki Márta, nem annyira a világ szemében, mint inkább Istenében. Te, Márta, ismered ezeket, akik téged nővérüknek tekintenek, és nagyon szeretnek. Nővérük és leányuk vagy. Nagy szükséged van erre, jó Márta, hogy részed legyen abban az emberi vigasztalásban is, ami a jó érzelmekkel jár, és amit Isten nem ítél el, hanem azért adta az embernek, hogy erőt adjon neki az élet fáradalmainak elviseléséhez.
Isten hozott ide téged az általam kiválasztott órában, hogy megadja nektek az alapot, azt mondhatnám a vásznat, amelyre kihímezhetitek tökéletességeteket, mint nőtanítványok. Tanítvány az, aki követi a Mester tanítását, utasításait. Azért tág értelemben tanítványoknak nevezik majd mindazokat, akik most és a századokon keresztül követik tanításomat. Nem az egyes apostolokról nevezik majd el őket, hanem egy
jel alatt csoportosítva: keresztényeknek hívják őket.
Amint Mózestől kezdve volt egy Főpap, voltak papok, leviták, különféle szolgálatokkal megbízottak, énekesek, s így tovább, úgy az én új Templomomban is, amely oly nagy lesz, mint maga a föld, lesznek
nagyobbak és kisebbek, mindnyájan hasznosak. Szeretni fogom mindnyájukat. Ezentúl ott lesznek az asszonyok is, egy új csoport, amelyet Izrael mindig megvetett, s arra korlátozott, hogy a Templomban
a szüzek énekeit irányítsák, és őket tanítsák. De nem többet.
Ne vitassátok, hogy ez igazságos volt-e. Az Izraelre korlátozott vallásban és a Harag idején igazságos volt. Az egész szégyen a nőre nehezedett, mert tőle származott a bűn. Krisztus egyetemes vallásában, és a bocsánat idejében mindez megváltozik. Minden kegyelem egy Asszonyban egyesült, és ő a világra szülte Őt, hogy megváltsa a világot. Azért a nő többé nem a megvetés tárgya Isten számára, hanem Isten segítőtársa. És az Úr által szeretett Asszony révén minden asszony az Úr tanítványává válhat, nemcsak úgy, mint a tömeg, hanem mint kisebb papnők, a papok segítői. Segíthetik őket nemcsak személyesen, hanem a hívők és a még nem hívők gondozásában, azoknál, akiket nem annyira a szentbeszéd dörgedelme visz majd Istenhez, mint inkább egy nőtanítványom szent mosolya.
Ti kértetek engem, hogy követhessetek úgy, mint a férfiak követnek. De számomra túl kevés lenne, ha csak eljönnétek, meghallgatnátok, magatokra alkalmaznátok szavaimat. Ez a ti megszentelődésetekre szolgálna. Ez nagyszerű, de számomra még nem elég. Én a Mindenek Felett Álló Fia vagyok, és mindent kívánok azoktól is, akiket különösen szeretek. Mindent kívánok, mert mindent nekik adtam.
De rajtam kívül a világ is létezik. Ez a rettenetes dolog, amit világnak mondanak. Szerfölött ki kellene válnia az életszentségben, az Isten gyermekeinek határtalan, mindent felülmúló életszentségében. Ehelyett kiválik a gonoszságban. Teljes gonoszsága valóban határtalan, megnyilvánulásainak számában és erejében. Minden bűn megtalálható a világon, amely többé nem az Isten gyermekeinek sokaságát foglalja magában, hanem a Sátán gyermekeiét. Mindenek felett megnyilvánul benne az a bűn, amely leginkább magán hordja az ő atyaságának jelét: a gyűlölet. A világ gyűlöl. Az, aki gyűlöl, rosszat lát a legszentebb
dolgokban is, és azt akarja, hogy mások is így lássanak. Ha megkérdeznétek a világot, miért jöttem, nem azt mondaná nektek: ,,Hogy jót tegyen, és megváltson”. Hanem azt mondaná: ,,Azért, hogy megrontson, és kihasználjon.” Ha megkérdeznétek a világot, mit gondol rólatok, követőimről, nem azt mondaná: ,,Azért követitek, hogy szentekké legyetek és megvigasztaljátok a Mestert életetek szentségével és tisztaságával.” Hanem azt: ,,Azért, követitek, mert a férfi megigézett benneteket!”

Ilyen a világ. Azért mondom ezt nektek, hogy mérlegeljetek mindent, mielőtt a világnak bemutatkoztok, mint kiválasztott nőtanítványaim, jövőbeli nőtanítványaim elődei, az Úr szolgáinak munkatársai. Vegyétek kezetekbe szíveteket, és mondjátok meg ennek az érzékeny női szívnek, hogy veletek együtt azt is kinevetik, megrágalmazzák, leköpik, lábbal tapossák, megvetik a hazug és kegyetlen világ fiai. Kérdezzétek meg
tőle, hogy képesnek érzi-e magát mindezeknek a sérelmeknek elviselésére anélkül, hogy méltatlankodva felkiáltana, és megátkozná azokat, akik megsebzik őt. Kérdezzétek meg, hogy képesnek érzi-e magát a rágalmak erkölcsi vértanúságának elviselésére anélkül, hogy gyűlölné rágalmazóit és Azt, aki miatt megrágalmazzák őt. Kérdezzétek meg, tőle, hogy amikor majd a világ gyűlölete és rosszindulata telepszik rá, tud-e majd mindig szeretetet árasztani; ha megmérgezi a keserűség, képes lesz-e mézet ontani; ha majd nem értik meg, a megvetéstől, a rosszindulattól, képes lesz-e majd továbbra is mosolyogni, az égre mutatva, mint céljára.

Ehhez a célhoz akarok elvezetni másokat asszonyi szeretetek által, amely anyai akkor is, ha még gyermekek vagytok, és anyai akkor is, ha oly időseknek adjátok, akik szüleitek lehetnének, de akik most született lelki gyermekeitek még, akik képtelenek felfogni és megtalálni az utat, az életet, az igazságot, a bölcsességet, amelyet én adok nekik önmagamban, én, az Út, Élet, Igazság, az isteni Bölcsesség.
Ugyanúgy foglak szeretni titeket akkor is, ha azt mondjátok nekem: "Nincs ahhoz erőm, Uram, hogy kihívjam az egész világot érted."

Tegnap egy leány kérte tőlem, hogy áldozzam fel őt, mielőtt ütne menyegzőjének órája, mert érzi, hogy úgy szeret engem, amint Istent szeretik: azaz teljes lényével, a teljes önátadás tökéletességével. És én megteszem ezt. Elrejtettem előle az órát, hogy lelke ne remegjen a félelemtől, és teste még lelkénél is jobban. Halála hasonló lesz annak a virágnak a halálához, amely egy este bezárja koronáját, abban a tudatban, hogy másnap ismét kinyílik majd, de amely többé nem nyílik ki, mert az éjszaka csókja magába szívja életét. Kívánsága szerint megteszem ezt. Az ő elszenderülése néhány nappal megelőzi majd az Én
halálomat. Azért, hogy ne kelljen várakoznia a limbusban ennek az én első szüzemnek, s hogy halálom után azonnal megtaláljam őt…

Ne sírjatok! Én a Megváltó vagyok… Ez a szent leány nem azt kérte, hogy követhessen engem. Nem elégedett meg a hozsannázással a csoda után, hanem értett ahhoz, hogy mintegy kincsként kamatoztassa a csodát. Az emberi hálától tovább ment, a természetfeletti háláig, a földi vágytól a földöntúliig. Oly lelki érettséget mutatott, amely szinte mindenkiét felülmúlja. Azt mondom: ,,szinte”, mert közöttetek vannak
ugyanolyan tökéletesek, sőt még tökéletesebbek. Kinyilvánította vágyát, hogy beteljesítse kifejlődését, s egy lányból angyal váljék lakásának rejtekén. És ezért én annyira szeretem őt, hogy amikor a világ undorral
tölt el, erre a kedves teremtményre gondolok, áldva az Atyát, aki felszárítja könnyeimet és verejtékemet, amikor a világ nem akar elfogadni engem, mint Mesterét, felszárítja a szeretetnek és tisztaságnak ezekkel a virágaival.

De ha akarjátok, ha van bátorságotok megmaradni választott nőtanítványaimnak, íme, kijelölöm számotokra a munkát, amelyet el kell végeznetek, hogy igazoljátok jelenléteteket és kiválasztottságotokat mellettem és az Úr szentjei mellett. Nagyon sokat tudtok tenni a hozzátok hasonlókért és az Úr szolgáiért.

Már sok hónappal ezelőtt rámutattam Máriának, Alfeus feleségének arra, mily nagy szükség van az asszonyra Krisztus oltára mellett! A világ végtelenül sok nyomorúságát egy asszony sokkal inkább és jobban meg tudja gyógyítani, amint a férfit is tökéletesen meg tudja gyógyítani. Előttetek sok szív megnyílik, főleg az asszonyoké. Úgy kell fogadnotok őket, mintha kedves, eltévelyedett gyermekeitek lennének, akik visszatérnek az atyai házba, és akik nem mernek szüleik szeme elé kerülni. Sokan mennek majd hozzátok, Istent keresve. Fogadjátok őket úgy, mint a fáradt utasokat, s mondjátok nekik: ,,Itt van az Úr háza. Ő azonnal jön”. Közben vegyétek körül őket szeretetetekkel. Ha Én nem, valamelyik papom el fog jönni.

Az asszony tud szeretni. A szeretetre lett teremtve. Lealacsonyította a szeretetet, érzéki éhséggé változtatva át, de teste mélyén mindig ott van rabként az igazi szeretet, lelkének drágaköve: az érzékiség kemény sarától mentes szeretet, amely szárnyakat kap, és angyali illatot áraszt, amely tiszta lánggá változott, és visszaemlékezik Istenre, Istentől való származására, arra, hogy Isten teremtette. A nő: a jóság remekműve, a férfi mellett, aki a teremtés remekműve: ,,És akkor Ádámnak adta társul, hogy ne érezze magát egyedül”. (Vö Ter 2,18-24) Az asszonyoknak nem szabad elhagyniuk az Ádámokat. Alkalmazzátok azért ezt a képességeteket a szeretetre, és használjátok fel azt Krisztus szeretetében és Krisztus által felebarátaitokért. Legyetek nagyon szeretetteljesek a bűnbánó bűnösökhöz! Mondjátok nekik, ne féljenek Istentől! Hogyne tudnátok megtenni ezt ti, akik anyák és nővérek vagytok? Mily gyakran voltak betegek kicsinyeitek, kistestvéreitek, és orvosra szorultak! És féltek. De ti, simogatással és szeretetteljes szavakkal megszüntettétek ezt a félelmüket, és ők, kezecskéjükkel a tietekben engedték, hogy ápolják őket, és előző félelmük megszűnt. A bűnösök a ti testvéreitek, beteg gyermekeitek, és félnek az orvos kezétől, az ő ítéletétől… Nem. Ne legyen így! Mondjátok nekik, ti, kik tudjátok, mily jó az Isten, hogy Isten jó, és nem kell félni tőle. Akkor is, ha határozottan megmondja: ,,Többé ne tedd ezt!”, nem dobja ki azt, aki már megtette, és aki beteg. Hanem kezeli őt, hogy meggyógyítsa.

Legyetek anyák és nővérek a szentek mellett. Nekik is szükségük van a szeretetre. Kifáradnak, felemésztik magukat az igehirdetésben. Nem tudnak mindent megtenni. Segítsétek őket ti, szerényen és buzgón! Az asszony tud dolgozni. A házban, az asztalnál, az ágynál, a szövőszéknél, s mindenben, ami a mindennapos élethez szükséges. A jövő Egyházban állandóan jönnek majd a zarándokok Isten kegyhelyeihez. Legyetek ti a jámbor szállásadók, akik vállaljátok a legalázatosabb munkákat is, hogy szabaddá tegyétek Isten szolgáit a Mester művének folytatására.

És utána jönnek a nehéz, véres, vad üldözések. A keresztények, a szentek is időnként félni fognak, gyengék lesznek. A férfi sose olyan erős a szenvedésben. A nő felülmúlja a férfit abban, hogy tud szenvedni. Tanítsátok meg erre a férfit, támogassátok át ezekben a félelmetes órákban, amikor elveszti bátorságát, sír, elfárad, vagy vérét ontja. Történetünkben ismerünk nagyszerű asszonyokat, akik értettek ahhoz, hogy bátran véghezvigyék a népüket felszabadító cselekedeteket. Ott van Judit és Jáel. (Lásd: Judit 8,1-16. 29. Bírák
4,17-22; 5,24-27) De higgyétek el, hogy egyikük sem nagyobb jelenleg annál, aki nyolcszor szenvedett vértanúságot: hétszer gyermekeiben, és egyszer önmagában, a Makkabeusok idejében. (Lásd 2Mak 7,1-41) Később lesz egy másik… Miután Ő megjelent, jönnek majd a hős asszonyok, a szenvedés asszonyai, és az asszonyok, akik a vértanúkat megerősítik a szenvedésben, és maguk is vértanúk lesznek, az üldözöttek angyalai lesznek. Asszonyok: néma papnők, akik életmódjukkal hirdetik Istent, és akik pusztán a Szeretet Istenének való szentelésük által lesznek felszentelve, és méltók lesznek erre.

Nagyon vázlatosan ezek lesznek a ti fôbb kötelességeitek. Nem lesz sok időm, amit különösen nektek tudok szentelni. De engem hallgatva kialakultok majd. És még inkább kialakultok majd Anyám tökéletes vezetése alatt.
Tegnap ez az anyai kéz (és Jézus kezébe veszi Mária kezét) elvezette hozzám azt a leányt, akiről beszéltem nektek. Ő azt mondta nekem, hogy pusztán Anyám szavának hallgatása, és az, hogy néhány óráig mellette lehetett, elég volt arra, hogy megérlelje a kegyelemnek a gyümölcsét, amelyben részesült, és azt tökéletessé tegye. Nem ez az első alkalom, hogy Anyám dolgozik Krisztusért, az ő Fiáért. Te és te, tanítványaim, és úgyszintén unokatestvéreim, tudjátok, mi Mária jelentősége a lelkek számára, hogy Istenbe átalakuljanak, és megmondhatjátok azoknak, akik félnek amiatt, hogy nem én készítem elő őket küldetésükre, vagy hogy felkészületlenek maradnak akkor, amikor én többé nem leszek veletek. Ő, az én Anyám veletek lesz, most és azokban az időkben is, amikor én nem leszek köztetek, és utána, amikor többé már nem leszek köztetek. Ő veletek marad, és vele itt marad a bölcsesség, minden erényében. Mostantól fogva kövessétek minden tanácsát!

Tegnap este, amikor egyedül voltunk, én melléje ültem úgy, mint amikor gyermek voltam, fejemet vállára hajtottam, amely oly édes, és oly erős. Beszélgettünk a leányról, aki a délután első óráiban eltávozott, jobban tündökölve, mint az égen ragyogó nap, a szűzi szívébe zárt fénytől, ami az ő szent titka volt. Anyám azt mondta nekem: ,,Mily édes a Megváltó Anyjának lenni!” Igen, milyen édes, amikor a teremtmény, aki a Megváltóhoz jön, már Isten gyermeke, akiben egyedül csak az eredeti bűn van, amelyet csak én tudok eltávolítani. A szeretet eltávolított minden egyéb kis foltot, amely az emberi tökéletlenségből ered.

De, Édesanyám, Te, a lelkek Legtisztább Vezetője Fiadhoz, Szent irányadó Csillag, a szentek Kedves Tanítónője, a legkisebbek Kegyes Dajkája, a betegek Üdvös Gyógyítója! Nem mindig ezek a teremtmények
jönnek majd hozzád, akik nem helyezkednek szembe a szentséggel!… Hanem leprások, rettenetesek, bűzösek, tisztátalan dolgok körül tekergő kígyók csúsznak majd egészen lábadig, az emberi Nemnek Királynője, hogy azt kiáltsák feléd: ,,Irgalom! Segíts rajtunk! Vigyél minket Fiadhoz!”

És tiszta kezedet sebeikre kell helyezned, paradicsomi galamb tekinteteddel le kell hajolnod a pokoli torz alakokhoz, be kell lélegezned a bűn bűzét, és nem szabad elmenekülnöd! Sőt, szívedre kell szorítanod ezeket a Sátántól megcsonkítottakat, ezeket az elvetélteket, ezeket a lélek-hullákat, és meg kell mosnod őket könnyeiddel, és hozzám kell hoznod őket… És akkor azt mondod majd: ,,Milyen nehéz az Üdvözítő Anyjának lenni!” De te megteszed, mert az Anya vagy… Megcsókolom és megáldom ezeket a kezeidet, amelyek által oly sokan jönnek majd hozzám, és mindegyikük dicsőségemet képezi majd. De mielőtt az enyémmé válnának, a te dicsőségedre szolgálnak, Szent Anya.
.
Ti, kedves nôtanítványok, kövessétek az én, Jakab és Júdás Tanítónőjének példáját, és mindazokét, akik át akarnak alakulni a kegyelem és a Bölcsesség által. Tegyétek meg, amit mond. Én mondom azt, de ő megédesíti szavaimat. Nem kell ahhoz semmit sem hozzáadni, mert az a Bölcsesség Anyjának a szava.
.
És ti, barátaim, tanuljátok meg az asszonyoktól az alázatosságot és a kitartást, és tegyetek le a férfi kevélységéről, ne vessétek meg a nőtanítványokat, hanem mérsékeljétek erőtöket, és mondhatnám
durvaságotokat és a meg nem alkuvást, amikor érintkeztek az asszonyok kedvességével. És főleg tanuljatok meg tőlük szeretni, hinni és szenvedni az Úrért, mert igazán mondom, hogy ők, a gyengék lesznek a legerősebbek a hitben, a szeretetben, a merészségben, az önfeláldozásban Mesterükért, akit egész lényükkel szeretnek anélkül, hogy kérnének valamit, anélkül, hogy igényt tartanának valamire, egyedül azért, hogy szeressenek, és ezzel engem megvigasztaljanak és megörvendeztessenek.

Menjetek most haza, vagy ahol vendégül látnak titeket. Én Anyámmal maradok. Isten veletek!
Mindnyájan elmennek, Mártát kivéve.
— Te maradj itt, Márta. Már beszéltem szolgáddal. Ma nem Betánia a vendéglátó, hanem Jézus kis háza. Jöjj! Egyél Mária mellett, és aludjál az ő szobája mellett lévő szobában. József lelke, a mi vigaszunk, vigasztaljon meg, miközben pihensz. Holnap erősebben és biztosabban térsz vissza Betániába, hogy ott is előkészítsd a nőtanítványokat, arra várakozva, aki nekem és neked is a legkedvesebb. (Mária Magdolnára) Ne
kételkedjél, Márta! Én sose ígérek valamit hiába. De idő kell ahhoz, hogy egy viperákkal teli sivatagot paradicsomi cserjéssé változtassak… Az első fáradozásnak még nem látszik az eredménye. Úgy tűnik, hogy semmi sem történt. Pedig a mag már el van vetve. A magok. Mind. Utána az eső hatására felnyílnak a magok, és kialakul a növény… És jönnek a jó fák. Jönnek!… Ne sírj tovább!

* * *

Aglae, a megtért bukott nő, felkeresi Máriát, és elmondja neki szennyes életének történetét. Mária türelmesen meghallgatja, de egyszer felsóhajt:
— Milyen nehéz megváltóknak lenni!
Biztosítja azonban Aglaet Isten bocsánatáról, és saját ruháját adja neki, hogy abban észrevétlenül elmehessen egy júdeai családhoz, és onnan felkereshesse húsvét előtt Jézust, aki Betániában fog
tartózkodni.

>> folytatás: A szomorúak vigasztalója

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005